Nos, most elérkeztünk a legutolsó fejezethez. Nem is tudom, mit mondhatnék... Iszonyatosan hálás vagyok nektek, amiért támogattatok és olvastatok! Elmondhatatlanul boldog vagyok, hogy sokatoknak elnyerte a tetszését a történet. Köszönöm szépen az előző fejezethez érkezett kommenteket és pipákat is! :') Most mást nem is mondanék, nem is nagyon tudok. Még a héten érkezem az utolsó bejegyzéssel, a búcsúval. 18+ - os rész is van ebben a fejezetben, szóval mindenki csak saját felelősségre! Jó olvasást!
UI2: Mivel a versennyel kapcsolatban egyetlen e-mail jött, így a díjakat Timi kapja meg, amiket e-mailben megbeszélek vele! :)
Megragadja a kezemet, s egyenesen húz maga után a fürdőszobába. A szemeim kikerekednek, a szám tátva marad. Teljesen átvarázsolta a helyet. Mindenhol vörös rózsaszirmok hevernek, a kád szélén gyertyák égnek. Minden annyira gyönyörű és meghitt. Meghatódottan mosolyogva nézek Harry-re, aki kíváncsian fürkészi az arcomat, miközben az ujjaink még mindig össze vannak kulcsolva. Közelebb lépek hozzá, s a másik kezemmel gyengéden megsimítom az arcát.
- Tetszik? - kérdezi halkan.
- Elmondhatatlanul, köszönöm! - simogatom a hüvelykujjammal, s megjelennek a gödröcskék az arcán. Egy gyengéd csókot adok az ajkaira, majd a homlokomat az övének döntöm.
- Menj, mártózz meg egy kicsit, én addig előkészítek mindent.
- Mihez? - nézek rá nagy szemekkel. Kisimít az arcomból és hajtincset, és csak mosolyog.
- Majd meglátod! - nyom egy puszit a homlokomra, és azzal ki is megy. Felsóhajtok. Levetem a ruháimat, majd meleg vizet engedek, s lassan belemászok. Leülök, és kényelmesen lefekszem. Mosolyogva hunyom be a szemem, érzem, hogy szinte az összes teher eltűnik a vállamról, minden probléma megszűnik körülöttem. Boldog vagyok, mert tudom, hogy Louis is boldog lesz, és boldog vagyok, mert itt van velem a legcsodálatosabb fiú a Földön. Az a srác, akiért bármit megtennék, akit nem engednék el, akivel elképzelem az egész életemet. Akit annyira szeretek, mint még soha senkit. Akinek az érintésébe beleremegek, csókjába beleszédülök, tekintetétől elolvadok, illatától megnyugszom. Aki nem más, mint Harry Styles, az életem egyetlen értelme.
E gondolatokra mosolyom egyre csak szélesedik. Sosem gondoltam volna, hogy egyszer lehetek ennyire boldog. Sose tudtam, hogy mit jelent igazán a boldogság. De most már tudom. Harry megtanította nekem a legfontosabbat: őszintén szeretni valakit.
Mikor érzem, hogy a víz kezd már kihűlni, kimászok a kádból, majd miután szárazra törlöm a bőrömet, a törölközőt magam köré csavarom. A mellemnél fogom, hogy le ne csússzon, s kimegyek a fürdőből. Kellemes sütiillat csapja meg az orromat. Egy mély levegővétel után megjelenik a mosoly az arcomon, és a konyhába megyek. Harry épp gyújtja meg a 18 darab gyertyát, közben édesen rám pillant.
- Feketeerdő torta - mosolyodik el, majd felém nyújtja a kezét.
- Te csináltad? - teszem a tenyeremet az övébe, majd magához húz és egy csókot lehel ajkaimra.
- Igen, még anya tanította meg. Na, fújd el a gyertyákat! - ad még egy puszit az arcomra, s megsimítja a hátamat. - De ne felejts el kívánni valamit!
Mosolyogva fújom el a kis lángokat, és Harry kíváncsi tekintettel néz rám.
- Nem kívántam semmit. Mindenem megvan - ölelem át a nyakát.
- Egy valamire viszont nincs szükséged - néz komolyan a szemembe. Kérdően nézek fel rá, s egy halvány mosoly megjelenik az arcán. - Erre itt - mutat a törölközőre.
- Ah! Bolond! - nevetem el magam és hosszasan megcsókolom.
- Menj fel a szobába, pár perc és utánad megyek. Csak hasalj az ágyra és helyezd magad kényelembe - mosolyog. Mielőtt bármit kérdezhetnék, eltűnik a konyhából, így kénytelen vagyok teljesíteni a kérését. Ahogy belépek a szobába, ismételten képtelen vagyok visszafogni a mosolyomat. Ugyanolyan hangulatú, mint a fürdőszoba volt: rózsák hevernek az ágyon és akörül, gyertyák halovány fénye ad csak némi világítást.
Rámászok a nagy franciaágyra, és - ahogy Harry kérte - hasra fekszem, a kezeimet a fejem alá teszem. Nem sokkal később hallom, hogy Harry belép, majd megérzem, hogy a csípőm fölé térdel.
- Most már tényleg nem lesz szükséged rá - csavarja le rólam szemtelenül az egyetlen dolgot, ami takarja a testemet. Várom a perverz megjegyzését, vagy azt, hogy elkezdjen valami izgatót csinálni. De ehelyett hideg krémet érzek a hátamon, amit Harry gyengéden a bőrömbe masszíroz. Egy jóleső sóhaj szakad fel a torkomból.
- Imádom a kezeidet - motyogom, ahogy érzem, ujjait végighúzza a gerincem mentén.
- Tudom! Sok örömet okoztak neked. - Nem látom, de el tudom képzelni a perverz vigyorát, ami engem is vigyorgásra késztet.
- Pontosan úgy van, ahogy mondod - mosolygok. Egy pillanatra abbahagyja a masszírozást.
- Hű, még sose mondtad el ennyire őszintén. Szóval tetszik, amit művelek az ujjaimmal igaz? - hajol le és egy lágy puszit hagy a vállamon. Ennek hatására a hideg végigfut rajtam.
- Tetszik. De jobban szeretem, ha bizonyos dolgokat egy másik testrészeddel művelsz - fordulok meg alatta. Mosolyogva veszem tudomásul, hogy rajta is csak egy szál bokszer van. Égető tekintetét a melleimre szegezi, s telt ajkait lassan megnyalja.
- Mégpedig? - súgja. Elmosolyodok, s óvatosan végigsimítom a mellkasát, tekintete követi a kezem lassú mozdulatait. Megérintem a bokszere szélét, mire egy mély sóhajt hallat, a levegőt szaggatottan fújja ki.
Lehajol a nyakamhoz, ajkait a bőrömre tapasztja és csókolgatni kezdi. A hajába túrok, az élvezet hatására szemeim lecsukódnak, a levegőt zihálva kapkodom. Végigpuszilja az állkapcsomat, majd olyan vágyakozással csókol meg, hogy szinte beleremegek. Melleim kemény mellkasához tapadnak, s ahogy ágyékát nekem érinti, megérzem merevedését. Végigsimítom az oldalát, majd megfogom a bokszerét és egy mozdulattal letolom róla, amit végül lerugdos magáról. Zihálva csókol tovább, miközben keze a lábaim közé téved, s izgatni kezd.
- Harry... - zihálom elhaló hangon. A pulzusom és a légzésszámom egyre csak emelkedik, a nyögéseket nehezebben tudom már visszafogni. Ajkai melleimre találnak, s miközben gyengéden kényeztet, kissé nedves hajába túrok. - Harry, akarlak!
Kajánul rám vigyorog, s szenvedélyesen megcsókol. Lábaim közé fészkeli magát, majd lassan belém vezeti férfiasságát, ami mindkettőnkből egy szaggatott sóhajt vált ki. Sötét tekintetét az enyémbe fúrja, míg én kisöprök egy hajtincset az arcából. Mozogni kezd, s ezzel együtt kisebb-nagyobb nyögések csúsznak ki a számon, s az övén is. A szemkontaktust egy pillanatra sem szakítjuk meg, ajkaink néha súrolják egymást.
Lökései gyorsulnak, s érzem, hogy nem kell sok ahhoz, hogy elérjem a gyönyört. Körmeimet végighúzom a hátán, mire felmordul és elélvez, ami engem is a csúcsra juttat egy nagy nyögés kíséretében. Még kicsit mozog ki-be, halványan rám mosolyog és gyengéden megcsókol.
- Szeretlek, Izzy - súgja az ajkaimra.
- Örökre?
- Nem. Még annál is tovább.
Évekkel később
A kerti hintaágyban ülök Harry mellett, kezem a nagy hasamon van, amiben már 7 hónapja fejlődik a kislányunk.
- Gyere velem játszani! - fogja meg a kezemet Luke.
- Luke, hagyd most keresztanyádat, pihennie kell! Majd én játszom veled - mosolyog Harry, mire Luke elszalad egy focilabdáért.
- Apa! Te is! - kiabál Louis-nak, aki Gemma-val épp romantikus csókolózás közepén van.
Az elmúlt években sok minden változott. Louis és Gemma egymásra találtak, kiderült, hogy tökéletesen összeillenek. Luke a lehető legjobb szülőket kapta, és ez meg is látszik rajta. Már 5 évesen is nagyon okos, a korához képest értelmes. Imád focizni, csak úgy, mint az édesapja. Louis és Harry nem is csak legjobb barátok, szinte már testvérekké váltak. És ami a maffiát illeti, már vége. Véglegesen feloszlottak három évvel ezelőtt, így nyugalomban élhetünk, és bármikor visszamehetünk Londonba.
- Mmm.. ez a gyerek mindig a legjobbkor... - nevet kicsit Louis.
- Gyere már! Mindig rád kell várni? - teszi csípőre apró kezeit, amin mindnyájan elmosolyodunk.
- Rohanok, főnök! - ad még egy csókot Gemma-nak, majd feláll és odamegy Harry-ékhez. Szerencsére nagy az udvar, így bővel elférnek a focihoz. Mosolyogva nézem, ahogy Louis és Harry passzolgatnak egymásnak, miközben a kicsi Luke próbálja elkapni a labdát.
- Szépen gömbölyödik már a hasad - szakítja meg Gemma a gondolatmenetemet, mire tekintetemet rászegezem és elmosolyodok.
- Uhum. Már alig várom, hogy megszülessen.
- Az öcsémből nagyszerű apa lesz. Már azon is meglepődtem, ahogy rólad gondoskodik. Nem láttam még ennyire boldognak.
- Én téged sem láttalak még ennyire kivirultnak - mosolygok. - Louis-val gondolom minden tökéletesen működik.
- Igen, minden - bólint mosolyogva. - Furcsa, hogy egyáltalán nem így terveztem az egészet. De nem gondoltam volna, hogy ennyire jó lesz minden.
- Én sem. Amikor 17 voltam... Te jó ég - kuncogok, ahogy visszagondolok a legelejére. Amikor megláttam Harry-t. Féltem tőle. Nem akartam szeretni őt, ami természetesen nem jött össze. Minden emlék átfut az agyamon, lejátszódnak előttem a nevetések, könnyek, szomorú és boldog percek. Mennyi nehézség árán jutottunk el idáig. De megérte. Megérte, mert most érzem igazán, hogy teljes az éltem. Tudom, hogy két hónap múlva úgyis minden a feje tetejére áll, amikor Katie megszületik. Éjszakánként kevesebbet fogunk aludni, minden kis lépésére oda kell majd figyelnünk. Amikor majd kamaszodni kezd, gondok lesznek vele. Amikor először lesz barátja, Harry a falat fogja kapargatni dühében. Amikor ötöst hoz haza az iskolából, mi leszünk a legbüszkébb szülők a világon. És amikor majd egyszer felnő, ő lesz a legjobb ember a világon, mert arra fogjuk őt nevelni.
Harry mosolygós tekintete találkozik az enyémmel. Még évek múltán is ugyanazt váltja ki belőlem. Amikor rám néz, még most is úgy érzem, mintha a fellegekben járnék.
Lassú léptekkel jön, majd visszaül mellém, s egy puszit ad a hasamra.
- Ha már ennyitől elfáradsz, Katie-vel hogy fogsz bírni? - mosolygok.
- Nem fáradtam el, csak hallottam, ahogy a kislányunk hiányol - vigyorog, miközben simogatja a hasamat. Luke odaszalad hozzánk, Louis megkönnyebbülten felsóhajt és visszaül a szerelme mellé.
- Ő mikor fog kijönni onnan? - nézi érdeklődve Luke a hasamat.
- Két hónap múlva - mosolygok. Luke a kis kezét óvatosan rám teszi, összeráncolja a szemöldökét.
- Nem szűk neki ott bent? Szegény! Képzeld, apa elmondta, hogy hogy került be oda! - mosolyog Luke, mire felvont szemöldökkel Louis-ra nézek. Gemma megüti Louis kezét.
- Aú! Jól van na, kérdezte! És ő is fiú, muszáj tudnia ilyen dolgokról - von vállat.
- Azt hiszem, a lányomat ilyen téren távol tartom tőled - mosolyog Harry, mire nevetve a szememet forgatom.
Harry a vállamat átkarolja, és gyengéden megcsókol. A homlokát az enyémnek dönti, kezemet az arcához emelem és gyengéden megsimítom. Ahogy a szemébe nézek, emlékszem, ugyanígy éreztem évekkel ezelőtt. Ugyanaz a borzongás járja át a testem.
És ez nem lehet más, csak az örök, igazi szerelem.