11. fejezet - Nyomozás

Drága Olvasóim!
Meg is hoztam a 11. fejezetet. Köszönöm a 73 feliratkozót, és az előző fejezethez kapott komikat, pipákat. Imádlak titeket! :) <3 Ma este elmegyek nyaralni, és ami azt illeti, előreláthatólag egy hétig leszek, de nem kizárt, hogy még plusz egy-két nap. Szóval nem tudom, hogy a következő fejezet mikor érkezik, de amint hazaérek, jelentkezem! :) Mindenkinek további kellemes nyarat, jó olvasást!
UI.1: Köszönöm a fejlécet Rebeka Winklernek! :)
UI.2: A facebookos oldalamon adminfelvétel van, aki gondolja, jelentkezzen! [LINK]

Nyomozás


Főként arról érdemes tudomást
szerezni, amit mások el akarnak
titkolni.
Kora reggel felébredek. Harry nyugodt szuszogását hallom magam mellett, s az órára pillantok. Még csak hajnali négy. Kinyújtózkodom, s egy nagy ásítás után lerúgom magamról a takarót. Keveset aludtam, ám úgy érzem, ez nekem most bőven elég volt. Felülök, s lábaimat a papucsomba csúsztatom. Fáradtan túrok a hajamba, egyelőre nincs erőm felállni, s hátra pillantok Harry-re. A takaró félig takarja testét. Csak egy szál boxerben van, de arra tökéletesen rálátok, s akaratom ellenére is az alsó ajkamba harapok. Napbarnított bőrét tetoválások fedik, amit most van lehetőségem jobban szemügyre venni. Ami különösen felkelti az érdeklődésemet, az a pillangó a hasán. Tetszik. Igaz, a lényegét nem értem, de jól néz ki.
Kicsit mocorogni kezd, átfordul a bal oldalára, s egy mély sóhaj után békésen alszik tovább.
Erőt véve magamon felállok, s lemegyek. Anne már készül a munkába.
- Jó reggelt - mosolyog, és egy puszit nyom a homlokomra. Szinte már lányaként kezel, ami számomra hatalmas öröm.
- Szia - köszöntöm én is, s leülök az asztalhoz, míg Anne a kávéját issza. - Öm... kérdezhetek valamit? - nézek rá.
- Persze, mondd csak - mosolyog kedvesen. A fejemben próbálom megfogalmazni úgy, hogy ne legyen Anne számára bántó.
- Mi történt Harry apukájával? - kérdezem óvatosan, halkan. Anne felsóhajt, a csészéjét az asztalra teszi és becsukja a szemét. Rosszat sejtek...
- Egy... egy motorbalesetben meghalt.
Még mindig fáj neki, ez látszik. Terelném a témát, de folytatja.
- A holttestét nem találták meg, csak a darabokra hullott motort.
Összeráncolt szemöldökkel nézek rá. Ez kezd egy kicsi gyanús lenni... Harry valami szervezetben az apja helyébe lép, de nem akarja, hogy ugyanaz történjen vele. Nem hinném, hogy egy motorbalesetről van szó. És, hogy utána nem találták meg, csak még jobban izgatja a fantáziámat.
- Sajnálom - simítom meg a kézfejét, s együttérzően nézek rá. Egy halvány mosolyt erőltetve megrázza a fejét.
- Már a múlté - sóhajt és feláll, a csészét beteszi a mosogatóba. - Megtennéd, hogy majd elmosod? Ne haragudj, sietnem kell.
- Persze, menj csak - eresztek felé egy halvány mosolyt.
- Köszönöm - megy ki, s hamarosan hallom a bejárati ajtó csapódását.

Reggelire összedobok pár szendvicset, és ahogy az asztalra teszem, Harry megjelenik az ajtóban.
- Szia - morogja fáradtan, s levágódik az asztalhoz.
- Szia - tekintek rajta végig, s helyet foglalok vele szemben.
A reggeli pár percig csendben folyik, amit végül Harry tör meg.
- Jól aludtál? - pillant rám. Összeráncolom a szemöldököm, s megköszörülöm a torkom.
- Igen - adom az egyszerű választ. - És te?
- Én is. Bár nem arra számítottam, hogy mire bemegyek, te alvást fogsz színlelni - mosolyodik el, s kicsit felnevet. Az ajkaimat szétnyitottam, hogy tiltakozzak, de felemelve a kezét jelzi, hogy ez felesleges. - Amikor alszol, akkor szuszogsz, este pedig csendben voltál, szóval ne is próbáld tagadni.
Az asztalon lévő telefonja rezegni kezd, s ahogy meglátja a kijelzőt, a mosoly azonnal eltűnik az arcáról. Idegesen kapja kezébe a készüléket, s rohan át a nappaliba. Az oldalamat már nagyon fúrja a kíváncsiság, így gondolkodás nélkül követem, s az ajtó mellett állva hallgatózni kezdek.
- A legjobb emberemet küldöm, és este 8-ra én is ott leszek. Igen, nem lesz probléma, azt garantálom. A raktárban van a cucc, majd odavezetnek. Rendben, megtisztelsz vele. Akkor este - hallom a végszót, s visszarohanok a konyhába. Visszaülök a helyemre, s eszek tovább, mintha semmi nem történt volna.
- Este elmegyek - közli, miközben újra helyet foglal, s folytatja az evést.
- Hova?
Összevont szemöldökkel néz rám. Eddig sosem faggattam, nem is kérdezgettem, de most egyszerűen képtelen vagyok visszafogni magam.
- Nem mindegy? - kérdezi, s a szemét gyanakvóan összeszűkíti.
- Bocs, csak kérdeztem - felelem a tőlem megszokottabb, visszahúzódó stílusban.
Reggeli után megissza a kávéját, és szó nélkül felmegy. Gyorsan elvégzem a dolgomat, s a szobámba megyek. Mivel Harry nincs ott, halkan kiosonok az erkélyre, s az ablakához állva óvatosan belesek. Az ágyán fekszik, és a naplóját írja, én pedig egyre kíváncsibb vagyok. Gondolkodás nélkül ír olyan gyorsasággal, hogy csoda, hogy a papír nem gyullad ki. Az arcáról semmilyen érzelmet nem tudok leolvasni.
Pár perc múlva összecsapja a fekete könyvet, s visszateszi a fiókjába. Lassan az éjjeliszekrényhez megy, s levesz róla egy fényképet, amin óvatosan végigsimít. Nem látom, hogy mi van rajta, de ha egyszer újra a szobájába jutok, tuti, hogy megnézem. Egy puszit is ad a képen lévő személynek, s valamit suttog. Próbálom a szájáról leolvasni, de csak egy nevet sikerül. Gemma. Valószínűleg az a lány, akiről a naplójában is írt. De ki ő?
A képet visszahelyezi a helyére, s elindul ki, mire automatikusan visszarohanok a szobámba. Az ágyamba vágódva bámulom a plafont, s Harry hirtelen benyit.
- Mit csinálsz? - néz rám, s egy halvány mosoly jelenik meg a szája szélén.
- Semmit. Csak pihenek.
- Értem, akkor pihenek veled - jön beljebb, s bedől mellém az ágyba. Felsóhajtok, s tovább fürkészem a fehér plafont, közben várom, hogy teljen az idő. - Miért nem vallod be? - szólal meg hirtelen. Értetlenül nézek rá, s szélesen mosolyog.
- Mit?
- Tudod te azt! - könyököl föl és a szemembe néz. - Szerelmes vagy belém.
- Ez nem igaz! - ülök föl.
- De igen - vigyorog még mindig, mire megforgatom a szemem. - Na jó, akkor tagadd - kuncog fel halkan. - Na, gyere ide - fekszik hanyatt, s magára húz, miközben kajánul mosolyog. Nyelek egy nagyot, s oldalra nézek, de az arcomra téve a kezét visszafordítja a fejemet. - Tudod, van még egy kis szabadidőnk - simítja végig a testemet. - Mit szólnál hozzá, ha szórakoznánk? Ne válaszolj, költői kérdés volt - mosolyog, s az arcomat két oldalt megfogva megcsókol, majd fordít a helyzeten, és hirtelen maga alá gyűr. - Na, milyen pózban szeretnéd, édes? - simít ki egy hajtincset az arcomból. Nyelek egy nagyot és megrázom a fejem, de ő csak mosolyog. - Akkor egyelőre maradunk a hagyományosnál, és majd később variálunk - csókol meg szenvedélyesen...

A nem tudom, hányadik menet után zihálva dőlünk egymás mellé.
- Istennő vagy! - húz magához, s egy gyengéd puszit ad az ajkaimra. - A hangok alapján úgy vélem, te is iszonyatosan élvezted - mosolyodik el kajánul, s érzem, hogy az arcomat elárasztja a pír. - Ne szégyelld, csak mondd ki, hogy imádtad - csókolja meg a nyakamat. - Hm? Nem hallom - súgja és a homlokát az enyémnek dönti. Nyelek egy nagyot és felsóhajtok.
- Hát... jó volt.
- Jó? Ennyi? - néz rám felvont szemöldökkel. Nem igaz, hogy nem érzékeli, egy lánynak mennyire kellemetlen erről beszélni. - Mindegy. Mit csináljunk?
- Öm... nekem ki kellene takarítanom a házat - nézek rá, mire felsóhajt.
- Na jó - mászik ki az ágyból, s mindketten felöltözünk.

Miközben takarítok, próbálom kikapcsolni az agyam és nem gondolni semmire, de ez egyáltalán nem megy. Folyton Harry titokzatos esti programja jár a fejemben.
Fáradtan dőlök le a nappaliba, mikor már mindennel kész vagyok. Háromnegyed nyolc van, Harry hamarosan indul.
- Megyek, csak későn jövök, ne várj meg! - kiabál, s már csak a bejárati ajtó csapódását hallom. Gyorsan utána osonok, s a bokrok mögül figyelem. Szerencsére gyalog megy, nem motorral, így egyszerűbb dolgom lesz.
A sötétben csak az alakját látom, de rosszfiús járását bárhol felismerném. Csend van, csak a léptei hallatszódnak az utcában. Rémisztő.
Halkan osonok utána, egyik bokor mögül a másikhoz bújok. Már vagy 15 perce folyamatosan követem, de a célig még mindig nem jutott el. Az egyik utca végén körbenéz, s gyorsan besiet két elhagyatott ház közé. Rohanok utána, hogy szem elől ne tévesszem, de próbálok halk lenni. A szívem már a torkomban dobog, a végtagjaim remegnek, s még a levegőt is félve veszem, nehogy észrevegyen.
Egyre gyorsabban szedi - az amúgy formás - lábait, ezáltal én is tempósabban megyek utána. Kiérve egy újabb utcára, a kukák mögül leskelődök. A szél csípi a bőrömet, s játszadozik hosszú hajammal, de bármennyire is fázom, nem akarom szem elől téveszteni.
Hamarosan egy elhagyatott, faházszerűséghez ér, kinyitja a recsegő ajtót, aminek már nem sok kell, hogy szétessen, s bemegy. Az ablak alá lopódzok, s próbálom levenni, hogy miről beszélnek.
- Elhoztad? - hallok egy mély, férfihangot.
- Igen, itt van - ezt felismerem, biztosan Harry.
- Csúcs. Tommo-t elintézted?
A szemeim kikerekednek, a szívem még a mostaninál is gyorsabban kezd verni. Szóval ez az ember bántotta. Már csak tudnom kellene, hogy ki ő.
- Öm... - el tudom képzelni, ahogy most Harry megvakarja a tarkóját. - Mondjuk úgy, hogy bosszút állok rajta, és nem csak a szervezet miatt.
- Nekem nyolc, csak kezdj vele valamit.
A levegőt szaporán veszem, azt hiszem, kezdek rosszul lenni. Az agyamon végigfut, hogy mit művelhetnek ott benn, és, hogy Harry mit adott Louis támadójának.
- A nővéred jól van? - hallom a férfi gúnyos hangját, s az önelégült mosolyt is el tudom képzelni. Olyan, mint a filmekben a főgonosz.
- Akadj le Gemma-ról! - válaszol Harry ingerülten. Hm, szóval Gemma Harry nővére. De most hol van? És miért nem hallottam még róla?
- Nyugi már, ha jól tudom, ott is vannak embereid.
- Jól tudod.
- Nem is igazán érdekel, hogy mi folyik a másik kontinensen.
Másik kontinens? Miért van Gemma egy másik földrészen, és ami fontosabb, Harry-nek az egész világon vannak emberei?! Kezdek megijedni a hatalmától.
- Szuper, még valami?
- Nem, nincs semmi. Kösz, hogy ide fáradtál - hallom, hogy jönnek kifelé. Gyorsan a ház másik oldalához kúszok, s teljesen odasimulok. Életemben nem izgultam még ennyire, mint most.
Elköszönnek egymástól, s látom Harry távolodó alakját. Kicsit megkönnyebbülten felsóhajtok, és utána indulok, ám a második lépés után rálépek egy gallyra, ami egy reccsenő hangot ad. Összeszorítom a szemem, s próbálok mozdulatlan maradni, s mire újra kinyitom a szemem, már előttem áll egy nagy darab ember, gonosz vigyorral. Az ütő megáll bennem, a lábaim a földbe gyökereznek.
- Nocsak! Te vagy Harry kurvája, igaz? - jár körbe, s tekintete annyira éget, hogy már szinte lesül rólam a bőr. Mellesleg a megszólítás sértő... - Hm, milyen formás kis tested van. Nem csoda, hogy Harry ennyire védelmez. Viszont érdekelne, hogy mit keresel itt - kerül újra elém.
- Én... én csak...
- Azt ne mondd, hogy a nagymamádnak vittél sütit, de letértél az ösvényről, és idetaláltál a farkas odújához - röhög a saját viccén. Erőt veszek magamon, nyelek egy nagyot, és amilyen gyorsan csak tudok, szaladni kezdek. Fogalmam sincs, hogy merre, de nem is érdekel, csak minél távolabb akarok kerülni ettől a helytől. - Hé, állj meg! - hallom, hogy rohan utánam. Nem nézek hátra. Néhány gally végigkarcolja a kezemet, s vérezni kezd, de most ez a legkevésbé sem érdekel. Épségben haza akarok jutni, azt sem bánom, ha Harry-től kapok. Csak meneküljek meg.
Hirtelen egy erős szorítást érzek a karomon, mire a torkomból automatikusan szakad fel egy nagy sikoly.
- Kussolj! - már csak ennyit hallok, a lábaim elhagynak, s minden elsötétül előttem.

Egy hűvös helységben ébredek. Minden homályos, s mikor a látásom lassacskán kitisztul, meglátom magam előtt azt a férfit. A szemeim kikerekednek, és megpróbálok megmozdulni, de a lábaim és a karom is meg van kötözve.
- Ah! - nyögök fel, ahogy a már így is sebes kezemet megvágja a kötél, mikor szabadulni akarok.
- Ez jár annak, aki kutakodik mások után - köpködi a szavakat az arcomba.
- Engedj el - sziszegem, mire felnevet. Leül a szakadt kanapéra, és a kezébe véve a hideg sört rám mosolyog.
- Itt maradunk egy kicsit. De ne félj, nem foglak bántani. Egyelőre... Holnap reggel tovább megyünk, mielőtt még Harry megtalálna. Még gondolkozok, hogy mit kérjek érted cserébe. Pénzt? Hm, nem... az olyan megszokott - beszélget magával, ami enyhén szólva is idegesítő. - Majd még kitalálom. Aludj jól, aranyom - kapcsolja le a villanyt. Szuper, a hideg mellé még korom sötétség is társul...

18 megjegyzés:

  1. Nagyon jó!! Ez megint egy eszméletlen jó rész lett!!! :D (Mondjuk te minden alkalommal csak jobbat írsz!!) Könyörgöm siess a kövivel, mert nem bírok várni!!! Amúgy ebből még egy könyvet is írhatnál!! Sok és nagyon jó tehetséged van hozzá!! ;) Mikor jön a kövi rész?? :D

    puszi: ~Hanna~ xox'o

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen! Nagyon örülök, ha úgy gondolod, hogy egyre jobb! :) Könyvet? Hát, nem tudom, de nagyon jól esik, hogy ezt mondod! A jövőhét első felében hozom a kövit.
      Puszi!

      Törlés
  2. Nagyon jó rész lett, nagyon várom már, hogy mi lesz Isabelel!!!
    Siess a kövivel!! :D
    Puszi: Lara Csen...♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen, örülök, hogy tetszik!
      A jövőhét első felében jön a kövi. :)
      Puszi <3

      Törlés
  3. várjunk most vagy én nem emlékszem vagy még nem történt meg.de harry lefektette már a csajt?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Már a kilencedik fejezetben megtörtént. :)

      Törlés
  4. Hihetetlenül jó rész lett!! Nagyon várom a folytatást, kérlek siess!!:D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen. :) A következőt a jövőhét első felében hozom!

      Törlés
  5. Nagyon jó lett! Ha Harry megtudja,hogy Isabel ott van tuti megmenti. Vagyis remélem hogy az a ember nem viszi el Isabelt!
    Siess a kövivel!! És jó nyaralást!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen, örülök, hogy tetszett. :) Hogy mi lesz velük, a következő részben kiderül, ami a jövőhét első felében hozok! Köszönöm! :)

      Törlés
  6. Szia :) nagyon jó rész lett. :)) remélem, hogy nem sokáig fog fogságban maradni.
    neked jó nyaralást. :P
    puszi♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! Köszönöm szépen, örülök, hogy tetszett. Igazából egy egész fejezet a fogságáról fog szólni. :D
      Köszönöm! :)
      Puszi <3

      Törlés
  7. Isteneem *-* legjobb blog <3 nekem is olyas fajta vagy, mint a példakép. :D
    Imádlaaak. :)
    Amm..2 kerdes
    1. Van facebookod?
    2.hany eves vagy? :D
    Gyors hozd a koviiiit :D <33 ~Nati~

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ahw, nagyon szépen köszönöm, én is imádlak téged! :) <333
      Igen, van facebookom: https://www.facebook.com/profile.php?id=100008302321991
      17 lettem nem olyan rég. :)
      Hamarosan hozom a kövit!

      Törlés
  8. Nah ebből mi lesz? :D Kíváncsi vagyok szóval minél előbb kövit! :)

    VálaszTörlés