6. fejezet - Kezdődik a veszély

Drága Olvasóim!
Meghoztam a hatodik fejezetet. Most kezd el igazából kibontakozni a történet, úgyhogy remélem, hogy ez a fejezet elnyeri a tetszéseteket. Köszönöm szépen a 60 feliratkozót, csodálatosak vagytok! <3 Valamint hálás vagyok az előző fejezethez érkezett komikért és pipákért is. Nem is húzom tovább, jó olvasást!


Kezdödik a veszély

Az életnek az a sajátossága,
hogy életveszélyes.
     Fél óra. Pontosan eddig ülök egy helyben az ágyon, és várok. A gyomrom görcsben van, a szívem össze-vissza kalimpál. A takarót szorongatom, s hallom a bejárati ajtó csapódását. Összerezzenek. Fél perc múlva Harry beront, arcán megjelenik egy kaján vigyor.
- Szia, édes - jön lassan beljebb. A takarót még jobban magamra húzom, s leül mellém. Végignéz rajtam, tekintete szokás szerint éget, és érzem, ahogy elpirulok. Felsóhajt, lassan lehúzza rólam teljesen a takarót, s bemászik mellém, én pedig kicsit távolodok. - Na, eddig is élvezted, innentől már csak jobb lesz - súgja, s hátrasöpri a hajamat a vállamról. Becsukom a szememet, ajkaim szétnyílnak és szaggatottan kifújom a levegőt, ahogy forró lehelete csikizi a bőrömet.
Végigsimítja az oldalamat, és hirtelen fölém kerekedik. Szemeiben látom a vágyat, lassan végighúzom ujjaimat megfeszült bicepszén. Szája szélén egy huncut mosolyog jelenik meg, majd lekapja magáról a pólóját.
- Vetkőztess le - dörmögi a nyakamba, s lágyan megcsókolja a bőrömet. Nyelek egy nagyot, megkeresem az övét és egy kis ügyetlenkedés után sikerül kipattintanom. Nadrágját már könnyedén letolom, és lerugdossa magáról.
Az alsó ajkába harapva végignéz rajtam, ami szörnyen zavarba ejtő, és ezt ő valószínűleg élvezi. Lassan lehajol, forró nyelvét végighúzza a melleim között, ami belőlem egy halk sóhajt vált ki. Végignyalja a nyakamat is, majd az állkapcsomat, s mikor ajkaimhoz ér, megcsókol. De most nem vad, hanem finom és érzelmes. Gyengéden cirógatni kezdi a hasamat, és nyugtató csókokat lehel a nyakamra. Mármint nyugtató lenne, ha nem rettegnék minden érintésétől.
Kezét lassan lejjebb csúsztatja és benyúl a bugyimba. Egy halk nyögés szalad ki a számon, ahogy végigsimít, közben végig az arcomat pásztázza.
- Harry, ne... - zihálok.
- Ssh, élvezni fogod - súgja erotikus hangon a fülembe, majd hirtelen felnyomja egy ujját. Ajkaim szétnyílnak, szemeim lecsukódnak, s ahogy pumpálni kezd, én automatikusan sóhajtozok és zihálok. - Ez az, mutasd meg, mennyire élvezed - csókolja meg a nyakamat, s még egy ujját belém vezeti. Egy halk nyögés hagyja el a számat, ami egy büszke vigyort csal az arcára. Ujjai gyorsan mozognak bennem, én pedig egyre nehezebben tartom vissza a torkomból kitörni vágyó nyögéseket. A takarót szorongatom, a szememet becsukom és a fejemet hátrahajtom, képtelen vagyok visszafogni magam.
- Harry... - nyögöm, és a bicepszét fogom, ami megfeszül. Megharapja az alsó ajkamat, s érzem, hogy már nem bírom tovább. Légzésem egyre szaporább, a pulzusom is folyamatosan emelkedik, testemnek képtelen vagyok parancsolni. Körmeimet a bőrébe vájom, a hátam ívbe feszül, s a gyönyör magával ragad. Hangosan, a nevét nyögdécselve élvezek el.
Ujjait kihúzza belőlem, és kajánul vigyorogva lenyalogatja őket. Zihálva nézek rá, s egy kis csókot lehel ajkaimra, majd a nyakamra.
- Ugye, hogy imádtad? - suttogja, és gyengéden megszívja a bőrömet. Nyelek egy nagyot, egyszerűen képtelen vagyok válaszolni. - Mert én imádtam nézni, hogy tőlem mentél el.
Szavai izgató és egyben rémisztő hatással vannak rám.
Mellém fekszik, megfogja a karomat és magára húz. Kezeim a mellkasán vannak, testünket már csak a boxere választja el. Két oldalt megfogja az arcomat, és szenvedélyesen megcsókol.
- Holnap folytatjuk, látom kimerültél - súgja az ajkaimra, s a fülem mögé tűri a hajamat. Furcsa most tőle ez a törődés. Aprókat bólogatok és lemászok róla. Felkönyököl, és mosolyogva méreget, miközben öltözök. Eléggé zavarban vagyok, így egy kicsit ügyetlenkedek is. - Összedobhatnál valami kaját.
- Mit szeretnél? - nézek rá. És igen, végre ki tudtam nyögni egy normális mondatot! Ezen ő is elmosolyodik.
- Mindegy, valami finomat - kacsint. - Mondjuk hamburgert! Azt olyan rég ettem, és imádom.
Bólintok és lemegyek a konyhába, ő pedig követ, és a pultnak támaszkodva néz. Megkeresem a hozzávalókat, és már csak a hús hiányzik.
- A legfontosabb - sóhajt. - Gyere, lemegyünk a boltba. Neked is ki kell szabadulnod egy kicsit - int a fejével az ajtó felé. Egy aprót bólintok, felvesszük a cipőnket, és a kezembe nyom egy motoros sisakot. Nyelek egy nagyot és ránézek. - Mi az? Ugye nem félsz a motortól? - megyünk ki és megállunk mellette.
- Nem - motyogom alig hallhatóan, s Harry felsóhajt.
- Nem kell félned - ül föl és beindítja. - Gyere, pattanj fel mögém!
Némi habozás után megkapaszkodok a vállába, és felülök.
- A lényeg, hogy kapaszkodj belém, és amerre dőlök a kanyarba, te ne dőlj az ellenkező irányba, mert felborulunk!
- Rendben - nyelek ismét egy nagyot. Kicsit ódzkodva, de átölelem a derekát, s hamarosan elindulunk. A szemem csukva van, mindig is féltem a gyorsaságtól, és Harry nem megy valami lassan. Szinte szorongatom fekete pólóját, csak reménykedem benne, hogy nem néz teljesen hülyének emiatt.
Pár perc múlva megáll a bolt előtt, én pedig megkönnyebbülten felsóhajtok. Leszállok a motorról és leveszem a sisakot.
- Na látod, ma már kétszer is megmutattam neked, hogy milyen az igazi élvezet - mosolyodik el, s elpirulok visszagondolva az otthon történtekre. Halkan felnevet, majd bemegyünk a boltba. Hamar megtaláljuk, amit keresünk, s beállunk a pénztárhoz az elég hosszú sor végére. Amíg várunk, nézelődök, s a másik sorban meglátom Louis-t. A szemem felcsillan, a szívem rögtön gyorsabban kezd verni, ahogy szívdöglesztően rám mosolyog, s int a fejével, hogy menjek oda. Harry-re nézek és összeszedve minden bátorságomat, megérintem a vállát. Hátra néz, le rám, és várja, hogy megszólaljak.
- Elmegyek öm... megnézni még valamit, ha nem bánod, mert öm... - kapargatom a tenyeremet.
- Jó, menj - fordul újra előre.
Az embereket kerülgetve sietek oda Louis-hoz, és szinte a nyakába ugrok.
- Istenem, ugye jól vagy? - simítja meg a hátamat és a vállamra ad egy kis puszit.
- Igen - súgom és megcsókolom. Már nagyon hiányzott ő is és a csókja is.
- Nem bántott? - simítja meg az arcomat és a homlokát az enyémnek dönti. Megrázom a fejem. Nem akarom, hogy aggódjon miattam, biztos így is elég gondja van. - Akkor jó - súgja.
- Louis, annyira hiányzol - sóhajtok és megfogom a kezét.
- Te is nekem, kicsim. Majd kitalálok valamit, hogy találkozhassunk, rendben?
Kicsiket bólintok és lassan elengedem.
- Most menj, nehogy baj legyen. És légy jó - ad még egy puszit az ajkaimra.
- Szia - mosolygok halványan és visszamegyek Harry-hez. Talán csak egy percig találkoztunk, de már ez is adott némi erőt.

Otthon elkezdem csinálni a hamburgereket. Harry végig mozdulatlanul figyeli minden kis tettemet, csak fogalmam sincs, hogy miért.
Kiteszek két tányért, rá az elkészült ételt, majd leülünk és elkezdünk enni.
Nem merek felnézni, pedig érzem magamon perzselő tekintetét. A csendet Harry telefonja töri meg. Megnézi a kijelzőt, s felveszi.
- Szia, anya! - mosolyodik el. Remélem, hogy valami jó hírt közöl vele. - Rendben, jó szórakozást! Miattunk ne aggódj!
Leteszi a telefont és rám mosolyog.
- Azt mondta, a ma éjszakát a barátnőjénél tölti, mert megnéznek valami nyálas izét. Szóval miénk a ház - kacsint. Nyelek egy nagyot, még az ütő is megáll bennem. Egy teljes éjszaka vele? Még a nappalt is alig bírom ki!
- Értem - motyogom, hogy legyen valami reakcióm is. Megesszük a kaját, ám nem várja meg, hogy elmosogassak, megfogja a kezemet és behúz a nappaliba. Leül a kanapéra, a karomnál fogva szemből az ölébe húz. Ajkába harapva nézi a dekoltázsomat, ami elég kellemetlen, majd végre találkozik tekintetünk. Még csak most fedezem fel, hogy milyen szép szeme is van.
Kezét lecsúsztatja a fenekemre és az ajkaimra lehel egy kis puszit.
- Szerintem csodás lesz ez az éjszaka - mosolyodik el. - És már elég jól ismerjük egymást ahhoz, hogy ennél több is legyen köztünk.
Megcsókol, s átölelem a nyakánál. Végigsimítja a combomat, majd a hajlatomnál fogva közelebb húz magához, miközben csókunk egyre csak elmélyül. Óvatosan elkezdi feltolni a pólómat, s érzem magam alatt, hogy a zsebében rezeg a telefonja. Káromkodik egy sort, majd felveszi.
Szemei kikerekednek, valószínűleg egy újabb rossz hírt kapott. Hirtelen lelök magáról és idegesen feláll.
- Hát ez szuper... Őt bízd rám, Tommo-t később elintézem - nyomja ki. Mi? Tommo-t? Mit kell vele csinálni?
Lassan felém fordul, tekintete ennél dühösebb nem is lehetne.
- Mondd csak, édes, kivel smároltál a boltban? - hajol hozzám, kezével a vállaim mellett támaszkodik a kanapé háttámlájának. Nyelek egy nagyot. Már úgyis tudja, felesleges lenne megerőltetnem a hangszálaimat. - Van fogalmad arról, hogy milyen kibaszott nagy bajban vagy? - kiabál, mire összerezzenek és becsukom a szemem. - És nem, most nem tőlem kell félned, hanem az ellenségtől!
Közelebb hajol. Fogalmam sincs, hogy milyen ellenségről beszél, de nem hiszem, hogy számíthatok bármiféle jóra.
- Életveszélyben vagy - préseli ki a fogai közt a legnyugtalanítóbb mondatot, amit egy ember hallhat.

12 megjegyzés:

  1. Szia :)
    nagyon jó rész lett. :))
    remélem a következőben kiderül, hogy ki az ellenség. :P
    puszi♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Köszönöm szépen. :)
      Még a következőben nem, de hamarosan.
      Puszi <3

      Törlés
  2. Juuuuuj *.* már alig várom a kövi részt! :D

    VálaszTörlés
  3. Jézusom ez nagyon-nagyon jó *------------------* Nem láttam még Harry-t ilyenek egy blogban sem.Persze jó értelemben :))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen. Örülök, hogy így gondolod. :)

      Törlés