18. fejezet - Pórázon

Drága Olvasóim!
Meghoztam az újabb fejezetet. Remélem, hogy mindenki túlélte ezt a napot! :D Iskolaidőben csak hétvégente tudom hozni a részeket, mert elég sűrű az órarendem, sajnálom. Nagyon szépen köszönöm a 98(!!) feliratkozót! <3 Komolyan nem tudom elhinni, hogy ennyien vagytok, és iszonyatosan jól estek a kommentek is, amiket az előző fejezethez kaptam. Nem tudom, hogy mivel érdemeltem ki, de köszönöm, imádlak titeket! :) Remélem, hogy a fejezet elnyeri tetszéseteket, bár nem lett olyan hosszú, és nem is annyira izgalmas, amit sajnálok, csak eléggé fáradt vagyok. De a következőben ígérem, hogy összeszedem magam! Jó olvasást!

Pórázon

Tégy úgy, mintha szabad
lennél - amíg azzá nem válsz!
Zihálva dőlök Harry karjai közé, átölel, és simogatni kezdi a hasamat.
- Na, meggyőztelek? - mosolygok rá. Kuncogva megrázza a fejét, és az arcomra ad egy cuppanós puszit. Édes, de most nem erre, hanem a válaszára várok.
- Nem akarom, hogy bajod essen, szóval nem - közli egyszerűen. Felkönyökölve, értetlenül nézek a szemébe, a szemöldökömet kicsit összeráncolom.
- Most csak hülyülsz, ugye? Miért nem engeded, hogy én is beszálljak? - kapom fel a vizet, ami láthatólag Harry-t meglepi. Ami azt illeti, engem is. Nem szoktam idegeskedni, de ez most valami miatt nagyon felhúzott.
- Mondtam már, nem akarom, hogy bajod essen! Lányoknak nincs helye köztünk - tápászkodik fel, s az eldobált ruhák közül keresi az övéit. Kínosan felnevetek, és dühösen kapkodom magamra én is a ruháimat.
- Na és Hope? Vele mi van? - fordulok felé. Felsóhajt, a pólóját a kezében szorongatva néz rám. Hope se különb egy fokkal se, mint én.
- Hope... ő más, ebbe ne folyjunk bele - rázza a fejét, végül magára kapja a pólóját is. Idegesen morgok az orrom alatt, s mikorra teljesen felöltözök, Harry-t kikerülve megyek ki a faházból. Gyorsan szedem a lábaimat az erdő felé, de Harry utánam szalad, hátulról átölel. - Jól áll, amikor idegeskedsz - teszi a fejét a vállamra. Tudom, hogy csak a feszültséget akarja oldani, de ez most nem jön össze. A kezeit lerántom a derekam körül, és nagy lendülettel fordulok felé.
- Miért különb Hope, mint én, hm?!
Értetlenül pislog, karjait széttárja, de szája szélén egy huncut mosoly jelenik meg. Utálom, hogy ilyen jól szórakozik rajtam, míg én majd' szétrobbanok. Ennyire nem lehetek nevetséges...
- Hope kemény csaj, te viszont... törékeny - magyarázza. Megforgatom a szemem. - Hiába próbálod tagadni, az vagy. Nem neked való, sajnálom - simítja meg az arcomat. Felsóhajtok. - Na, megyünk?
Szó nélkül caplatok utána vissza a motorhoz, és felpattanok mögé. Iszonyatosan mérges vagyok most Harry-re. Nem hiszem el, hogy ennyire nem bízik bennem. Sőt, azt nem hiszem el, hogy Hope-ban jobban bízik. De miért?
Mire feleszmélek, Harry a ház előtt leállítja a motort. Leszállok róla, bemegyek, s a sisakot ledobva rohanok fel a szobámba. Duzzogva ülök az ágyamra, az ölembe véve átölelek egy párnát, és magam elé meredek. Biztos vagyok benne, hogy Harry pillanatokon belül utánam jön, hogy hízelegjen, és megbocsássak neki.
- Izzy, kicsim, ne haragudj! - áll meg az ajtóban. Bumm! Igazam lett. Elfordítom a fejemet, nem szólalok meg. Beljebb jön és lefekszik mellém. - Az a baj, hogy aggódok érted? Hm? - simítja meg a karomat. Felsóhajtok, s szaggatottan fújom ki a levegőt.
- Az a baj, hogy nem bízol bennem - motyogom. - Viszont Hope-ban meg igen.
Megforgatja a szemét, látszólag már unja a témát, ahogyan én is, de meg kell értenem, hogy Hope-ban miért bízik jobban. 
- Hope-ot nem féltem, mert már nem ő a barátnőm.
Értetlenül kapom felé a tekintetemet. Már nem ő?! Szóval együtt voltak?
- A barátnőd volt? - ráncolom a szemöldököm. Arca lesápad, nyel egy nagyot, s megköszörüli a torkát.
- Azt hiszem, rosszul fogalma...
- Ne is próbálj magyarázkodni - vágok közbe. - Mikor voltál vele?
Egy mély levegőt vesz, becsukja a szemét és tökéletes ajkait beszédre nyitja. Pár másodperc után szólal csak meg.
- Miután Lisa elment - kezdi el halkan. Látszik rajta, hogy nehezére esik róla beszélni. Nyel egy nagyot, és folytatja. - Kellett valaki, és egy buliban találkoztunk. Kavargattunk pár hónapig, de nem volt semmi komoly. És te törékeny lány vagy, ő pedig kemény - fúrja zöld íriszeit az enyémekbe. - Csak féltelek - közeledik felém, s az ajkaimra ad egy édes csókot.
Be kell neki bizonyítanom, méltó vagyok arra, hogy közéjük vegyenek. Még nem tudom, hogyan fogom csinálni, de megmutatom neki, hogy mennyire kemény vagyok. Puhánynak és törékenynek hisz, de csak azért, mert eddig azt az oldalamat ismerte meg.
- Egy kicsit ki kell szellőztetnem a fejemet - kelek fel, s elindulok lefelé. Már meg sem lepődök azon, hogy követ. Nem foglalkozok vele, felveszem a cipőmet. Furcsállva nézek rá, amikor ő is így tesz. - Hova mész?
- Hogyhogy hova? - egyenesedik fel, és széttárja a karjait. - Veled - közli, mintha ez természetes dolog lenne. Abból, hogy ki kell szellőztetnem a fejemet, miért nem esik le neki, hogy egyedül akarok lenni?!
- Ööö... tudod, én most egy kicsit egyedül szeretnék lenni - szólalok meg óvatosan, nem akarom őt megbántani. Még a végén azt hinné, hogy nem kedvelem a társaságát. Csak most egyszerűen gondolkoznom kell, ennyi.
- Sebaj, észre sem fogod venni, hogy ott vagyok - legyint, s kinyitja előttem az ajtót. Nagyot sóhajtva nézek rá, nem mozdulok. Felvont szemöldökkel várja, hogy végre elinduljak, még mindig nem érti, vagy nem akarja érteni, hogy magányra vágyom.
- Harry, egyedül akarok lenni - nyögöm ki végül. A fejét rázva megdörzsöli a homlokát, majd felsóhajt és lassan odajön hozzám. Kezeit az arcom két oldalára teszi, mélyen a szemembe néz.
- Sehova nem mehetsz egyedül. Tudod, ezt megbeszéltük - mondja halkan, nyugodtan, közben hüvelykujjával simogat. Felsóhajtok, és a szememet lehunyva fújom ki idegesen a levegőt.
- Nem vagyok a hülye kutyád, hogy pórázon tarts - préselem ki a fogaim közt. - Úgyhogy engedj el!
Az ajkaimra ad egy puszit, és édesen rám mosolyog. Hízelegni próbál. Utálom ezt.
- Harry, komolyan beszélek - nézek rá. A mosoly eltűnik az arcáról, lassan elveszi kezeit az arcomról. Kikerülöm őt, kimegyek és becsukom magam után az ajtót. Mélyen beszívom a friss levegőt, és elindulok a parkba.

Két órája kint vagyok, és végre sikerült lenyugodnom a kellemes környezetben. A padon ülve hallgatom a madarak csicsergését, a levelek susogó hangját, és néhány kisgyermek nevetését, amint távolabb labdáznak. Mély levegőt veszek, felállok és elindulok haza. A kavicsokat rugdosom a földön, amikor egy nagy fa mögé látok eltűnni egy alakot. Megállok. Összevont szemöldökkel, óvatosan megyek közelebb.
- Ki van ott? - kérdezem remegő hangon.
- Csak én - jön elő Harry lehajtott fejjel, zsebre dugott kézzel. Idegesen beszívom a levegőt, amit aztán lassan fújok ki. Rám emeli tekintetét, megáll előttem.
- Miért követtél? - nézek rajta végig.
- Mert aggódtam - sóhajt. - Mondtam, hogy egyedül sehova nem mehetsz.
Kínosan felnevetek, s a combomra csapva rázom a fejem.
- Nem hiszem el, hogy ennyire nem bízol bennem, Harry. Hogy várhatod el, hogy bízzak benned, ha te sem teszed ezt?!
Szótlanul mered rám. Sarkon fordulok, és gyorsan szedve a lábaimat megyek haza, ő pedig természetesen lohol utánam. Próbálok nem foglalkozni vele.
Ahogy hazaérünk, lerúgom a cipőmet, és ahogy elindulok a lépcső felé, Harry megragadja a karomat. Visszahúz magához, így mellkasának ütközök.
- Sajnálom - simít ki egy hajtincset az arcomból. - Csak szörnyen aggódok.
- De Harry, ez már sok!
- Ha nem tetszik, akkor minek akartál velem lenni?! - csattan fel, mire a szemeim kikerekednek. Vesz egy mély levegőt, a szemeit lassan lehunyja. - Nem úgy értettem.
- De igen, pontosan úgy értetted - szedem le magamról a kezeit, és felrohanok a szobámba, az ajtót magam után hangosan csapom be. Már sírni sincs erőm, az összes energiám elfogyott az idegeskedésben. Nem bírom, hogy ennyire félt, ennyire nem bízik bennem. Tudok vigyázni magamra! Aranyos, hogy aggódik, de ez már tényleg sok.
Elmegyek a fürdőbe, és bezárom az ajtót. Ez az egyetlen hely, ahol talán egy kicsit nyugtom lehet. Leveszem a ruháimat, s beállok a kabinba, magamra engedem a meleg vizet. Úgy érzem, ez egy kicsit ellazít, megnyugtat, ami most rám fér. Magamra kenem kókuszillatú tusfürdőmet, majd hagyom, hogy a forró cseppek újra végigfolyjanak a testemen. Hirtelen dörömbölést hallok, mire kikerekednek a szemeim.
- Izzy, odabent vagy? - szól Harry az ajtó mögül. Csukott szemmel felsóhajtok, elzárom a vizet.
- Igen, Harry, itt vagyok.
Kilépek, magam köré csavarom a törölközőt, s kinyitom az ajtót. Szinte beesik rajta.
- A frászt hoztad rám! Azt hittem, eltűntél - ölel magához, az sem zavarja, hogy a testem még nedves. Nem hiszem el, hogy még zuhanyozni se lehet normálisan.
- Mi történhetett volna? - tolom el magamtól, hogy a szemébe tudjak nézni.
- Nem tudom, bármi - emeli fel lassan egyik kezét, és megsimítja az arcomat. Nagyon nehezemre esik, hogy ne emeljem fel a hangom vele szemben, ahogyan azt ő az előszobában tette.
Felsóhajtok, és oldalra nézek.
- Kimennél? Szeretnék felöltözni.
- Na és? Láttalak már meztelenül - mosolyodik el kajánul, s a falnak dőlve keresztbe teszi a karjait maga előtt.
- Ez komoly? - felvont szemöldökkel nézek rá. Bólint, s az alsó ajkába harapva néz rajtam végig. Veszek egy mély levegőt, és lassan fújom ki, mielőtt olyat mondanék, amit megbánok. Elfordulok tőle, és úgy öltözök föl.
Mire megfordulok, Harry pár centire áll előttem. A derekam után kap, magához húz, és szenvedélyesen megcsókol. Nem tiltakozom, azonnal viszonozom, és beletúrok tincsei közé. Keze lecsúszik a fenekemre. A szívem erősen ver érintései miatt, s ahogy ajkaink elválnak, édesen rám mosolyog. A homlokát az enyémnek dönti, majd még egy kis csókot lehel az ajkaimra.
- Szeretlek - suttogja. Halványan elmosolyodok.
- Én is szeretlek, Harry. Viszont az aggodalmaskodásod a sírba tesz - rázom a fejem. Még közelebb von magához, erős karjaival szorosan átölel. Fejét a vállamra hajtja.
- Sajnálom. Csak nem akarom, hogy bajod essen. Belehalnék - puszilja meg a nyakamat. Becsukom a szemem, és egy mély levegőt véve szívom be az illatát, ami megnyugtat.
- Lemegyek, csinálok vacsorát - közlöm. Kicsit bólint, és elenged, majd egészen a konyháig követ. A pultnak dőlve figyeli minden egyes kis mozdulatomat. Próbálom figyelmen kívül hagyni, nem akarok újabb vitát. Nagyon remélem, hogy hamarosan leszokik róla.
A szendvicseket az asztalra teszem, rakok ki tányérokat, és leülünk enni.
- Sziasztok, drágáim - lép be Anne, mindkettőnk arcára nyom egy-egy puszit. Fel se tűnt, hogy már ennyi az idő.
- Szia - köszönünk egyszerre, amin Harry elmosolyodik, és én is halványan.
- Látom, összhangban vagytok - nevet kicsit, s ő is leül enni.
- Öm... Milyen napod volt? - nézek Anne-re. Megvonja a vállát, és fáradtan elmosolyodik.
A vacsora további részében csendben vagyunk, végül Anne jó éjszakát kíván, és felmegy. Jobban mondva, felvonszolja magát, mert már szegény annyira kimerült. Elmosom a tányérokat, és el is pakolom őket, és a szobámba megyek. Befekszek a puha ágyba, Harry pedig mellém, és szorosan magához húzva megcsókol.
- Aludj jól - suttogja, és gyengéden simogatja a karomat. A mellkasára téve a fejemet hallom heves szívverését, egyenletes légzését, pár perc múlva halk szuszogását.
Talán ez nekem már túl sok. Túlságosan is védelmez, aggódik értem. Elég kellemetlen, hogy minden egyes kis lépésemet követi, és ez a dolog a parkban, kikészített. Szeretem őt, de egy kis szabadság nekem is jár, bár hiába magyarázom, nem érti. Talán a legjobb lenne, ha egy kis szünetet tartanánk. Röhejes, mert még egészen az elején vagyunk, de már most nem bírom. Meg kell értenie, hogy túlzásba esik. Valószínűleg nem fog beleegyezni abba, hogy szünetet tartsunk, szóval a legjobb lesz, ha elmegyek. El akarok utazni a nagynénimhez Amerikába. Ott egy kicsit pihenhetnék, és Harry is el tudna gondolkodni a dolgokon. Nekem mindenképp jót tenne egy kis környezetváltozás, pihenés.
Kész, eldöntöttem. Holnap elmegyek.

20 megjegyzés:

  1. Harry azért tényleg jobban bízhatna Izzy-ben.Megértem hogy szereti őt de az már túl sok.Az ő helyében én is ezt tenném.Viszont nem utaznék el.Siess a kövivel<3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az, hogy Isabel tényleg elutazik-e, és végül hogyan dönt, a következő fejezetből kiderül. :) A kövit még ma, hamarosan hozom! <3

      Törlés
  2. Nagyon jóóóóó !!!!
    Hamar a kövit :)

    VálaszTörlés
  3. Ne ez nem lehet!
    Izzy nem mehet el!
    Harry-t meg teljesen megértem, hiszen a legutóbb, amikor a faházban voltak, akkor rabolták el Izzy-t és erőszakolták meg majdnem!
    Izzy térj észhez! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hogy elmegy-e, a következő fejezetből kiderül, és még erről a dologról kettejük közt lesz még szó. Viszont nem biztos, hogy akármelyikük is észhez tér. :D

      Törlés
  4. Ez nagyon jó lett.
    Vàrom a kövit.
    Ès nagyon jó a dlogod. <3 <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen, örülök, hogy tetszik! <33

      Törlés
  5. Nagyon jó rész lett. :D
    meglepődtam, hogy Hope Harry barátnője volt. :O
    én biztos nem fogadtam volna ilyen simán a dolgot. :DD
    várom a kövit. :P
    puszi♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen!
      Örülök, ha sikerült ezzel meglepnem téged. És még nem kizárt, hogy emiatt is lesznek konfliktusok. :)
      Puszi! <3

      Törlés
  6. Nah erre kíváncsi leszek :3 :D Gyorsan kövit lécci! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jó, ha kíváncsi vagy. :D Hamarosan hozom!

      Törlés
  7. Szia nagyon jo lett mikor lesz a kövi fent?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia, köszönöm! Hamarosan hozom a kövit. :)

      Törlés
  8. Szia nekem ez a kedvenc blogom csak egy dolog van amit nem szeretek az hogy nagyon későn érkezik a rész. persze megértem hogy nem érsz rá és semmi eért enm szeretnék vitatkozni.csak ha éehet egy kicsit gyorsabban.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! Örülök, ha ez a kedvenced. :) Tudom, hogy ritkán hozom a fejezeteket, és tényleg igyekszem, amennyire csak tudok! Próbálom a legtöbbet kihozni magamból, de ehhez sajnos idő kell. :(

      Törlés
  9. Drága ~E!
    Sajnálom, hogy az előző részhez nem írtam, nagyon sajnálom, mert fantasztikus rész lett..! De nem voltak lehetőségeim arra, hogy hozzászóljak, de most megteszem az újabb fejezethez. Hát.. a legjobb szó, ami még túl kevés is ahhoz, amit ki akarok vele fejezni, az az, hogy FANTASZTIKUS!! Tetszik, hogy összejöttek, szerelemesek, de mégsem akadályok nélküli kapcsolatuk van, sőt, bonyodalmas, de ez teszi izgalmassá! Mivel az életben sem úgy megy a szerelemembe, mint a filmekbe, vagy a mesékbe. Rengeteg oldal azzal van elrontva, ami rám is igaz volt, hogy folyik, mint csapból a víz. De ez nem jó. Akkor kilehet köveztetni, hogy ennek mi is lesz a vége, és túl unalmas. DE TE.. te profin csinálod..fogalmam sincs, hogy mi várható a részbe, talán ezért is várom annyira, hogy naponta 3-szor megnézem, tudom, kicsit beteges! :D De, hát ha valaki ennyire jó sztorikat ír, az "vessen magára"! Isteni lett, imádom! Nagy gratula hozzá! És KÉRLEK SIESS A KÖVIVEL!!! <3 És egy kérésem, vagy kérdésem lenne hozzád, megtudnád újra osztani az oldalamat..vagy egy másik oldaladon, vagy valami..persze én nem vagyok negyed ennyire jó "író" se, de annak ellenére mégis szeretek írni..! <3 A blogom: www.sztorik1d.blogspot.hu Köszönöm előre is! és a blogod..nem tudom magamat a földkerekség egyik szavával sem kifejezni! Még egyszer gratulálok! :) <3
    Millió puszi Xx

    ~H

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága ~H!
      Semmi gond, és köszönöm, így utólag is, és azt is, hogy most írsz nekem, ugyanis tényleg rengeteget jelent. Huh, nagyon szépen köszönöm, nagyon jól esik amiket mondasz! Örülök, ha neked tetszik, és tényleg izgalmasnak tartod. Igazából pont ez volt vele a célom, hogy ne legyen olyan, mint egy film, és örülök, ha szerinted ezt sikerült elérnem. Profin? Te jó ég, nem is tudod elképzelni, hogy most hogy vigyorgok! Nagyon, sőt, még annál is jobban esik, amit írsz, és az jó, ha nem tudod, mi várható a következőkben. Hogy naponta háromszor megnézed, nem beteges, inkább aranyos, mert tényleg jól esik, amiért ennyire szereted a blogot. :)
      Sose becsüld le magad, szerintem nagyon jól írsz, és a többi blogomon is kiteszlek cserére. :) Nagyon szépen köszönök mindent, amit eddig tettél értem!
      Puszi! <333

      Törlés