20. fejezet - Bizalom

Drága Olvasóim!
Meg is hoztam az újabb fejezetet. Nagyon szépen köszönöm a 101 feliratkozót, és a kommenteket, amiket az előző fejezethez hagytatok! Tényleg, iszonyatosan jól esik minden egyes szó, amit tőletek kapok. Imádlak titeket! <3 Ebben a fejezetben igazából minden van, szóval remélem, hogy elnyeri a tetszéseteket, és hagytok magatok után nyomot. :) Jó olvasást!

Bizalom

A bizalom az első lépés a hűség felé.
     A fejem, mintha fel akarna robbanni, annyira fáj. Az összegyűrt takaró alól kilógó lábamat a nap sugarai melegítik, s amíg meg nem hallom Louis horkolását, észre sem veszem, hogy mellettem alszik. A szívem a félelemtől egy nagyot dobban. Nem emlékszem az estére. Lefeküdtem vele? Vagy nem?
Mocorogni kezd, fáradtan nyöszörög, s megdörzsöli a szemeit. - Ahh... - sóhajt. Lassan rám emeli kéklő, bágyadt tekintetét, majd végignéz az összetúrt ágyon, és újra rám.
- Ugye mi nem... - nyelek. Hanyatt fekszik, a kezét a homlokára teszi. A takarót markolászva, félve nézem, ahogyan mellkasa emelkedik fel-le minden egyes levegővételnél.
- Nem.
A bent tartott levegőt megkönnyebbülten kifújom. A telefonom rezgésére figyelek fel, elveszem az éjjeliszekrényről, és hunyorítva nézem a kijelzőt. Becky néni 17-szer keresett. A szemeim kikerekednek, felülök, s próbálok úgy felállni, hogy ne inogjak meg. A fejemhez kapok a hirtelen sajgó érzés miatt.
- Máris mész? - morogja Louis fáradtan. - Várj még, legalább hadd kísérjelek ki! - tápászkodik fel nehézkesen. Megdörzsöli a szemeit és a homlokát, majd egy mély sóhaj után, erőt vesz magán és feláll. Motyog valamit az orra alatt a másnaposságról, amíg kikísér. - Ugye azért találkozunk még? Mármint úgy, mint barátok - mosolyog rám.
- Ha még New Yorkban leszek, mindenképp - ígérem meg neki, s két puszit adok az arcára. - Légy jó, szia - intek, és elindulok vissza Becky nénihez. A napfény bántja a szememet, és az utcazajtól majd' szétmegy a fejem. Kicsit szédelgek is. Már alig várom, hogy befekhessek a puha ágyba, és egész nap csak lustálkodjak. Igen, pontosan ezt fogom tenni.
Végre beérek az ajtón, a cipőimet lerúgom, és bemegyek a konyhába. Az arcom valószínűleg hulla fehér, még az ütő is megáll bennem. Harry és Becky néni mosolyogva beszélgetnek, majd rám emelik tekintetüket.
- Te mit keresel itt? - nyelek. Harry ránéz a nénikémre, egy mély sóhaj után feláll, és odajön hozzám.
- Eljöttem érted - lép elém. Gyengéden megsimítja az arcomat, és az ajkaimra pillant. Várom, hogy megcsókoljon, de nem teszi. Úgy néz rám, mintha valami miatt magyarázkodnom kellene. Pedig mindent leírtam neki a levélben. - Nem akarsz valamit mondani?
- Mindent leírtam, hogy miért jöttem el - nézek a szemébe. Enyhén megrázva a fejét adja tudtomra, hogy nem erre gondolt. De ha nem erre, akkor mire?
- Mit kerestél Louis-nál? - hangjában érződik némi idegesség. Nyelek egy nagyot. Nyilván félreérthető a dolog, de akkor sem történt semmi.
- Tegnap találkoztam vele, és felhívott magához beszélgetni. Egy kicsit ittunk, és elaludtam nála, de semmi nem történt. Megmondtam neki, hogy barátként szeretem csak, és ő elfogadta.
Felsóhajt, a zsebéből előhúzza a telefonját, egy kis keresgélés után az orrom alá nyom egy képet. Louis és én összebújva alszunk. Ez éjszaka készült, csak azt nem tudom, hogy ki járt ott.
- Akkor sem történt semmi, csak aludtunk!
- Aha, persze - teszi el a telefonját. - Niall-ék már elmentek Louis-hoz, hogy elintézzék. Én akartam, de félek, hogy az ütéseimet nem élné túl.
A szemeim kikerekednek, a szám is tátva marad. Nem hiszem el, hogy Harry képes őt megveretni úgy, hogy azt sem tudja, mit történt.
Gondolkodás nélkül fordulok meg és kezdek el rohanni Louis-hoz. Harry utánam kiabál, és követ, de nem érdekel. Louis-t nem bánthatják olyanért, ami meg sem történt. A lábaimat olyan gyorsan szedem, mint még soha. Most minden egyes perc számít.
Lihegve érek a már ismert lakáshoz, az ajtó túloldaláról hallom, ahogy Louis nyög az ütések fájdalmától. A kezemet a kilincsre teszem, hogy benyissak, de a mély, rekedtes hang megállít.
- Ne merészelj bemenni! - áll meg mellettem. - Louis megérdemli!
- Nem történt semmi! - nyitok be. A látványtól teljesen lesápadok. Liam és a kreolbőrű srác - akinek a neve még mindig nem jutott eszembe - fogják őt, míg Niall üti. - Engedjétek el! - kiáltom el magam. Niall ökle a levegőben megáll, és felvont szemöldökkel néz rám, majd Harry-re, aki bólint, s a szőkeség egy nagyot vág Louis gyomorszájába, aki egy nagyot üvöltve rogy össze. - Louis! - kerekednek ki a szemeim. Hirtelen felindulásból rántom el tőle Niall-t, és terítem a földre. Szinte remegek az idegességtől. - Ha még egy ujjal hozzá mersz érni, letépem a fejedet, világos?! - rántom meg a pólójánál.
- Figyu, szállj le rólam, lányokat nem akarok bántani - közli nyugodt hangon. Felsóhajtok, és lassan lemászok róla, s miután ő is feltápászkodik, újra megindul Louis felé.
- Azt mondtam, ne érj hozzá! - lököm a falnak, a kezét hátrafeszítem. Felszisszen, és hangosan felnyög. - És most mindhárman elmentek, megértetted?!
- Főnök, csinálj már valamit! - préseli ki a fogai közt. Gyorsan veszi a levegőt, a szemeit összeszorítja.
- Ha ennyire balfasz vagy, hogy egy lány elbánik veled, nem tudok mit tenni - von vállat Harry, s a falnak dől. Hirtelen elengedem Niall-t, aki fájdalmasan nyöszörög.
- Tommo-val mit csináljunk? - néz Liam Harry-re.
- Hm... - vakarja meg az állát. - Szerintem egyelőre eleget kapott. Elmehettek.
Niall egy óvatos pillantást vet felém, s a sajgó végtagját fogva megy ki, a másik kettő pedig követi őt. Louis a földön fekszik összekuporodva.
- Istenem, ugye jól vagy? - térdelek le mellé, megsimítom a hátát. - Harry, segíts őt feltenni az ágyra!
- Pff, azt felejtsd el - néz oldalra. Úgy viselkedik, mint egy féltékeny tinédzser. Az agyam eldobom!
Segítek Louis-nak felállni, átkísérem az ágyhoz, ahova lefekszik.
- Nem értem, hogy miért vertek meg - suttogja erőtlenül. Leülök mellé, és simogatni kezdem a hasát.
- Azért, mert Harry azt hiszi, lefeküdtünk. Gyerekesen viselkedik.
Tudom, hogy Harry hallja, direkt mondtam így. Muszáj észrevennie, hogy nem normális, amit csinál. Ok nélkül ver meg embereket, ezért le is csukhatnák őt.
- De mi nem is... - nyel. - Nem feküdtünk le.
- Ezt ne nekem mondd - pillantok Harry-re, aki rosszallóan nézi, ahogy még mindig simogatom Louis fájó pontját.
- És akkor mi ez a kép? - veszi elő a telefonját, odajön és megmutatja Louis-nak, aki elmosolyodik rajta.
- Csak aludtunk, nem történt semmi. Még egy csók sem.
- Akkor nézzük meg a biztonsági kamerát - mosolyodik el Harry keserűen. A szemöldökömet felvonva figyelek rá, nem értem, hogy miféle biztonsági kameráról beszél.
- Nézzük! - szólal meg Louis, tehát ő is pontosan tudja, hogy mi az. Értelmetlen tekintetemet látva felsóhajt. - Biztonsági okokból Harry összes emberének a házában kamera van.
- Jézusom - forgatom meg a szemem. Harry rácsatlakoztatja valami izére a telefonját, amilyet még életemben nem láttam, és elkezdi nézni. Hallom benne a hangunkat, ahogy beszélgetünk nem éppen józan állapotban.
Pár perc múlva Harry megköszörüli a torkát, s elteszi a telefonját.
- Hát, sajnálom - nyögi ki végül a tarkóját vakarva.
- És ezzel el van intézve minden? - állok föl. - Kis híján agyonverték Louis-t az idióta féltékenykedésed miatt! - emelem fel a hangom.
- Ne beszélj velem így! - kiabál már ő is. - Volt okom arra, hogy ne bízzak benned!
A szám tátva marad. Alig hiszek a fülemnek. Ha nem bízik bennem, miért van velem együtt? Becsukja a szemét, mélyen felsóhajt.
- Ne haragudj, nem úgy gondoltam.
- Nem ez az első, hogy nem bízol bennem. Szerinted ez mégis milyen kapcsolat? - rázom a fejem hitetlenkedve. - Mert szerintem így szart se ér!
- Hé, ne veszekedjetek - fogja meg a kezemet Louis, mellém áll.
- Tudod mit? Bánom, hogy képes voltam neked igent mondani, és ezáltal a barátnőddé válni - nézek Harry-re könnyes szemekkel, kikerülöm és visszamegyek Becky néni házába. Felrohanok a szobába, gyorsan összeszedem a cuccaimat.
- Hová mész? - áll meg a nénikém az ajtóban. Olyan gyorsan szedem a cuccaimat, mintha az életem múlna rajta.
- Vissza Londonba - húzom be a bőrönd cipzárját. - Köszönök mindent! - ölelem meg és elindulok le.
- Ne kísérjelek ki a reptérre? - néz utánam, ahogy rohanok el.
- Nem, köszi! Szia! - lépek ki az ajtón, és a reptér felé veszem az irányt.
A következő járat Londonba csak holnap megy. Remek. Leülök egy padra, leteszem a bőröndömet magam mellé, és a fejemet ráhajtom. Kényelembe helyezkedek, felhúzom a lábaimat. Pár perc alatt sikerül elszunyókálnom.

Egy gyengéd simítást érzek a karomon, amitől a szemeim azonnal kipattannak. Felülök. Harry aggódó tekintetével találom szemben magam.
- Vissza akartál szökni Londonba? - ül mellém. A kezemet az övéi közé veszi, s simogatni kezd. Elfordítom a fejemet.
- És ha igen? Akkor mi van? - motyogom.
- Kicsim, sajnálom - ölel magához. A szemeim maguktól lecsukódnak, beszívom bódítóan férfias illatát, amitől nyugodtság járja át a testemet. Gyűlölöm és egyben imádom, hogy ilyet vált ki belőlem.
- A holnapi járattal hazamegyek, addig pedig itt fogok feküdni. Egyedül - nézek rá. Eddig észre sem vettem, amit most. Szemein és arcán tisztán látszik, hogy sírt.
- A nővéremnél maradok éjszakára, és megígértem neki, hogy bemutatlak - mosolyog halványan. Felsóhajtok. Igazából kíváncsi vagyok rá. Harry lányban? Érdekesen hangzik.
- Jól van, legyen - motyogom, mire széles mosoly terül arcára. Elveszi a bőröndöt, és a kezemet szorosan fogva vezet el a nővére házához. Bemegyünk, és a szobából előjön egy szőke hajú lány. Kedves a mosolya, az arca igazán hasonlít Harry-ére.
- Nocsak, a szerencsés lány, aki rátalált az én hibbant öcsémre - mosolyog, miközben közelebb jön. - Szia, Gemma vagyok - ölel meg.
- Isabel - mutatkozok be én is, mialatt visszaölelem.
- Gyere! - vezet a nappaliba. - Harry, hozz valamit inni!
- Hozok - sóhajt, és elmegy a másik irányba. A nappaliban fehér szőnyeg van, a falak szintén ilyen színben pompáznak a fekete bútorok mellett. Kellemes illat uralkodik. Leülök a fekete kanapéra, Gemma a szemben lévő fotelban foglal helyet.
- Kibírod őt? - tér rá rögtön a lényegre vigyorogva. Halványan elmosolyodok.
- Igen, persze. Van néha egy kis nézeteltérésünk, de... szeretem őt.
- Ezt nagyon jó hallani. Hidd el, teljesen odáig van érted. Legaláb tízszer elmondta, hogy mennyire gyönyörű vagy, imádja a hajad illatát, és a többi...
- Narancslé! - lép be Harry három pohárra és az üdítővel, leteszi az asztalra, mindegyikbe önt, s lehuppan mellém. - Izé... ezt már egy ideje őrizgetem - nyúl a zsebébe, s elővesz egy nyakláncot. A H betűs medál csillan meg a kezében. A szemembe néz, s egy kis hezitálás után újra megszólal. - Még nem is láttam, hogy áll rajtad.
Halványan elmosolyodok, elfordulok és félresöpröm a hajamat. A mellkasomon érzem a hideg medált, hátul összekapcsolja és leengedem a hajamat. Lassan felé fordulok, elmosolyodik.
- Gyönyörű vagy - simítja meg gyengéden az arcomat. Lehajtom a fejemet, a mellkasomban hangosan dübörög a szívem. - És... azt komolyan gondoltad, amit mondtál? Hogy megbántad ezt az egészet?
- Megbántottál, Harry - lesütöm a szememet, az ujjaimmal babrálok. - Nagyon rosszul esett.
- Jó, tudom, sajnálom. De... féltékeny voltam - vakarja meg a tarkóját.
- Nincs mire, Harry - nézek a szemébe. - Louis csak a barátom, te pedig... - nyelek.
- Igen? - egy pajkos mosoly jelenik meg az arcán.
- Tudod, hogy téged szeretlek, de néha már a falra mászok tőled - sóhajtok. Kicsit felnevet, látszólag szórakoztatja a dolog. Hát, engem már kevésbé.
- Ezért nem mindennapi a mi kapcsolatunk. Ígérem, hogy mostantól bízni fogok benned, jó? - néz a szemembe. Felsóhajtok, halványan bólintok, s egy kis puszit lehel az ajkaimra. - Tényleg, és ti Eric-kel hogy álltok? - néz Gemma-ra, miközben kényelmesen hátradől a kanapén.
- Nagyon jól megvagyunk. A párizsi nyaralásunkról van pár kép, megnézitek? - kérdezi izgatottan, Harry kuncogva rábólint. A lány felpattan, és felszalad az emeletre. Nem telik el egy perc sem, lejön, visszadobja magát a fotelba, és izgatottan kezdi el mesélni. Elmond mindent az elejétől a végéig, hogy mennyire szép volt az Eiffel-torony, hogy mennyire finomak ott a kaják, és a többi. Az utolsó képnél is épp mosolyogva magyaráz, mikor hirtelen lesápad, elhalkul.
- Mi az? - néz rá Harry, neki is eltűnik az arcáról a mosoly. Gemma remegő ujjal mutat egy férfira a háttérben. Harry is szemügyre veszi, a szája tátva marad. Gemma riadtan néz Harry-re, s nyel egy nagyot, végül remegő hangon szólal meg.
- Az ott apa.

25 megjegyzés:

  1. Wháóó nagyon kíváncsi vagyok a folytatásra *-*

    VálaszTörlés
  2. Kedves ~E!

    Bocsánat, nagyon sajnálom, amiért nem kommenteltem az utóbbi időben. Sajnálom! :(
    A történet eszméletlen, az előző részek, minden fantasztikus. Az, ahogy Harry szereti Isabell-t, ahogy Louis megbocsált neki, ez mind... hihetetlen! Nagyon szeretem ~E az írásaid, a lelkemig hatolnak, nagyon jó a fogalmazásod, engem is te ösztökélsz valami megfogalmazására. Nagyon jó esnek ezek a sorok, amiket írsz, igazából olyan, mintha megtörtént volna. Te mindig olyan tökéleteset alkotsz!:) Remélem még sokáig olvashatom az írásaid!! :)
    ♥♥♥♥
    Köszi, hogy írsz nekünk!! ♥♥♥♥♥
    Hatalmasan nagy ölelés:
    Angel♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Angel!
      Ezért ne kérj bocsánatot, nagyon köszönöm, amiért most írsz!
      Jaj, nagyon szépen köszönöm, és tényleg örülök, amiért tetszik! Te jó ég, a lelkedig hatolnak? El sem hiszed, milyen jól esik olvasni ezeket a sorokat, nagyon hálás vagyok érte! <33 Én is remélem, hogy még sokáig írhatok nektek. :)
      Én köszönöm, hogy vagytok nekem, és folyamatosan támogattok! <33333333

      Törlés
  3. Válaszok
    1. Örülök, hogy tetszett. Már kint is van a következő! :)

      Törlés
  4. WOW! *.* :3 Ez nagyon jó lett! :D Gyorsan kövit lécci! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen! Kint is van a következő. :)

      Törlés
  5. http://hallgatniarany-enekelnigyemant.blogspot.hu/

    VálaszTörlés
  6. Jézus isten, szegény Louis, nem ezt érdemelte! De vajon ki csinálta a képet? Lehet, hogy pont Harry! És még felbukkan Gemma is! Meg persze, akit nem lehet kihagyni: Harry apja!*-* Oh My God, te aztán meg tudsz lepni (mindig)!!!! :)
    Légyszi, siess a következővel!
    Nagyon imádom a blogodat! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon örülök, amiért meg tudtalak lepni. :) Az majd csak később derül ki, hogy a kép hogyan is készült. Köszönöm szépen! Már kint is van a következő. :)

      Törlés
  7. Nagyon jo lett gyorsan a kóvit
    :D

    VálaszTörlés
  8. Fantasztikus lett!!! Siess a kövivel, mert nem fogom kibírni!!:D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen! Már kint is van. :)

      Törlés
  9. Gyerünk úgy imádoom!

    VálaszTörlés
  10. Nagyon-nagyon-nagyon imádtam ezt a részt is ! Ebben tényleg minden volt és szuper lett ! Puszii :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon szépen köszönöm örülök, hogy tetszett! :) Puszi!

      Törlés
  11. Nagyon jó rész lett, imádom a blogod!!!
    Siess a kövivel! :))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen, örülök, hogy tetszik! Már kint is van a következő. :)

      Törlés
  12. Nagyon jo siess a kővivel már kiváncsi vagyok a folytatására!!
    :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen, már kint is van! :)

      Törlés
  13. IMÀDLAK te vagy a legjobb írò a vilàgon gyorsan a kövi rész má' rohat kiváncs vagyok hogy mi is lesz
    puszi:
    Heni

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon szépen köszönöm, én is imádlak! :) Már kin is van a következő. Puszi!

      Törlés