22. fejezet - Próbaidő

Drága Olvasóim!
Meghoztam az újabb fejezetet. Mostanában, mintha kicsit kevesebben kommentelnétek. Remélem, ez nem azt jelenti, hogy a történet is kevésbé tetszik, mint az elején. Mindenesetre köszönöm szépen a 105(!!!) feliratkozót! :) Nagyon jól esik, hogy már ennyien vagytok, és a visszajelzésekért is iszonyú hálás vagyok! <3 Lehet, hogy mostanában egy kissé laposabb volt a sztori, de hamarosan (pár fejezet múlva) újabb izgalmakat szövök majd bele - és nem csak a maffia-dologgal kapcsolatban. Remélem, hogy tetszeni fog a fejezet, és hagytok pár komit magatok után. Jó olvasást!

Próbaidö

Akkor tudunk másnak
bizonyítani, ha önmagunkban is
biztosak vagyunk.
     Harry büszkén mesél el mindent az édesapjának, miközben átkarolva simogat engem. Részletesen elmondja azt is, hogy velem hogy ismerkedett meg, és ahogy hallgatom, én magam is elmosolyodok. Tényleg furcsa ez az egész kettőnk között, és az elején még csak meg sem fordult a fejemben, hogy ő meg én egyszer egy párt fogunk alkotni. És erre tessék, itt vagyunk, szeretjük egymást. Vannak köztünk kisebb viták, de ez minden kapcsolatban előfordul. Mindennél jobban szeretem őt, és ez a legfontosabb.
Ahogy Harry hosszú mondandója végére ér, rám mosolyog és egy puszit ad az arcomra. Fejemet visszadöntöm a vállára, és széles mosollyal nézek Des-re. Látszólag örül nekünk. Örül, hogy a fia boldog, és mindemellett büszke is azért, amit eddig elért.
- Főnök, a csajszival kapcsolatban hogy döntöttél? - biccenti felém a fejét Tom, miközben Harry-re néz. Minden szempár rám szegeződik, Harry-re pillantok, aki mélyen felsóhajt. A mosoly eltűnik az arcáról, állkapcsa kissé megfeszül. Megköszörüli a torkát, kicsit feljebb helyezkedik, és megvakarja az orrnyergét, majd a térdére könyököl és az ujjait összekulcsolja. Olyan nyugtalanná vált hirtelen.
- Nem fogjuk őt bevenni, ezt már világosan megmondtam - néz először maga elé, majd Tom-ra emeli tekintetét. A srác felsóhajt, s egy aprót bólintva jelzi, hogy megértette. És megint előjött a kényes téma, ami miatt mindig összekapunk. Persze a végére minden megoldódik, de mégis folyamatosan ezen kattog az agyam, és valószínűleg az övé is.
- Miért ne vennéd be? - néz rá Des. Igen, talán ő lesz a megmentőm. Talán rá fog hallgatni, és ő meg tudja értetni a fiával, hogy ez egy jó ötlet. Már, ha ő is annak tartja. Harry szemei kissé kikerekednek. - Egy lány mindig jól jön a szervezetnél. Hope-nak is hasznát veszed, és neki se fog bántódása esni, ha jó dolgokat bízol rá! Hidd el, a női elme néha olyan dolgokra képes, amit egy férfi sosem ért meg - magyarázza, közben halványan mosolyog. Nyilván Anne-re gondol. Vajon szereti még őt? Mennyire jó lenne látni, hogy Anne is boldog.
- Apa, féltem őt - magyarázza Harry komoly tekintettel. Szinte már ijesztő. Hátradől a kanapén, és újra szorosan magához von. - Nem akarom, hogy valami baja essen, abba komolyan belehalnék.
- A múltkor jól elintézett még engem is! - szólal meg a srác, akinek a karját nem régiben a faház mellett kis híján eltörtem. - Szerintem mindenképp köztünk a helye.
Felnézek rá. Másik karjával is átölel, mintha attól félne, valaki elrabol mellőle. Most szerencsére nem vágja rá rögtön, hogy nem, szó sem lehet róla. Elgondolkodik. Tekintete cikázik a srácok között, végül rajtam akad meg, s felsóhajt. Már nem kell sok, hogy beleegyezzen, én tudom. Látom rajta, érzem. Kezemet végigsimítom a mellkasán, és egy puszit lehelek az ajkaira.
- Talán - nyögi ki végül. Felsóhajtok. Végül is ez is több, mint a semmi.
- A lányok előnyben vannak a drogterjesztésnél, ugye tudod? - mosolyodik el Des ugyanolyan huncutul, mint Harry szokott. - Egy férfi sosem bántana egy nőt, és a nők mindig mindent könnyebben el tudnak adni.
Rápillantok Harry-re, aki tovább gondolkodik. Végignéz rajtam, majd a srácokon, és tekintete újra apján állapodik meg. Mindenki, de főleg én, tűkön ülve várja, hogy kimondja az igent, vagy valami hasonlót. Kezemet hasára simítom, nagyokat pislogva nézek rá. Egy mélyet sóhajtva hátra hajtja a fejét, amolyan na jó, feladom stílusban.
- Próbaidő - néz rám. Értetlenül vonom össze a szemöldökömet, várva a további magyarázatot. - Mondjuk két hetet kapsz, hogy bizonyítsd, tényleg méltó vagy erre a feladatra.
- Ó... - csak ennyit tudok kinyögni. Des rám mosolyog és bólint, jelezve, hogy ez szerinte is jó ötlet. A többi srác arcára is mosoly húzódik. - És mit kell tennem, hogy "méltó legyek a feladatra"? - mondom Harry szavaival élve, miközben idézőjeleket mutatok a levegőben.
- Át kell esned az oktatáson - néz rám komolyan. Szóval oktatás, amiben megtanítják, hogy legyek bűnöző. Ez röhejes. Egyáltalán ezen mit lehet tanulni? Valaki képes rá, valaki nem.
- Oktatás? - nevetek fel. Rajtam kívül mindenki fapofával néz minket, még Des is. A mosoly eltűnik az arcomról. Tehát komolyan gondolta. - Na jó... Ki lesz a tanár?
- Én - dől hátra büszkén.
- És szólítsalak mostantól Mr. Styles-nak? Vagy esetleg tanár úr? - nevetek kicsit, mire megrázza a fejét, de a szája szélén már ott bujkál huncut vigyora.
- Viszont a verekedést David-től fogod megtanulni, abban én nem akarok segíteni. Én inkább az elméleti részben oktatlak.
- Hú... És dolgozatot is kell majd írnom? - viccelődök, amin Harry-n kívül mindenki felkuncog.
- Nagyon vicces vagy. Na, holnap kezdjük is a kioktatást! Srácok, ti elmehettek.
Mint egy sereg, szinte egyszerre mennek - vagy inkább battyognak - ki. Harry ránéz édesapjára, megharapja az alsó ajkát és felsóhajt. Most valamire felkészült, látom rajta.
- El kell menni anyához - szinte suttogja. Ahogy a szavak elhagyják a száját, mindketten feszültebbé válnak. Des-en látszik, hogy legszívesebben elsírná magát, de férfi létére nem engedheti meg magának.
- És mégis mit mondjak neki? - kérdezi inkább magától. - Abban a motorbalesetben nem én haltam meg. Külföldre kellett mennem, de az okát nem fogom neki elárulni... - pillant Harry-re, aki halványan, kicsiket bólint. Mindketten mély levegőt vesznek, és lassan felállnak.
Kimegyünk, felülnek a motorra, én is felpattanok Harry mögé, és elindulunk. Des arcán látom, hogy majd' szétrobban, és Harry is, a sebesség alapján ítélve.
Ahogy megállunk a ház előtt, Harry leveszi bukóját, beletúr göndör fürtjei közé, és hátrapillant Des-re.
- Én előre megyek - szállok le a motorról, leveszem a sisakot és bemegyek. Anne fáradtan ül a konyhában. Egész nap dolgozott, látszik rajta, hogy teljesen kimerült. - Szia - mosolygok halványan, és leülök a vele szembeni székre.
- Szia. Hol voltatok? És Harry? - pillant a hátam mögé. Mielőtt bármit mondhatnék, hallom az ajtócsapódást. Mereven figyelem Anne reakcióját, ahogy meglátja Des-t. Arca lesápad, szemei kikerekednek, megtelnek könnyekkel és a szája elé kap.
- Szia, drágám - sétál lassan beljebb Des. Anne feláll, és hátrálni kezd, a kezei remegnek. Des megáll, Harry-re pillant, aki az ajtófélfának dőlve nézi szülei újbóli találkozását.
- Anya, apa nem halt meg - mosolyog halványan. - Csak külföldön volt.
- De... a motor... - dadog, és könnyes szemekkel Des-re néz. - Miért?
Des a fejét rázva felsóhajt, lassan közelebb lép Anne-hez és magához húzza. Olyan szorosan, olyan ragaszkodóan ölelik egymást, mintha az életük múlna rajta. Elmosolyodok, hátrapillantok Harry-re, aki kicsit könnyes szemekkel, szintén mosolyogva nézi őket.
- Gyere, hagyjuk őket kettesben - állok mellé, és a kezét megfogva húzom magam után a szobámba. Ledől az ágyamra, mellé mászok és a fejemet a mellkasára teszem. Hallom gyors szívverését, egyenletes légzését. A pólóját felcsúsztatva kezdek kis köröket rajzolni a hasára. Szeretek vele lenni, szeretek vele összebújni, és szeretem érezni, hogy itt van mellettem. Szeretem őt.
- El sem hiszem, hogy anya és apa újra találkoztak. Ez olyan... olyan... erre nincs is megfelelő szó - sóhajt, és szorosabban ölel magához. Mosolyogva nézek fel rá, és egy kis csókot adok az ajkaira.
- Elmegyek zuhanyozni - súgom, mire halványan bólint, és elenged. Bemegyek a fürdőszobába, becsukom az ajtót és a tükör elé állok. Mosolyogva nézem magam. Boldog vagyok. Azért, mert itt van Harry, azért, mert ő boldog, és azért, mert végre megbízik bennem annyira, hogy bevegyen a szervezetbe. Mert tudom, hogy be fog venni. Bizonyítani fogok.
Leveszem a ruháimat, és a forró zuhany közben azon gondolkodom, hogyan is érezhet most Anne. A helyében tuti, hogy sokkot kaptam volna, de én is szívből remélem, hogy újra boldogok lesznek együtt. Mert összeillenek, és megérdemlik egymást.
A törölközőt magam köré csavarva megyek vissza a szobába. Harry rögtön rám kapja a tekintetét, arcán egy huncut mosoly és a gödröcskéi jelennek meg. Úgy teszek, mintha nem venném észre, s a szekrényt kinyitva keresem a hálóingemet. Egy kicsit lehajolok, s Harry a tetszését egy füttyben fejezi ki.
- Ne nézz már ide! - mosolygok rá, és a hálóingemmel és a fehérneműmmel a kezemben megyek vissza a fürdőbe. Harry persze rögtön felpattan, és követ. Beindult a fantáziája, és ez tetszik. - Szeretnék átöltözni.
- Minek? Ruha nélkül is szép vagy - kacsint, mire nevetve megforgatom a szemem. Elfordulok, és a törölközőt a földre ejtem. Ahogy felveszem a bugyimat, máris magam mögött érzem Harry testét, a derekamat körbeöleli és a fejét a vállamra teszi. Férfias illatát mélyen beszívom, s mosolyogva fújom ki a levegőt. Olyan kellemes.
- Megengeded, hogy felvegyem a hálóingem?
- Még meggondolom - mosolyog és egy puszit ad a vállamra, göndör tincsei csikizik a bőrömet. Felkuncogok. Kezeit lehámozom magamról, s felveszem a hálóingemet. - Menjünk aludni, holnapra kipihentnek kell lennem, ha ilyen kemény tanárom lesz - adok egy puszit az arcára, kikerülöm, visszamegyek a szobába és befekszek a puha ágyba. Magamhoz ölelem a takarót, s érzem, hogy Harry befekszik mellém.
- Jó éjszakát - súgja, az arcomra ad egy puszit, majd lekapcsolja az éjjeli lámpát, és lassan álomba merülünk.

Reggel korán kelek. Fitt akarok lenni, mindent meg akarok tenni azért, hogy megfeleljek Harry elvárásainak, és bent maradhassak a szervezetbe. Bár szerintem ez a próbaidős-dolog csak kifogás. Tudom, hogy nem fog rám bízni semmi komoly dolgot, és csak azért engedte meg ezt is, hogy egy időre hanyagoljuk a témát.
A fürdőszobában elkészülök, és lemegyek a konyhába, ahol Anne és Des kávéznak és beszélgetnek. Anne-n látszik, hogy sokkal boldogabb, kivirultabb, mint az utóbbi napokban. Ahogy még mindig csillogó szemekkel néz Des-re, és ez kölcsönös. Remélem, hogy Harry-vel mi is ilyenek leszünk még hosszú évek után is - már ha addig együtt leszünk.
- Jó reggelt - megyek be a konyhába. Mindketten mosolyogva köszönnek vissza, és az üres csészéjüket leteszik az asztalra.
- Képzeld, Isabel, Des is ott fog dolgozni, ahol én - mosolyog Anne. - Mármint most van lehetőség ott állást szerezni, és Des-nek minden esélye megvan, hogy őt vegyék fel. A főnökömmel amúgy is jóban vagyok, szerintem nem lesz gond.
- Na, ez nagyszerű - mosolygok. - Reggelire csinálok pár szendvicset, ti is kértek?
- Nem, köszi, majd bent eszünk - áll fel Anne. - Felöltözök, és mehetünk is - ad egy puszit Des-nek, majd kikerüli az asztalt és kimegy. A hűtőből előveszek pár ételt, és elkezdem csinálni a szendvicseket.
- Ma nehéz napod lesz, igaz? - néz rám Des mosollyal az arcán. - Harry csak félt téged.
- Tudom, egy kicsit túlzottan is - sóhajtok. - De minden elvárásának meg fogok felelni, hogy bent maradhassak a szervezetben.
- Harry jól fog dönteni, ebben biztos vagyok. És örülök, hogy ilyen barátnője van, mint te. Képes vagy őt két lábbal a földön tartani, máskülönben már rég elszállt volna magától.
Jól esik, hogy ilyen véleménnyel van rólam. Ritkán kapok pozitív visszajelzést, de ha mégis, arra életem végéig emlékezni fogok.
Anne és Des lassan elmennek dolgozni, s mire elkészül az étel, Harry fáradtan baktat le a lépcsőn.
- Hú, kaja! - ül le a székre, és már el is kezdi falni a szendvicseket.
- Neked is jó reggelt - mosolygok. Helyet foglalok vele szemben, és mindvégig érzem magamon tekintetét. Féltő tekintetét.
- Felkészültél a mai napra? - kérdezi óvatosan.
- De még mennyire - mosolygok, mire felsóhajt és csendben eszik tovább. Tudom, hogy ez neki rossz, és már meg is bánta, hogy beleegyezett, de most már semmi sem tarthat vissza.

30 megjegyzés:

  1. Jó és izgalmas, várom a folytatást

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, már kint is van. :)

      Törlés
  2. Imádom, csak így tovább!
    Nagyon örülök neki, hogy Isabel kapott próbaidőt, de Harry-t is megértem, hogy miért aggódik!
    Anne és Des nagy aranyosak együtt, megérdemlik egymást!
    Én is könnyezni kezdtem, amikor olvastam, hogy Harry könnyes szemekkel mosolygott rájuk! Hiszen már régen nem látta őket együtt!
    Nagyon várom már a folytatást! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen, örülök, hogy tetszett! És igen, Des és Anne szerintem aranyosak, én is könnyeztem, amikor írtam, boldog vagyok, hogy belőled is váltott ki érzelmeket. :)
      A folytatás már kint is van!

      Törlés
  3. Imádtam, mint ahogy eddig is!! Várom a folytatást! Siess vele, pls!:)) :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, örülök, hogy tetszett. A következő már kint van! :)

      Törlés
  4. Nagyon jo lett! Varom a kovit :33 ♥♥xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen! Már kint van. :) <3 <3

      Törlés
  5. Nagyon jo lett siess a kövivel nagyon kivàncsi vagyok rà és ne agondj amiatt hogy a történet kicsit laposabb mert nem az!!!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon szépen köszönöm, jól esik, hogy azt mondod, szerinted nem lapos a sztori. :)

      Törlés
  6. Juj de izgi :$ Végre talán Harry megadja az esélyt Isabel-nek is <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy izgalmasnak találod. :) <3

      Törlés
  7. Szia. Ez egyszerüen nagyon király lett :)
    Annyira örülök én is hogy Anna és Das ujra eggyüt vannak :D
    Várom a kövi részt.
    Puszi ♥♥♥♥♥♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! Köszönöm szépen, örülök, hogy örülsz. :) A következő már kint van!
      Puszi <333333

      Törlés
  8. Szia ! Nagyon jó rész lett ,és izgalmas :) Illetve nagyon aranyos Harry is és Des-ék is :) Jó hogy most mindenki boldog..és remélem hogy Harry mostmár tényleg beveszi Isabel-t a szervezetbe :)
    Nagyon-nagyon várom a következő részt !
    Puszi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! Köszönöm szépen, örülök, hogy tetszett. Most mindenki boldog, viszont ez nem valószínű, hogy sokáig így marad... :)
      A következő már kint van!
      Puszi!

      Törlés
  9. Ahjj Nem én vagyok az első komizó pedig annyira szerettem volna:( Amúgy a történet szuper lett várom már a kiképzést és szerintem Izzy ügyes lesz és Harry nem fogja akkor annyira félteni :) Köszönöm hogy olvashatom a történeted!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem te lettél az első, viszont attól még nagyon sokat jelent nekem, hogy írtál. :) Örülök, hogy tetszett, és én köszönöm, hogy olvasod, és írsz! :)

      Törlés
  10. Kedves ~E!
    Komolyan annyira izgulok!
    Des, Harry apja annyira aranyos, annyira kedves Isabellel!

    Annyira várom a következő részt!

    Hatalmas ölelés és puszi:
    Angel . xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Angel!
      Örülök, hogy izgulsz, és Des szerintem is aranyos. :D
      Már kint van a következő!
      Puszi!

      Törlés
  11. Eszméletlen jó lett;)) Siess a kövivel!!! :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen, már kint van. :)

      Törlés
  12. imádomm ♥ és ebben benne is van minden :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, örülök, hogy így gondolod. :) <3

      Törlés
  13. Nagyon jó lett siess a kövivel.<3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, már kint van. :) <3

      Törlés
  14. szia!
    Ez a történtet csak egyre jobb és jobb nagyon várom a kövit
    puszil és ölel:
    Heni

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Köszönöm szépen, jól esik, hogy így gondolod. :)
      Puszi!

      Törlés
  15. nagyon de nagyon jo lett imádom,imádom és imádom nálad jobb irò nincs a világon már furdal a kivàncsisàg hogy mivel lepsz meg a kövi rèszben mindig meglepsz valamivel sosem okozol csalodàst !!!!!!
    Siess a kövivel nagyon várom!!! :)
    Puszillak ~E

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jaj, nagyon aranyos vagy, hihetetlenül jól esik, amiért ezt mondod és így gondolod. :) Próbálok meglepetéseket okozni, és örülök, ha ez sikerült!
      Puszi!

      Törlés