24. fejezet - Nem értem

Drága Olvasóim!
Meghoztam a 24. fejezetet. Eddig Harry és Isabel kapcsolata egy kicsit a háttérbe szorult, de most ezzel kapcsolatban lesz néhány konfliktust, szóval aki eddig ellaposodottnak érezte a sztorit - köztük én is -, remélem, hogy annak most tetszeni fog. Nagyon szépen köszönöm a 110 feliratkozót! Hihetetlenül, és még annál is jobban esik, hogy már ennyien vagytok! :) Valamint az eddigi kommentekért és pipákért is hálás vagyok! Remélem, hogy most is kifejtitek véleményeteket hozzászólás formájában. Jó olvasást!
UI: Az előző kommentekre holnap válaszolok!


Nem értem
Vannak dolgok, amiket nem megérteni kell,
csak egyszerűen elfogadni.

     Este kilencre elkészülök. Fogalmam sincs, hogy egy ilyen bulira mit kellene felvennem, így egy fekete csőszoknya mellett döntök egy fehér, lenge pólóval. Megigazgatom a hajamat, még egyszer megnézem magam a tükörben, majd lemegyek a lépcsőn. Harry, ahogy meglát, ajkaira egy széles mosoly húzódik, zöldellő tekintetével végigmér. Mindig jól esik, amikor látom, tetszem neki. Önbizalmat ad és hihetetlen örömet.
- Gyönyörű vagy, kicsim - húz magához és megcsókol. Ajkai finoman érik az enyémeket, s ahogy elválnak, édesen elmosolyodik. - Menjünk - kulcsolja össze a kezünket, majd kimegyünk. Harry bezárja az ajtót, és szokásosan felpattanunk a motorra. - Kapaszkodj! - szól hátra, beindítja és elindulunk. Ingét lebegteti a szél, néhány kósza tincse kilóg hátul a sisak alól. Érzem férfias illatát, ami mint mindig, most is mosolyt csal az arcomra.
Ahogy megérkezünk, hallom, hogy a faházban dübörög a zene. Olyasmi, mint egy átlagos szórakozóhely, mégis van benne valami más. Valami félelmetes dolog, ami miatt egy normális ember inkább elkerülnél.
Leszállunk a motorról, és ahogy bemegyünk, az orromat megcsapja az erős pia és cigiszag keveréke. Hihetetlen, hogy mennyire máshogy néz ki most, mint nappal: csak a diszkógömb ad fényt, mindenhol üvegek hevernek - némelyik üresen, némelyik még bontatlanul -, és sokkal többen vannak, mint amit eddig megszoktam.
- Hé, cica! - jön felém vigyorogva David, és beleszív a cigijébe. Látszik, hogy nem sima cigi, azt hiszem, füves. A szaga irtó büdös, és David szemei már kissé vörösek. - Te is kérsz? - nyújtja felém.
- Neki ne adjatok semmi ilyet! - veszi ki a kezéből Harry, mélyen beleszív és visszaadja a srácnak. Összeráncolt szemöldökkel nézek rá, majd végig a társaságon. Még sosem voltam buliban, ilyenbe meg pláne.
- Na, jó, akkor egy kis whiskyt? - veszi el az asztalról, és felém nyújtja. Kicsit hezitálok, Harry-re pillantok, akinek ez nincs annyira ellenére, látom a tekintetén. Újra David felé fordulok, felsóhajtok és kiveszem a kezéből az alkoholt. Az üveget a számhoz emelem, és belekortyolok. Ahogy lenyelem, rögtön égni kezd a nyelőcsövem, elfintorodok. - Ennyire azért nem rossz - mosolyog Daivd, és kiveszi a kezemből, ő is belekortyol, de úgy nyeli le, mintha vizet inna. Megforgatom a szemem, és jobban körülnézek. Nincs egy lány sem.
- Hol van Hope? - nézek fel Harry-re. Tekintete végigfut a társaságon, megvonja a vállát.
- Szerintem nem jön - indul el az italok felé.
- Mondtam már, hogy mennyire őrjítően szexi vagy? - húzza kaján vigyorra a száját David. A megszokotthoz képest lassan, mély hangon beszél, ami részben megrémiszt.
- Akarod, hogy megint megverjelek? - nézek rá felvont szemöldökkel, majd kikerülöm és ott hagyom. Harry mellé dobom magam, aki a kanapén ülve iszogat és néhány haverjával beszélget. Rám pillant, elmosolyodik és átkarol, majd tovább mondja a magáét. Összefüggéstelenül beszél és kicsit nehézkesen, mint ahogy rajta kívül itt mindenki más. Egyedül én vagyok józan.
Nyílik az ajtó, odakapom a fejem és elmosolyodok. Louis lép be rajta, mögötte a három srác, Niall, Liam, és a kreolbőrű, akinek már jó lenne tudni a nevét.
Felpattanok, odaszaladok és megölelem Louis-t. Széles mosollyal, azonnal viszonozza, miközben egy szia-t motyog. A többi srácot is üdvözlöm, akik azonnal elvegyülnek.
- Mi újság? - dől Louis a falnak, és zsebre vágja a kezeit. Végignézek rajta. Megváltozott. Tetőtől talpig feketében van, teljesen olyan, mint a többiek. Felsóhajtok.
- Nem sok. Harry bevett a szervezetbe - mosolyodok el, mire felkuncog.
- Ja, hallottam róla, és arról is, hogy azt a balfaszt hogy elintézted - biccenti a fejét David felé. Mosolyogva bólogatok. Elég gyorsan terjednek a hírek, bár fogalmam sincs, hogy Amerikába hogyan jutott el. - Akkor mostantól kollégák vagyunk - vigyorog.
- Aha, valami olyasmi - tekintek végig a társaságon. - Nem hiszem, hogy valaha teljesen közétek fogok tartozni.
- Hé, Tommo! - tántorog oda Harry, és megöleli őt. - Olyan rég nem láttalak, haver! Megvan minden csontod? - mosolyog. Louis elneveti magát.
- Persze, nem vagyok olyan puhány - néz végig Harry-n. - Gondolom, már nem vagy szomjas.
- Nem, de te még igen, ahogy látom! Cigit? - nyúl a zsebébe, elővesz egy dobozzal, megkínálja Louis-t, aki - a legnagyobb meglepetésemre - elfogadja, és együtt gyújtanak rá egy-egy szálra. Szörnyű, hogy egy ember ennyire meg tud változni - nem csak az öltözködését illetően, hanem belsőleg is, és mindezt azért, mert rossz társaságba keveredik. Én megfogadom, hogy mindig hű leszek önmagamhoz, és bárhogy is lesz, nem fogok megváltozni.
A buli további része nagyjából ugyanúgy telik, mint eddig. Körülöttem mindenki füves cigit szív, piálnak és hangosan énekelnek, míg én csak tűröm. Azt hiszem, nem vagyok valami partiarc, de nem baj, inkább ez, minthogy én is rászokjak ezekre a szerekre.
Hajnalban nagy nehezen hazamegyünk Harry-vel, befektetem az ágyba, és szinte rögtön álomba merül.

Reggel korán felkelek és Harry-re pillantok. Hangosan szuszog, békésen alszik, mint a bunda. Elmosolyodok. Fáradtan felülök, rendezetlen hajamba túrok, és az órára pillantok. Anne és Des nemrég mentek el dolgozni, így már csak ketten vagyunk. Nehézkesen kimászok a puha ágyból, lábaimat a papucsomba csúsztatom, és átvánszorgok a fürdőszobába. Valami emberformát öltök magamra, és következő célom a konyha, ahol összedobok egy finom reggelit. Harry nyilván másnapos lesz, ha felkel, így előre megkeresem a fájdalomcsillapító gyógyszert.
Épp elkészülök, Harry komótosan baktat be a konyhába.
- Jó reggelt - nyomok az arcára egy puszit, mire fáradtan felmordul, és ledobja magát az asztalhoz. Nem szól semmit, csak elkezd enni. - Tessék, gyógyszer a fejfájásra - teszem mellé egy pohár vízzel együtt.
- Kösz - morogja, majd beveszi a pirulát és lenyeli. Evés közben szinte fel sem néz, majd ahogy befejezi, a telefonját kezdi nyomkodni. Inkább nem kérdezek rá, csak szó nélkül elpakolok. Idegesen áll fel és megy fel a szobájába, amit most tényleg nem értek. Esetleg egy rossz hírt kapott, vagy valami gond van? Ezt már velem is meg kellene, hogy ossza, ugyanis közéjük tartozom.
A konyharuhát leteszem a kezemből a pultra, és utána megyek. Az ágyán hasal, és a telefonját nyomkodva morgolódik.
- Mi a baj? - mászok óvatosan mellé. Lezárja a telefonját, és arrébb dobja, majd a fejét a kezére hajtja és felsóhajt.
- Semmi. Most hagyj egy kicsit, jó?
Összeráncolom a szemöldököm és megsimítom a karját.
- Utálom, ha rossz kedved van. Mi történt? - bújok hozzá és egy puszit adok az arcára. Mintha egy pillanatra összerezzenne az érintéseimtől.
- Mindegy. Ne puszilgass - tol el magától. Most már tényleg nem értem. Mi lett a baja egyik pillanatról a másikra? Louis? Vagy a buliban történt valami?
- Harry, most mi van? - ülök föl. - Az a bajod, hogy megöleltem tegnap Louis-t? Vagy...
- Nem! - vág közbe, idegesen feláll és a hajába túr. - Nem csináltál semmit, csak... mindegy, a lényeg, hogy nem kellene együtt lennünk!
Értetlenül nézek rá, lassan felállok és odamegyek hozzá. A szemébe nézek, de ő kerüli a tekintetemet. Megfogom az arcát, magam felé fordítom, s érzem, hogy a szemeimben már gyűlnek a könnyek.
- Ne kezdj el sírni, jó? - feszül meg az állkapcsa, és látom, hogy nyel egy nagyot. - Így döntöttem, és kész. Csak fogadd el! - löki el a kezemet az arcától. A lábaim a földbe gyökereznek, a szívem őrületes tempóban kezd el verni. Úgy érzem, mintha fojtogatnának, egy gombóc van a torkomban. Harry gyorsan veszi a levegőt, elfordul és bámul ki az ablakon. - Menj ki!
- De...
- Menj már ki! - emeli fel a hangját. Az ajkamba harapok, mélyen felsóhajtok és lassan átmegyek a szobámba. Lefekszek az ágyra, és a plafont kezdem bámulni, miközben azon gondolkodom, vajon miért döntött így? Nem tetszett neki, ami köztünk volt? A buliban tegnap még semmi baja nem volt, és mikor hazaértünk, akkor sem. Jó, igaz, nem volt józan, de csókolgatott és ölelgetett. Az éjszaka legalább tízszer elmondta, hogy szeret. Lehet, hogy nem tetszik neki, hogy a szervezetben vagyok. Nem tudom. Egyáltalán nem értem őt.

Mire kinyitom a szemem, már délután három óra van. Észre sem vettem, hogy elaludtam. Feltápászkodok, és a tükörbe nézve látom, hogy a szemeim teljesen kisírtak, az arcom vörös. Felsóhajtok, nem is annyira érdekel. Kimegyek a szobából. A házban csönd van, Harry nincs se a szobájában, se máshol. Elment. És nem tudom, hogy hova, ami nagyon idegesít.
Előveszem a telefonomat, és felhívom Louis-t.
- Szia - szól bele két csörgés után.
- Szia. Nem tudod, hol lehet Harry? - csavargatom a haja, és a falnak dőlök. Egyik lábamat felhúzom és a fejemet hátrahajtom.
- Fogalmam sincs. Miért, baj van?
Felsóhajtok és becsukom a szemem. Nem tudom, mennyire jó ötlet Louis-nak panaszkodni erről. Barátokként váltunk el, de fogalmam sincs, hogy ő most hogyan érez.
- Harry szakított velem - mondom ki végül és az ajkamba harapok, hogy ne kezdjek el újra sírni.
- Ó... Miért?
- Bárcsak tudnám - emelem égnek a szemeimet, s érzem, hogy újra bekönnyezek. Nehéz, már csak ha rágondolok is.
- Sajnálom, biztosan megvan az oka. Van kedved átjönni és beszélni? Még holnapig.
- Rendben. Nem sokára ott vagyok.
- Várlak - azzal megszakítjuk a vonalat.
Teszek magamra egy kis sminket, hogy ne úgy nézzek ki, mint egy zombi, majd felveszem a cipőmet és átmegyek Louis-hoz. Gondolom abban a lakásban lakik, ahol addig, amíg el nem ment Amerikába.
Bekopogok a már ismerős ajtón, ami szinte azonnal kinyílik, és Louis magához ölel. Nem bírom tovább, az arcomon végigcsordulnak a könnycseppek. Hosszú perceken keresztül állunk ott, Louis simogatja a hátamat, de sehogy se tudok megnyugodni.
- Gyere - súgja, és bemegyünk a nappaliba, leülünk a kanapéra. - Mit mondott?
- Csak annyit, hogy szerinte nem kellene együtt lennünk - szipogok és az ujjaimmal babrálok. Az agyam magától felidézi a szavakat, amiket hozzám vágott, és a szívem összeszorul.
- Biztos hamar meggondolja magát. Egy ilyen csajt, mint te, nem lehet csak úgy elengedni magunk mellől - mosolyog halványan. Nem tudom, hogy komolyan gondolja-e, vagy csak vigasztalni akar, mindenesetre nagyon jól esik. - Hozok valamit inni - áll föl és kimegy a konyhába. Ahogy körülnézek, ismerős érzés fog el. Semmi nem változott. Az illat sem. Az egész lakásnak Louis illata van. - Itt is vagyok - ül le, és a kezembe nyomja a whiskys üveget. - Tessék, igyál.
- Biztos? A múltkor se lett jó vége...
- Nem lesz baj, majd vigyázok rád, de ez most segíteni fog - néz rám. Felsóhajtok, és egyszerre behúzom nagyjából a negyedét. - Hú - nevet kicsit Louis. - Azért óvatosan.
Mintha nem is hallanám a szavait, úgy vedelek...

Az időérzékemet teljesen elveszítettem, már csak homályosan látom a whiskys üveg alját. Így belegondolva, talán nem volt jó ötlet inni.
Louis kiveszi a kezemből, és az asztalra teszi.
- Na, jobb? - néz a szemembe. Erőtlenül bólintok, és hozzábújok, ő átkarol és simogatni kezd. Jól esik a törődése.
- Köszönöm, Louis - motyogom.
- Ugyan, egy barátért bármit - ad egy puszit a fejemre. Érdekes, Louis a szakítás után is jó fej velem.
A testemnek szinte képtelen vagyok parancsolni. Feljebb tápászkodok, és hirtelen Louis ölébe ülök, vele szemben. Kikerekedett szemekkel, meglepetten néz rám.
- Veled még sosem feküdtem le - harapok az alsó ajkamba. Kicsit elpirul és halkan elneveti magát.
- Szerintem ideje hazamenned - fogja meg a csípőmet, hogy eltoljon magától.
- Na, ne legyél ünneprontó - csókolom meg a nyakát, mire felsóhajt és szaggatottan kifújja a levegőt.
- Tényleg hagyd abba - simítja végig a karomat, és próbál eltolni, de én nem hagyom magam. A kanapé háttámlájának döntöm, és szenvedélyesen megcsókolom. Kezei a fenekemre tévednek, s perceken keresztül faljuk egymás ajkait. Mikor elkezdem levenni magamról a felsőt, zihálva megállít. - Ne csináld! Józanon megbánnád - emel le magáról, és a hajába túr, felsóhajt. - Most hazakísérlek - áll föl.
- Ne már, olyan jó volt - ölelem át, és újra meg akarom csókolni, de elfordítja a fejét.
- Menjünk - karol át, hogy tudjak egyenesen menni.
Az utcán sötét és hűvös van, egyikünk sem szól egy szót sem, egész végig csak a nedves aszfaltot nézem. Ahogy hazaérünk, Harry az előszobában áll.
- Most megyek, holnap korán indulok vissza Amerikába - néz a szemembe Louis és megsimítja a karomat.
- Ne! Nem akarom, hogy elmenj! - ölelem meg szorosan, és elkezdek sírni. - Te vagy az egyetlen, aki számít!
Felsóhajt és megsimítja a hátamat. Arcomat a vállába fúrom, és beszívom az illatát, hogy még sokáig emlékezzek.
- Majd beszélünk, jó? - néz a szemembe. Hevesen bólogatok, és egy hosszú csókot nyomok az ajkaira. - Szia - mosolyog rám halványan és elmegy. Ahogy megfordulok, Harry dühös tekintetével találom szemben magam.
- Ez mi volt?! - préseli ki a fogai között a szavakat.
- Nem mindegy? Már úgysem vagyunk együtt - kerülöm ki, és felrohanok a szobámba. Sírva dőlök az ágyamra. Most már mindennek vége, úgy érzem. Az életem nélküle nem sokat ér, sőt, szinte egyenlő a nullával...

24 megjegyzés:

  1. Ezt mégis miért??? Most komolyan, mi a fene ütött Harry-be?? És ha ő szakít vele, akkor miért is ideges egy csók miatt????
    Ajj, siess a kövivel, kérlek! Bele fogok őrülni a várakozásba!!:D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Erre az összes kérdésre válasz kapsz a következő fejezetben. :)
      Már kint van a következő! :)

      Törlés
  2. Wow...nagyon jó lett,de azért remélem nem végleg szakítottak!!Tűkön ülve várok vasárnapig, következő részig!! :DD❤❤ xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az a következőkből ki fog derülni. :) Már kint is van a következő! :) <33

      Törlés
  3. ez nagyon jo lett, nagyon siess a kövivel várom màr a folytatását
    puszil és ölel Heni

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen, már kint is van a következő! :)
      Puszi!

      Törlés
  4. Szia :) Ez tök jólett.
    Sajnàlon hogy Harry meg Izzy szakítotak. De Izzyt sem èrtem hogy minek kavar Louissal. Na mindegy de nagyon jò ltt vàrom a kövi rèszt. :)

    Puszi <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Nagyon szépen köszönöm, és örülök, hogy tetszik. Már kint is van a következő rész. :)
      Puszi! <3

      Törlés
  5. Mi lett Harry-vel? Mire volt ez jó neki ? Ezt a szakítást ő se gondolta komolyan,mert akkor nem lenne ideges a csók miatt.
    Ahj alig bírom kivárni a jövőhetet h megtudjam a folytatást :D <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A kérdéseidre a következő részben már választ kapsz, ami már kint is van! :) <3

      Törlés
  6. *.* Elképesztő rész lett;)) Nagyon nagyon nagyon siess a kövivel pls!!:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Aranyos vagy, örülök, hogy tetszett! Már kint is van! :)

      Törlés
  7. Szia :) Háát nagyoon megleptél most is :) Én sem értem hogy mi lett Harry-vel,hiszen még annyira szerették egymást...De annyira sajnálom hogy szakítottak :( Remélem nem lesz ez sokáig így,és Isabel nem jön össze megint Louisszal :D Várom a kövit !!!
    Puszii ♥♥♥♥♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! :) Örülök, amiért sikerült téged meglepnem! És ezekre a kérdéseidre már a következő részben választ kapsz. :)
      Puszi! <33333

      Törlés
  8. Leüthetem Harry-t?? Mondjuk egy jó nagy bottal -..-" Hogy lehetett ekkora barom ? :O Siess a kövivel♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Majd a következő részben megérted, hogy miért tette azt, amit. :) Már kint is van! <3

      Törlés
  9. Én sejtem, hogy Harry miért szakíthatott vele! Lehet, hogy azzal, hogy együtt vannak, csak Isabel-t sodorja bajba! Hiszen még is csak egy bandavezérről van szó! De akkor sem helyeslem! Legalább elmondhatta volna neki, hogy miért döntött így! Örülök, hogy Louis leállította Izzy-t, mielőtt még valami olyat tenne, amit később megbán! Megértem Harry dühös tekintetét, hiszen még mindig szereti őt, ez egyértelmű! De tényleg nem volt joga számon kérni, hiszen dobta (nem valami kedves módon)!
    Már nagyon várom a következő részt!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hm, ami azt illeti, nem rossz gondolat, sőt, beletrafáltál. Csak azért merem megmondani, mert a következőt rész már kin van. :D

      Törlés
  10. Van egy olyan érzésem hogy Hazz félrelépet:) nagyon jó lett hamar a kövit:)^^

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A következő részből kiderül, hogy a megérzésed csalt-e, vagy sem. :)

      Törlés
  11. nagyon jo rèsz lett siess a kővivel

    VálaszTörlés