25. fejezet - A valódi ok

Drága Olvasóim!
Itt is vagyok az újabb fejezettel, amiben végre választ kaptok a kérdésetekre. :) Nagyon szépen köszönöm a 111 feliratkozót, az összes kommentet és pipát, amit az előző fejezethez kaptam! <3 Még mindig hihetetlen, hogy ennyien vagytok, és folyamatosan támogattok, amiért iszonyú hálás vagyok! Nem tudom, hogy az őszi szünetben milyen gyakran fognak jönni a részek, de ha nem leszek túl elfoglalt, lehet, hogy hétköznap is meg tudom írni. Kitartás, három nap és szünet! :) A fejezet nem lett hosszú, de remélem, ennek ellenére elnyeri majd a tetszéseteket. Jó olvasást!


A valódi ok

Harry Styles | via Tumblr
Az angyalomat, aki egykor leszállt
hozzám, hogy az életemet boldoggá
tegye, elüldöztem, én, a pokol
legkegyetlenebb ördöge.
     A szörnyű fejfájás riaszt fel kora reggel. A testem össze van gabalyodva a takaróval, a párnát szorosan ölelem. Az agyamban megjelennek kis filmként az emlékek tegnapról. Az arcom elvörösödik. Úgy viselkedtem, mint egy rossz kurva, pedig valójában egyáltalán nem vagyok olyan. Sosem másztam rá senkire, ilyen gusztustalan módon meg pláne! Még szerencse, hogy Louis-nak volt esze, és megakadályozta, hogy lefeküdjünk. Mostanra tuti, hogy megbántam volna. Csak túl szomorú voltam Harry miatt. Ahogy rágondolok, a szívem összeszorul, és sírhatnékom támad, viszont már éjszaka elfogyott az összes könnyem... Nem bírok sírni, nincs hozzá energiám. Fogalmam sincs, hogyan lesz ezután. Folyamatosan összefutni Vele. Belenézni a gyönyörű zöld szemeibe, amibe mindig beleborzongok. Hallani mély hangját, ami, mintha simogatná a dobhártyámat. Látni az édes mosolyát, gödröcskéit, aminek az oka már nem én leszek.
Lánynevetés zavarja meg a gondolatmenetemet. Összeráncolt szemöldökkel emelem fel a fejemet, ami még mindig iszonyatosan fáj, de nem törődök vele. Jobban érdekel az, hogy ki van itt, és a hang miért jön Harry szobája felől?
Egy keserves nyögés közepette kikászálódok az ágyból, és kócos hajamba túrok. A falnak támaszkodva megyek ki nehézkesen, és ahogy kinyitom az ajtót, a fény egyenesen az arcomba világít. Szédítő és szörnyű érzés, de amit meglátok, az ennél ezerszer rosszabb: Harry és egy szőke csaj smárolva jönnek ki a szomszéd szobából, ami történetesen Harry-é.
- Nem bánnám, ha máskor megismételnénk - súgja a lány Harry ajkaira, aki vigyorogva néz a szőkeségre, miközben kezei a fenekén vannak. Észre sem veszik vagy csak nem akarják észrevenni, hogy ott vagyok nem sokkal mellettük.
- Azt én se - morogja Harry, és megcsókolja a csaj száját. Rám pillant, majd hirtelen lesmárolja a lányt. Szándékosan akar nekem rosszat. Biztosan amiatt, ahogy tegnap este viselkedtem.
Lefagyva állok és bámulom, ahogy falják egymás ajkait. - Gyere, baby, kikísérlek - mosolyog rá, majd elmennek mellettem anélkül, hogy mondanának valamit. Ehhez a fájdalomhoz képest a másnaposság semmi.
Levánszorgok a konyhába, és elkezdem csinálni a melegszendvicseket reggelire. Mivel nekem semmi étvágyam, csak Harry részére gyártok.
Ahogy becsukódik a bejárati ajtó, Harry felsóhajt és bejön, majd levágja magát a székre. Rápillantok, minden mozdulatomat feszülten nézi.
- Ki volt ez a lány? - szökik ki belőlem a kérdés, ami már azóta foglalkoztat, hogy meghallottam a nevetést. Nem merek felnézni rá, de el tudom képzelni, ahogy önelégülten elvigyorodik.
- A neve... öm... hát, arra már nem emlékszem - könyököl az asztalra. - De nagyon jó az ágyban. Biztosan jobbak voltunk, mint te és az a balfasz tegnap - közli normál hangnemben bármiféle érzelem nélkül. Se düh, se bánat, de még egy cseppnyi féltékenység sem. Ez fáj.
- Nem feküdtem le Louis-val - sóhajtok és abbahagyom a szendvicskészítést. Megtámaszkodok az asztalon és a szemébe nézek. - Nem történt semmi, mert leállított. Csak... mérges voltam rád. Most is az vagyok - mondom el neki őszintén. Felsóhajt, maga elé bámul. Várom, hogy adjon valami magyarázatot, esetleg bocsánatot kérjen, vagy valami, de nem.
- Mikor lesz már kész? - biccent a melegszendvicsek felé. Megrázom a fejemet, és folytatom tovább, amit elkezdtem.
Amíg a sütőben van, felülök a pultra és Harry-t pásztázom. Annyira tökéletes. Annyira kisfiús és férfias egyben. Az ajkaira nézve az enyémekbe harapok, ahogy belegondolok, nem régen még azt csókoltam.
- Elmondod, hogy miért döntöttél úgy, hogy szakítasz velem? - szólalok meg, mire felém kapja tekintetét.
- Csak. Így döntöttem, és kész. Fogadd el!
- Nem igaz! - sóhajtok fel és az égnek emelem a szemeimet. - Ha nem szeretsz, akkor azt mondd! Ha már meguntál, akkor azt! Az igazságot, Harry, muszáj tudnom, ne kímélj!
- Nem szeretlek - motyogja. A szívem egy ütemet kihagy, és őrületes tempóban kezd verni. Nem sok kell, hogy elsírjam magam. Nem szeret. Hazudott, amikor azt mondta, igen. Képes volt ilyen aljas módon átverni.
A melegszendvicssütő kattanása jelzi, hogy az étel elkészült. Leugrok a pultról, és felrohanok a szobámba. Gondolkodás nélkül veszem elő a bőröndömet. Nem akarok itt maradni, nem akarok minden nap szembenézni vele. Nem bírnám.
A kezembe akad a H betűs nyaklánc. Könnyes szemmel nézegetem, végül felveszem a nyakamba és a pólóm alá rejtem. A telefonom rezgésére figyelek fel, a kijelzőn Louis neve villog.
- Szia - veszem fel, és szinte rögtön magyarázkodni kezdek. - Sajnálom, ami tegnap történt, csak Harry... Túlságosan ki voltam akadva. De köszi, hogy leállítottál, mielőtt bármi történt volna!
- Nyugi, nem történt semmi. Most jól vagy?
Felsóhajtok, lehunyom a szemem és lassan kifújom a levegőt. Leülök az ágyra és a hajamba túrok.
- Reggel Harry egy szőke csajjal jött ki a szobájából. És most már tudom, hogy Harry miért szakított velem. Azt mondta, hogy nem szeret. - Még kimondani is szörnyű, nemhogy hallani, és a fejemben automatikusan ismétlődik ez az egy mondata.
- Ez hülyeség. Harry nem a legjobb ember, akit ismerek, de ilyenekkel sosem játszadozna. Szerintem van valami komolyabb ok, amiért nem lehettek együtt, csak ő ezzel próbálja magyarázni.
Louis eléggé ismeri már Harry-t, ez igaz, de szerintem most téved. Ha tényleg lenne egy komoly ok, azt elmondaná, és együtt meg tudnánk beszélni. És egyébként is, akkor reggel nem viháncolt volna olyan boldogan azzal a szőke csajjal.
- Csak ne szomorkodj miatta, jó?
Nyilván nem fogom magam egykönnyen túltenni ezen, de nem hiányzik, hogy még Louis is aggódjon értem. A legjobb lesz, ha magamban intézem el a dolgokat.
- Rendben, jól leszek, ne aggódj - próbálom határozottan mondani.
- Oké, csak vigyázz magadra! Majd még beszélünk, szia!
- Szia - szakítom meg a vonalat megkönnyebbülve. Nem akarom, hogy a hangomból rájöjjön, teljesen össze vagyok törve.
Folytatom a bőröndbe pakolást, míg végül már az összes cuccom benne landol. Fogalmam sincs, hogy hova megyek, és, hogy meddig, de Harry nem fog tudni róla, arról gondoskodom.
Lerángatom a bőröndömet, és gyorsan magamra kapom a cipőmet.
- Most meg hova mész? - jön ki Harry a nappaliból, kezében egy doboz sörrel.
- El, hogy legyen hely a hülye ribancoknak, akiket idehozol - veszem fel idegesen a kabátomat, és a szarakodok. Remeg a kezem a dühtől, s Harry hirtelen a falhoz tol.
- Nem mehetsz sehova - préseli ki a fogai között. A vállamat erősen szorítja, felszisszenek a szokatlan és fájdalmas érintésére.
- Nem mondhatod meg nekem, hogy mit csináljak! - lihegem. Akármennyire is próbálok határozottnak és magabiztosnak tűnni, nem megy. Eluralkodik rajtam a Harry-től való félelem. Mert igen, most félek tőle. Állkapcsa és izmai megfeszülnek, szeme szinte szikrákat szór. - Engedj el! - szólalok meg ismét remegő hangon. Az érzés ugyanolyan, mint mikor idejöttem. Féltem tőle és vele akartam lenni egyszerre. Ilyet egyedül ő tud kiváltani belőlem.
Idegesen kifújja a levegőt, elenged, a bőröndöm után kapok és szinte kiviharzok a házból. Elindulok London hűvös utcáin. Az emberek már kabátban járkálnak, látszik, hogy bőven az ősz közepén járunk. Az ég be van borulva, de az eső nem esik, amit meglepő. A hűvös szél belekap hosszú hajamba, és a kabátomat jobban magam köré fogom. Gyorsan szedem a lábaimat a park mellett. Szomorú a környezet, a gyerekek nem játszanak és nevetgélnek, nincsenek szerelmespárok, se idősebbek, se senki. Minden annyira egyhangú és unalmas. Az ősz színei borítják be a járdákat, sárgás falevelek hullanak a fákról le az aszfaltra. Egy hideg cseppet érzek az orromon, megállok és felnézek. Szuper, hamarosan elered az eső. Felsóhajtok, és még gyorsabban megyek, mint eddig. A célom egy bevásárlóközpont, ahol le tudok ülni, amíg eláll az eső.
- Izzy? - hallok egy ismerős hangot magam mögött, mire megfordulok. David közelebb jön, és könnyes szemeimbe néz. - Hova mész? És ez mi? - mutat a bőröndömre, végignéz rajtam és összevonja a szemöldökét.
Oldalra fordítom a fejem. Nem tudom, mennyire jó ötlet elmondani neki, elvégre Harry a főnöke. A kezét felemeli, és egy hajtincset kisimít az arcomból. Becsukom a szemem.
- Nem akarok Harry-vel egy házban élni. Szakított velem, és reggel is egy szőke ribanccal jött ki a szobájából - nyelek egy nagyot, hogy visszatartsam a sírást.
- Sajnálom - néz a szemembe. - Ha gondolod, ideiglenesen lakhatsz nálam. Úgyis jól jönne egy kis társaság - mosolyog halványan. Felsóhajtok és egy aprót bólintok.
- Köszönöm - motyogom. David elveszi tőlem a bőröndöt, és elmegyünk hozzá.

~ Harry Styles ~

Amióta Isabel elment, azóta itt állok az előszobában, mint akinek a lába a földbe gyökerezett. Hova megy? És mikor jön vissza? Egyáltalán miért hagytam, hogy elmenjen?! Harry Styles, te vagy a legnagyobb idióta a világon, ez most már egészen biztos!
A zsebembe nyúlok, előveszem a doboz cigimet, és átvánszorgok a konyhába. Leülök, kiveszek egy szálat, a számba teszem és meggyújtom. Rossz szokás, tudom, de egyszerűen annyira ideges vagyok, hogy nem bírom ki.
Jó lenne azt gondolni, hogy a füsttel együtt a gondjaim is elszállnak. Hogy majd reggel felkelek, és minden rendben lesz. Hogy a karjaim között fog feküdni. Hogy édes puszijával fog ébreszteni. Hogy megvédhetem, és nem én leszek az, akitől meg kell őt védeni.
A szemem bekönnyezik. Halál ciki, ha egy pasi sír, de nem bírom tovább. Nem akarom elképzelni, átélni meg főleg, hogy milyen, ha Ő nincs.
Elszívom a cigit, majd felállok és felmegyek a szobámba. Mint minden problémámnál, most is a naplómhoz fordulok. Tudom, lányos szokás, de nincs senki, akivel beszélgethetnék, és jól esik magamból kiadni.
Kiveszem a fiókból, leülök az asztalhoz, és a toll hegyét a papírra teszem. Az emberek azt mondják, nehéz beszélni a gondjainkról. Nos, szerintem leírni még nehezebb, mert annak örökre nyoma marad. De nem baj, megérdemlem.
Felsóhajtok, és elkezdek írni.
Ez életem egyik legrosszabb napja. Elment. Az életem egyetlen értelme elment, és én üldöztem el a hazugságommal. Ki kellett mondanom azt, ami a legjobban megrémisztette. Hogy nem szeretem... Szörnyű volt kimondani, de abba belegondolni, hogy mit érezhetett akkor, még kegyetlenebb. Nem magyarázhattam el neki, hogy miért nem lehetek vele. Hogy megfenyegettek, hogy rajta keresztül akartak bosszút állni. Anno Louis-val is azért kellett szakítania, nem akarom, hogy még egyszer ugyanazt kelljen átélnie. Utána akarok menni, de tudom, hogy úgyis elüldözne. Meg akarom védeni, de ha velem van, csak még nagyobb bajba sodornám.
Tegnap este Louis-val jött haza, és megcsókolta a szemem láttára. Akkor úgy éreztem, mintha a szívembe ököllel ütöttek volna, mintha a gyomorszájon vágtak volna. Louis érintette őt úgy, ahogy csak nekem szabadna. Louis-nak mondta, hogy ne menjen el Londonból, mert ő az egyetlen, aki számít neki. Olyannyira ideges lettem, hogy fogtam magam és elmentem egy kocsmába. Ott a szokásos szövegemmel sikerült felszednem egy szőke bombázót - aki mellesleg még csak meg sem közelítette Izzy-t, de egy menetre megfelelt -, és hazahoztam. Az éjszaka vad volt, végül megengedtem, hogy nálam aludjon. De csak azért, hogy Izzy azt lássa, tényleg nem számít nekem, és könnyebben túllépjen... Ahogy láttam, mennyire összetört, ahogy minket nézett, legszívesebben odamentem volna, hogy megcsókoljam és megöleljem, és soha el ne engedjem. De mostanra elment az én kicseszett hibám miatt. Az angyalomat, aki egykor leszállt hozzám, hogy az életemet boldoggá tegye, elüldöztem, én, a pokol legkegyetlenebb ördöge...

28 megjegyzés:

  1. Nagyon jó lett :D Kíváncsi vagyok mi lesz Daviddel, mivel ugye ő is bepróbálkozott már Isabelnél :P
    Remélem hamar jön a következő rész! ♥ Xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm! David-ékről a következő rész elején lesz szó. :)
      Holnap hozom a következőt! :) <3

      Törlés
  2. nagyon jo lett siess a kövivel nagyon várom már és nagyon sajnálom Izzyit isés Harryt is remélem minden rendbe jön köztük nagyon hamar
    puszi Heni

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen! :) Holnap hozom a kövit. Hát, olyan nagyon hamar még nem valószínű... :)
      Puszi!

      Törlés
  3. Ez valami fantasztikus !!!
    Hamar a kövit ! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon szépen köszönöm! Holnap hozom a kövit. :)

      Törlés
  4. Egy kicsit sajnálom Hazz-t, de az ő hibája.Nem kellett volna azzal a ribivel smárolnia...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ami azt illeti, Harry-nél ez még csak a kezdet... :)

      Törlés
  5. OH MY GOD!!:O Ez valami hihetetlenül jó volt! Annyira sajnálom Isabelt, Harryt mrg legszívedebbem fejbe verném! Oké, félti őt, de legalább elmondhatta volna neki!!
    Nagyon várom a következőt, siess vele!:D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen, nagyon aranyos vagy! Igaz, én is sajnálom Isabel-t, és Harry-t jól fejen vágnám, viszont ezt nála még csak a kezdet... :)
      A következőz holnap hozom!

      Törlés
  6. Imádom *--* ☺ Nagyon várom a kövit ����

    VálaszTörlés
  7. Ez nagyon jó lett nagyon várom a kövi részt.
    És én is nagyon sajnálom ami Harry és Izzy köszt van.
    Várom kövit......Puszi ♥♥♥♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen, örülök, hogy tetszett. :)
      Hát, pedig még egy darabig nemigen fog javulni a helyzet...
      Holnap hozom a kövit! Puszi! <3333

      Törlés
  8. Sziaa :) Tökéletes rész lett,imáádtam :) De Harry miért nem mondta el Izzy-nek az igazat ? Megértem hogy félti dehát akkor is :D Szegény Isabel :(
    Nagyon-nagyon-nagyon várom a következő !!!
    Puszii ♡♡♡ :x

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! Aranyos vagy, köszönöm szépen! Hogy Harry miért nem mondta el, az majd a későbbi részekről kiderül... :)
      Holnap hozom a következőt!
      Puszi <333

      Törlés
  9. Szia :) Megint nagyon jó rész lett :) De azért Harry elmondhatta volna Izzy-nek az igazat.Ha úgy szereti ahogy írta akkor nem hazudott volna neki hanem elmondta volna neki az igazat :) És meglehetett volna oldani hogy együtt legyenek de Izzy-nek se essen baja. :) Harry tuti biztos hogy megtudta volna védeni :) Azért még remélem hogy előbb vagy utóbb megint együtt lesznek :) Iszonyatosan várom a következő részt :)
    Puszi <33

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia, nagyon szépen köszönöm! :) Hogy Harry miért nem volt teljesen őszinte, az a következő részből kiderül, és Isabel reakciója is. Előbb-utóbb biztosan, de egy ideig még nem valószínű... :) Holnap hozom a következőt!
      Puszi! <33

      Törlés
  10. Sejtettem, hogy azért szakított vele Harry, mert megfenyegették De mégis csak el kellene neki mondania, hiszen azzal, hogy azt mondta nem szereti, nagyobb fájdalmat okozott neki, mintha elmondta volna az igazat, hogy megfenyegették! Mert így Izzy tudta volna, hogy Harry még mindig szereti őt! Nem tartom jó ötletnek, hogy elmegy azért, hogy David-nél lakjon egy ideig! Nem stimmel nekem az a pasas, túlságosan nyomul Izzy-re! Na jó, szent igaz, hogy neki Izabell mellett semmi esélye, még akkor sem, ha bántani akarná, mert Izzy a szuszt is ki tudná verni belőle! Édes istenem, csak Harry menjen utána, és mondja el neki az igazat, mert mind a ketten megérdemlik egymást! Kérlek, kérlek, csak legyenek újra boldogok együtt!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igaz, így Harry tényleg nagyobb fájdalmat okozott így Isabel-nek, viszont, hogy ezt pontosan miért így csinálta, az a későbbi fejezetekből ki fog derülni. :) És teljesen igaz, David eléggé nyomul Isabel-re, viszont ő valószínűleg meg tudja magát védeni. Erről a következő fejezetben lesz szó. Előbb-utóbb talán javulni fog a helyzet. :)

      Törlés
  11. Wow.. Komolyan. Miért kínzol minket?? Nagyon jó rész lett!;)) Siess a kövivel pls!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hú, sajnálom, amiért kínozlak... :D Köszönöm, holnap hozom a következőt!

      Törlés
  12. ÁÁÁÁÁ hozd az új részt minél előbb már avgy 8-szor elolvastam az egész blogot és nagyon jóó gyorsan akövit!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jaj, nagyon szépen köszönöm, és örülök, amiért ennyire tetszik! :) Holnap hozom a következőt!

      Törlés
  13. Kedves "Írónőnk" ~E!
    Igen, most magyarázkodhatnék, hogy miért nem Kommenteztem egy ideje, de a magyarázatom szánalmas lenne, mert azt gondolnád ettől még tudnák, de ez így is van.., csak tudod, sok lett hirtelen az el foglaltságom, de gondolom, te a részről szeretnél hallani, no meg az egész blogról! Először is, ez a rész... öhm, hát hogy is kéne óvatosan megfogalmaznom... uhh, nehéz helyzet, ja, igen! ESZMÉLETLENÜL IMÁDNI VALÓ, FANTASZTIKUSAN JÓ, egyszóval: HIPERSZUPER! Tudom, ez nem egy szó, és hülyeség, de ha, a te blogodon vagyok, soha nem tudom magam, hogy kifejezni... Az előző részeket, természetesen mind olvastam, és szintén ezeket tudnám mondani, csak tudod a szókincsembe nincs annyi szó, és olyan nagyot érő, amivel ezt le tudnám írni. A rész tartalmáról, hát már megint nem erre számítottam, de ezt csak jó értelembe mondom, mert te mindig csak a jobbat és jobbat hozod ki belőle! Harry remélem mindent megtesz azért, hogy visszaszerezze Isabelt, DE remélem Isabel nem lesz olyan engedékeny, és könnyen megbocsájtó.. Hogy lehet ilyen hülye?! De komolyan, és még meg is csalja.. pfff, hát jól írod le, hogy milyenek a "mai férfiak", mert sok ilyen van.. (na, nem azért, mert én ilyen tapasztalt lennék..:D) Na, a lényeg, a lényeg, IMÁDOM, mint mindig! <3 Tetszik, hogy sohasem, olyan mint egy mese, hanem a kőkemény életről szól! Nagyon-nagyon reménykedek benne, hogy még sok meglepetésben és újdonságban lesz részem! Extraszuper gyorsasággal várom a kövi részt! ;)
    Végtelen sok puszi;
    Egykor kommentelőd, és újonnan megújult!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Hailey!
      Egyáltalán nem kell magyarázkodnod, természetesen megértem, hogy sok volt az elfoglaltságod, viszont most nagyon jól esik, amiért írsz, mert a te kommentjeidből mindig erőt merítek! :)
      Jaj, te jó ég, iszonyú aranyos vagy, és el se tudod képzelni, mennyire jól esik olvasni a szavaidat! És nagyon örülök neki, amiért nem számítottál erre, és hogy szerinted csak jobbat hozok ki belőle! Harry és Isabel között nem valószínű, hogy egyhamar békülés lesz, viszont konfliktus annál több. De ami késik, nem múlik! :) Nos, igen, a "mai férfiak"-at épp a napokban tapasztaltam... Persze nem kell semmi rosszra gondolni. :D Igen, próbálom úgy írni, mint a valóságot, és nem pedig egy mesét, ahol minden és mindenki happy. Én is remélem, hogy még sok meglepetést tudok neked okozni! :) Holnap hozom a következőt!
      Puszi!

      Törlés
  14. Kedves ~E!

    De... hát... miért... a p*csába... nem akarom, hogy elváljanak egymástól!!
    Jesus, ez a rész... nem találok rá szavakat!
    Oh My God!
    Miért vagy ilyen kegyetlen??

    Imádattal, puszival és hatalmas Hug-al:

    Angel. xx, aki imádja az írásaid

    P. S. : Imádlak, várom a kövit! <3 <3 <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Angel!
      Hát, sajnálom, amiért ilyen kegyetlen vagyok... :D Harry és Isabel között idővel majd javulni fog, ne aggódj. :D
      Én is imádlak téged! Holnap hozom a kövit.
      Puszi! <333

      Törlés