35. fejezet - A legsötétebb titok

Drága Olvasóim!
Megérkeztem a 35. fejezettel. A címből is láthatjátok, hogy most az egyik legsötétebb titok derül ki, ami ezek után mindent megváltoztat, de nem akarom előre elárulni. Nagyon szépen köszönöm a 124 feliratkozót és az összes kommentet, pipát, amit az előző fejezethez hagytatok! Az a legszebb karácsonyi ajándék, hogy még mindig ilyen csodálatos olvasóim vannak, mint ti, nem tudom elégszer elmondani, hogy mennyire imádlak titeket! <3 Remélem, hogy mindenkinek békességben és szeretetben telt a karácsony! Szeretnék előre is nagyon boldog új évet kívánni! :) Csak ennyit szerettem volna még a fejezet előtt, jó olvasást!
UI: Az előző fejezetnél még néhány kommentre nem válaszoltam, de a héten fogok!

A legsötétebb titok

Mindig attól kapom a legnagyobb pofonokat,
akitől az ölelést várnám.
     Reggel Harry édes szuszogására ébredek. Lassan kinyitom a szemem, felpillantok rá, s elmosolyodok. Olyan békésen alszik. Még mindig a mellkasán fekszem, kezei védelmezően ölelnek, még álmában is vigyáz rám.
Lassan felülök, s óvatosan mászok le róla, majd visszatakarom. Kicsit mocorogni kezd, álmában motyog valamit, majd tovább alszik. Elmosolyodok, s lábujjhegyen megyek ki a szobájából, halkan becsukom az ajtót. Átbattyogok az én szobámba, ahol kiválasztom az aznapi ruhámat, majd a fürdőt veszem célba. Megmosakszom, felöltözök és megfésülködök. A tükörbe nézve a halvány mosoly eltűnik az arcomról, ahogy eszembe jut a tegnap este. Ahogy letoltam Louis-t. Most már megbántam, ezt nem karácsonykor kellett volna elintéznem. A telefonomat kicsúsztatom a zsebemből, s amíg tárcsázom Louis számát, átmegyek a szobámba és leülök az ágyra.
- Mondd - veszi fel. Hangjában hallatszik a szomorúság, amit minden bizonnyal én okoztam. Felsóhajtok és becsukom a szemem.
- Tudunk találkozni? - kérdezem halkan. Bocsánatot akarok tőle kérni, de ez nem telefontéma.
- Minek, hogy megint letolj valami miatt? Kösz, de nem.
Haragszik rám, ilyen még sose volt. Nem akarom, hogy haragudjon, nem akarom őt elveszíteni. Ő az egyik legfontosabb ember az életemben.
- Kérlek - nyelek. Egy ideig nem szól, végül hallom, hogy felsóhajt.
- Legyen. Tíz perc múlva ott, ahol tegnap - teszi le a telefont. Halkan kimegyek, s hallom, hogy még mindenki alszik, így óvatosan lépkedek le a lépcsőn. Felveszem a kabátomat és a csizmámat, majd elindulok a parkba. Mindent vastag hótakaró borít, mégis alig vannak az utcán. A hó szerencsére nem esik, de még így is nagyon fázom, így a sálat jobban az arcom köré tekerem. Kicsit gyorsabban megyek, mivel már így is késésben vagyok, nem hiányzik, hogy Louis is megfagyjon miattam. Pár perc múlva meg is érkezek. Louis rám néz, arca és orra piros, szemei csillognak.
- Sajnálom, hogy tegnap úgy kiabáltam veled, de nagyon lesokkolt ez az egész dolog - nézek a szemébe. Nem szól semmit, egy ideig egymásra nézünk, végül elkapja tekintetét és lehajtja a fejét. Felsóhajtok. Fogalmam sincs, hogyan engesztelhetném őt ki.
- Mindegy, igazad van - motyogja. Ezt nem akartam. Pontosan ettől féltem, hogy saját magát hibáztatja. Nyilván megvan az oka, hiszen tegnap este elég sok mindent vágtam a fejéhez, de nem akarom, hogy emiatt rosszul érezze magát. Mindenki hibázhat.
- Nem akarom, hogy szomorú légy - lépek hozzá közelebb. - Nem is értem, miért akadtam ki azon, hogy mással lefeküdtél, elvégre akkor már nem is voltunk együtt... De azért vigyázhattál volna.
Halványan bólint, s fellélegezve néz fel az égre.
- Tudom. - Lassan rám néz. - Azért akadtál ki, mert szeretsz.
- És aggódom érted. Elrontottad ezzel az egésszel az életedet.
- Akkor rontottam el az életemet, amikor elhagytalak - fúrja tekintetét az enyémbe. Nyel egy nagyot, s egy kis idő után folytatja. - Lehet, hogy még most is boldogok lennénk, és nem kellene minden nap azzal élnünk, hogy egy maffiába tartozunk. Lehetne normális életünk.
- A múlton már felesleges rágódni - mondom halkan. - Itt vagyunk és ezt kell élvezni. Akkor engem is nagyon bántott, hogy elhagytál, de túlléptünk és majd te is találsz valakit, akivel boldog lehetsz.
- Ja, túlléptünk - mosolyog halványan. Értetlenül ráncolom a szemöldököm és pislogok rá. - Mindegy, vedd úgy, hogy nem mondtam semmit.
- Louis - nézek rá. Felsóhajt.
- Oké. Nem akartam mondani, de Harry-vel már nem egyszer összebalhéztunk miattad. Mielőtt odamentem, hogy karácsonyra odaadjam neked az ajándékot, Harry elég alaposan megmagyarázta, hogy van két percem az egészre, de csak azért, mert tudja, hogy a legjobb barátodnak tartasz, amúgy a házat meg se közelíthettem volna. Most se szabadna itt lennem, sőt, már egyáltalán nem szabadna visszatérnem Londonba, csak ha valami baj van. Zayn intézte el, hogy pár napig itt maradhassak a közeledben.
- Harry nem tenne ilyet - rázom a fejem, mire kínosan felnevet.
- Dehogynem! Harry nagyon sok mindenre képes, amit nem is gondolnál... Emlékszel, hogy anno ő szakított el minket egymástól? Csak azért küldött el engem, hogy téged megszerezzen, és tessék, sikerült neki. Viszont a hátsószándékot még mindig nem tudom...
- Az meg se fordul a fejedben, hogy esetleg szeret? - húzom fel a szemöldököm. Látom, hogy valamit titkol Harry-ről, viszont nem akarom, hogy ez a találkozásunk is veszekedéssé alakuljon át, elvégre békülni jöttünk.
- Ugyan kérlek, ő Harry! Semmit nem csinál hátsószándék nélkül!
Összefonom magam előtt a karomat és végignézek rajta.
- Nem kell leszólnod őt azért, mert féltékeny vagy!
Kicsit felnevet és megrázza a fejét.
- Én nem vagyok féltékeny, csak... ő nem érdemel meg téged!
- Mert te igen? - húzom fel a szemöldökömet. És tessék, máris veszekszünk. Azt hittem, hogy már rég túllépett és ő is barátként gondol rám, ahogyan én rá. Az pedig nevetséges és szánalmas, amiket Harry-ről kitalál. Ilyenre csak egy féltékeny pasi képes, szóval le se tagadhatná.
- Mellettem sokkal boldogabb voltál, nem emlékszel? Nem kellett stresszelned, én nem voltam más lányokkal a szemed előtt, nem bántottalak soha! Minden reggel puszival költöttelek és minden este gyengéd csókkal altattalak el. Minden nap elmondtam, hogy mennyit jelentesz nekem. Mindig azt néztem, hogy neked mi a jó, nem pedig azt, hogy nekem! Az életemnél is fontosabb voltál... vagy - néz a szemembe. A szó bennem reked, egy hangot se tudok kinyögni. Kezét a derekamra teszi és közel húz magához. - Csak gondolkozz, mekkora hibát követtél el. - Az ajkaimra pillant, nyel egyet és a homlokát az enyémnek dönti. - Nem foglak megcsókolni, de tudom, hogy egy nap te fogod kérni tőlem, hogy tegyem meg. Szólj, ha végre megjön az eszed és rájössz, hogy Harry milyen valójában.
Elenged, a szemembe néz, majd megfordul és elindul haza. Teljesen le vagyok sokkolva, egyáltalán nem ezt vártam ettől a találkozástól. Úgy érzem, a lábaim a földbe gyökereztek, mozdulni sem bírok.
- Hali - áll elém mosolyogva David. Már megint itt van, nekem ez egyre gyanúsabb. Ennyire nem rajonghat értem!
- Hogyhogy megint itt vagy? - ráncolom a szemöldököm. A mosoly eltűnik az arcáról, tudja, hogy kezdek gyanakodni. Nagyon remélem, hogy nem Harry küldi folyton, hogy kémkedjen utánam!
- Csak erre jártam - hajtja le a fejét és rugdosni kezdi a havat.
- Elárulod, hogy miért követsz?
- Mert te is tudod, hogy mit érzek irántad - néz rám, kezeit a zsebébe csúsztatja.
- Ennyi?
- Nem. Vagyis igen. Vagyis... - vakarja meg a tarkóját. Szóval van valami, amiről én nem tudok. Pontosabban egy újabb titok, amikből már nagyon elegem van! Az összes felforgatja az életemet, és ha most egy újabbat közöl, nem tudom, hogyan fogok reagálni.
- Most elmondasz mindent őszintén, vagy az életben nem állok veled szóba! - nézek rá szigorúan. Látom, hogy egy kicsit megijed, s nyel egy nagyot.
- De... Isabel, ez most nagyon komoly, nagyon-nagyon ki fogsz akadni! - néz a szemembe. Kezd megijeszteni, viszont annál jobban érdekel, hogy mit titkol előlem.
- Hallani akarom - nézek rá határozottan. Egy aprót bólint és felsóhajt.
- Te akartad... Még apád kért meg, hogy vigyázzak rád.
Összeráncolom a szemöldököm. Az apám? Honnan ismerte őt egyáltalán?
- Tessék? - kérdezem vissza, hogy biztosan jól hallottam-e. Lehetetlen.
- Jól hallottad. Tudod... a szüleid is egy maffia tagjai voltak, akkoriban Des-éknek nagy ellenségük. Tudták, hogy ők sokkal gyengébbek és egy nap meg fognak halni, ezért kért meg engem, hogy vigyázzak rád. Az apám is velük volt, csak utána átállt Des-hez.
- Ez lehetetlen - könnyezik be a szemem. Szóval az eddigi életem egy nagy hazugság volt.
- És van itt még valami, ami sokkal jobban fog fájni.
Egy könnycsepp végiggördül az arcomon. Nem tudom, hogy mi lehet ennél rosszabb.
- A szüleidet... egy maffiaharc közben ölték meg.
- Ki?! - préselem ki a fogaim között. - Ki ölte meg őket?!
- Harry és Des.
Nem akarok hinni a fülemnek. Nem, nem, az nem lehet! Ők nem lehettek a gyilkosok, ők nem ölhették meg a szüleimet!
- Amikor kicsi voltál, a szüleidnek menekülniük kellett, de Harry-ék megtalálták őket Kanadában. Des üldözte őket, de amikor neki is el kellett mennie, ezt a feladatot Harry-re hagyta, aki egy héten belül megölte őket.
Érzem, hogy egy világ dőlt össze bennem. Akire azt hittem, hogy életem szerelme, kiderül, hogy ő ölte meg a szüleimet.
Leülök a padra, és a fejemet fogva könyökölök a térdemre. Gyorsan veszem a levegőt, már sírni sincs energiám. Elegem van a folytonos titkolózásból, a bűnözésekből és mindenből, ami ezzel kapcsolatos! Legszívesebben torkom szakadtából üvöltenék, de megmukkanni sem bírok.
- Jól vagy? - ül mellém David és megsimítja a hátamat. Nem reagálok, csak zihálva nézek magam elé. Az agyamon ezer gondolat fut át. Képtelen vagyok felfogni, hogy ez komolyan megtörtént. A szüleim... És Harry... Ilyen a legrosszabb horrorban sincs! Na és David?
- Mióta követsz? - nyelek és ránézek. Felsóhajt, a kezét elveszi a hátamról.
- Kiskorod óta. Láttam végig, ahogy felnőttél és egyre szebb let...
- Ezt most ne! - szólok közbe és idegesen a hajamba túrok. David halványan bólint.
- Ha gondolod, rám bármikor számíthatsz.
- Nincs szükségem senkire! - állok fel és elindulok haza. Pontosabban elindulok Harry-ékhez, azt a házat többé nem akarom az otthonomnak nevezni. A testem remeg a dühtől, most úgy érzem, Harry-t és Des-t meg tudnám fojtani egy kanál vízben is. Rettenetesen dühös vagyok, és akárhogy próbálok lenyugodni, nem megy. Egyfolytában azon kattog az agyam, hogy a szüleimet miattuk veszítettem el.
Belépek a házba és hangosan csapom be magam után az ajtót.
- Szia, kicsim! Hol voltál? - jön felém Harry és széttárja a karjait, hogy megöleljen, de ellököm magamtól.
- Ne játszd nekem itt az ártatlant, tudok mindent! - ordítok rá. Értetlenül ráncolja a homlokát. - Hol van apád?
- Elmentek, csak én vagyok itthon, de elárulnád, miről beszélsz?
- Ki is ölte meg a szüleimet, hm?! - megyek hozzá közelebb ökölbe szorított kézzel. Hátrálni kezd, látom, hogy nyel egy nagyot. Tiltakozóan emeli fel a kezét, s addig közelítek felé, amíg a falnak nem ütközik. - Utállak! Elvetted őket tőlem, és eddig folyamatosan a szemembe hazudtál! Te vagy a legundorítóbb ember, akivel valaha találkoztam! - ahogy kiabálok, a könnyek folyamatosan folynak le az arcomon. Ennyi fájdalmat egyszerre még nem éreztem, most akár helyben képes lennék meghalni.
- Hadd magyarázzam meg!
- Nem érdekel a kibaszott magyarázkodásod! Amióta veled vagyok, folyamatosan rosszabbnál rosszabb dolgok érnek engem! Normális életem lehetett volna, de te természetesen abba is beleszóltál! Sőt, a szüleim után még azt az embert is elvetted tőlem, aki önzetlenül szeretett és törődött velem!
- De...
- Kuss legyen! Jól figyelj, mert csak egyszer mondom el - nézek a szemébe. - Soha a büdös életbe nem akarlak látni, világos?! Azt pedig felejtsd el, hogy a hülye szervezetednek fogok dolgozni! - felsóhajtok és idegesen kifújom a levegőt. - Louis-nak igaza volt veled kapcsolatban - nézek rajta végig. Látom, hogy a szeme sarkában megjelenik egy könnycsepp, de már nem érdekel. Annyira feldühített, hogy akármennyire is szeretem, bármilyen fizikai fájdalmat tudnék neki okozni. - Csak azt kívánom, hogy te is érezz egyszer olyat, amit most én.
Lassan megfordulok és felmegyek a szobámba, hogy összeszedjem a cuccaimat. Képtelen vagyok akár egy percig is ebben a házban maradni, amilyen gyorsan csak tudok, bedobálom a ruhákat és minden fontos dolgomat a bőröndbe, majd lehúzom a lépcsőn. Harry még mindig ott áll lesokkolva.
- Ne menj el, Izzy, kérlek! - fogja meg a kezemet. - És... ha kilépsz a szervezetből, tudod, hogy... meg kell... - nyel.
- Megölsz, na és? Neked ez már úgyis könnyen megy! - rántom ki a kezemet az övéből.
- Szeretlek, nem foglak megölni!
- Nem szeretsz. Csak lelkiismeret furdalásból voltál velem, most már biztos vagyok benne - nézek rá és elindulok ki.
- Hé, ez nem igaz! És egyáltalán hova akarsz menni?!
- Nem mindegy? És meg ne próbálj megkeresni! - megyek ki és becsapom magam után az ajtót. Szipogva indulok el az utcákon, magam után húzva a bőröndömet. Fogalmam sincs, hova mehetnék, az egyetlen, aki most eszembe jut, az Louis. De nem állíthatok oda hozzá, hogy fogadjon be, mert Harry-vel nem vagyok hajlandó egy fedél alatt élni.
Egy elhagyatott utcában leülök egy ház mellé, a falnak döntöm a fejem és a zsebemből előveszem a rég nem használt pengémet. Nem reméltem, hogy szükség lesz még erre, viszont azt hiszem, legszívesebben meghalnék. Nincs már értelme az életemnek.
A pengét a csuklómra teszem és végighúzom egyszer. Fáj, de nem érdekel. Épp végighúznám még egyszer, amikor Louis leguggol előttem. Könnyes szemekkel nézek rá, míg ő lassan megfogja a kezem és kiveszi belőle e pengét.
- Ezt most azonnal abbahagyod! - néz a szemembe, majd leül mellém, elővesz egy zsebkendőt és a vérző sebre szorítja.
- Miért vagy itt? - motyogom, miközben folyamatosan csak magam elé bámulok.
- David mondta, hogy mi történt, és már az utca végén megláttam, hogy befordulsz ide.
Néhány percig nem szólok semmit, fogalmam sincs, mit mondhatnék. Szégyellem magam amiatt, hogy megvédtem Harry-t Louis előtt, végül kiderült, hogy Louis-nak volt igaza. Sajnos...
- Hogy tehette ezt? - szólalok meg remegő hangon.
- Hé, ne sírj! - ölel magához. - Te jó ég, te remegsz!
Becsukom a szemem és felsóhajtok.
- Na jó, gyere - áll fel és felsegít, majd megfogja a bőröndömet. - Most nálam fogsz lakni.

29 megjegyzés:

  1. ÚÚÚÚÚÚRISTEEEEEEEN!!!!:OOO Neee, ezt neeeeeeeee!!!! Teljes sokkban vagyok. Annyira sajnálom szegény Harry-t és Izzy-t. Ajjj, alig tudom ezt elhinni:(((
    Egyébként nagyon jó rész lett, csak elég szomorú. Várom a kövit:))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy ha sikerült meglepnem téged, viszont nem akartam, hogy teljes sokkban legyél, ne haragudj! :)
      Köszönöm, hogy azért annak ellenére is tetszett, hogy szomorú. Ma hozom a következőt! :)

      Törlés
  2. OMG! Mostmár inkább Davidnek vagy Louisnak szurkolók :D Bocs Harry de áhh:( Nagyon tetszett!:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy tetszett! Ha nekik szurkolsz, akkor az elkövetkezendő pár rész még jobban tetszeni fog... :)

      Törlés
  3. nagyon jó :) én még csak ma találtam rá erre a blogra! :) és összesen 3 és fél órán keresztül olvastam mert néhány részt sokszor elolvastam :D úgy tetszett :3 mikor lesz a kövi rész? már várom a kövit :))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon szépen köszönöm, és üdvözöllek a blogomon! Jaj, nagyon aranyos vagy, örülök, hogy egy újabb csodálatos olvasóval gazdagodtam! :3 Ma hozom a következő részt! :)

      Törlés
  4. Na jó, ez nekem sok! Miért akarsz mindig megsíratni? Csak egyvalamit nem értek: Hiszen Harry és Izzy között max. 2 év van, nem? Akkor jó kicsi lehetett, amikor gyilkolt! De miért, miért vetsz véget a boldogságuknak, miért? Ez most nekem nagyon fáj, de tényleg! Louis-t lehordta mindennek, mert lefeküdt mással, amikor már nem is voltak együtt, és utána rájött, hogy a szerelme még rosszabbat tett! Elhiszem, hogy Harry mindennél jobban szereti, de azért ez túl megy minden határon! Jó, régen volt, és nem is ismerték egymást, de ő akkor is tudta, hogy ki az az árva lány, aki odaköltözött hozzájuk...jól tudta, hogy miatta lett árva az a lány! És most itt van, a szemébe tud nézni minden na ezek után! Nagyon drukkoltam nekik, hogy, ha összevesznek, akkor mindenképpen jöjjenek össze, de most? Az agyam azt mondja, hogy jó lenne, ha megint együtt lennének, de a szívem meg azt mondja, hogy úgy jobb lenne Izzy-nek, hogyha Louis-sal /a régi szerelmével/ vagy David-del /aki mindig vigyázott rá/ jönne össze, hogy végre boldog lehessen! De ezt innen ár rád bízom! Csak kérlek, hogyha újra összejönnek, akkor Harry mostmár sohase tegyen neki semmi rosszat! Bár azt mondtad, hogy ez a titok mindent meg fog változtatni! De azért remélem, hogy Izzy hamar felépül lelkileg!
    (Bocsánat, hogy ennyi "rizsát" írtam ide, de nem tudom nem leírni a gondolataimat! Egyszerűen nem tudom magamban tartani, és őrizni halálom napjáig! :)
    Örülök, hogy jó volt a karácsonyod, és, hogy mindent megkaptál, amire vágytál! :) Meg is érdemled! :) ♥♥
    Nagyon szeretlek! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ne haragudj, tényleg nem az volt a célom, hogy megsirattassalak! Uh, lehet, hogy nem jól fogalmaztam, vagy nem tudom, de úgy volt, hogy Izzy szülei még a gyilkosság előtt évekig menekültek, és Izzy már akkor elvesztette őket. Igazából nem tudom, hogy miért szólok bele folyton a boldogságukba, de valamiért eszembe jut egy csavar és úgy vagyok vele, hogy 'huh, ezt most bele kell írnom' és hidd el, hogy valamilyen szinten nekem is fáj. Őszintén szólva a szívemben én is úgy érzem, hogy Izzy-nek nem kellene Harry-vel újra összejönnie, viszont mivel ez egy Harry fanfiction (és imádom a valódi énjét), a végére úgy is összekerülnek, de még nem pontosan tudom, hogy hogyan. Ez a titok tényleg nagyon sok mindent meg fog változtatni, valamit a jó irányba és valamit nem, de ez majd a következő részekből kiderül. :)
      Jaj, ezért nehogy bocsánatot kérj, nagyon örülök, amikor valakit részletesen leírja, hogy mit gondol az egészről! Természetesen a rövidebb kommenteknek is nagyon örülök, köszönöm, hogy időt szántok arra, hogy megosszátok velem a gondolataitokat!
      Nagyon édes vagy, köszönöm, én is nagyon szeretlek! :) <33333

      Törlés
  5. Hát egyszerűen fogalmam sincs h mit írhatnék....szó szerint sokkos állapotba kerültem. Harry h a büdös francba képes ilyenre? :O Szegény Izzy nagyon sajnálom hogy pont abba az emberbe kellett csalódnia aki mindennél jobban szeret. De azt még mindig nem tudom felfogni hogy hogy volt erre képes arra meg végképp hogy ezt eltitkolta. Egyszerűen nem tudom felfogni az egészet a sírás kerülget ha visszagondolok arra amit David mondott Izzy-nek. Azért remélem hogy Harry nem lelkiismeret furdalásból jött össze vele hanem tényleg szereti. Ez a rész most nagyon szíven ütött.Remegő kezekkel és könnyes szemekkel ülök a gép előtt és agyalok azon hogy mit is írhatnék még..Remélem hogy Harry nem adja fel és eltudja majd mondani Izzy-nek azt amit akart csak nem hagyta neki. De az nagyon durva volt hogy Izzy eddigi élete tiszta hazugság volt.Remélem még egyszer majd minden rendbe jön köztük bár így egy kicsit "megutáltam" Harry-t de sajnálom is mert szerintem tényleg szereti Izzy-t . :)
    Hát nagyon a hatása alá kerültem sőt még mindig a hatása alatt vagyok :D És a kezem még mindig remeg,és attól h szomorú rész volt nagyon tetszett :) Boldog új évet neked is :) Nagyon szeretlek/szeretünk mi is téged :)
    Puszi: Zsófi
    <3 <3 <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem akartalak ennyire lesokkolni, ne haragudj! :) Igen, általában az emberek abban csalódnak a legnagyobbat, akit a legjobban szeretnek, mert pont tőlük nem vártak volna pofont. Harry-nek valószínűleg volt lelkiismeret furdalása, de hogy azért jött-e össze Izzy-vel, az nyilvánvalóvá válik majd az elkövetkezendő részekben. Jaj, édes vagy, hogy még ilyen állapotban is írtál, Viszont nagyon örülök, hogy érzelmileg ennyire tudtam hatni rád, remélem, hogy amikor boldog részek vannak, akkor is átérzed, nem csak a rosszat!
      Örülök, hogy annak ellenére is tetszett, hogy szomorú volt! Köszönöm szépen, és én is nagyon szeretlek!!! :)
      Puszi! <3333

      Törlés
  6. Szia :) fuuuu.....ez nagyon jo resz lett
    Szegeny Izzy de azert Hartyt is sajnalom de azert nem kellt volna megolni a csaladjat Izzynek:(
    És megint el sirtam magam :'( :)
    De remalem Harry es Izzy ki fognak bekulni :)
    Nagyon vatom a kovi reszt ♥♥♥♥

    Puszi ♥♥♥Fanni♥♥♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! Köszönöm szépen, örülök, hogy tetszett!
      Sajnálom, hogy megsirattattalak, de annak viszont örülök, hogy érzelmileg tudtam hatni rád. Egy írónak ez mindig nagyon sokat jelent! :) Egyszer valamikor biztosan kibékülnek és újra összekerülnek, de hogy mikor, azt nem árulom el. :)
      Ma hozom a következőt!
      Puszi! <33333333

      Törlés
  7. Szia!
    Most megint mit mondjak?! És boldog de mégsem, de szereti de ő tette és nem akarja elveszíteni, de hogy csinálta ezt?! Na, most hogy ezt a teljesen értelmetlen mondatot sikerült leírnom, megpróbálok szavakat találni... Ez tényleg a világ legsötétebb titka, és most tök őszintén, Izzy helyében bárki ezt tette volna, de... Na sikerült elvesznem a saját gondolataim között! Most, ezután a fejezet után írok véleményt úgy, hogy külön Harry és Louis.
    Harry: nem az átlag. Olyan Izzy felé a szerelme, mont Damonnek Elena felé a Vámpírnaplókban. Isabel mindent megkérdőjelez, amiben hitt, és a veszély vonzza Harryben, de nem úgy veszélyes, hogy fél tőled. Inkább felkelti a lány érdeklődését...
    Louis: teljesen más. Ő nagyobb biztonság érzetet ad, de... Ő nem is a legjobb és nem is a legrosszabb választás Izzynek.
    Várom nagyon a következőt ;)
    Puszi
    L.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Ezt a 'teljesen értelmes mondatot' én megértettem. :) Ez szerintem is az egyik legsötétebb titok, és én Izzy helyében szerintem még durvább dolgot is tettem volna, de annyira nem akartam horrorisztikusra írni.
      Ez a Damon-Elena hasonlat szerintem tökéletesen igaz rájuk. És most, hogy így mondod, szerintem Louis egy kicsit olyan Izzy felé, mint Stefan Elena felé.
      Ma hozom a következőt! :)
      Puszi!

      Törlés
  8. Jèzusom, bekönnyezte szuper jòl ìrsz. Köszönöm hogy, olvashatom.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én köszönöm, hogy olvasod és kommentelsz, nagyon jól esik! :)

      Törlés
  9. Drága ~E!

    Huha, te Szent Isten! Mi történik itt? Hát a hajam megáll! Te lány, megint csűrted-csavartad a történetet! Hát ez elképesztő, lehidalok. Ne haragudj, de lesokkolt az egész rész. Izzy szülei is a maffia tagjai voltak és Harry meg Des ölték meg őket? Ne, te jó ég szegény Isabel. Nem, nem hiszem el, hogy Harry csak bűntudatból van vele. És az, hogy Louis-t is a lány miatt küldte el. Megértem, ha csúnya dolgokhoz fordult Isabel, mert sokkolt. Nagyon, de nagyon kíváncsi vagyok mi ez az egész? Remélem ennek nagyon fele se igaz, bár mondjuk David meg Louis is.....készen vagyok. Nem tetszenek így külön. :( Jaj, te lány megölsz! :DDD Ennyi fordulatot, huh. Izgatottan várom a következő részt. Siess vele! :D
    Bocsi az elcsépelt kommentért, de tényleg szóhoz sem jutok. :) ^^
    Sokszor ölel:



    Chixi <3


    U.i.: Boldog Új Évet te drága! <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Chixi!
      Jaj, nagyon örülök, hogy sikerült meglepnem téged, igyekeztem csavart beletenni! :) Ne haragudj, nem akartam, hogy teljesen lesokkolj, nem ez volt a fő célom! Hogy Harry valójában lelkiismeret furdalásból volt-e vele, vagy nem, arról még az elkövetkezendő fejezetekben lesz szó! Izzy helyében szerintem én még rosszabb dolgot is tettem volna, vagy nem is tudom. Ma hozom a következő részt, és eszem ágában sincs téged megölni, nem akarok elveszíteni egy ilyen csodálatos olvasót! :')
      Ezért ne kérj bocsánatot, nagyon örülök és nagyon köszönöm, amiért írtál! :)
      Köszönöm, én is viszont kívánom! <333

      Törlés
  10. OMG*-* ez nagyon megdöbbentett., én is remegek már... Teljesen bele képzeltem magam. Annyira szomorú. Persze tudom hogy Harry jelenleg a történet szerint egy dög, de amikor azt írtad hogy egy könny csepp volt a szemében, azon annyira meghatódtam, főleg hogy előtte becézgetve köszöntötte Isabelt. Remélem gyorsan tudod hozni a kövit!

    P.S.: Boldog és sikerekben gazdag új évet kívánok!
    Puszy: Indyla~

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy megleptelek, de nem akartam, hogy teljesen lesokkolj! :) A történet szerint tényleg nem egy jó ember, bár én még úgy is imádom őt, nem tudom, miért. :$ Egy kicsit én is meghatódtam, ahogy elképzeltem, örülök, hogy ezzel nem vagyok egyedül. :)
      Ma hozom a következőt!
      Köszönöm, viszont kívánom! :)
      Puszi!

      Törlés
  11. Szia :) Úristen, annyira nagyon jó rész lett !! De nem hiszem el hogy Harry ölte meg Izzy szüleit.
    És ez így most nagyon nem jó hogy Isabel ennyire haragszik Hazzára :'( Úúgy tudtam hogy ezt fogod velünk tenni :D Amikor minden happy jön valami és elront mindent ! :) De nagyon-nagyon-nagyon imádtam ezt a részt is :) Várom a kövit ! *Imádlaak*


    Puszii : Reby ♥♥♥♡♡♡


    U.i.: Nagyon-nagyon Boldog Új Évet ! :*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! Nagyon szépen köszönöm, örülök, hogy annak ellenére, hogy szomorú volt, tetszett, és annak is, hogy sikerült téged meglepnem! :) Sajnálom, hogy mindig beleszólok a boldogságukba, de valahogy nem bírom ki, hogy ne tegyek bele csavart.Ma hozom a következőt! Én is imádlak téged! :)
      Puszi! <33333333
      UI: Köszönöm, neked is! :)

      Törlés
  12. Tegnap kezdtem el olvasni de már itt tartok ééés ez fantasztikus szavakat nem lehet találni rá nagyon jól írsz és nagyon izgi a történet. Nagyon várom a következő részt.
    Nagyon boldog ünnepeket és B.U.É.K.
    x.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen, és üdvözöllek a blogomon! Jaj, nagyon aranyos vagy, örülök, hogy tetszik. Ma hozom a következőt! :)
      Köszönöm szépen, neked is boldog új évet kívánok!

      Törlés
  13. Jujj! Nagyon jó lett, egyszerűen imádom. Jól kevered-kavarod az érzelmeket.
    Am BÚÉk!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen, örülök, hogy tetszett! Igyekszem! :)
      Köszönöm, viszont kívánom!

      Törlés
  14. Oh my f****** Good.

    VálaszTörlés