40. fejezet - Mintaapa

Drága Olvasóim!
Meghoztam a 40. fejezetet. Már 137-en iratkoztatok fel, amiért nagyon hálás vagyok, el sem hiszem, hogy ennyien szeretitek a blogot! Köszönöm az összes kommentet és pipát az előző fejezethez, mind nagyon jól esett, imádlak titeket! <3 És Harry-nek nagyon-nagyon boldog 21. születésnapot! Remélem, hogy rendezni fognak egy hatalmas bulit, még mielőtt elkezdődik a turné. :) Jó olvasást!
UI: Az előző kommentekre a héten válaszolok!

Mintaapa

Az alkohol nem ad választ semmire,
de legalább elfelejted a kérdést.

~ Harry Styles ~

     Izzy-t kézen fogva húzom be a szobámba. Ledőlök a puha ágyra, őt pedig a karjaim közé vonom szorosan. Hiányzott. Hiányzott a hangja, az érintése, az illata, a puha bőre, az ártatlan tekintete. Mindene.
- Annyira jó, hogy itt vagy - tudatom vele, hogy mit érzek. Az arcára nyomok egy puszit, mire halvány mosolyra húzza ajkait. Megsimítom orcáját, majd gyengéden megcsókolom. Akarom, hogy érezze, mennyit jelent nekem.
Ahogy ajkaink elválnak, ránézek, de ő kerüli a tekintetemet.
- Valami gond van, kicsim? - söprök ki az arcából egy hajtincset. Felsóhajt, lesüti a szemeit és egy kis idő után tekintetét rám emeli.
- Tényleg meg akarod ölni Louis-t? - kérdezi halkan, remegő hangon, s mondata végén nyel egy nagyot. Nyilván Louis tömte tele a fejét mindenféle dologgal. Nem mondom, hogy nem igaz, mert már nem egyszer megfordult a fejemben, hogy nem kellene tovább élnie, a mai akciója után meg főleg.
- Louis rengeteg hibát elkövetett.
- A kérdésre válaszolj - néz rám nagy szemekkel. Beletúrok a hajamba és a plafont kezdem bámulni, miközben próbálom összeszedni a gondolataimat, pontosabban a legelfogadhatóbb magyarázatot.
- Igen, mert veszélyeztette a szervezetet - nyögöm ki.
- Ennyi erővel engem is megölhetnél - ül föl és összeráncolja a szemöldökét. Utálom, hogy fontos neki Louis. - Kérlek, ne bántsd őt - simítja a kezeit a mellkasomra, majd egyik lábát átteszi a csípőm felett és rám ül. A kezét megfogva húzom őt le magamhoz. A homlokát az enyémnek dönti, s tökéletesen rálátok melleire, amin elmosolyodok.
- Szereted még őt? - teszem fel a kérdést, amit már magamban ezerszer megfogalmaztam. Látszik, hogy váratlanul érte őt, de muszáj tudnom a választ.
- Barátként igen.
- Történt valami, amíg nála laktál? - faggatom tovább, amin én magam is meglepődök, de fáj a gondolat, hogy esetleg Louis csókolta őt helyettem.
- Hát igazábó mi... lefeküdtünk.
A gyomrom összeszorul és nyelek egy nagyot.
- De nekem nem jelentett semmit - folytatja, mielőtt még teljesen kiakadnék.
- De neki igen - nézek a szemébe. Felsóhajt, újra felül és ujjait összekulcsolja az enyémekkel.
- El akartalak felejteni és reméltem, hogy lesz Louis-val valami komolyabb, viszont erőltetni nem akartam. Úgy terveztem, hogy átveszem a helyed, amitől sikerül megnyugodnom és újra kezdem vele. - Lehajol és az ajkaimra nyom egy puszit. - De most már csak téged akarlak. Feleslegesen szenvednék azzal, hogy el akarlak felejteni, mert úgysem sikerülne.
Szavain muszáj elmosolyodnom. Örülök, hogy őszintén elmondott mindent, annak meg főleg, hogy most már csak engem akar.
- De Louis-nak nem fog baja esni, ugye? - teszi fel újra a kérdését.
- Nem. Ha ennyire félsz attól, hogy baja esik, akkor inkább nem - mosolyodok el halványan. Nem hiányzik, hogy újra megutáljon, és így legalább Louis végig tudja nézni, hogy boldog mellettem.
- Köszönöm - mosolyodik el.
- Viszont neked büntetés jár, amiért rosszalkodtál - húzom kaján vigyorra a számat és a kezeimet a derekáról a fenekére csúsztatom. Kuncogni kezd. Lassan fordítok a helyzeten és megcsókolom a nyakát, mire jólesően felsóhajt.
- Harry, ezt most ne, jó?
- Mmm... - nézek rá kiskutya szemekkel, pislogva. Halványan mosolyog és megsimítja az arcomat, majd a hajamba vezeti a kezét és játszadozni kezd a tincseimmel. Tudja, hogy imádom.
- Még nem is fogtam fel teljesen a történteket.
Összeráncolom a szemöldököm.
- De ugye nem érzed úgy, hogy eltávolodtál tőlem?
Felsóhajt, már az arcán látom a választ. Pontosan ettől féltem. Annyit volt tőlem távol, annyira haragudott rám, hogy már úgy érzi, eltávolodtunk egymástól.
- Annyi minden történt. Tudod, hogy ugyanúgy szeretlek, de... mindig közbejön valami és ezt annyira utálom. Hogy amikor már azt hiszem, boldog leszek...
- Shh - vágok a szavába és megsimítom az arcát, látom, hogy már a könnyeivel küszködik. - Semmi nem fog közbejönni! Már annyi mindent kibírt a kapcsolatunk.
- Gondolod, hogy minden olyan lesz, mint régen?
- Rajtam nem fog múlni - mosolygok és adok neki egy csókot.

~ Isabel Turner ~

- El kellene mennünk Louis-hoz a cuccaimért - motyogom és kinézek az ablakon. Sötét van, az utcán a lámpák világítják meg a járdákat és utakat.
- Uhum... - sóhajt, majd feltápászkodunk az ágyról.
A kérésemre gyalog megyünk. Egész úton fogja a kezemet, esze ágában sincs elengedni. Louis lakásához érve először bekopogok, de mivel nem nyit ajtót, bemegyek. A kulcs még nálam van szerencsére.
- Louis, itthon vagy? - megyek beljebb, s Harry szorosan mögöttem jön. Benézek a nappaliba, de abban a pillanatban úgy érzem, azonnal összeesek. Louis egy már majdnem üres whiskys üveget tart a kezében, a kanapén szétterülve. Csak egy szürke melegítőnadrág van rajta, az is hanyagul, a szoba bűzlik a piától.
Louis hulla részeg.
- Normális vagy? - rohanok oda, az üveget kikapom a kezéből, de kell idő neki, míg felfogja azt, hogy egyáltalán ki vagyok. - Miért kellett leinnod magad?! - emelem fel a hangom, iszonyú mérges vagyok rá. Vesz egy mély levegőt, megdörzsöli a halántékát. Ahogy elnézem, az orráig sem lát már el. Nehézkesen megtámaszkodik a kezén, és feljebb ül.
- Csak utálom... - beszél úgy, hogy alig nyitja ki a száját, így egy kicsit nehéz őt megérteni.
- Mit utálsz? - ráncolom a szemöldököm és leülök mellé. A whiskyt az asztalra teszem és a szemébe nézek.
- Az életet - dönti hátra a fejét. Felsóhajtok és Harry-re nézek, aki az ajtófélfának dőlve, vigyorogva nézi Louis-t. Örülök, hogy ő ennyire jól szórakozik rajta, de nekem ez már kevésbé vicces,
- Na jó, gyere velem - fogom meg a karját és húzom magam után a fürdőszobába. Nem érdekel, hogy botladozik, nem kellett volna annyit innia.
A csaphoz állítom őt, majd hideg vízzel megmosom az arcát. Nyöszörög és próbál ellenkezni, de nincs túl sok ereje.
- Elég... elég lesz - fordítja el a fejét. Elzárom a csapot, majd szárazra törlöm az arcát és ránézek.
- Kijózanodtál? - húzom fel a szemöldököm. Bágyadt tekintetéből ítélve szerintem nem igazán.
- Gyere vissza hozzám - indul el felém és a derekam után nyúl.
- Pihenj le - ragadom meg a karját és húzom vissza őt a nappaliba.
- Várj! - áll meg, mielőtt leültethetném őt a kanapéra. Felé fordulok és felvonom a szemöldököm. - Szeretlek!
- Tudom, Louis!
Megtámaszkodik a vállaimon és a fülemhez hajol.
- Szökj el velem New Yorkba - súgja. A válla fölött látom, hogy Harry kezd kissé feszült lenni, amiért Louis elég közel van hozzám. - Holnap este indulunk! Hagyjunk mindent magunk mögött.
- Nagylelkű ajánlat, de nem - tolom el magamtól. - Feküdj le és aludj!
- Olyan jó volt veled lefeküdni, nem ismételjük meg? - simítja meg az arcomat. Erre a mondatra Harry ellöki magát az ajtófélfától és nagy léptekkel, idegesen közeledik felénk.
- Ide figyelj, Tommo! - löki őt meg a vállánál. - Ha még egy ujjal hozzá mersz érni, én esküszöm...
- Ne idegeskedj feleslegesen! Nem éri meg - szólok közbe. Harry rám pillant, felsóhajt és Louis-tól kicsit eltávolodik. Louis-t leültetem, majd lefektetem a kanapéra és betakarom őt. Elindulok kifelé, de megfogja a kezemet és visszahúz.
- Adj egy csókot - néz fel rám, mire megrázom a fejem. - Anélkül nem fogok aludni!
Felsóhajtok, majd lehajolok és az arcára nyomok egy puszit, de ő összeráncolja a homlokát.
- Örülj, hogy ennyit is kapsz, mert haragszom rád! - nézek rá, majd összeszedem a cuccaimat és hazamegyünk. Kicsit fáj őt otthagyni, és úgy terveztem, hogy ő is eljön, hogy megismerhesse Luke-ot. Hát, igen... Louis nem egy mintaapa.

Reggel Harry szuszogására ébredek. Elmosolyodok, el sem tudom mondani, mennyire hiányzott már ez a hang.
Óvatosan fölé hajolok és egy kis csókot lehelek az ajkaira, mire összeráncolja a szemöldökét és felmordul. Egész testével felém fordul, átölel és szorosan magához húz, arcát a nyakamba fúrja.
- Most az egyszer szebb a valóság, mint az álmom - dünnyögi. Felkuncogok és összeborzolom így is kócos haját. Kómásan rám mosolyog, s gyereksírásra figyelünk fel.
- Szerinted ma már Louis-t el tudom hozni Luke-hoz? - kérdezem halkan. Harry arcáról eltűnik a mosoly, felsóhajt és megrázza a fejét.
- Miért akarod ennyire elhozni?
- Mert meg kell ismernie a fiát! Lehet, hogy nem érett az apasághoz, de attól még megnézheti őt, nem? - nézek közelről a szemébe. Halványan mosolyog, kezét az arcomhoz emeli és megsimít.
- Imádom, hogy ilyen hatalmas szíved van - csókol meg, majd a homlokát az enyémnek dönti. A telefonom pittyegni kezd az éjjeliszekrényen, így érte nyúlok és feloldom. Ahogy meglátom Louis nevét, felsóhajtok.
- Sajnálom a tegnapit, csak kicsit kiakadtam és a pia jó megoldásnak tűnt, elfeledtette velem a bajokat. Kérlek, ne haragudj... Ha gondolod, ma átjöhetsz, úgyis este indulok - olvasom el az üzenetet és Harry-re nézek, aki felhúzott szemöldökkel vállat von.
- Nem sokára ott vagyok - pötyögöm be neki a választ.
- Most tényleg elmész hozzá? És ha megint rád mászik? - könyököl föl. A szekrényből veszem ki a ruháimat és elkezdek öltözni.
- Nem fog rám mászni! De ha mégis, el tudom intézni - kapom magamra a felsőmet, és a hajamat hátradobom. - Majd jövök! - nyomok az ajkaira egy puszit és elmegyek Louis-hoz.
Elég másnaposan nyit ajtót, bár ezen nem csodálkozom.
- Örülök, hogy eljöttél - erőltet egy fáradt mosolyt és magához ölel. Felsóhajtok és megsimítom a hátát. - Gyere - megyünk be a nappaliba, s ledobja magát a kanapéra, én pedig mellé ülök. - Tényleg sajnálom a tegnapit.
- Mindegy. Viszont az nekem fáj, hogy azt hitted, nem fogok veled foglalkozni azért, mert újra Harry-vel vagyok - nézek rá. Lesüti a szemét, majd a földről felveszi az üveg vizet, és belekortyol. - Sose foglak elhanyagolni, attól még ugyanolyan fontos maradsz nekem!
- Olyan fontos sose leszek neked, mint te nekem - simítja meg az arcomat. Megfogom a kezét és felsóhajtok.
- Majd lesz valaki, akinek mindennél fontosabb leszel! A fiad biztosan nagyon fog szeretni, ha végre megismer - nézek rá. - Holnap van szilveszter, nem maradsz legalább addig?
Be sem fejezem a mondatot, ő már akkor rázza a fejét tiltakozásként.
- Nem akarok úgy bulizni, hogy Harry-vel előttem nyaljátok egymást. Majd New Yorkban keresek egy jó kis szórakozóhelyet.
- Biztos?
- Egész biztos. - Maga elé néz, látom, hogy elkezd gondolkodni valamin. Nem szólalok meg, várom, hogy ő kezdje el. Nyel egy nagyot és lesüti a szemeit. - Luke-ot el tudod hozni ide? Semmi kedvem abba a házba menni.
Felsóhajtok és egy aprót bólintok.
- Gemma-t felhívom, hogy hozza el őt, rám biztosan nem bízná.
Bólogat, majd feláll és a fürdőszobába megy, én pedig felhívom Gemma-t. Kicsit győzködni kell, de végül beleegyezik.
- Na? - jön ki Louis a fürdőből, immár felöltözve, és kicsit frissebben.
- Hamarosan jönnek - állok elé és mosolyogva nézem őt. Látom, hogy egy kicsit izgul, ami aranyos. - Jó apa leszel, nyugi! - adok az arcára egy puszit. Halvány mosolyra húzza az ajkait, s mikor kopogást hallunk, tekintetét az ajtó felé emeli. - Menj, nyisd ki! - lököm meg egy kicsit. Az ajtó elé áll, vesz egy mély levegőt és lassan kinyitja.
- Sziasztok - néz rájuk megszeppenve. A kicsi Luke, Gemma kezében néz nagy szemekkel az apukájára. - Öm... gyertek - áll arrébb. Gemma bejön, elmotyog nekem egy sziát, majd bemegyünk a nappaliba. Gemma az ölébe ülteti a kicsit, Louis pedig a velük szemben lévő fotelba ül és félve nézi őket.
Azt hiszem, ez egy hosszú nap lesz...

18 megjegyzés:

  1. Egyszerűen I-MÁD-TAM! Végre Izzy és Harry újra együtt vannak:3
    Remélem Louis is rendben lesz. Várom a következőt!!:D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen, örülök, hogy tetszett! :)

      Törlés
  2. Mikor jön a következő rész? Ez a blog olyan más., már csak az alapja is. A legtöbb megcsalá utálatról szól. De ez ez fantasztikus!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, ha úgy gondolod, ez a blog eltér a többitől! :) Nagyon szépen köszönöm, örülök, hogy tetszik!

      Törlés
  3. ÁHHHHHH :)
    Ez igen jo resz lett.....ÚR ISTEN .....áhhhh
    Annyira de annyira jo hogy Harry meg Izzy boldogok akkor en is az vagyok de.....
    Louist is nagyon sajnalom ...de olyan jo hogy vegre Luket is a fiat is lássa ...áhh
    Imadom ezt a reszt ..♥♥♥♥
    Márvnagyon nagyon nagyon varom a kovi reszt...es az estemet is felporgette ..

    Puszi ♥♥♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon szépen köszönöm, aranyos vagy!
      Örülök, hogy velük együtt vagy boldog, hogy velük együtt tudsz örülni, és hogy elnyerte a tetszésedet a rész! :)
      Puszi! <3333333

      Törlés
  4. Hát ez a rész megint csak egy jóllakott csillámpóni a szivárványon, most nem tudnék hosszabb leírást adni, de miért érzem én úgy, hogy itt még bajok lesznek?
    Puszi ès Ölel:
    Lulu

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jóllakott csillámpóni a szivárványon.. ez tetszik! :D
      Lehet, hogy azért érzed úgy, mert mindig bajok vannak... :)
      Puszi!

      Törlés
  5. Megint nagyon jó részt írtál :) Annyira jó hogy Harry és Izzy megint együtt vannak és boldogok :) De van egy olyan érzésem hogy Louis még nem adja fel ilyen könnyen....és az is gyanús hogy ennek Harry nem fog örülni...Azért még remélem hogy Louis jobban megismeri a fiát :) Amúgy tuti h Louis még próbálkozni fog Izzynél nem is egyszer :D és Harry díjjazni fogja az biztos...:D :D A történet vége nagyon cuki lett de azért majdcsak nem lesz így megszeppenve Louis és legalább megfogja a fiát vagy valami :D
    Puszi: Zsófi
    <3 <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon szépen köszönöm, örülök, hogy tetszik! :) Hogy Louis jövője hogyan alakul, hogy képes lesz-e lemondani Izzy-ről, pár fejezet múlva derül ki. A kisfiát biztosan jobban meg fogja ismerni én legalábbis szeretnék majd több olyan fejezetet írni, amiben benne lesznek. :)
      Puszi! <33

      Törlés
  6. Nem semmi, az biztos. De persze sohasem az. :D Szegény Louis. Biztos nagyon maga alatt lehet. El sem merem képzelni, hogy milyen rossz lehet most neki. Nagyon remélem, hogy New York-ban talál magának majd valakit. Mondjuk Eleanor-t. :) És hogy tényleg mindent túl fog élni Izzy és Harry kapcsolata. A "jó apuka" kifejezést még vitatnám, de majd minden kiderül, hogyan fogja viselni mindezt. Nagyon tetszik. Egyszerűen zseniális vagy. :) Hány fejezetre tervezed a blogot?
    Sok puszi és ölelés: Timi.♥♥♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon szépen köszönöm! Louis tényleg eléggé maga alatt van, viszont lehet, hogy később a sors neki fog kedvezni. Hm, Eleanor, nem is rossz ötlet! :) Louis-ra mindent lehet mondani, de még egyelőre azt nem, hogy jó apuka. De majd idővel az is kiderül, hogy hogyan birkózik meg ezzel a feladattal. :)
      Fogalmam sincs, hogy pontosan hány fejezet lesz, de már nem olyan sok van hátra a végéig.
      Puszi! <333

      Törlés
  7. Nagyon jó lett, megint!! Várom a kövi részt! ;) ����

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen, örülök, hogy tetszett! :) <3

      Törlés
  8. OH YEAH!
    De szeretttem volna latni Lou arcat, amikor Luke-ot nezi! Szerintem Louis jobban meg lehet szeppenve, mint Luke. Biztos cukik, ahigy egymast nezik.
    Ez is egy nagyon jo es cuki resz lett.
    xx Viki

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az biztos, hogy Louis jobban megszeppent, mint Luke, ami tényleg cuki. :) Köszönöm szépen, örülök, hogy tetszett!

      Törlés