42. fejezet - Menekülés

Drága Olvasóim!
Először is szeretném véleményeteket kérni valamivel kapcsolatban. Arra gondoltam, hogy összeállítok egy 30 pontos feladatsort, ami a bloggal kapcsolatban kérdéseket tartalmaz, és aki szeretne részt venni a versenyben, az elküldheti nekem a válaszokat. Természetesen a nyeremény sem marad el, de részleteket majd csak akkor, ha lesznek érdeklődők! Szóval ezzel kapcsolatban jobb oldalon találtok egy közvélemény-kutatást, kérlek, hogy szavazzatok! :) Szeretném megköszönni a 140 feliratkozót! Eszméletlen, hogy ennyien vagytok, iszonyú hálás vagyok érte! Valamint a kommentekért is, amiket az előző fejezetekhez hagytatok, mind nagyon-nagyon jól esett! :') Viszont a rossz hír, hogy már nem sok fejezet van hátra, és vége lesz a blognak. Pontosan nem tudom, hogy mennyi, de még fogok szólni. De a blogolást nem hagyom abba! :) Remélem, hogy a fejezet elnyeri majd a tetszéseteket! Jó olvasást!
UI1: Bocsánat, ha vannak benne hibák és eléggé rövid lett, csak egy kicsit másnaposan írtam, a következő már hosszabb és izgalmasabb lesz.
UI2: A barátnőm, Szuszu nem rég nyitott egy új blogot. Nézzetek be hozzá: Megsebzett Fenevad

Menekülés

Új hely, új kalandok.
     A szívem ezerrel ver, a légzésszámom is már az egekben van. Remegve nézem a fegyvert, ami talán hamarosan a halálomat okozza, s tekintetemet végül David-ébe fúrom. Megmoccanni sem bírok, teljesen lesokkoltam. Nem halhatok meg, így meg főleg nem!
- David... - remegő és elhaló hangon kezdek könyörögni, de ő csak a fejét rázza, hogy inkább ne is folytassam, azonban én tovább próbálkozom. - Nem ölhetsz meg pont most, hallod?
Érzem, hogy egy nagy könnycsepp végigfolyik az arcomon, s ennek hatására, mintha David kicsit megenyhülne.
- Fogd be, jó? - látom, hogy nyel egy nagyot, s kezd zaklatott lenni. A fegyvert a halántékomhoz szorítja.
Oké. Most lepereg előttem az életem. Most elbúcsúzok mindentől, az élettől, Harry-től... Összeszorítom a szemem, s várom a fájdalommentes halált. Túl hosszúnak tűnnek a másodpercek, az egyik szememet résnyire kinyitom.
- Menekülj el innen jó messzire és soha többet ne gyere vissza, minket pedig eszedbe ne jusson felkeresni, megértetted?! - szűri ki a fogai közt a szavakat.
Értetlenül pislogok rá. Eldobja a fegyvert, az arcomat nagy kezei közé fogja és a szemembe néz.
- Mindenki úgy fogja tudni, hogy meghaltál, de akkor nagyon el kell tűnnöd!
Egy puszit nyom a homlokomra, majd elenged, én pedig elkezdek szaladni, ahogy csak bírok. A fák alacsonyabban fekvő ágai az utamba kerülnek, így amit tudok, félresöprök, s az erdő szélénél egy kicsit megállok pihenni. Körbenézek, az úton senki nem jár, mindenhol sötét van. Felsóhajtok és lassan megyek hazafelé, közben azon pörög az agyam, hogy merre kellene menekülnöm.
Ahogy hazaérek, a testem még mindig remeg a történtek miatt. Leveszem a cipőmet, a kabátomat, majd felmegyek a szobámba. Mivel aludni képtelen vagyok, az ablakpárkányra ülök és csak bámulok ki a hideg, hófedte utcára.

Reggel a bőröndömet előkotrom, s elkezdem bepakolni a ruháimat. Teljesen belemerülök, lélekben már egy messzi helyen járok, csak még fogalmam sincs, hogy mi lesz az a hely.
- Mit csinálsz? - néz be Harry a szobámba meglepett tekintettel. Rápillantok, majd pakolok tovább és mélyen felsóhajtok.
- El kell innen tűnnöm, méghozzá nagyon gyorsan!
- Mi? - ráncolja értetlenül a homlokát, majd tesz pár lépést felém. - Mi történt?
- Lényegtelen, csak el kell mennem! - húzom be a cipzárt a bőröndömön, majd felállok és a hajamba túrok. Még mindig pislogva néz rám, karjait összefonja maga előtt.
- És hova? - kérdezi óvatosan. Felsóhajtok, a közelebb lépek hozzá, majd megölelem, amit rögtön viszonoz. - Nem mehetsz el!
- Muszáj, Harry! - nézek fel rá. Az arcomból kisimít egy hajtincset, tekintete aggódóvá válik.
- Akkor veled megyek!
- Nem, meg fognak találni!
Összeráncolja a szemöldökét. Beharapom az ajkaimat, rájövök, hogy ezt nem kellett volna mondanom.
- A maffia, igaz? - sóhajt. - Mit mondtak?
Lehajtom a fejem. Nem hiszem, hogy jó ötlet lenne róla beszélni, akkor David is bajba kerülne, hogy nem ölt meg.
- Izzy, mit mondtak? - kérdezi újra, de most már kissé idegesen, viszont én még mindig nem akarok válaszolni. - Nem hallod? - emeli fel a hangját, mire kicsit összerezzenek.
- David azt mondta, el kell mennem, vagy meg fognak ölni - nyelek. Megdöbbent arccal néz rám, szemei kikerekednek, kezei ökölbe szorulnak.
- Megyek veled! Nem hagyom, hogy egyedül mászkálj úgy, hogy meg akarnak ölni!
- De...
- Ne is próbálj ellenkezni! - megy át a szobájába, én pedig utána és már veszi is elő a bőröndjét. - Tudom is, hogy hova fogunk menni! Holmes Chapel. Egy falu, ott éltem, amikor kicsi voltam.
Gyorsan dobálja be a cuccait a bőröndbe.
- De te nem léphetsz le csak úgy! Itt vannak a szüleid meg az egész életed!
- Nem - áll fel és két oldalt megfogja az arcomat. - Az életem te vagy, én pedig nem foglak elhagyni!
Elmosolyodok és a szemébe nézek. A homlokát az enyémnek dönti és megsimítja az arcomat.

Egy órán belül már úton vagyunk Holmes Chapel felé. Des-éknek azt mondtuk, hogy szeretnénk kettesben új életet kezdeni. Anne megígértette velünk, hogy gyakran meglátogatjuk őket, és normálisan fogunk élni. Harry szerzett házat, de azt nem árulta el, hogyan. Csak annyit mondott, hogy vannak kapcsolatai.
Az út csendben telik, csak a rádió szól halkan. Mindketten kicsit feszültek vagyunk, de szerintem ez érthető, viszont részben örülök is, hogy Harry-vel élhetek kettesben. Elvégre ez volt a vágyunk.
Lassan leparkolunk egy ház előtt, ami hasonló, mint a többi körülöttünk. Kiszállunk a kocsiból, majd Harry után megyek be. A hálószobába leteszi a bőröndöket, majd felém fordul, két kezét az arcomra helyezi és tekintetét az enyémbe fúrja.
- Most már tényleg közös életünk van.
Felsóhajtok és egy aprót bólintok.
- Ami azt jelenti - folytatja -, hogy nem kell magunkat visszafognunk, mert senki nem hallgatózik - jelenik meg egy kaján vigyor az ajkain, mire felkuncogok.
- Nem is te lennél, ha nem ez jutna rögtön eszedbe! - nyomok egy puszit az ajkaira, ő csak édesen mosolyog.
- Most nekem el kell mennem, te addig pakolj ki és rendezkedj be, este jövök - csókol meg, majd mielőtt még bármit is reagálhatnék, elmegy. Szóval itt maradtam egyedül az új házban.
Felsóhajtok és elkezdem kipakolni a cuccokat.

~ Harry Styles ~

Utam egyenesen a raktárhoz vezet. Igaz, hogy így 3 órát kell utaznom, de még ezt gyorsan elintézem, utána meg se fogom közelíteni azt a helyet.
Most kivételesen kocsival parkolok le az erdő szélén, majd bemegyek, s lassan benyitok a kis faházba. Úgy teszek, mintha nem tudnék semmiről.
- David, csak te vagy itt? - nézek körbe, mivel rajta kívül senkit nem látok.
- Ja, én is mindjárt megyek, csak még valamit el kellett intéznem.
- Értem - nyugodt és lassú léptekkel megyek felé, majd hirtelen megragadom a kezét és hátrafeszítem. Fájdalmasan felnyög és felszisszen. - Hogy merészelted megfenyegetni Izzy-t, te barom?! Az apja azért bízott meg, hogy vigyázz rá, nem azért, hogy megöld! Seggfej!
Gyorsan és fájdalmasan veszi a levegőt, de nem engedek a szorításból.
- Meg... megmagyarázom - zihál.
- Na arra kíváncsi leszek! - lököm le a földre és fölé állok. - Halljam!
Nyel egy nagyot, és nehézkesen feláll, megfogja a sajgó vállát. Még mindig szaporán veszi a levegőt, majd végre hozzákezd.
- Tudjuk, hogy itt akarod hagyni a szervezetet azért, mert Izzy-vel kezdenél új életet. Plusz, még meg is szegett pár szabályt, azok közül is a legsúlyosabbakat! Elvittem őt az erdőbe, mivel muszáj volt... vagyis muszáj lett volna őt megölnöm, de helyette mondtam neki, hogy meneküljön el. A többiek úgy tudják, hogy meghalt, ezért nem is szabad ide visszajönnötök!
Felsóhajtok és végignézek rajta.
- Jól van... Nem is fogunk visszajönni, viszont akkor nagyon figyelj! - lépek közelebb és komolyan nézek rá. - Amit most mondok, az nagyon fontos, nehéz volt meghoznom ezt a döntést! Szeretném, ha... ha te vennéd át a helyem a maffiában.
A szemei kikerekednek, még a szája is tátva marad. Látszólag meglepte a hír, de nyilván örül neki.
- Ez most komoly? Hogy én legyek a főnök? Ez nagyon király! Bennem megbízhatsz, minden rendben lesz!
- Ajánlom is! - nézek rá komolyan. - Ha kérdezik, én Amerikába mentem, de semmi mást nem tudsz rólam, világos?
Hevesen bólogat és mosolyog.
- Nagyon helyes. Most pedig megyek vissza Izzy-hez. Sok sikert - fogok vele kezet, közben a szemébe nézek, majd visszaülök a kocsiba.

Este érkezem meg Holmes Chapelbe. Jó érzés ide visszajönni, emlékszem, hogy gyerekkoromban is mennyire szerettem itt élni. Szinte miden háznak, minden utcának van egy külön történet.
Megállok a ház előtt, majd kiszállok és bemegyek. Izzy a konyhában van, épp főz, így mögé állok és átölelem a derekát.
- Szia - nyomok egy puszit az arcára. Halványan elmosolyodik.
- Hol voltál? - fordul felém és átöleli a nyakamat, én pedig a derekát.
- Az a lényeg, hogy most itt vagyok, nem? - mosolygok. Felhúzza a szemöldökét és megrázza a fejét. Felsóhajtok. - David-del beszéltem. Ő fogja átvenni a helyem a maffiában, és többet oda nem megyünk vissza. Itt maradunk, itt fogunk élni, itt alapítunk családot, és itt leszünk boldogok.

16 megjegyzés:

  1. Hát ez öö áhhh uhhhh fzzuvzgvtzggv *__*
    Komolyan mondom nálad jobb író nincs,kedvenc blogom az egész ahogy van elképesztő :) mondtad hogy már a blog vége felé jársz már nagyon várom(ne érts félre mert azt várom hogy mi lesz a vége ) a blog kezdete óta ittvagyok és egysterűen imádom! Köszi hogy írod ezt a blogot így tovább :)
    Ha ennek vége szeretnél kezdeni majd egy másik blogot vagy befejezed ezt és vége? :D
    Hyuna

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy tetszett! :) Jaj, nagyon aranyos vagy, amiért ezt mondod, el sem hiszed, hogy mennyire jól esnek a szavaid, köszönöm! Igazából már én is várom, hogy vége legyen, de csak azért, mert kíváncsi vagyok, hogy addigra milyen véleménnyel lesztek a történetről.
      Ha ennek vége, mindenképp szeretnék egy másik blogot, és már az ötlet is megvan hozzá. :D

      Törlés
  2. Whááá *---* Már alig várom a következőt <33

    VálaszTörlés
  3. Imádom!! Sajnálom, hogy lassan vége van ennek a történetnek, mert ez volt az egyik kedvencem<3 Várom a következőt!:D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen! Örülök, hogy tetszett, és boldog vagyok, ha tényleg ez volt az egyik kedvenced! <3 Ma este hozom a következőt. :)

      Törlés
  4. Köszönöm David, köszönöm, hogy elengedted. Legbelül mindig is tudtam, hogy ő egy rendes ember. Megérdemli, hogy ő legyen a főnök, meg lehet bízni benne. :) Harry jól döntött, maradjon Izzy-vel és legyenek boldogok. Olyan édes volt az a mondata, hogy: "Az életem te vagy, én pedig nem foglak elhagyni!" itt egy könnycsepp lefolyt az arcomon. Úr istenem, zseniális író vagy. Nagyon. :) Gratulálok a csodás eszedhez, irigyellek érte. Én is elkezdtem írni egy fanfiction-t, de az nem ilyen jó, mint a tied. Hiszen csak 4-en olvassák, a tiedet meg több mint 100-an. :D Ügyes vagy. Az utolsó mondatai megmelengették a szívemet. Olyan kis édes. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. David jó ember, már csak azért is, mert képes szeretni, és tényleg megérdemli, hogy ő legyen a főnök. :) Annál a mondatnál én is kicsit meghatódtam, és nagyon örülök, hogy rád is hatott. Mert eleinte úgy éreztem, hogy ez a fejezet kissé lapos, de ezek szerint te nem így gondolod. :) Nagyon aranyos vagy, köszönöm! És szívesen beleolvasnék a blogodba, ha gondolod, nyugodtan linkeld! :)

      Törlés
  5. Jujujuuuuj! Ennél jobban már nem hiszem, hogy képes leszek beleszeretni Harry-be. Annyira aranyoooos!!! *.* Imádom, nagyon cuki lett ez a rész :3 Hamar köviiit!!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hasonló érzések kavarognak bennem is Harry iránt, örülök, hogy nem vagyok vele egyedül. :D Örülök, hogy tetszett! Ma este hozom a következőt. :)

      Törlés
  6. OMG!! :D
    Ez valami eszmelet len jo resz lett:)♥
    Azt hittem hogy David tenyleg meg akkarta ölni Izzyt.:)
    De nem .....es most annyira jo hogy Harry meg Izzy egyutt fognak lakni ...es most olyan BOLDOG VAGYOK ......:D
    És Harry jol tette hogy Izzyvel ment :)
    Áhhh nagyon nagyon király resz lett mar nagyon varom a kovi reszt ..:)♥♥♥♥♥

    Puszi ♥♥♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon szépen köszönöm!
      Bár szerintem egy kissé laposra sikeredett, boldog vagyok, hogy te nem így gondolod. :)
      Örülök, hogy tetszett és annak is, hogy boldog vagy! :)
      Ma este hozom a következő fejezetet!
      Puszi! <3333333

      Törlés
  7. Sziaa :) Jujj azt hittem hogy David tényleg megöli Izzy-t :O De örülök hogy nem :) És Harry olyan cukiii hogy vele ment :D
    Szerintem is megérdemli David hogy ő legyen a főnök :) Tudtam hogy nem tudná megölni Isabel-t :)
    És Úristeen ! Nem hiszem el hogy nemsokára vége a blognak :( Annyira imádom :(
    De remélem, hogy lesz még ehez hasonló blogod :)
    Na de Nagyon-nagyon-nagyon várom a következő részt !! :*

    Puszii : Reby ♥♥♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Örülök, hogy nem számítottál arra, hogy Izzy megmenekül, és így sikerült neked egy kis meglepetést okoznom.
      És David tényleg megérdemli az embersége és a kitartása miatt is. :)
      Én sem örülök neki, hogy hamarosan vége, viszont azért várom, mert kíváncsi vagyok, hogy addigra milyen véleményetek lesz a történetről.
      Fogok még blogot írni, már az ötlet is megvan, viszont nem teljesen ehhez fog hasonlítani. :)
      Ma este hozom a következőt!
      Puszi! <333

      Törlés