43. fejezet - Édesapa

Drága Olvasóim!
Meghoztam a 43. fejezetet. Köszönöm szépen az előző fejezetnél a kommenteket és pipákat, hálás vagyok mindegyikért, imádlak titeket! :') Remélem, hogy tetszeni fog ez a fejezet, ami nagyrészt Louis-ról és Luke- ról szól. Jó olvasást!
UI: Eddig a versennyel kapcsolatban csak 1 e-mailt kaptam. Ha van olyan, aki majd még fog küldni, légyszi jelezze kommentben! Köszönöm!

Édesapa

~ Louis Tomlinson ~

Sosem leszek egyedül.
Van egy fiam.
     Két hete vagyok New Yorkban. Két hetet pazaroltam megint az életemből, ugyanis semmi értelmes dologra nem volt se energiám, se kedvem. Minden nap ugyanaz volt: felkeltem, tévéztem, ettem, tévéztem, este elmentem kicsit kocogni, hazamentem és aludtam. Emberekkel nem kommunikáltam, de őszintén, most semmi kedvem a társasághoz. Volt, hogy a kezembe vettem a telefont, hogy felhívjam Izzy-t, de aztán rájöttem, hogy ő biztos Harry-vel van, és nem kellene őt zavarnom. Ő sem keresett, így gondolom, nem hiányzom neki. Hallottam, hogy a főnök David lett, de igazából semmi nem változott.
A tévé előtt fekszem, s nyomogatom a távirányítót, de az agyam teljesen máshol jár. Gondolatmenetemből a csengő rángat ki. Összeráncolom a szemöldököm és tekintetem az ajtóra szegezem. Ki lehet az hajnali 10-kor?
Erőt véve magamon felállok, majd kimegyek és ajtót nyitok. Felcsillannak a szemeim, s ajkaimra mosoly húzódik, ahogy meglátom Gemma-t és Luke-ot.
- Szia. Erre jártunk, gondoltam, benézünk - mosolyog Gemma halványan, miközben a kisfiunkat a karjaiban tartja.
- Örülök, hogy itt vagytok, gyertek - állok félre. Hálásan pillant rám, majd beljebb jönnek, s Gemma a kezembe adja Luke-ot, amíg leveszi a kabátját és a csizmáját. - Mi újság, kisöreg? - mosolygok a fiamra, aki az arcom felé nyúl, miközben nevet. Imádom a kisbabák nevetését, attól szebb dolog nincs is a világon.
Bemegyünk a nappaliba, hátradőlök a kanapén és a kicsit a mellkasomra téve kezdem simogatni.
- Kérsz valamit? - nézek a gyerekem édesanyjára, aki a velem szemben lévő fotelba foglal helyet.
- Nem, köszi - teszi keresztbe a lábait és halványan mosolyogva néz minket. Pár percig csendben vagyunk, és gügyögök párat Luke-nak, mert imádom, ahogy rám vigyorog. - Gondolkodtál már azon, hogy tényleg te legyél Luke apja?
Összeráncolt szemöldökkel nézek rá, nem egészen értem a kérdést.
- Egy apa nem csak dajkálgatja a gyereket.
- Hanem? - nézek rá nagy szemekkel, meglepetten. Azt hittem, csak ennyi dolgom lesz.
Luke elkezd nevetni és még szélesebb mosollyal néz rám.
- Most mink örülsz? - nézek rá, s pár másodperc múlva már meg is érzem. Az arcom eltorzul. - Fúj, basszus! - emelem el magamról Luke-ot.
- Tedd tisztába! - mosolyog Gemma. Felvont szemöldökkel nézek rá. Én? Bepelenkázni egy gyereket? Ez röhejes.
- Biztos, hogy nem!
- Louis, ha az apja akarsz lenni, akkor meg kell tenned! - veszi elő a táskájából a szükséges dolgokat. Sose értettem, hogy egy női táskába hogy fér bele annyi minden. Biztos, hogy feneketlen... Mint a nagy fekete lyuk... - Nekem most van egy kis elintézni valóm, te addig boldogulj! - mosolyog és megy ki.
- Várj! - szólok utána, de már csak az ajtócsapódást hallom. Felsóhajtok és a fiamra nézek. - Ketten maradtunk. És most bepelenkázlak, mint férfi a... kisbabát.
Luke csak nevetve néz rám, amin muszáj elmosolyodnom.
Leterítek valamit a kanapéra, majd lefektetem és leveszem róla a kis ruháját. Próbálom úgy, hogy ne fájjon neki. Valami miatt egy nőt még mindig könnyebb vetkőztetni, mint egy babát.
- Na, gyere - sóhajtok és leveszem a pelenkáját. - Fúj, gyerek, te mit vacsoráztál?!
A kis szája lefelé görbül, a szemei megtelnek könnyekkel és gyorsan kezdi venni a levegőt.
- Ne! Nehogy elkezdj sírni! - ahogy kimondom, ordítani kezd. - Ah, Luke, ne sírj! - simogatom a hasát. Fogalmam sincs, hogy mit kellene ilyenkor tennem, de már most fáj a fejem ettől a zajtól. - Izé... szeretsz zenét hallgatni? - kapcsolok egy zenecsatornára és feljebb tekerem a hangerőt. Egy időre abbahagyja a bömbölést, és könnyes szemekkel néz körül. Megkönnyebbülten felsóhajtok, majd a kezembe veszem azt a nedves törlő izét, és megtörlöm vele a popsiját. A kezeit a szájába veszi és az ujjait rágni kezdi, ami engem nem zavar, legalább addig is csendben van.
Ráadom a tiszta pelenkát, majd megfogom a koszosat és kiviszem a kukába. Büszke mosollyal az arcomon megyek vissza, azonban ahogy beérek a szobába, megáll bennem az ütő. Luke a kanapé szélén van, és nem sok kell, hogy leessen, így gyorsan rohanok oda és fogom meg őt, még időben.
- Jaj, te gyerek, a szívbajt hozod rám! - emelem a fejem felé és a szemébe nézek. Elmosolyodok. Imádom ezt a csöppséget, annyira édes. Magamhoz ölelem és megsimítom a kis hátát. - Lássuk csak, mi van még itt - nézem az asztalon lévő dolgokat. - Babaolaj? Mit gondol Gemma, hogy majd megsütlek? Hintőpor... - nézem tovább. - Fene tudja, hogy mire való.
Luke megint elkezd sírni, így rá emelem a tekintetem.
- Mi a baj? - fogom meg az egyik kis kezét. Nem válaszol, csak könnyes szemekkel néz rám. Ugyan miért is válaszolna? - Ugye nem csináltál be megint? Vagy... mit szoktak még csinálni a babák? - kezdem dajkálni, közben aggódva nézek körbe a szobában. Leülök és a kezembe veszek egy újságot. lapozgatni kezdem. Luke az ölemben ülve kíváncsian nézegeti a cikkeket, s mikor egy olyan oldalra érek, ami felnőtt tartalmú, Luke a kezét ráteszi az egy szál bugyiban álló nőre. - Hm... jó, igaz? - mosolygok. Luke elmosolyodok és nevetni kezd. - Majd ha nagyobb leszel, mondjuk olyan 10 éves, megmutatom az összes csajozós trükköt. Hidd el, sokan mennek majd veled ágyba - mosolygok. Nagy szemekkel néz fel rám, de én csak a fejemet rázom. - Maradjunk inkább a Micimackónál, jó?
Luke ásít egy nagyot, majd a szemeit lassan becsukja.
- Na végre! - sóhajtok fel, majd hanyatt fekszek, a mellkasomra fektetem és betakarom őt.

Fogalmam sincs, hogy mennyit aludtam. Luke sírására riadok fel, tekintetemet a hang irányába szegezem. Gemma már velem szemben ül és ölelgeti Luke-ot.
- Édesen aludtatok együtt - mosolyog. - Megetettem őt, amikor felkelt. Jól lefárasztottad. És nem akarom tudni, hogy abban mit mutogattál neki - mutat az újságra.
- Semmit - legyintek, majd fáradtan a hajamba túrok és felülök. - Mennyi az idő?
- Délután 4. Megbirkóztál a feladattal, büszke vagyok rád - vigyorog, mire mosolyogva megforgatom a szemem.
- Hogy mertél vele itt hagyni? Az emberek általában nem bíznak rám ilyen dolgot, ami nagy felelősséggel jár - nézek rá. Felsóhajt, s halványan megsimítja Luke fejét.
- Én bízom benned. Lehet, hogy néha gyerekesen viselkedsz, de az is kell ahhoz, hogy jó apa légy - mosolyog halványan. - Szerintem Luke imád téged és imádni is fog.
A csöppségre nézek, aki nagy szemekkel néz rám, kis kezeit felém nyújtja. Olyan, mintha azt szeretné, én fognám őt, így elveszem Gemma-tól és az ölembe ültetem.
- Tudod, egyáltalán nem bántam meg azt, ami történt - veszem le tekintetemet Luke-ról, és Gemma-ra szegezem.
- Tudom. Én sem. Eleinte igen, de most már egyáltalán nem zavar, hogy így alakultak a dolgok.
Elmosolyodok, s Luke puha arcára nyomok egy kis puszit.
- Ömm... Izzy-ékről tudsz valamit?
Aprókat bólint, majd keresztbe teszi a lábait és rám néz. Kérdően tekintek rá, várva, hogy elmondja.
- Holmes Chapelben élnek. Mindenki úgy tudja, hogy Isabel meghalt, Harry pedig elment messzire, szóval senkinek nem szólhatsz egy szót sem, mert elmennek és mindkettőjüket megölik - fúrja a tekintetét az enyémbe. Halványan bólintok és nyelek egy nagyot. Még a gondolatba is beleőrülök, hogy Izzy-t meg akarják ölni és nem segíthetek rajta. Nagyon remélem, hogy Harry mindentől és mindenkitől meg fogja védeni.

- Isabel Turner ~

Az utóbbi két hét nem volt túl eseménydús. Harry talált munkát egy pékségben. Én is szerettem volna állást keresni, viszont Harry nem engedte. Azt mondta, túl veszélyes, rám találhatnak és ő nem lesz ott, hogy megvédjen. Én csak abban reménykedem, hogy az évek múlásával megenyhül minden, és normális életet élhetünk.
Még van egy óra, hogy Harry hazaérjen, én pedig végeztem mindennel, kitakarítottam a házat és meg is főztem. A franciaágyra dőlök, a kezembe veszem a telefonom és felsóhajtok. Louis-val sem beszélhettem eddig, viszont már hiányzik. Muszáj tudnom, hogy jól van-e, így a nevére megyek és tárcsázom. Pár csörgés után fel is veszi.
- Izzy, mi van veled? - szól bele aggódva. Felsóhajtok és a hajamba túrok.
- Nem szabadna veled beszélnem, mindenki halottnak hisz. De tudnom, kell, hogy minden rendben van-e! Ugye jól vagy?
- Persze, minden okés. Gemma mondta, hogy Holmes Chapelben vagytok. Harry vigyáz rád, ne aggódj, és rám is számíthatsz bármikor!
- Tudom - sóhajtok és becsukom a szemem. A háttérből gyereksírást hallok és halványan elmosolyodok. - Összebarátkoztál Luke-kal?
- Igen. Képzeld, bepelenkáztam őt. Egy egész délutánt vele töltöttem és szerintem nagyon jól csináltam - meséli büszkén. Örülök, hogy végre boldog, vagy valami olyasmi. Biztos vagyok benne, hogy remek édesapa.
- Nagyon ügyes vagy! Luke szerencsés, hogy ilyen apukája van.
- Örülök, hogy végül így alakult. És mesélj, milyen az ottani ház?
- Nekem tetszik! Nem túl nagy, de nekünk pont megfelel és... - hallom, hogy csukódik az ajtó. - Ne haragudj, most le kell tennem, majd még beszélünk!
- Baj van?
- Nincs, majd hívlak. Szia!
- Rendben. Légy jó!
Lerakom a telefont, s Harry benéz a szobába.
- Kivel beszéltél? - jön beljebb, majd mellém dől és egy puszit ad a homlokomra. Nem akarom neki elmondani, biztos vagyok benne, hogy kiakadna, így inkább csendben maradok. Vesz egy mély levegőt. - Gondolom, Louis-val.
Felsóhajtok és ránézek. Túl jól ismer, tudja, hogy Louis számomra fontos.
- Nem szabadna tudnia, hogy élsz!
- Gemma már elmondta neki! És ő nem fog se megölni, se beárulni - ülök fel. - Louis a legjobb barátom, muszáj volt tudnom, hogy mi van vele!
- Jó, igazad van, sajnálom! - simítja végig a karomat, majd magához húz, s átkarol. - Ígérem, hogy nem sokáig lesz így, maximum pár év, azt pedig együtt képesek vagyunk kibírni!
Halványan elmosolyodok és felnézek a szemébe.
- Hogy telt a napod? - teszem fel a kérdést, amit más, átlagos emberek szoktak.
- Kicsit fáradt vagyok, sok volt a meló.
- Akkor szeretnél kicsit lazítani? - mászok fölé és megcsókolom a nyakát. Halkan felkuncog, kezét a fenekemre helyezi és gyengéden megmarkolja.
- Tetszik, hogy most te kezdeményezel - morogja mély hangon, és elkezdi felfelé húzni a felsőmet. Elmosolyodok és szenvedélyesen megcsókolom.
Harry-nek igaza volt. Azért is jó a saját ház, mert nem kell magunkat visszafogni...

14 megjegyzés:

  1. Louis de kis hülye :D Azért jó apa lesz belőle :) Siess <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Louis-ból a világ legjobb apja lenne/lesz. :) Ma hozom a következőt! <3

      Törlés
  2. A babaolajos részt imádtam XDD De lényegében imádtam a részt! Kövit!<3 :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen, örülök, hogy tetszett! :) Ma hozom a következőt! <3

      Törlés
  3. Szia!Nagyon tetszett a rész!A versennyel kapcsolatban én is szeretnék jelentkezni.Még van néhány feladat amelyen gondolkodok de,beküldöm.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! Örülök, hogy tetszett. Rendben, köszönöm, hogy szóltál! Még jövőhét vasárnapig beküldheted, mert meghosszabbítom a határidőt. :)

      Törlés
  4. Hát ez a rész úgy jó ahogy van!!! Ha többi is ugyan ilyen szuper lesz nem tudok majd több jó kommentet írni... De ezt csak jó értelemben vedd. És mikor hozod a kövi részt??
    Sok puszi : Flóra

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon szépen köszönöm, aranyos vagy, és örülök, hogy tetszett! :) A következőt még ma este hozom!
      Puszi!

      Törlés
  5. Az a babaolaj. Te jó ég, azon sírva röhögtem. :D Tényleg nagyon jó apuka lett Louis-ból, de persze még tanulnia kell kicsit. :) El sem tudom hinni, hogy hogy lehetsz ilyen nagyszerű író. :) Az utolsó részen tuti, hogy nagyon fogok sírni, mert ott már nem tudom/tudjuk tovább követni Izzy és Harry történetét. :') Tőlem megkaptad az e-mail-t? Mert képes rá, hogy nem küldi el. Mert ha nem, akkor mégegyszer elküldöm. :) http://neverleavemeharrystylesfanfic.tumblr.com/ Itt a blogom. Tumblr-ös. Még csak 5 fejezet van kint, de nemsokára hozom a 6. is. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy tetszett, mellesleg a babaolajas-dolog nem tudom, hogy honnan jött. :D Jaj, nagyon aranyos vagy! Az utolsó részt megírni nagyon nehéz lesz, és szerintem én is könnyezni fogok, de nagyon kíváncsi vagyok majd a véleményetekre, szóval egy kicsit várom is. És igen, megkaptam az e-mailt. :) A blogodba pedig beleolvasok, amint lesz időm, ígérem!

      Törlés
  6. Szia.. ez nagyon jo resz lett...mar nagyon varom a kovi reszt...orulok hogy Louis is boldog ....de foleg Harryeknek hogy boldogok ws minden rendbe van veluk :D
    Màr nagyon varom a kovi reszt ...<3

    Puszi <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! Köszönöm szépen, örülök, hogy tetszett! És azért is boldog vagyok, ha örülsz. :)
      Ma este hozom a következőt!
      Puszi! <33

      Törlés