Búcsú

Drága Olvasóim!
A búcsú csak akkor nehéz,
ha tudjuk, hogy végleges.
Ez a legutolsó bejegyzés ezen a blogon. Elég furcsa érzés, ugyanis 140-en iratkoztatok fel. Te jó ég, még mindig nem fogtam fel, hogy tényleg ennyien olvastatok! :') Szóval nagyon-nagyon szépen köszönök mindent!
Emlékszem, hogy nagyon izgultam, amikor közzétettem a prológust. Mert ez a blogom teljesen más, mint az eddigiek voltak. Azt hiszem, hogy ezzel sokkal többet dolgoztam, de megérte, mert mindig pozitív visszajelzést kaptam tőletek. Próbáltam valami különlegeset és nem sablonosat alkotni. Nos, nem tudom, hogy ez mennyire sikerült, minden bizonnyal remélem, hogy szerintetek nem volt mindennapi a történet.
Egyre többen iratkoztatok fel, annál jobban izgultam. Féltem, hogy csalódást okozok nektek, féltem, hogy valamit elrontok. De ti itt maradtatok és olvastatok, amiért soha nem tudok elég hálás lenni! Bár nem találkoztam veletek, úgy érzem, hogy nagyon közel álltok hozzám mindannyian. Imádlak titeket, és sose foglak elfelejteni! :')

Szeretnék pár szót mondani a két főszereplőről.
Harry Styles nyilván a fél világ álma, ahogy az enyém is. Megmondom őszintén, elég sokat variáltam azon, hogy milyen legyen a karaktere. Gondolkodtam azon, hogy már az elején kedves lesz és romantikus, de akkor nem tudtam volna ennyi mindent beleírni. Mivel elég sok blogon rosszfiúként állítják be, ezért eleinte azt sem akartam, de amint észrevettétek, mégis ez mellett döntöttem. Próbáltam nem a tipikus rosszfiút megalkotni. Próbáltam beletenni valami különlegeset, ami miatt nem hollywoodi bad boy feelingje lesz. Aztán a történet végére már nem bírtam tovább, az igazi Harry Styles tulajdonságaival is felruháztam őt. Édes, cuki, romantikus és nem utolsó sorban perverz fiú lett belőle - bár az utóbbi az elején is megvolt. Nagyon remélem, hogy sokatoknak a szívéhez nőtt, vagy aki esetleg eddig nem szerette őt, most valamennyire megkedvelte! :)

Isabel Turner-rel azért volt könnyebb dolgom, mert őt én alkothattam meg, teljesen az én fantáziám szüleménye. Az elején szende, visszahúzódó lány egy nem túl szép múlttal. Ő az a tipikus lány, aki erős lelkileg, sok mindent kibír. Aki mindig lábra tud állni, bármi történjék vele. Azért is szerettem volna egy ilyen karaktert alkotni, hogy megmutassam, igen is léteznek ilyen emberek, mert közöttünk is rengeteg ilyen él, csak mi nem vesszük észre. Izzy személyiségén még a történet közben is alakítgattam, főleg akkor, amikor a maffiába került. Azután már nem volt annyira visszahúzódó, képes volt kiállni magáért. Sok mindenen keresztülment azért, hogy Harry-vel maradhasson. Remélem, hogy megkedveltétek az általam kitalált személyiségét, és ti is ugyanolyan kitartóak lesztek azzal kapcsolatban, amit el akartok érni, mint ő! :)

És most néhány adat a statisztikával kapcsolatban:








Még egyszer nagyon szépen köszönöm, hogy olvastátok a blogomat, köszönöm, hogy végig támogattatok, köszönöm, hogy itt voltatok!
A bloggertől nem búcsúzom, csak ettől a blogtól. Biztosan vissza fogok nézni párszor, beleolvasok a kommentekbe, hogy abból is erőt merítsek.
Nézzetek be az új blogomra: Powerless [Harry Syles fanfiction]
És nem utolsó sorban, a versenyen Szilágyi Timi nyert. ITT megnézhetitek a blogját.
Rengeteg puszi, ~E



A Dark Secrets ezennel bezárja kapuit.

Epilógus

Drága Olvasóim!
Nos, most elérkeztünk a legutolsó fejezethez. Nem is tudom, mit mondhatnék... Iszonyatosan hálás vagyok nektek, amiért támogattatok és olvastatok! Elmondhatatlanul boldog vagyok, hogy sokatoknak elnyerte a tetszését a történet. Köszönöm szépen az előző fejezethez érkezett kommenteket és pipákat is! :') Most mást nem is mondanék, nem is nagyon tudok. Még a héten érkezem az utolsó bejegyzéssel, a búcsúval. 18+ - os rész is van ebben a fejezetben, szóval mindenki csak saját felelősségre! Jó olvasást!
UI1: A következő blogom designja már készül! :)
UI2: Mivel a versennyel kapcsolatban egyetlen e-mail jött, így a díjakat Timi kapja meg, amiket e-mailben megbeszélek vele! :)

Epilógus

Together | via Tumblr
"- Örökre?
- Nem. Még annál is tovább."
     Megragadja a kezemet, s egyenesen húz maga után a fürdőszobába. A szemeim kikerekednek, a szám tátva marad. Teljesen átvarázsolta a helyet. Mindenhol vörös rózsaszirmok hevernek, a kád szélén gyertyák égnek. Minden annyira gyönyörű és meghitt. Meghatódottan mosolyogva nézek Harry-re, aki kíváncsian fürkészi az arcomat, miközben az ujjaink még mindig össze vannak kulcsolva. Közelebb lépek hozzá, s a másik kezemmel gyengéden megsimítom az arcát.
- Tetszik? - kérdezi halkan.
- Elmondhatatlanul, köszönöm! - simogatom a hüvelykujjammal, s megjelennek a gödröcskék az arcán. Egy gyengéd csókot adok az ajkaira, majd a homlokomat az övének döntöm.
- Menj, mártózz meg egy kicsit, én addig előkészítek mindent.
- Mihez? - nézek rá nagy szemekkel. Kisimít az arcomból és hajtincset, és csak mosolyog.
- Majd meglátod! - nyom egy puszit a homlokomra, és azzal ki is megy. Felsóhajtok. Levetem a ruháimat, majd meleg vizet engedek, s lassan belemászok. Leülök, és kényelmesen lefekszem. Mosolyogva hunyom be a szemem, érzem, hogy szinte az összes teher eltűnik a vállamról, minden probléma megszűnik körülöttem. Boldog vagyok, mert tudom, hogy Louis is boldog lesz, és boldog vagyok, mert itt van velem a legcsodálatosabb fiú a Földön. Az a srác, akiért bármit megtennék, akit nem engednék el, akivel elképzelem az egész életemet. Akit annyira szeretek, mint még soha senkit. Akinek az érintésébe beleremegek, csókjába beleszédülök, tekintetétől elolvadok, illatától megnyugszom. Aki nem más, mint Harry Styles, az életem egyetlen értelme.
E gondolatokra mosolyom egyre csak szélesedik. Sosem gondoltam volna, hogy egyszer lehetek ennyire boldog. Sose tudtam, hogy mit jelent igazán a boldogság. De most már tudom. Harry megtanította nekem a legfontosabbat: őszintén szeretni valakit.
Mikor érzem, hogy a víz kezd már kihűlni, kimászok a kádból, majd miután szárazra törlöm a bőrömet, a törölközőt magam köré csavarom. A mellemnél fogom, hogy le ne csússzon, s kimegyek a fürdőből. Kellemes sütiillat csapja meg az orromat. Egy mély levegővétel után megjelenik a mosoly az arcomon, és a konyhába megyek. Harry épp gyújtja meg a 18 darab gyertyát, közben édesen rám pillant.
- Feketeerdő torta - mosolyodik el, majd felém nyújtja a kezét.
- Te csináltad? - teszem a tenyeremet az övébe, majd magához húz és egy csókot lehel ajkaimra.
- Igen, még anya tanította meg. Na, fújd el a gyertyákat! - ad még egy puszit az arcomra, s megsimítja a hátamat. - De ne felejts el kívánni valamit!
Mosolyogva fújom el a kis lángokat, és Harry kíváncsi tekintettel néz rám.
- Nem kívántam semmit. Mindenem megvan - ölelem át a nyakát.
- Egy valamire viszont nincs szükséged - néz komolyan a szemembe. Kérdően nézek fel rá, s egy halvány mosoly megjelenik az arcán. - Erre itt - mutat a törölközőre.
- Ah! Bolond! - nevetem el magam és hosszasan megcsókolom.
- Menj fel a szobába, pár perc és utánad megyek. Csak hasalj az ágyra és helyezd magad kényelembe - mosolyog. Mielőtt bármit kérdezhetnék, eltűnik a konyhából, így kénytelen vagyok teljesíteni a kérését. Ahogy belépek a szobába, ismételten képtelen vagyok visszafogni a mosolyomat. Ugyanolyan hangulatú, mint a fürdőszoba volt: rózsák hevernek az ágyon és akörül, gyertyák halovány fénye ad csak némi világítást.
Rámászok a nagy franciaágyra, és - ahogy Harry kérte - hasra fekszem, a kezeimet a fejem alá teszem. Nem sokkal később hallom, hogy Harry belép, majd megérzem, hogy a csípőm fölé térdel.
- Most már tényleg nem lesz szükséged rá - csavarja le rólam szemtelenül az egyetlen dolgot, ami takarja a testemet. Várom a perverz megjegyzését, vagy azt, hogy elkezdjen valami izgatót csinálni. De ehelyett hideg krémet érzek a hátamon, amit Harry gyengéden a bőrömbe masszíroz. Egy jóleső sóhaj szakad fel a torkomból.
- Imádom a kezeidet - motyogom, ahogy érzem, ujjait végighúzza a gerincem mentén.
- Tudom! Sok örömet okoztak neked. - Nem látom, de el tudom képzelni a perverz vigyorát, ami engem is vigyorgásra késztet.
- Pontosan úgy van, ahogy mondod - mosolygok. Egy pillanatra abbahagyja a masszírozást.
- Hű, még sose mondtad el ennyire őszintén. Szóval tetszik, amit művelek az ujjaimmal igaz? - hajol le és egy lágy puszit hagy a vállamon. Ennek hatására a hideg végigfut rajtam.
- Tetszik. De jobban szeretem, ha bizonyos dolgokat egy másik testrészeddel művelsz - fordulok meg alatta. Mosolyogva veszem tudomásul, hogy rajta is csak egy szál bokszer van. Égető tekintetét a melleimre szegezi, s telt ajkait lassan megnyalja.
- Mégpedig? - súgja. Elmosolyodok, s óvatosan végigsimítom a mellkasát, tekintete követi a kezem lassú mozdulatait. Megérintem a bokszere szélét, mire egy mély sóhajt hallat, a levegőt szaggatottan fújja ki.
Lehajol a nyakamhoz, ajkait a bőrömre tapasztja és csókolgatni kezdi. A hajába túrok, az élvezet hatására szemeim lecsukódnak, a levegőt zihálva kapkodom. Végigpuszilja az állkapcsomat, majd olyan vágyakozással csókol meg, hogy szinte beleremegek. Melleim kemény mellkasához tapadnak, s ahogy ágyékát nekem érinti, megérzem merevedését. Végigsimítom az oldalát, majd megfogom a bokszerét és egy mozdulattal letolom róla, amit végül lerugdos magáról. Zihálva csókol tovább, miközben keze a lábaim közé téved, s izgatni kezd.
- Harry... - zihálom elhaló hangon. A pulzusom és a légzésszámom egyre csak emelkedik, a nyögéseket nehezebben tudom már visszafogni. Ajkai melleimre találnak, s miközben gyengéden kényeztet, kissé nedves hajába túrok. - Harry, akarlak!
Kajánul rám vigyorog, s szenvedélyesen megcsókol. Lábaim közé fészkeli magát, majd lassan belém vezeti férfiasságát, ami mindkettőnkből egy szaggatott sóhajt vált ki. Sötét tekintetét az enyémbe fúrja, míg én kisöprök egy hajtincset az arcából. Mozogni kezd, s ezzel együtt kisebb-nagyobb nyögések csúsznak ki a számon, s az övén is. A szemkontaktust egy pillanatra sem szakítjuk meg, ajkaink néha súrolják egymást.
Lökései gyorsulnak, s érzem, hogy nem kell sok ahhoz, hogy elérjem a gyönyört. Körmeimet végighúzom a hátán, mire felmordul és elélvez, ami engem is a csúcsra juttat egy nagy nyögés kíséretében. Még kicsit mozog ki-be, halványan rám mosolyog és gyengéden megcsókol.
- Szeretlek, Izzy - súgja az ajkaimra.
- Örökre?
- Nem. Még annál is tovább.

Évekkel később

A kerti hintaágyban ülök Harry mellett, kezem a nagy hasamon van, amiben már 7 hónapja fejlődik a kislányunk.
- Gyere velem játszani! - fogja meg a kezemet Luke.
- Luke, hagyd most keresztanyádat, pihennie kell! Majd én játszom veled - mosolyog Harry, mire Luke elszalad egy focilabdáért.
- Apa! Te is! - kiabál Louis-nak, aki Gemma-val épp romantikus csókolózás közepén van.
Az elmúlt években sok minden változott. Louis és Gemma egymásra találtak, kiderült, hogy tökéletesen összeillenek. Luke a lehető legjobb szülőket kapta, és ez meg is látszik rajta. Már 5 évesen is nagyon okos, a korához képest értelmes. Imád focizni, csak úgy, mint az édesapja. Louis és Harry nem is csak legjobb barátok, szinte már testvérekké váltak. És ami a maffiát illeti, már vége. Véglegesen feloszlottak három évvel ezelőtt, így nyugalomban élhetünk, és bármikor visszamehetünk Londonba.
- Mmm.. ez a gyerek mindig a legjobbkor... - nevet kicsit Louis.
- Gyere már! Mindig rád kell várni? - teszi csípőre apró kezeit, amin mindnyájan elmosolyodunk.
- Rohanok, főnök! - ad még egy csókot Gemma-nak, majd feláll és odamegy Harry-ékhez. Szerencsére nagy az udvar, így bővel elférnek a focihoz. Mosolyogva nézem, ahogy Louis és Harry passzolgatnak egymásnak, miközben a kicsi Luke próbálja elkapni a labdát.
- Szépen gömbölyödik már a hasad - szakítja meg Gemma a gondolatmenetemet, mire tekintetemet rászegezem és elmosolyodok.
- Uhum. Már alig várom, hogy megszülessen.
- Az öcsémből nagyszerű apa lesz. Már azon is meglepődtem, ahogy rólad gondoskodik. Nem láttam még ennyire boldognak.
- Én téged sem láttalak még ennyire kivirultnak - mosolygok. - Louis-val gondolom minden tökéletesen működik.
- Igen, minden - bólint mosolyogva. - Furcsa, hogy egyáltalán nem így terveztem az egészet. De nem gondoltam volna, hogy ennyire jó lesz minden.
- Én sem. Amikor 17 voltam... Te jó ég - kuncogok, ahogy visszagondolok a legelejére. Amikor megláttam Harry-t. Féltem tőle. Nem akartam szeretni őt, ami természetesen nem jött össze. Minden emlék átfut az agyamon, lejátszódnak előttem a nevetések, könnyek, szomorú és boldog percek. Mennyi nehézség árán jutottunk el idáig. De megérte. Megérte, mert most érzem igazán, hogy teljes az éltem. Tudom, hogy két hónap múlva úgyis minden a feje tetejére áll, amikor Katie megszületik. Éjszakánként kevesebbet fogunk aludni, minden kis lépésére oda kell majd figyelnünk. Amikor majd kamaszodni kezd, gondok lesznek vele. Amikor először lesz barátja, Harry a falat fogja kapargatni dühében. Amikor ötöst hoz haza az iskolából, mi leszünk a legbüszkébb szülők a világon. És amikor majd egyszer felnő, ő lesz a legjobb ember a világon, mert arra fogjuk őt nevelni.
Harry mosolygós tekintete találkozik az enyémmel. Még évek múltán is ugyanazt váltja ki belőlem. Amikor rám néz, még most is úgy érzem, mintha a fellegekben járnék.
Lassú léptekkel jön, majd visszaül mellém, s egy puszit ad a hasamra.
- Ha már ennyitől elfáradsz, Katie-vel hogy fogsz bírni? - mosolygok.
- Nem fáradtam el, csak hallottam, ahogy a kislányunk hiányol - vigyorog, miközben simogatja a hasamat. Luke odaszalad hozzánk, Louis megkönnyebbülten felsóhajt és visszaül a szerelme mellé.
- Ő mikor fog kijönni onnan? - nézi érdeklődve Luke a hasamat.
- Két hónap múlva - mosolygok. Luke a kis kezét óvatosan rám teszi, összeráncolja a szemöldökét.
- Nem szűk neki ott bent? Szegény! Képzeld, apa elmondta, hogy hogy került be oda! - mosolyog Luke, mire felvont szemöldökkel Louis-ra nézek. Gemma megüti Louis kezét.
- Aú! Jól van na, kérdezte! És ő is fiú, muszáj tudnia ilyen dolgokról - von vállat.
- Azt hiszem, a lányomat ilyen téren távol tartom tőled - mosolyog Harry, mire nevetve a szememet forgatom.
Harry a vállamat átkarolja, és gyengéden megcsókol. A homlokát az enyémnek dönti, kezemet az arcához emelem és gyengéden megsimítom. Ahogy a szemébe nézek, emlékszem, ugyanígy éreztem évekkel ezelőtt. Ugyanaz a borzongás járja át a testem.
És ez nem lehet más, csak az örök, igazi szerelem.

44. fejezet - 18

Drága Olvasóim!
Elérkeztünk az utolsó előtti fejezethez. Ezen kívül már csak az epilógus lesz. Nagyon szépen köszönöm, hogy eddig itt voltatok velem, elmondhatatlanul hálás vagyok mindegyikőtöknek! :') Mivel a blogolást nem szeretném abbahagyni, remélem, hogy a továbbiakban is velem tartotok! Ez a fejezet nem lett túl hosszú, de az epilógust hosszabbra írom. Jó olvasást!
UI: A határidőt meghosszabbítottam, aki még részt szeretne venni a versenyben, jövőhét vasárnapig (március 15-ig) beküldheti.

18

A jövő azoké, akik
hisznek álmaik szépségében.
Három hónappal később

     - Jó reggelt, szülinapos - morogja a fülembe Harry. Fáradtan kinyitom a szemeimet, s tekintetemet ráemelem, míg ő csak édesen mosolyog.
-
Mi? - kérdezem vissza értetlenül, rekedtes reggeli hangomon, s kómásan a hajamba túrok.
- Ma van a 18. szülinapod! Én nem felejtettem el - kuncog és egy csókot lehel az ajkaimra. Hát persze! Nekem viszont teljesen kiment a fejemből. - Fél órád van, hogy elkészülj!
- Mi? Mégis mire? - tápászkodok fel és nézek utána, miközben megy ki a szobából.
- Majd meglátod, csak öltözz! - mosolyog rám vissza az ajtóból, aztán kimegy és becsukja maga után. Felsóhajtok. Félredobom magamról a takarót, kiülök az ágy szélére, majd egy mély levegővétel után feltápászkodok. A szekrényhez megyek, felveszek egy fehér blúzt egy farmerral, mivel fogalmam sincs, hogy hová megyünk és hogyan kéne öltöznöm. A fürdőszobába caplatok, ahol gyorsan megmosakszom és összekészülök, majd utam a konyhába vezet Harry után.
- Kész vagyok - támaszkodok meg a pulton és ránézek. Megissza a kávéját, majd a csészét a mosogatóba teszi, odajön hozzám, átkarolja a derekamat és az ajkaimra ad egy puszit. - Elárulod, hogy hova megyünk? - nézek a szemébe.
- Nem - mosolyog, majd megfogja a kezemet és húz kifelé a házból. Értetlenül pislogva nézek rá, mikor beültet a kocsiba és még az övet is becsatolja nekem. Mintha el akarna rabolni vagy nem is tudom. Bepattan mellém, beindítja az autót és elindulunk. Izgatottan nézek ki az ablakon. Általában nem szeretem a meglepetéseket, de Harry nagyon édes. Látom az arcán, hogy már alig várja, hogy odaérjünk, és ezzel nincs egyedül.
Nagyjából fél óra autózás után megérkezünk egy helyre. Egy számomra ismeretlen helyre. Kiszállok a kocsiból, becsukom az ajtót és körbenézek, de semmi különöset nem látok.
- Gyere erre - fogja meg a kezemet és elindulunk... valamerre. Hamarosan már hallom a vízcsobogást. Harry rám mosolyog, ahogy meglátja a felcsillanó szememet. Tovább húz a gyönyörű, zöld tisztáson, s messzebbről meglátok egy gyönyörű szép vízesést. Ahogy közelebb érünk, a szám elé kapom a kezem és örömkönnyek jelennek meg a szememben. Louis, Gemma és a kis Luke egy pléden ülnek engem várva.
- Istenem, de jó, hogy itt vagytok! - szaladok oda és szorosan megölelem Louis-t, aki halkan nevetve viszonozza és megsimítja a hátamat.
- Harry szerette volna, ha szép szülinapod lenne, így elhívott minket, mert tudta, hogy Louis fontos neked - mosolyog rám Gemma. Harry-re pillantok, aki, mint egy kisfiú, édesen pislog rám.
- Nagyon szépen köszönöm! - adok Harry-nek egy gyengéd csókot.
- Mmm... - néz fel rám Luke a gyönyörű kék szemeivel. Ahogy növekszik, egyre jobban hasonlít az édesapjára. Elmosolyodok, leülök mellé és az ölembe veszem a kicsit. Harry is mellénk huppan, elővesznek a piknikkosárból pár kaját és innivalót.
- Ja, ezt majdnem elfelejtettem - nyúl Louis a zsebébe. - Boldog szülinapot! - ad két puszit, majd egy kis dobozt. Elmosolyodok, és kinyitom. Egy parfüm van benne, amit kinyitok és meg is szagolok.
- Hm, isteni az illata, köszönöm szépen - mosolygok rá.
- Az én ajándékomat meg majd otthon megkapod, sajnos nem tudtam elhozni, nem fért be a kocsiba - mondja Harry, mire kikerekedett szemekkel nézek rá.
- Most csak hülyéskedsz?
- Nem! De majd meglátod - mosolyog, s tekintetét az ölemben üldögélő kisfiúra szegezi. Felsóhajt, majd óvatosan megsimítja a fejét. Luke felnevet.
- Bír téged! Elvégre te vagy a nagybácsija - nevet kicsit Gemma. - Louis-val megbeszéltünk valamit, ami nagyon fontos.
- Baj van? - Harry tekintete komollyá, már-már aggódóvá válik. Louis és Gem egymásra mosolyognak, majd újra ránk néznek.
- Szeretnénk, ha ti lennétek Luke keresztszülei.
Mindketten elmosolyodunk, s Harry-re nézek.
- Persze csak akkor, ha szeretnétek - teszi hozzá Louis.
- Ne hülyéskedj már! Persze hogy szeretnénk! Igaz? - mosolyog rám Harry csillogó szemekkel.
- Ez egyértelmű - bólintok, s Luke fejére adok egy kis puszit.
- Izzy, sétálsz velem egy kicsit? - néz rám Louis.
- Persze - adom át Harry-nek a csöppséget, majd feltápászkodok és Louis-val lassan elindulunk. Kezei a zsebeiben pihennek, s végig a föld felé hajtja a fejét.
- Csak el szerettem volna mondani, hogy kezdem elfogadni ezt a barátság-dolgot kettőnk között. Vagyis azt hiszem, túl vagyok rajtad, legalábbis jó irányba haladok, hogy ez sikerüljön.
Elmosolyodok.
- Ennek nagyon örülök! Barátként sose akarnálak elveszíteni amiatt, hogy mindketten máshogy érzünk.
Halványan bólint.
- És... hát még azt szeretném mondani, hogy Gemma elég jó csaj - nevet kicsit.
- Na, szedd fel a gyereked anyját - mosolygok.
- Ez így hülyén hangzik - kuncog tovább és megvakarja az orrnyergét. - De majd úgy szeretném, hogy lassan alakuljon ki. Nem akarok nyomulni, az majd csak úgy magától jön.
- Azt jól teszed - mosolygok. Örülök, hogy így gondolja, és nagyon boldog lennék, ha sikerülne összejönnie Gemma-val. Nagyon aranyosak lennének együtt, és akkor a kis Luke is boldog családban nőhetne fel.
Lassan visszamegyünk Harry-ékhez. Harry édesen játszik Luke-kal.
Ha egyszer lesz gyerekünk, biztosan őt is nagyon fogja imádni. Harry nagyszerű apa lesz, és nagyszerű férj is egyben, ha egyszer eljutunk odáig. Én nagyon reménykedem benne.
Louis leül Gemma mellé, és rámosolyog. Úgy kezd udvarolgatni, mint egy szerelmes tinédzser.

Órákon keresztül kint vagyunk a tisztáson a vízesés mellett. Elbúcsúzunk Louis-éktól, ugyanis ők visszamennek New Yorkba. Édesek, hogy a születésnapom miatt jöttek ide, elmondhatatlanul sokat jelent nekem. Harry-vel beülünk a kocsiba, és elindulunk.
- Remélem, hogy már megérkezett az ajándékod - mosolyog sejtelmesen.
- Kezdek félni - nézek rá vigyorogva. Egyik kezét a combomra teszi és megsimít.
- Ne aggódj, tetszeni fog!
Az út további része csendben telik, csak a rádió szól halkan. Nézem a mellettünk elsuhanó fákat, s lassan megérkezünk. Ahogy kiszállok az autóból, a szám tátva marad, az állam szinte a földet súrolja. Ott áll a ház előtt egy hatalmas motor, rajta egy piros masni.
- Harry, ez... - nem tudok többet mondani, nem jönnek ki a szavak a számon. Megfogja a kezemet és odahúz, majd mosolyogva néz rám. - Te jó ég - simítom végig a motort, majd Harry-re pillantok.
- Tetszik?
- Erre nem számítottam, ez gyönyörű! De ez hatalmas ajándék és...
- Ne is folytasd - vág a szavamba, majd a két keze közé fogja az arcomat és a szemembe néz. - Megérdemled! És tudom, hogy megszeretted a száguldozást - mosolyog.
- Jogosítványom sincs - rázom a fejem.
- Majd szerzel! De örülsz neki, nem? - néz a szemembe. Bólintok és szorosan megölelem őt.
- Imádlak, Harry!
Halkan felnevet és megsimítja a hátamat.
- Tudom, kicsim. Én is téged - puszilja meg a nyakamat. - Boldog szülinapot! - suttogja.
- Boldogabb nem is lehetne!
- Ennyire tetszik a motor? - dönti a homlokát az enyémnek.
- Nem csak arra értettem - simítom a kezem az arcára. - Köszönöm, hogy elhívtad őket.
- Tudom, hogy Louis fontos neked és megpróbálok vele kibékülni. Főleg most, hogy keresztszülők leszünk! Viszont remélem, hogy hamarosan szülők is.
- Rajtam nem fog múlni - mosolyodok el.
- Viszont a mai napnak még nincs vége. Egész nap van a szülinapod, szóval még van pár meglepetésem... - mosolyog sejtelmesen.