14. fejezet - Szeretlek

Drága Olvasóim!
Sajnálom, amiért ennyit kellett várnotok az új fejezete, de az utóbbi időben elég elfoglalt voltam, remélem, hogy elnézitek nekem. Köszönöm szépen az összes visszajelzést az előző fejezethez, és a már 80 feliratkozót! <3 Hihetetlen, hogy már ennyien vagytok, nagyon jól esik! A fejezetről annyit szeretnék mondani, hogy nekem ez az egyik kedvencem, remélem, hogy nektek is tetszeni fog. A nyarat még használjátok ki, mert már csak 19 nap van belőle, és szeptembertől valószínűleg csak hetente tudok részeket hozni. De mivel még augusztus van, a következővel sietni fogok! :) Jó olvasást!
UI: Mivel az előző fejezetnél sokatoknak tetszett, hogy a többi srác is benne volt, így a következőkben is szánok nekik szerepet!


Szeretlek

❤
Többé nem nézem az órát,
most csak úgy felébrednék máshol...
     Reggel madárcsicsergésre ébredek. A nap sugarai melegítik a takaró alól kilógó lábamat, s kinyújtózkodom. A gyomrom görcsben van, mert tudom, hogy ez a nap más lesz. Nem fogok Harry-vel kommunikálni. Haragszom rá, bármennyire is nehezemre esik. Mert igen, nehezemre esik, elvette tőlem Louis-t, és ezt nem akarom neki megbocsájtani.
Egy ásítás után felülök, s kómásan a hajamba túrok. Az órára pillantva tudatosul bennem, hogy Harry fél óra múlva felébred, addigra már nem szabad a konyhába lennem.
Gyorsan lemegyek, és összeütök neki egy omlettet. Attól még dolgoznom kell, Anne nem tehet róla, vele nem cseszhetek ki.
A gőzölgő ételt az asztalra teszem, mellé a kávéját, és elindulok ki. Ám hallom a lépteit, így gyorsan bebújok a lépcső mellé, ott nem vehet észre, én viszont tökéletesen rálátok  konyhaajtóra.
Ahogy odaér, megáll, s körbenéz. Jobban összehúzom magam, hogy ne vegyen észre. Tervem sikeres. Egy nagy sóhaj után bemegy a konyhába, majd hallom, ahogy kihúzza a széket. Négykézláb odamászok és kukucskálni kezdek. A látvány szívszorító. Csak turkál az ételben, az asztalon könyököl, és úgy néz ki, mint aki egész éjjel sírt. Harry sírt? Ugyan...
Nem eszi meg az ételt, lecsapja a villát, s idegesen a hajába túr. A kávéját kortyolgatja, s elővesz egy szál cigit. Beteszi az ajkai közé, meggyújtja, s egy mélyet szív bele. Szemeit lehunyja, ahogy száján kifújja a füstöt. Látszik rajta, hogy ideges, szinte majd' szétrobban, és ez nekem hihetetlenül fáj.
Észbe kapok, ahogy feláll a székről, s gyorsan a falhoz simulok. Szinte elsuhan mellettem anélkül, hogy észrevenne, és kiviharzik a házból. A szememet becsukva felsóhajtok. Mégis meddig akarom ezt csinálni?
Bevánszorgok a konyhába, elpakolok és rendet teszek, majd ahogy elindulnék kifelé, Harry belép. Nagy szemekkel néz rám, egyikünk sem szólal meg. Nyelek egy nagyot, úgy érzem, a lábam a földbe gyökerezett. Nem tudok megmozdulni, tekintetében teljesen elvesztem.
- Hol voltál az előbb? - ránt vissza a földre mély hangjával. Végignézek rajta, s megpróbálom kikerülni, de elém áll. - Mondj már valamit, kérlek! - simítja végig a karomat. Oldalra fordítom a fejem, s hallom, hogy felsóhajt. - Tudom, hogy egy szemét voltam, de hidd el, elég okom volt rá! Ott nagyon kevés az emberem.
- És akkor miért pont Louis?! - mordulok rá. Idegesen kifújom a levegőt, s a karjaimat összefonom magam előtt.
- Mert félek, hogy még több bajba sodor téged - lép közelebb, s óvatosan megsimítja az arcomat. A gyomrom görcsbe rándul, s bizseregni kezd a bőröm, ahol megérint. Becsukom a szemem, erőt veszek magamon.
- Mit érdekel az téged - préselem ki a fogaim között. - Megvédett volna mindentől!
- De én akarlak megvédeni, az Istenért! - emeli fel a hangját. Összeráncolom a szemöldökömet, ez a reakciója most igazán meglepett. Lassan kifújja a levegőt, tekintetét mélyen az enyémbe fúrja.
- Ezzel mire célzol? - nézek fel rá értetlenül, mire keserűen felnevet. Beleharap az alsó ajkába, ami mellesleg iszonyú szexi látványt nyújt, lehajtja a fejét, majd újra rám néz.
- Nem akarom, hogy ő érjen hozzád, hogy ő csókoljon meg, és ő öleljen, mikor alszol - lágyul el a hangja. Még közelebb lép, de én hátrálok, s csípőm a konyhapultnak ütközik. Kezein megtámaszkodik mellettem, arca közel van az enyémhez.
- Fogalmam sincs, hogy mit akarsz ezzel - rázom a fejemet értetlenül.
- Tényleg azt akarod, hogy kimondjam? - szinte már suttogja, s halványan bólintok. Vesz egy mély levegőt, látom, hogy próbál erőt gyűjteni, csak azt nem tudom, hogy mihez. Ajkait beszédre nyitja, de egy hang sem jön ki a torkán.
- Na? - vonom fel a szemöldökömet. Felsóhajt, becsukja a szemeit és homlokát az enyémnek dönti.
- Szeretlek.
Ez a szó hallatára a szívem úgy dörömböl, mintha ki akarna ugrani a helyéről. Érzem, hogy a testem remeg, ahogy nagy kezeit a derekamra teszi, s fürtjei csikizik a homlokomat.
- Tessék, kimondtam - mosolyodik el. - Szeretlek, Isabel, mindennél jobban - teszi egyik kezét az arcomra, s hüvelykujjával gyengéden simogat. - És tudom, hogy te is engem - suttogja már az ajkaimra. Ezernyi érzés kavarog bennem, s képtelen vagyok bármit is reagálni. Miért örülök ennyire, hogy szeret? Miért akarom azt, hogy soha ne engedjen el? Miért érzem úgy, amikor a szemébe nézek, hogy egy teljesen más világban vagyok? Miért? Mindig csak ez a nyavalyás miért...
Az ajkaim automatikusan formálnák, hogy én is, de az agyam előrébb jár. Most már tudom, hogy miért mondta, emlékszem, hogy mit írt a naplójában. Jó volt fél percig elhinni, hogy komolyan gondolja. Fél percig a mennyországban éreztem magam.
Kezeit lehámozom magamról, mire arcáról eltűnik a mosoly, s aggódva néz rám.
- Mi a baj?
- Ne akard velem elhitetni, hogy szeretsz! Nem vagyok hülye! - vágom hozzá a szavakat, amiket meglepetten hallgat.
- Miért akarnám elhitetni? Tényleg szeretlek, esküszöm, Izzy - fogja meg a kezemet. Izzy? Már becézget is?  Elmehetne színésznek... - Higgy nekem - mondja elhaló hangon.
- Ne érj hozzám - rántom ki a kezemet az övéből, s felrohanok a szobámba. Becsapom magam mögött az ajtót, és ahogy bedőlök a párnák közé, elkezdek sírni.
Nem értem magam. Sokkal jobban fáj, hogy Harry nem szeret, mint az, hogy Louis elment. Talán Harry-nek igaza volt, és csak megszokásból mondtam, hogy szeretem Louis-t. Szeretem is, és fáj beismerni, de már nem szerelemből. Viszont Harry... Fogalmam sincs, hogy mióta érzem ezt iránta, és hogy eddig miért nem vettem észre. Ő látta rajtam, ezért gondolta, hogy olyan könnyen elhiszem neki, hogy szeret. El is hittem fél percig. Életem legszebb fél perce volt. De akár ennyi időre is hogy hihettem el, hogy pont ő?
- Bejöhetek? - hallom a hangját az ajtóból. Arcomat a párnákba temetem, nem válaszolok. Ez nagy hiba, ugyanis érzem, hogy mellém fekszik, s a szívem és a gyomrom megint nyugtalankodni kezd. - Sírsz? Istenem, ne sírj, hallod? - simítja meg gyengéden a hátamat. Elhúzódok tőle, egyszerűen megőrülök, ha hozzám ér. - Csak mondd, hogy te is szeretsz, és akkor együtt leszünk! Mindentől megvédelek, és ígérem, hogy te leszel a legboldogabb lány a világon!
- De én nem szeretlek! - préselem ki a fogaim között életem legnagyobb hazugságát. - És jó lenne, ha te sem hazudoznál - mászok ki az ágyból, és az ablakhoz megyek.
- Mi? - hallom, ahogy mögém lép, testével teljesen hozzám simul, s átöleli a derekamat. Mélyen felsóhajtok, s ahogy illata átjárja a testemet, beleborzongok. - Nem hazudok - teszi a vállamra a fejét, s arcát a nyakamba fúrja. Nagyon nehezemre esik, hogy a valóságban maradjak, és ne higgyem el neki, amit mond, de tartom magam. Nem akarok csalódni.
- Engedj el, és kérlek, felejtsük ezt el...
Érzem, ahogy fogása gyengül, s lassan elenged. Úgy érzem, hogy legszívesebben összeesnék, hogy újra a karjaiban lehessek, de erősnek mutatom magam. Hallom, ahogy kimegy, s becsukja maga után az ajtót, ezáltal hatalmas űrt hagy maga után a szobában. A szemeimet összeszorítom, már képtelen vagyok visszatartani a könnyeimet. Sosem fájt még ennyire, amikor szerettem valakit. Olyan, mintha egy hatalmas nyíllal átlőtték volna a szívemet és a gyomromat. Jó lenne most meghalni, vagy eltűnni és teljesen máshol felébredni.

A nap további részében kitakarítom a házat. Néha összefutok Harry-vel, s csak szemezünk, de gyorsan visszarángatom magam a valóságba, és tovább végzem a dolgomat. Fogalmam sincs, hogy hogyan tovább. Mostantól minden nap így fog kinézni? Menekülök előle? Talán igen, de nem érdekel. Nem akarom, hogy elhitesse velem, tényleg szeret.
Vacsorára melegszendvicset csinálok, másra egyszerűen nincs energiám. Ahogy elkészül, ráteszem a tányérra, majd azt az asztalra. Felsóhajtok, s átvánszorgok a nappaliba, ahol Harry tévét néz. Ahogy belépek, rám emeli tekintetét.
- Öm... elkészült a vacsora - motyogom. Bólint, kikapcsolja a tévét, és a távirányítót az asztalra teszi. Visszamegyek a konyhába, s követ, majd leülünk egymással szemben. Kínos csend van. Harry tekintetét érzem magamon, szinte éget, de nem nézek fel a tányéromról.
- Most már soha többet nem fogsz velem normálisan kommunikálni? - sóhajt. Rápillantok, s megrántom a vállam. Ez az összes reakcióm. - Tulajdonképpen most miért is haragszol? - ráncolja a szemöldökét.
- Mert hazudsz - törlöm meg a kezemet a szalvétába. Felnevet, s hátradől a széken.
- Hm, szóval már nem Tommo miatt. Látod, mégsem volt neked olyan fontos. És még egyszer elmondom, hogy nem hazudok.
- Mindegy, nem érdekel - vonok vállat nemtörődöm stílusban.
- Tudod, hogy mi az érdekes? - mosolyodik el, s arcán megjelennek a gödröcskék. Felsóhajtok, s a széken hátradőlve nézek rá. - Azért akadsz ki ezen ennyire, mert te is érzel irántam valamit.
- Ez nem igaz! - tiltakozom, s felállok az asztaltól. Ki akarok rohanni a konyhából, de ahogy elmegyek mellette, megragadja a kezemet, és egyszerűen beránt az ölébe. - Harry, engedj! - próbálok felállni, de túl erősen öleli a derekamat.
- Nem, amíg a szemembe nem mondod, hogy mit érzel irántam! - néz rám. Abbahagyom a ficánkolást, s felsóhajtok.
- Hányszor mondjam még? - nézek a szemébe, s próbálok erőt venni magamon, hogy ne bambuljak. Egyszerűen elveszek zöld íriszeiben. Elmosolyodik, s óvatosan megsimítja az arcomat, majd gyengéden megcsókol. Ez az első csók, ami igazán jelent valamit, és egyszerűen imádom. Lassan beletúrok puha fürtjei közé. Ajkai olyan finoman érintik az enyémeket, mintha attól félne, kárt tesz bennem.
Ajtócsapódást hallunk, s ahogy ajkaink elválnak, Anne megjelenik a konyhában.
- Upsz, megzavartam valamit? - mosolyog. Zavartan a fülem mögé tűröm a hajam, s felállok Harry öléből.
- Nem, dehogy. Hogyhogy már itthon vagy? - néz rá Harry, s ő is feláll, majd a tányérokat átteszi a mosogatóba.
- A főnököm előbb elengedett - dobja hátra hosszú sötét haját, s leül. Látszik rajta, hogy már nagyon fáradt. - Ha gondoljátok, aludjatok együtt valamelyikőtök szobájában, vagy akár itt a nappaliban - mosolyodik el. Már épp tiltakoznék, hogy ez nem szükséges, de Harry megelőz.
- Ez nagyszerű ötlet! Akkor lejönnénk a nappaliba, ha nem gond - mondja izgatottan, mire Anne rábólint, és Harry rohan is a szobába.
- Nagyon szeret téged - mosolyog rám Anne. Megköszörülöm a torkomat, s a tenyeremet kapargatva nézek a földre. - Valami baj van?
- Nem, nincs semmi. Öm... elmosogatok, aztán megyek fürödni - állok a mosogatóhoz, s megengedem a meleg vizet, majd sorra elöblítem a tányérokat. Lassan végzek, s hallom, hogy Harry levágja magát a kanapéra. - Akkor jó éjszakát - puszilom meg Anne-t.
- Jó éjt, ne csináljatok semmi rosszat - nevet kicsit.
- Nem fogunk! - sóhajtok, s felmegyek a fürdőbe. Leveszem a ruháimat, beállok a kabinba, s magamra engedem a vizet. Olyan, mintha lemosná rólam a terhet, és a sok fájdalmat. Jó is lenne, de sajnos a fájdalmam vár engem a nappaliban a kanapén. Fogalmam sincs, hogy mi fog történni az éjszaka, de én nagyon remélem, hogy semmi.
Magamra kenem a kókuszillatú tusfürdőmet, majd mikor lemosom magamról, kijövök, szárazra törlöm magam, s felöltözöm. A tükör elé állva megmosom a fogamat, majd egy nagy sóhaj után kimegyek. Szinte remegve lépek be a nappaliba, de a látvány, ami fogad, lesokkol. Harry boxerben fekszik, teste csak félig van betakarva, amit megvilágít a gyertya az asztalról. Egyszerűen tökéletesen néz ki.
- Gyere ide - mosolyodik el édesen, s a szívem megint dörömbölni kezd a mellkasomban. Lassú léptekkel odamegyek, befekszek mellé, s rögtön magához húz. Gyengéden simogatja a testemet, s érzem a tusfürdőjének illatát, aminél kellemesebbet még életemben nem éreztem. Kezem a mellkasán pihen, ami minden egyes levegővételnél fel-le mozog. Szíve erős dobbanásait is érzem, ami megnyugtat. Karjai között teljesen elgyengültem, szerintem ha nem fogna, darabokra esnék. Nincs mese, beleszerettem. De nem tudhatja meg. Soha.
A rózsaszín felhő eltűnik a szemem elől, ahogy elkezdi simogatni a combomat, annak is a belső felét. Úgy érzem, akarom őt, most teljesen átadnám magam az élvezetnek. De nem, nem lehet. Nem akarom, hogy kihasználjon.
Kicsit elhúzódom tőle, mire felsóhajt, s visszahúz magához, de kezét már csak a hasamra teszi, ott cirógatja a bőrömet.
- Az a csók a konyhában... - kezdi el halkan, s ahogy a fülem mellett hallom rekedtes hangját, kiráz a hideg, a jó értelemben. - Az valami eszméletlen volt. Te is érezted benne, amit én?
Nyelek egy nagyot, s megköszörülöm a torkomat.
- Nem - közlöm egyszerűen. - Jó éjt - fordulok el tőle. El tudom képzelni a csalódott arcát, amit szörnyű lenne látni, ezért is nem nézek oda.
- Öm... neked is - fújja el a gyertyákat, s betakar, majd közel fekszik hozzám. Kezét átteszi rajtam és szorosan ölel, s amíg el nem alszik, simogatja a kézfejemet. Hamarosan én is elalszok, bár a heves szívveréseimnek köszönhetően elég nehezen...

30 megjegyzés:

  1. Ez nagyon jó rész volt mint mindig!
    Mikor jön a kövi?? XxPanni

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon szépen köszönöm! :)
      Ma este hozom a következőt.

      Törlés
  2. OMG *.* Olyan cukik! :3 Kár hogy Izabell ilyen makacs :/ Gyorsan kövit! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szerintem is cukik, viszont Isabell-nek kellett egy furcsa természet, hogy ne legyen unalmas. :)
      Ma hozom a következőt.

      Törlés
  3. Kedves ~E!

    Ez annyira!! Úú... király! Nálad még a komolyságom sem tudom megőrizni!
    Annyira várom mar most a következőt, vagy haromszor elolvastam az egészet, és most kezdem ismét újra! A vigyor az arcomról letörölhetetlen, amiért nagyon hálás vagyok!

    Benned sosem csalódnék, köszönöm, hogy írod ezt a számomra kedves történetet!

    Hatalmas igazi és virtuális ölelés: Angel. xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Angel Horan!
      Köszönöm szépen! Annak nagyon örülök, ha nem tudod megőrizni a komolyságodat, mert én sem vagyok egy komoly ember. :D A következőre már nem kell sokat várnod, még ma hozom! Én is vigyorgok, elhiheted, amiért ilyen aranyos vagy, és én vagyok neked hálás mindenért!
      Nagy ölelés! :)

      Törlés
  4. Wwwwíííííííííííí... Ez nagyon-nagyon jó lett gyorsan írd meg a kövit !!! :DD *-*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon szépen köszönöm, örülök, hogy tetszett! Ma hozom a következőt. :)

      Törlés
  5. ahh de aranyos rész lett. :D
    remélem, hogy megint bele fog olvasni a naplójába és akkor kiderül, hogy tényleg szerelmes-e belé. :))
    puszi♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy aranyosnak találod.
      Az még rejtély, hogy hogy fog kiderülni, de egyszer arra is sor kerül. :)
      Puszi <3

      Törlés
  6. Én érzem, hogy Harry tényleg szereti és nem csak mondja, mert Anne is mondta, és, ha ő mondja akkor biztos igaz, mert ezt az anyák mindig észreveszik!
    Izabell miért hazudik neki mindig, ha elmondaná, hogy a napló miatt nem hisz Harry-nek, akkor lehet, hogy Harry haragudna, de nem bántaná, az nem az ő stílusa! Elképzeltem Harry szomorú arcát, amikor Izabell azt mondta, hogy nem érezte azt a csóknál! Én a helyében elmondtam volna az igazat!
    Egyébként imádom a blogodat, nagyon, és ebben a fejezetben sem csalódtam! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy számodra érezhető valami Harry-n. :)
      Isabell karaktere egy kicsit makacs, és még új neki ez az érzés, de nem kizárt, hogy a későbbiekben bevallja Harry-nek. Amikor írtam, én is elképzeltem Harry arcát, és még nekem is rosszul esett írni, de ilyen részek is kellenek bele. :)
      Örülök, hogy tetszett, és nagyon szépen köszönöm, nagyon jól esik, hogy ezt mondod, és nem csalódtál!

      Törlés
  7. Á imádom*-* olyan édesek lennének istenem:( gyorsan kövit nagyon várom:3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy tetszett. Szerintem is édesek lennének. :) Ma hozom a kövit!

      Törlés
  8. Annyirs imádtam!! Olyan aranyosak lennének!:/ Kérlek gyorsan hozd a kövi részt, pls:)))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, örülök, hogy tetszett! Szerintem is azok lennének, ezért nehéz is egy kicsit írni ilyen részeket. :D Ma hozom a következőt!

      Törlés
  9. Imádom! :D Anyira tetszik, hogy Harry ebben a fejezetben olyan gyengéd és aranyos Isabelell.. És nem hittem a szememnek hogy tényleg bevallotta neki hogy szereti! :) Nekem is ez a kedvencem! :) Harry! :D <333 Gyorsan a kövit! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy tetszett. Én is imádtam írni Harry-nek a gyengéd az oldalát. Juj, az nagyon jó, ha neked is ez kedvenced! :D <333 Ma hozom a következőt.

      Törlés
  10. Olyan jó rész lett ez IS!!!!:) mikor lesz kövi ???:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen! :) Ma hozom a következőt!

      Törlés
  11. Drága ~E!

    Te jó ég!!! Fantasztikus rész lett és nagyon felcsigáztál. Kérlek mondd, hogy Harry fog írni Isabel-ről a naplójában és a lány elolvassa azt. Nagyon szépen kérlek, nem szeretem, ha szenvednek. :/ Már nagyon várom a következő részt. Képzeld mikor olvastam, szinte úgy éreztem magam, mint Isabel. Nagyon imádom a történeteidet, egyszerűen ezt a részt is újra, s újra olvasom.



    Chixi <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Chixi!
      Nagyon szépen köszönöm! Mondanám, hogy mi lesz, de szeretném, ha majd meglepetés lenne. De hidd el, nehezen tartom magam, hogy ne mondjam el... :D Én sem szeretem, ha szenvednek, szóval nem hinném, hogy ez az állapot sokáig fog még tartani. Te jó ég, ha úgy érezted magad, az nagyszerű, nagyon örülök neki! Én pedig téged imádlak, amiért mindig írsz, és támogatsz. :) <3

      Törlés
  12. Imádom! Kábé vagy 100x elolvastam. Gyorsan siess a kövivel.:3

    xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy tetszett, és még több olvasás után sem untad meg. :) Ma hozom a következőt!

      Törlés
  13. Drága ~E!
    Csodálatos! nem tudom, hogyan fejezzem ki magam! Ki vagy te?! Kitől tanultad ezt?! Honnan van ennyi tehetséged?! Ez elképesztő! <3 Bámulatosan írsz, és a gondolkozásod is felnőtthez méltó, sőt annál még több..! Nem tudom, hogy hány éves vagy, de a fantáziád dicséretes, és amennyi szeretet lehet benned, az hihetetlen..! Köszönöm, hogy ilyen szuper története olvashatok. Sok Blogot olvastam, olvasok, de ezt semmi sem éri fel! Siess a következővel! <3 :)

    ~H~

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Hailey Sz. Malone!
      Köszönöm szépen, eszméletlenül jól esik, hogy ezt mondod! Te jó ég, el nem tudod képzelni, hogy most hogy vigyorgok örömömben. Egy felnőttéhez? Hát, 17 éves vagyok, szóval ezért is nagyon hálás vagyok, amiért ezt mondod. :) Én köszönöm, hogy itt vagy, olvasol, és támogatsz! <3 Ma hozom a következőt!

      Törlés
  14. Jesszus!! :o Imádoooom ♥ Harry :(( ♥♥♥ Téged is imádlaak xd :DD ♥
    Wááá...wiii...:DD Most épp nem tudom, hogy mit érzek, de az eszméletlen:DD Hülye lettem :DD és most lett ihletem xd na de az most nem fontos...
    Basszus és elsirtam magam xd Elképzeltem magam Harry helyében és nagyon rossz vooolt :(
    Izabelll olyaaaaann....:D nem mondok semmit :DD csak valja már be, hogy szeretiii :( ♥ ne kinozza...vagy ne kinozd már Harry-t :D Te vagy az iró :D legyen a következő is ilyen cukiii ♥ mint Harry :DD ♥ Kérlek, hozd a köviiiit ♥ Puszii ♥
    Nati. xx ♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Huh, hát eszméletlen, hogy ilyet váltott ki belőled a fejezet! Amit én érzek, ahogy olvasom a kommentedet, az is eszméletlen. :) Ha elsírtad magad, annak azért örülök, mert hatott rád a történet, és amikor írtam, én is iszonyatosan sajnáltam Harry-t. Nagyon rossz őt kínozni, így nem valószínű, hogy ez az állapot köztük sokáig fog tartani. :D Ma hozom a következőt!
      Puszi! <333

      Törlés
  15. Ez valami fantasztikusan nagyszerű lett,már nagyon kíváncsi vagyok mi
    lesz a kövibe!Mikorra várható? :-D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen, örülök, hogy tetszett. Ma hozom a következőt. :)

      Törlés