15. fejezet - Barátnő

Drága Olvasóim!
Meghoztam az újabb fejezetet. Nem lett valami izgalmas, de most feltűnik egy szereplő, aki majd kicsit felkavarja a dolgokat. Szeretném nagyon megköszönni a már 86 feliratkozót, és az előző fejezethez érkezett visszajelzéseket! <3 Őrület, hogy milyen gyorsan növekszik az olvasók száma! Amikor elkezdem, nem gondoltam volna, hogy ennyien lesztek, de hihetetlenül hálás vagyok érte, köszönöm! :) Remélem, hogy továbbra sem fogtok csalódni, és tetszeni fog. Jó olvasást!


Barátnö

A barátság egy olyan kapcsolat,
amit mindig lehet erősíteni.
     Harry izmos karja körbeöleli a derekamat, s még álmában is olyan szorosan fog, mintha attól félne, elszökök. Pedig ha tudná, hogy eszem ágában sincs...
Felé fordulok, s kisimult arcát pásztázom. Hosszú szempillái orcáján pihennek, kusza fürtjei az arcába lógnak. A függönyön átszűrődő fény megvilágítja a testét, ami kilóg a takaró alól.
- Érzem, hogy figyelsz - mosolyodik el, a szívem pedig majd' kiugrik a helyéről, annyira megijedek. A gödröcskék még mindig ott vannak az arcán, s álmosan kinyitja szemeit.
- Én csak... tudni akartam, alszol-e - magyarázkodok, de ő továbbra is csak vigyorogva figyel. Nem hiszi el.
- Aha, persze - tűr egy hajtincset a fülem mögé. Becsukom a szemem, s mélyen felsóhajtok.
- Higgy, amit akarsz - rázom a fejem. Mivel belül fekszem, át kell másznom Harry-n ahhoz, hogy fel tudjak kelni. Kitakarom magam, s próbálok úgy átmenni rajta, hogy a lehető legkevesebbszer érjek hozzá.
- Uh, mit csinálsz ott? - vigyorodik el perverzül, mire észreveszem, hogy kezem az ágyékához ér. Arcom elvörösödik, s gyorsan elkapom onnan a végtagomat. - Azt nem mondtam, hogy nem tetszik - kacsint. Megforgatom a szemem, s kibattyogok a konyhába.
Gyorsan összedobok valami kaját, s leülünk reggelizni.
- Jó volt melletted aludni - mosolyodik el aranyosan. Nem is hinném, hogy ő, és az a gyilkos, akit a múltkor láttam, egy személy.
Nem reagálok rá semmit, de ő tovább beszél.
- Azért örülök, hogy már nem félsz tőlem, mint az elején. Tudod, már akkor is bejöttél, de azt hittem, hogy ez majd csak úgy elmúlik. Egy olyan érzés kerített hatalmába, amit még sosem éreztem. Még Lisa-nál sem. Ahogy rád nézek, egyszerűen... nem is tudom... egyszerűen boldog vagyok. Annyira különleges va...
- Abba hagynád?! - vágok a szavába feldúltan. Meglepetten néz rám, felsóhajtok, s becsukom a szemem. El sem tudja képzelni, mekkora fájdalmat okoz nekem ezzel. Ha mindez igaz lenne, én lennék a legboldogabb ember a világon. De sajnos ez csak hazugság. - Akármit mondasz, úgy sem fogom bevenni a mesédet. Szóval hiába erőlködsz.
A tányéromat átteszem a mosogatóba, s a pultnak dőlve várom, hogy Harry is befejezze.
Megissza a kávéját is, majd feláll, végignéz rajtam és kimegy. Elmosom az edényeket, majd felmegyek a szobámba. Mára nincs sok dolgom, tegnap kitakarítottam és ki is mostam, ebédre kell csak valamit csinálnom.
Felöltözöm, megmosakszom, s a szobámból kinézek az ablakon. A megszokott londoni időjárással ellentétben most nem szakad az eső, hanem hétágra süt a nap. Az utcában gyerekek játszanak a szüleikkel, nagyszüleikkel. Hangosan nevetgélnek, sugárzik belőlük a boldogság. Ilyenkor mindig anyáék jutnak eszembe. Ötéves voltam, mikor elveszítettem őket. Szinte már nem is emlékszem, milyen egy szerető családban élni.
Felsóhajtok, s lemegyek.
- Harry, most egy kicsit elmegyek - nyitom ki a bejárati ajtót, de rögtön kiugrik a nappaliból.
- Hova mész? - áll meg előttem. - Veszélyes kint járkálnod, szóval veled tartok.
- Nem, nekem most magányra van szükségem! - indulok el, de megragadja a karomat, s visszaránt.
- Azt mondtam, hogy egyedül nem mész sehova! - préseli ki a fogai között a szavakat. Fogása kicsit erős, ami miatt felszisszenek, s mikor ezt észreveszi, rögtön elenged.
- Már pedig elmegyek, mert nekem is jár a szabadság! - megyek ki, s becsapom magam után az ajtót.
Egy kicsit megnyugszom, ahogy a friss nyári levegőt belélegzem. Nem is tudom, hogy mikor éreztem ilyet utoljára. Nagyon régen...
Elindulok London utcáin, s mikor kiérek egy forgalmasabb helyre, elmosolyodok. Felszabadultnak érzem magam, s boldognak. Szeretem ezt a várost. Piros buszok, színes kirakatok, kedves emberek. Igen, eddig azt hittem, csak ennyi. Senki nem sejti, hogy milyen veszélyes hely ez, hogy itt ok nélkül halnak meg emberek. Séta közben hallok pár beszélgetést. Az embereknek problémájuk van, legfőképp pénzügyileg. Hihetetlen, hogy aki azt gondolja, nincs pénze, az nem lehet boldog. Jó, az én esetemben is valami ilyesmiről van szó. Ha lenne pénzem, el tudnám tartani magam, és nem kellene nap, mint nap összefutnom Harry mosolygós arcával, göndör fürtjeivel, édes hangjával, és... Na, jó, nem szabadna ennyire elkalandoznom.
Megállok a kedvenc helyem, a Starbucks előtt. Régen sokat jártam ide a nagynénimmel, főleg iskola után.
A zsebembe kutatva találok valamennyi pénzt, így felsóhajtok, s bemegyek. Az orromat megcsapja a kellemes kávéillat. Nincsenek olyan sokan, mint anno évekkel ezelőtt. Akkor itt volt élet, most már csak alig pár ember lóg itt.
- Mit adhatok? - szól kedvesen a lány a pult mögül. Szememmel gyorsan végigfutok a választékon az alsó ajkamba harapva.
- Egy cappuccinót kérek - döntöm el végül. Megkapom a meleg italt, kifizetem, és leülök. Kortyolgatni kezdem. Annak ellenére, hogy meleg van, nagyon jól esik.
- Bocsi, leülhetek ide? - áll meg velem szemben egy szőke hajú lány. Furcsállva nézek körül, ugyanis rengeteg szabad hely van, nem értem, hogy miért pont ide szándékozik ülni.
- Persze - bólintok rá végül. Hálásan elmosolyodik, s helyet foglal velem szemben. Ő is pont ugyanazt fogyasztja, mint én.
- Jaj, be sem mutatkoztam! Hope vagyok - mosolyog, s a kezét felém nyújtja. Közvetlensége kicsit meglep, de végül is nem bánom. Elvégre eddig egyetlen lánnyal sem jöttem ki jól, lehet, hogy vele kedvelni fogjuk egymást.
- Isabell - mutatkozok be én is, s kezet fogunk. Az alkarján meglátok pár vörös csíkot, s kérdően nézek rá.
- Öm... nem komoly - legyint. Pedig tudom, hogy nagyon is komoly. Az emberek nem tesznek ilyet ok nélkül. Nem vagdossák magukat, ha nincs problémájuk.
- Ha gondolod, nekem igazán elmondhatod - nézek a szemébe. Rám pillant, felsóhajt, s a karkötőjét kezdi birizgálni.
- Volt egy srác, akit nagyon, de még annál is jobban szerettem. Bátorságot vettem, és elmondtam neki, s mint kiderült, ő is hasonlóan érez. Pontosabban érzett. Egy hete elmentünk bulizni a Funkyba. Biztos hallottál már róla - pillant rám, s halványan bólintok. - Szóval ott a lányok eléggé... sokat mutatnak a testükből, ha érted, mire gondolok. Hát, ezt Rob is észrevette, táncolt és iszogatott velük, aztán pár napja eltűnt - sóhajt. A szemeim kikerekednek, ahogy kezdem összerakni a képet. Rob eltűnt pár napja... Rob... Te jó ég, ez a lány miattam veszítette el a barátját! - Mindegy, azt hiszem, kezdek túl lenni rajta - ereszt felém egy halvány, de semmiképp sem nyugtató mosolyt. - És te hogy állsz a srácokkal?
- Huh, hát... Igazából fogalmam sincs. Olyan bonyolult ez az egész - rázom kicsit a fejem, s az asztalra könyökölök.
- Ha gondolod, gyere el hozzám, rám férne egy kis társaság, és ahogy elnézlek, neked sem ártana.
Felsóhajtok, s rábólintok. Elvégre Hope miattam szomorú, miattam veszítette el Rob-ot, ez a legkevesebb, amit tehetek.
Elindulunk, s pár utcával arrébb megállunk egy ház előtt. Előkotorja a kulcsát, kinyitja az ajtót, s beenged. Belülről is ugyanolyan szép, mint kívülről. A halvány barna falakhoz tökéletesen illenek a sötétbarna bútorok, s az egész házban eper illat uralkodik.
- Gyere erre - vezet be a nappaliba, s leülünk a bőr kanapéra. - Szóval, a te fiú-ügyed hogy áll? - néz rám.
- Ahhoz, hogy ezt megértsd, az egész életemet el kell mesélnem.
- Hallgatlak - mosolyodik el.
Elmondok neki mindent, de a maffiát természetesen kihagyom belőle. Érdeklődve hallgatja a kis történetemet, s még én is meglepődök, mennyire nem átlagos az életem. Beleillene egy horror filmbe.
- És ezt a bizonyos Harry-t te szereted? - dől hátra a kanapén, s felhúzza a lábait. Halványan elmosolyodva nézek a földre.
- Igen, azt hiszem.
- És helyes?
Érzem, hogy az arcom elvörösödik, és kicsit felkuncogok.
- Nagyon is. Tudod, puha, göndör fürtök, gyönyörű smaragdzöld szemek, édes mosoly, mély, rekedtes hang, kellemesen férfias illat, tökéletes test, és az érintése annyira... gyengéd - ábrándozok.
- Te jó ég, te teljesen belezúgtál! - bök oldalba nevetve, mire elmosolyodok. - Miért nem mondod el neki?
- Mert tudom, hogy ő nem így érez. Csak azt hazudja - sóhajtok. Ez volt életem legfájdalmasabb mondata, ami elhagyta a számat.
- Ebben miért vagy olyan biztos? Ha azt mondja, szeret, és úgy is viselkedik...
- Csak tudom - vonok vállat. Nem mondhatom, hogy beleolvastam a naplójába, akkor ki tudja, mit gondolna rólam. Hozzáteszem, teljesen jogosan.
- Na és az a Louis, akit említettél? Vele mi van?
Felhúzom a lábaimat, átölelem őket, s az államat a térdemre támasztom.
- Szerettem őt, akkor még azt hittem, hogy nála jobban senkit nem fogok. Akartam őt szeretni. Talán az volt a baj - sóhajtok. - Most is szeretem, de csak barátként.
- Hm... Neked aztán tényleg bonyolult életed van - mosolyodik el. - Figyelj csak, holnap mit csinálsz?
- Szerintem semmi érdekeset - nézek rá. - Miért?
- Szuper, akkor délután egy kis vásárlás? - húzogatja mosolyogva a szemöldökét.
- Rendben, akkor olyan kettő körül átjövök, és innen indulhatunk! - mosolyodok el.
- Király, tök jó lesz! - ölel meg, ami számomra elég furcsa érzés. Vajon milyen, ha az embernek van egy barátnője? Remélem, hogy Hope-pal eljutunk arra a szintre, mert nagyon kedves lány, és bár rövid ideje ismerem, de megkedveltem.
- Uhum, de most mennem kell, akkor holnap találkozunk - simítom meg a hátát, majd elenged.
- Már nagyon várom - mosolyog, s kikísér.


Ahogy hazaérek, Harry rögtön letámad.
- Hol voltál? Jól vagy? - néz rajtam végig. Egy egyszerű mozdulattal felkap, s a pultra ültet. Megtámaszkodik mellettem, a szemembe néz.
- Igen, jól vagyok. Elengednél? - próbálom kerülni a tekintetét, de arca túl közel van az enyémhez.
- Hol voltál? - kér számon. Ránézek, s keserűen felnevetek.
- Semmi közöd hozzá! - teszem a kezem a mellkasára, hogy eltoljam magamtól.
- De, nagyon is van közöm, szóval mondd el szépen - néz a szemembe, de még nyugodt hangon beszél. Nyelek egy nagyot.
- A Starbucksban találkoztam egy lánnyal, és vele töltöttem egy kis időt.
Elégedetten elmosolyodik, s az arcomra nyom egy kis puszit, majd ellöki magát a konyhapulttól, s felmegy a szobájába. Felsóhajtva nyúlok a bőrömhöz, ahol ajkai érintettek. A szívem megint eszeveszettül dobog, s már én haragszom saját magamra a reakcióm miatt. Sőt, az is meglepő, hogy egy ismeretlen lánynak meséltem az életemről. Még sosem volt barátnőm, és sosem önthettem ki senkinek a szívemet. Nem is tudom, miért bíztam meg benne. Eleinte azért akartam, mert tartoztam neki ennyivel, amiért elvettem a barátját. De nagyon megkedveltem.
- Szia! - ránt vissza Anne a valóságba, ahogy mosolyogva bejön, és egy puszit nyom a homlokomra.
- Szia - mosolyodok el halványan. Nem hiszem el, hogy már ilyen késő van. Anne önt magának teát, s fáradtan leül iszogatni.
- Mi jót csináltatok ma? - pillant rám. Kihúzom a mellette lévő széket, s leülök. Rossz, hogy ilyen ritkán találkozunk, pedig egy házban élünk.
- Semmi különöset. Elmentem egy kicsit sétálni, és... - sóhajtok. - Kérdezhetek valamit?
- Persze, nyugodtan - vet felém egy kedves, de fáradt mosolyt. Újra a teába kortyol.
- Milyen érzés, ha az embernek van barátja? - kicsit félve kérdezem. Biztosan bolondnak tart emiatt, de mástól nemigen tudnék erről beszélni.
- Hú, hát az egy csodálatos dolog - teszi le a csészét az asztalra. - Mindig jól érzed magad vele, és nem csak a jóban van melletted, hanem a bajban is. De miért kérdezed?
- Ma találkoztam egy lánnyal, és egész jól elbeszélgettünk. Viszont nekem még sose volt barátnőm - halkulok el, s az ujjaimat nézve babrálok velük.
- Jaj, édesem, ez biztosan nem igaz - fogja meg a kezemet, s a szemébe nézek. - Kedves lány vagy, sokan szerethetnek téged. És itt van Harry is, ő is odáig van érted - mosolyodik el. Megköszörülöm a torkom és becsukom a szemem. - Valami gond van?
Megrázom a fejem, s felsóhajtok.
- Elmegyek aludni. Jó éjszakát - állok fel. Gyorsan kimegyek, mielőtt még tovább kérdezgetne, s felrohanok a fürdőszobába. Meleg vízzel lezuhanyzok, hogy egy kicsit megnyugodjak, s közben van időm átgondolni a dolgokat. Hope lehetne a barátnőm, ha több időt töltenénk együtt, és jobban megismernénk egymást. Szükségem van egy barátnőre, kiskorom óta vágyom rá. Meg egy barátra is, de az most mellékes, hogy mennyire akarom Harry-t...
A pizsamámban visszaslattyogok a szobámba, bedőlök az ágyba, s hamar el is nyom az álom.

28 megjegyzés:

  1. Szia :) nagyon jó rész lett. :D
    várom a kövit. :))
    puszi♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia, köszönöm szépen. :)
      Pár perc múlva hozom a kövit.
      Puszi <3

      Törlés
  2. Kedves ~E!
    Így 10 órakor újra és újra elolvastam ezt a fejezetet.
    A kedvenc sorozatom nem tűnt olyan érdekesnek, mint ez a történet.
    Nagyon szeretem, ahogy írsz, te vagy a legkedvesebb írók közül a kedvencem.
    Remélem Isabell-el összejönnek.

    U. I. : Nagyon kedves vagy számomra a blogoddal együtt! ♥

    Hatalmas ölelés minden szemszögből:

    Angel. xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Angel!
      Te jó ég, ez tényleg nagyon jól esik, hogy ennyiszer elolvastad. :) Én vagyok a kedvenced? Istenem, most tényleg hihetetlenül örülök, köszönöm!
      UI: Te is számomra, amiért mindig ilyen kedves kommentekkel ajándékozol, s iszonyat hálás vagyok mindenért! <3

      Törlés
  3. Drága ~E!
    Szint úgy eszméletlen rész lett, mint a többi. Tetszik, hogy új szereplő lépett be, még mindig meg tudsz lepni a résxekben történendő fordulatokksl, amivel csak fokozod a hangulatot, és az izgalmakat! De ahogy kifejted szálról-szálra a történetet az egyszerűen bámulatos. Soha nem hagyod, hogy ubalma legyen a rész, mundig jön egy újabb, és újabb kifejtendő rész.. Nagyon tetszik, hogy egyedi, és ezt minden részben meg is mutatod. Harry és Isabell közötti vonzalom és már szerelemnek mondható kötelék megfigalmazásátvitigylem, nem kapkodod el, de nem is aprózod. Irigykedek az írsi "móccereidre". :-D Hihetetlen, hogy 17 évesen így írsz..az összes tiszteletem a tied. Gratula ehez a részhez is! :) Nagyon várom a folytatást!!! :-D <3
    Ölel ~H~

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Bocsánat a helyesírási hibákért, de tegnap este 11 órakkor írtam..! :/ De remélem azért megérted, amit leszerettem volna írni neked.. :)

      Törlés
    2. Drága ~H~!
      Jaj, nagyon örülök neki, ha szerinted ez a rész (is) jó lett, bár szerintem nem igazán tartozik a legizgalmasabbak közé. És, te jó ég, nagyon jól esik, hogy ilyeneket mondasz, elképesztően boldog vagyok, ha nem tartod unalmasnak a részeket, és tetszenek a fordulatok! Igen, próbálkozom a megfelelő tempóban írni a kapcsolatuk kialakulását, és nagyon örülök, ha szerinted ez pont megfelelő. :) Nagyon szépen köszönök mindent! <3
      UI: Semmi gond, mindent tökéletesen értettem. :)

      Törlés
  4. Imádom ezt a részt is, akár csak a többit! :)
    Örülök neki, hogy Isabel talált magának barátnőt!
    De nem értem Isabel-t, Harry is mondja neki, hogy szereti, Hope is mondja, de a legfőbb az, hogy Anne is mondja, és az ilyet az anyák mindig észreveszik! Ha másnak nem is, de Anne-nek elhihetné, hogy Harry tényleg szereti őt!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon szépen köszönöm, örülök, hogy tetszik! Isabel-en tényleg nehéz kiigazodni, még nekem is, de már húzom sokáig ezt a dolgot, és próbálom a lehető legjobbra megírni! :)

      Törlés
  5. Imádon ezt a részt egyáltalán nem lett unalmas!!! :)
    Siess a kövivel!! :)
    Puszi: Lara Csen...♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen, és nagyon hálás vagyok érte, amiért ezt mondod. :)
      Pár perc múlva hozom a következőt.
      Puszi! <3

      Törlés
  6. Nagyon tetszett a rész!!:D
    Várom a következőt, kérlek siess!:))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy tetszett. :)
      Pár perc múlva hozom a következőt!

      Törlés
  7. Nagyon-nagyon jóóó rész lett gyorsan gyere a kövivel :DD *-* !!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon szépen köszönöm! Pár perc múlva hozom a következőt. :)

      Törlés
  8. Siess a következővel.:) Már nagyon kíváncsi vagyok a következőre!:"3 Remélem akkor történik valami 'érdekes' Harryvel és Vele...:"D Olyanra gondolok mint amilyen az előző rész volt. Ezt is imádtam.

    xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Pár perc múlva hozom a következőt, és igen, abban már fog történni néhány érdekes és izgalmas dolog. Remélem, hogy az is tetszeni fog. :)

      Törlés
  9. Ez nagyon jóóóóó! :D Gyorsan kövit lécci! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen! :) Pár perc múlva hozom a következőt!

      Törlés
  10. Nagyon jó :3 gyorsan hozd uj reszt !!!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm! :) Pár perc múlva hozom a következőt.

      Törlés
  11. Ezt a blogot nem te írtad régen? http://onedirectionblogja.blogspot.hu/

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. De igen, csak nem foglalkoztam vele túl sokat, így nem láttam értelmét, hogy folytassam. :/

      Törlés
    2. Pedig én mindig olvastam, és imádtam is! Pl.: a te oldaladon találtam meg, hogy hol lehet megnézni a TIU-t és ezért még mindig nagyon hálás vagyok! :D
      6x megnéztem egymás után, miután MIATTAD megtaláltam az oldalt!

      Törlés
  12. Nagyon jo!!!!!!kerlek siess a kovivel :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen! :) Pár perc múlva hozom a következőt.

      Törlés
  13. Nagyon jó rész lett ez is! :) De várom már azt a részt amikor végre Isabel is elmondja Harry-nek mit is érez iránta...*--*
    Siess a kövivel! <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen, örülök, hogy tetszett. Talán nem kell már olyan sokat várnod....... :D
      Pár perc múlva hozom a következőt! <3

      Törlés