16. fejezet - Az igazság

Drága Olvasóim!
Meg is hoztam az újabb fejezetet. Ez most valamivel izgalmasabbra és eseménydúsabbra sikeredett, mint az előző, szóval remélem, hogy elnyeri tetszéseteket. Mostanában a maffia-dolog kicsit háttérbe szorult, de ami késik, nem múlik. :) Szeretném megköszönni a 87 feliratkozót, és a komikat, pipákat, amiket az előző fejezethez kaptam. Az oldalmegjelenítések száma már több, mint 31.400, amiért szintén iszonyú hálás vagyok! <3 Maradjatok továbbra is velem, és hagyjatok magatok után nyomot! Jó olvasást!

Az igazság

Harry Styles
A szemébe nézek, és amit látok,
az leírhatatlan. Benne van minden.
Benne van a jövőm.
     Egy hét telt el azóta, hogy találkoztam Hope-pal. Azt hiszem, nála jobb és kedvesebb emberrel még életemben nem találkoztam. Szinte minden délutánomat vele töltöttem, mindent elmondtam neki Harry-vel kapcsolatban, s ő türelmesen hallgatott. Na, igen, Harry... Azóta is próbál felém közeledni. Erős falat építettem magam köré, nem engedem közel, bármennyire is erőlködik. Hihetetlenül nehéz, ez tény, de reménykedem, hogy egyszer megunja.
Az óra kettőt üt, s mosolyogva pattanok fel a kanapéról. Az előszobában felveszem a cipőmet, s miközben hajolok, hogy bekössem, két lábat látok meg magam előtt. Becsukom a szemem, felsóhajtok, s lassan kiegyenesedek. Belenézek a zöldellő szempárba, ami most is úgy csillog, mint a gyémánt.
- Hope-hoz mész? - von kérdőre. Idő közben sikerült kiszednie belőlem, hogy hova megyek minden délután. Ha nem árulom el, folyamatosan ezzel üldözött volna.
- Igen - válaszolok szűkszavúan, s kimegyek. Az égre nézve látom, hogy be van borulva, de esernyőért már nincs kedvem visszamenni. Felsóhajtok, s a már ismert úton megyek Hope-hoz. Bekopogok a sötétbarna ajtón, ami szinte azonnal kinyílik.
- Szia! - ölel meg mosolyogva, amit örömmel viszonzok.
- Szia - simítom meg a hátát. Beenged, s beinvitál a nappaliba. - Ma mit csinálunk? - dőlök hátra a bőrkanapén, s felhúzom a lábaimat.
- Mit szeretnél? - huppan mellém, s felém fordul. Megrántom a vállam, nekem aztán teljesen mindegy, a lényeg, hogy együtt szórakozzunk. - Nézd csak, vettem neked valamit - hajol az asztalhoz, hogy elvegye róla a kis dobozt. Kinyitja, s a reakciómat nézi. Egy 'H' betűs nyaklánc díszeleg benne.
- Te jó ég, ez gyönyörű! - veszem ki óvatosan az értékes ékszert. - És... miért kapom? - nézek rá.
- Mert nagyon megszerettelek, és szeretném, ha lenne valami dolog, ami rám emlékeztet.
Elmosolyodok, s próbálom tartani magam, hogy ne sírjak, de nagyon nehezen megy. Szorosan megölelem.
- Én is megszerettelek - súgom. - Tudod, még sose volt barátnőm - sóhajtok és elengedem. Megsimítja az alkaromat, közben beszédre nyitja az ajkait.
- Hát, most már van - mosolyog. - És mesélj, mi van Harry-vel?
Az alsó ajkamba harapva lenézek. Ez a név hallatán a pulzusom mindig emelkedik, a gyomrom apróra zsugorodik. Gyűlölök szerelmesnek lenni...
- Szinte nem is beszélek vele - sóhajtok, és az ujjaimat birizgálom. - Nem akarom közel engedni magamhoz, akkor csak fájdalmat okozna - emelem rá lassan a tekintetemet, s nyelek egy nagyot.
- Még mindig úgy gondolod, hogy hazudik? - rázza a fejét hitetlenkedve, szája szélén egy apró mosolyt vélek felfedezni. - Istenem, Isabell - sóhajt. - Szerintem hidd el neki, hogy szeret.
- Nem ismered őt. Nem olyan ember, aki csak úgy szerelembe esik - hajtom le a fejem újra, s a karkötőmet piszkálom.
- Nem csak úgy szerelembe esett, ezt te is tudod. Téged szeret. A sok lány közül pont téged - néz a szemembe. Nem szólalok meg, némán tartjuk a szemkontaktust egy ideig. Felhúzza a szemöldökét a reakciómra várva.
- Akkor sem hiszem el - vonok vállat, mintha nem annyira izgatna, pedig nagyon is.
- Nehéz eset vagy - sóhajt. - Menjünk valahova.
Halványan bólintok.

Egészen estig császkálunk a városban. Azért is szeretek vele lenni, mert így néha elfeledkezem Harry-ről. De csak néha. Aztán mindig jön valami, ami rá emlékeztet.
Az utca végén elbúcsúzom Hope-tól, és elindulok haza. Amikor elválunk, mindig olyan ürességet érzek, és ez most sincs másképp. Ha lehetne, reggeltől estig vele lennék. És ez az ajándék is igazán kedves volt tőle.
Basszus, a nyaklánc! Ott hagytam nála, a fenébe!
Megfordulok, s elindulok hozzá. Biztosan idiótának néz majd, bár teljesen jogosan.
Ahogy odaérek, furcsállva nézem, hogy az ajtó tárva nyitva. Összeráncolt szemöldökkel megyek be, s az előszobában megtalálom a nyakláncot, felveszem. Már épp indulnék ki, amikor meghallok egy mély hangot a konyhából, amit bárhol felismernék. Harry itt van. Lassan odamegyek, s látom, hogy pénzt ad Hope-nak.
- Te mit keresel itt? - nézek Harry-re. Riadtan vetik felém tekintetüket, Hope úgy néz ki, mint aki szellemet lát. Mi történik itt?
- Öm... én csak... - dadog Harry, s Hope-ra néz.
- Isabell, meg tudjuk magyarázni - kezdi el Hope, de ez most a legkevésbé sem érdekel, így elcsitítom.
- Harry-től akarom hallani - nézek rá, s összefonom a karomat magam előtt. Felsóhajt, Hope-ra pillant, majd felém fordul. Vesz egy mély levegőt, az ajkait beszédre nyitja.
- Azért fizettem neki, hogy legyen a barátnőd, hogy vigyázzon rád.
Hitetlenkedve rázom a fejem, s keserűen felnevetek.
- Ezt nem hiszem el. Azt hittem nagyobb görény már nem lehetsz! - emelem fel a hangom. - Hope? - fordulok felé. - Emberben még ekkorát nem csalódtam - nem bírom tovább, bekönnyezek. - Még ajándékokkal is képes voltál hitegetni?!
- Öm... - köszörüli meg a torkát Harry, s megvakarja az orrát. - Az tőlem van - néz rám csillogó szemekkel. - H, mint Harry.
A kezeimet ökölbe szorítom, s lenézek az ékszerre, ami az ujjaim közt lóg.
- Tartsd meg magadnak, nekem nem kell a mocskos ajándékod! - vágom hozzá, és kirohanok a házból. Szinte futok haza, s már az úton elkezdenek folyni a könnyek az arcomon. Nem hiszem el, hogy kihasználtak, nem hiszem el, hogy az egyetlen ember, akiben rövid ismeretünk alatt ennyire megbíztam, elárult. Nem hiszem el, hogy ez történt velem. Mivel érdemeltem ki, hogy a sors folyton büntet?
Ahogy hazaérek, lerúgom a cipőmet, s felrohanok a szobámba. Az ágyam tetejére ülök, és hangosan sírni kezdek. Nem telik el egy perc sem, Harry beront. Ahogy meglát, milyen állapotban vagyok, mélyen felsóhajt. Lassú léptekkel jön be, leül az ágy végébe, de én elfordítom a fejemet.
- Izzy, sajnálom - mondja halkan. Nem reagálok. - Nem akartam, hogy bajod essen, és azt meg nem engedted, hogy én veled menjek. Hallod? - mászik mellém.
- Nem érdekel - nézek rá vörös szemekkel. - Sosem volt normális barátnőm, erre most, hogy lehetett volna rá lehetőségem, kiderül, hogy az egész hazugság volt - csukom be a szemeimet, s a könnyek szüntelenül szántják végig nedves arcomat.
- Azt mondtad neki, hogy szeretsz - szólal meg óvatosan. Idegesen kifújom a levegőt, s újra elfordítom a fejemet.
- Hazudott - próbálom határozottan közölni, de szerintem nemigen jött össze.
- Miért nem vallod be? - teszi a kezét az arcomra, s kényszerít, hogy újra ránézzek. - Miért nem akarod elfogadni, hogy én is szeretlek?
- Mert tudom, hogy csak azért mondod, hogy utána szépen lefektethess! - szökik ki belőlem, de ahogy a mondat elhagyja a számat, azonnal megbánom. Értetlenül, a szemöldökét ráncolva néz rám.
- Ezt a baromságot meg honnan szedted? Miért csin... várj... - néz le, majd kikerekedett szemekkel újra rám. Rájött. Bántani fog. Remegni kezdek, a szívem hevesen dobog, s félve húzódok el kicsit. - Mikor jártál a szobámban? - csukja be a szemét. Látom, hogy ideges, de próbálja magát visszafogni. Félek, hogy mikor robban ki. - Mikor olvastál bele a naplómba? - préseli ki a fogai között. Nem válaszolok, nyelek egy nagyot. - Kérdeztem valamit! - emeli fel a hangját, mire összerezzenek.
- Én csak... - szólalok meg remegő hangon, de nem tudom folytatni. Felsóhajt és tekintetét a plafonra emeli, majd újra rám.
- Gyere velem - fogja meg az alkaromat, és maga után húz, egyenesen a szobájába. - Foglalj helyet, már úgyis jártál itt - mutat az ágyra, s kicsit ódzkodva, de leülök. A fiókjából előveszi a számomra már ismert könyvet, s leül mellém. Kinyitja, és a legnagyobb meglepetésemre elkezdi olvasni. - Nem tudom, hogy Izzy miért nem vallja be, hogy szeret. Olyan boldogok lehetnénk. Nem szerettem még senkit ennyire, mint őt, és tudom, hogy ezzel ő is pontosan így van. Mindent meg akarok, és meg is fogok tenni azért, hogy végre igent mondjon nekem, és boldoggá tehessem. Olyan nehéz, de meg fogok bele birkózni, mert megéri. Érte megéri.
A szívem hevesen dobog, ahogy hallom a szavakat, amiket gyönyörű ajkai formálnak. Mélyen a szemembe néz, érzem, hogy az arcom teljesen elvörösödik.
- Na, elhiszed? Ha még mindig nem, itt van leírva - mutatja. Zavartan a fülem mögé tűröm a hajamat, s a szememet lesütöm. Felsóhjat, a könyvet az asztalára dobja, s közelebb ül hozzám. Kezét óvatosan az arcomra simítja. - Nem akarsz valamit mondani? - kérdezi halkan. Nyelek egy nagyot.
- Sajnálom - remeg a hangom, de megrázza a fejét.
- Nem erre gondoltam - néz a szemembe. - Mondd, hogy szeretsz!
Veszek egy mély levegőt, és megharapom az alsó ajkam. Ha minden igaz, amit a naplójában írt, akkor itt az idő, hogy bevalljam neki. A szívem olyan hevesen ver, hogy szinte majd' kiugrik a helyéről, a végtagjaim úgy remegnek, mint eddig még soha.
Megfogom két oldalt az arcát és a szemébe nézek.
- Szeretlek, Harry. - Ahogy kimondom, édesen elmosolyodik, a szemei csillognak. Olyan, mint egy kisfiú, aki megkapta azt a játékot, amire mindig is vágyott.
- Én is szeretlek - csókol meg. Kezét a derekamra simítja, s én beletúrok dús, göndör fürtjei közé. Olyan szenvedéllyel érik ajkai az enyémeket, hogy szinte beleszédülök. Fogai közé veszi az alsó ajkamat, kicsit meghúzza, s nyelvével bejutást nyer. A combom alá nyúl, az ölébe ültet magával szemben. Megnyugtat, és egyben felzaklat, hogy ennyire közel van hozzám. A nyakát átölelem, s testemmel teljesen hozzá simulok. Kezét fel-le vezeti a hátamon, s érzem, hogy ha most nem állunk le, hamarosan az ágyban kötünk ki.
Zihálva válok el az ajkaitól, s a homlokomat az övének döntöm, halványan elmosolyodok, arcán megjelennek a gödröcskék. Annyira aranyos, annyira helyes, annyira tökéletes, és én annyira szeretem.
- El sem hiszem, hogy ez most tényleg megtörténik - ad még egy puszit az ajkaimra, s halkan felkuncogok.
- Pedig hidd el, mert nagyon is igaz - simítom meg az arcát. Hanyatt dől az ágyon, engem is magával ránt, így a mellkasára esek.
- És most hogyan tovább? - simít ki egy hajtincset az arcomból. - Lennél a barátnőm?
- Azok után, hogy fizettél valakinek, hogy játssza meg a barátnőmet? - húzom az agyát mosolyogva, de szerencsére leesik neki, hogy csak hülyülök.
- Nem, azok után, hogy beleolvastál a naplómba, és én nem akadtam ki - vigyorog. Felnevetek, s megrázom a fejemet.
- Bolond lennék nemet mondani - puszilom arcon.
- Mellesleg mit kerestél a naplómban? - néz a szemembe. Fogalmam sincs, hogy elmondjam-e neki. Bár most jó kedvében van, csak nem fog kiakadni.
- Öm... érdekelt, hogy mi folyik körülötted - gurulok mellé. - Tudod, az egész maffia-ügy, meg ilyenek.
Felsóhajt, s magához húz.
- Ha ennyire érdekel, elmondom.
- Tényleg? - nézek rá nagy szemekkel. Elvégre ez élete legnagyobb titka, vagy mi.
- Uhum. Egyébként úgy besurrantál a szobámba, hogy észre sem vettem. Gratula! - nevet kicsit. - Na, szóval. Az egész 1989-ben kezdődött az apámmal. Akkoriban ő alapította ezt az egész szervezetet azért, hogy a várost megvédjék az emberrablásoktól és egyéb bűnözésektől. Minden tökéletesen úgy ment, ahogy apám eltervezte, béke időszak következett a londoniak életében. Egészen 2000-ig minden rendben volt. Akkor hatéves voltam, és észrevettem apán, hogy kezd furcsa lenni. Tudom, egy ilyen kis gyerek nem veszi észre csak úgy, de nekem nagyon feltűnt. Szóval rá is kérdeztem, de csak annyit felelt, "Fiam, ha 16 leszel, mindent elmagyarázok." Így is lett, 2010. február 1-én leült velem a konyhába, mondván, hogy komoly dolgokról kell beszélnünk. Elmondta, hogy egy szervezetnek a vezetője, s egyszer én fogom átvenni a helyét. Enyhén szólva lesokkoltam, de nagy hősnek tartottam. A kezembe adott egy fegyvert, és megmutatta, hogy kell használni. Beavatott a legkisebb titkokba is, amikbe most nem mennék bele, mert elég szörnyű. A lényeg, hogy nem kevés gyilkosság történt itt az elmúlt tizenöt évben. 2010 végén apa hagyott nekem egy levelet, amiben azt írta, hogy életveszélyben van, és el kell mennie, de mindent rám bíz. Anyának beadták, hogy motorbalesetben halt meg, de gondolom erről már hallottál. Tehát én lettem az új vezető. Akkor váltam igazán férfivé. Élveztem, hogy segíthetek az embereknek, de legfőképp a családomnak. Minden ment a maga módján egészen egy éven keresztül. Azóta kész káosz - sóhajt. - Az embereket kénytelen voltam jobbakra és fiatalabbakra cserélni, hogy bírják a strapát. Már nem az a szervezet vagyunk, amit apa maga után hagyott. Veszélyben voltak a szeretteim, így a nővéremet, Gemma-t New Yorkba küldtem, de persze az igazi okot eltitkoltam. Az ottani emberem felhívta őt, és egy visszautasíthatatlan állást ajánlott neki. A srácokra, Niall-re, Zayn-re és Liam-re bíztam őt. 2012-ben kezdődött, hogy drogot kezdtünk terjeszteni. Kellett a pénz, és legális módon nemigen juthattunk hozzá, így nem volt választás. Igazából még most sem vagyok büszke rá, de már nem szállhatok ki. Az ellenség egyre csak gyűlt, nekünk pedig egyre komolyabban kellett venni az egészet. Így lett belőlem egy hidegvérű gyilkos - nyel egy nagyot.
- És a raktár? - nézek fel rá. Halványan elmosolyodik.
- Kis kíváncsi - kuncog. - Általában ott tartjuk a cuccokat, és más bűnözőkkel tárgyalunk.
- Értem. - Teljesen le vagyok sokkolva ez a sok szörnyűség hallatán, amit Harry átélt.
- Viszont mostantól ezerszer jobban kell rád vigyáznom - könyököl fel, s a szemembe néz. - Tudják, hogy rajtad keresztül támadhatnak, mint anno Tommo-nál. Szót kell nekem fogadnod, a saját érdekedben! Sehova nem mehetsz nélkülem.
Felsóhajtok, s az ajkaira pillantok, majd újra tekintetemet az övébe fúrom.
- Azt hiszem, ez menni fog - mosolyodok el, megfogom a kezét, s összekulcsolom az ujjainkat.
- Tudod, te vagy az egyetlen, akinek erről beszéltem - mászik fölém. Ahogy gesztenyebarna tincsei kuszán lógnak az arcába, szemei csillognak, s a halvány utcai fény félig megvilágítja az arcát, úgy néz ki, mint egy angyal.
- Megtisztelő - mosolygok. Nem bírom ki, muszáj beletúrnom göndör hajába. Felkuncog.
- Tetszik? - ad egy csókot a nyakamra, s én is nevetni kezdek.
- Imádom - túrom össze, mire "felháborodottan" néz rám.
- Hé! Ez reggelente tudod, hogy mennyi időmbe telik?! - próbálja játszani a dühöset, de szája szélén egy huncut mosoly látszik. A hátára lököm, az ajkaira adok egy puszit, és gyorsan lemászok róla. - Most menekülsz? - kel fel, s amilyen gyorsan csak tudom, szedem a lábaimat. A nevetéstől majd' megpukkadok, így egy kicsit nehézkes. Lerohanok a lépcsőn, de Harry szorosan a nyomomban van. Sikítozva menekülök előle. Valószínűleg úgy nézünk ki, mint két gyerek, de nem érdekel. - Megvagy! - kap el hirtelen hátulról, mire felkiáltok, és hangosan nevetni kezdek. Egy cuppanós puszit nyom az arcomra, s ebben a pillanatban nyílik a bejárati ajtó. Anne belép, s minket látva rögtön mosoly terül az arcára. Harry még mindig a hátam mögött áll, karjai szorosan körbefogják a derekamat.
- Istenkém, de édesek vagytok - nyom egy-egy puszit az arcunkra. - Ti vagytok a legcukibb pár a világon!
- Anya, ne már - forgatja meg mosolyogva a szemét Harry.
- Jó, jó, bocsi - emeli fel a kezeit, szája még mindig felfelé görbül. Boldogan néz rajtunk végig, Harry felé vet egy pillantást, s bemegy a konyhába.
- Ő is örül nekünk - teszi a fejét a vállamra, s jobbra-balra kezd el dülöngélni, így vele együtt én is. - Mondjuk ki ne örülne?
Elnevetem magam, és az arcára adok egy nagy puszit. A szemébe nézek, és amit látok, az leírhatatlan. Benne van minden. Benne van a jövőm.

44 megjegyzés:

  1. Fantasztikus rész lett!! :D Nagyon jó hogy ilyen hamar hozod a részeket!
    Siess a kövivel!!!! :D
    Puszi: Lara Csen...♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen! :) Próbálom mindig a lehető leghamarabb, viszont a mostani egy kicsit késik.
      Puszi! <3

      Törlés
  2. Azta, ez nagyon fantasztikus lett. Ebbe a részben minden volt, imádom. *-* Azt hiszem ez a jelenlegi kedvenc részem, nagyon kíváncsian várom a kövit. Nem szeretem siettetni az írókat, de most mégis megkérlek, hogy egy kicsit siess. :D :*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon szépen köszönöm, és, te jó ég, örülök, ha tényleg így gondolod, és ez volt a kedvenced. Megpróbálok sietni, bár már így is kicsit kések, de legkésőbb holnapra elkészül! :)

      Törlés
  3. ÍSDFGHJKLKJHRESDFGHJKL
    JÉZUSATYAÚRISTEN.
    BEST SZÜLINAPI AJÁNDÉK EVER!:D
    Nagyon aranyosak, de miért van egy olyan érzésem, hogy ez csak megjátszás?><
    Jészus, miért látok ilyeneket?
    Nóryxoxo

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Akkor utólag is nagyon-nagyon boldog szülinapot kívánok! :) Nem tudom, hogy miért megjátszásnak érzed. Az jó, ha érzed, hogy valami nem stimmel, mert abban igazad van, de az majd később kiderül. :)

      Törlés
    2. Akkor örülök hogy nem csak nejen van rosz előérzetem

      Törlés
  4. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jujj! Egyszerűen imádom! :D
      Ezt a rész vártam! *---* Legalább százszor el fogom még olvasni mire hozod a következőt! :D
      Úgye hamar hozod a következőt? :D
      Puxi! :*

      Törlés
    2. Jaj, nagyon örülök, ha ennyire tetszett, köszönöm szépen! :) Hát, legkésőbb holnapra hozom a következőt, pedig már így is késésben vagyok vele.
      Puszi! :*

      Törlés
  5. Szia :)
    annyira jó rész lett. :P
    bár nem világos mert ha Hope barátját ölték meg akkor miért szövetkezik Harryvel? :O
    amúgy az utolsó két mondat nagyon tetszett. :D
    puszi♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! :)
      Köszönöm szépen! Ezt a kérdést direkt hagytam megválaszolatlanul, mert a következő részben lesz róla szó. Nagyon örülök, hogy tetszett, mert elég sokáig vacakoltam, mire sikerült így megfogalmaznom. :D
      Puszi! <3

      Törlés
  6. Jeeeeeeeeej *-----------------* Imádom :33 Harry és Izzy olyan édesek :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy tetszett, és, hogy édesnek tartod őket. :)

      Törlés
  7. Imádom, egyszerűen imádom! :)
    Erre a fejezetre nincsenek szavak! :D
    A nyakláncnál, amikor Hope odaadta Isabel-nek, egyből arra gondoltam, hogy H mint Harry, és igazam lett! :D
    Kérlek szépen, nagyon siess a következővel! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon szépen köszönöm, örülök, hogy ennyire tetszett. :) Az jó, ha rögtön arra gondoltál, mert nekem addig, amíg nem értem el ahhoz a részhez, eszembe se jutott, hogy ez lehetne... :D
      Legkésőbb holnap hozom a következőt!

      Törlés
  8. Nagyon-nagyon tetszett! Sőt, inkább imádtam! Igen, ez jobb szó:D Annyira édesek együtt!:33
    Siess a következővel, pls:)))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon örülök, hogy tetszett, és köszönöm szépen! :) A következőt legkésőbb holnap hozom.

      Törlés
  9. Szia :) Ez a rész egyszerűen tökéletes lett ! Már annyira vártam ezt a részt *-* Csodálatos a blogod !!! És siess a kövivel ;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! :)
      Ami azt illeti, már én is vártam ezt a részt. Örülök, hogy tetszett, és köszönöm szépen! :) Legkésőbb holnap hozom a következőt.

      Törlés
  10. Uuuu :3 gyorsan kovit

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Legkésőbb holnap hozom a következőt! :)

      Törlés
  11. ooo istenem ez a resz csodas lett! de amugy nekem is van egy olyan erzesem hogy Harry reszerol csak megjatszas, de csak nem remelem:) siess a kovivel, nagyon varom xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon szépen köszönöm, örülök, hogy tetszett. Ami azt illeti, tényleg van valami az ő részéről, de nem megjátszás. Hogy pontosan mi az, az majd később kiderül. :) Legkésőbb holnap hozom a következőt!

      Törlés
  12. Nagyon jo lett :3 s lehetne egy olyan kerdesem h nem irsz meg masik blogokat ? Linkelned amit eddig irtal ?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen! :) Itt megtalálod az összes eddigi blogomat: https://www.blogger.com/profile/12164850752977264642

      Törlés
  13. IMÁDOOOOOOM. Siess a kövivel<3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy tetszett. :) <3 Legkésőbb holnap hozom!

      Törlés
  14. ÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓ ÉDES ISTENEM!!!!!!!! Egyszerűen IMÁDOM!!!!! Gyorsan kövit lécci! :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon örülök, hogy tetszett! :) Legkésőbb holnap hozom a következőt!

      Törlés
  15. Drága ~E!

    Először is sajnálom, hogy az előző rész alá nem írtam semmit. :/ De elmondhatom milliószor elolvastam. Ez a rész....te jó ég. Meg is könnyeztem, amikor Isabell látta Harry-t Hope-nak pénzt adni. Azt hittem valami szörnyűség történik vele, de szerencsére utána fülig ért a szám. :D Annyira édesek és végre Isabell is be vallotta érzéseit. Na és Harry titkai.....fantasztikus rész lett. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy Anne mit fog szólni ahhoz, hogy a férje nem halt meg, s gondolom lesz még pár megoldatlan ügy. :D Egyszerűen imádok mindent bele értve téged is. Annyira csodálatos vagy, hogy hihetetlen. :) <3 Már bánom, hogy eddig nem írtam neked. :) Várom a következő részt. :) <3


    Chixi ♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Chixi!
      Semmi gond, nekem már az is nagyon sokat jelent, hogy elolvastad, és, hogy tetszik. Az jó, ha bekönnyeztél, mert ezek szerint hatott rád érzelmileg és ami azt illeti, egy kicsit én is, amikor írtam... :D Ah, nagyon boldog vagyok, amiért így gondolod, de tényleg. Igen, még Anne-nel és a férjével kapcsolatban bőven lesz szó a későbbiekben, és próbálom majd azt is izgalmasra írni. Én is imádlak téged, amiért támogatsz, és itt vagy, hidd el, eszméletlenül hálás vagyok érte, és nagyon jól esik! Ne bánd, nagyon köszönöm, amiért most írsz. :) <333 Legkésőbb holnap hozom a következőt!

      Törlés
  16. Nagyon jó rész lett ez is *-* :D Egyszerűen imádom már rengetegszer elolvastam és még el is fogom egy párszor :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon szépen köszönöm, és örülök, hogy tetszett! :)

      Törlés
  17. Kedves ~E!
    Annyira jó volt ez a rész hogy valami leírhatatlan! Nem is értem hogy tudsz ennyire jól fogalmazni én nagyon örülnék hogyha tized ennyire is tudnék írni! Vagy hússzor át olvastam ezt a rész és még többször is át fogom! Remélem hamar jön az új rész!

    XxPanni

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Panni!
      Nagyon szépen köszönöm, és örülök, hogy tetszett! :) Te jó ég, azért ne túlozz, annyira nem vagyok jó, de tényleg iszonyatosan jól esik, amiért ezt írod. Legkésőbb holnap hozom a következőt!

      Törlés
  18. Kedves ~E!
    Mit is írhatnák.. Megint lenyűgöztél! Imádom! Vére, hogy összejöttek. :D Nagyon sok izgalom elé nézhetünk még, én úgy érzem, de ez csak felpörget engem, és kb. naponta 2x megnézem, hogy nem-e tettél fel új részt. :) És hát ez is eljött, Isabel és Harry "egymásra találtak". Szuper rész lett, mint mindegyik más. Kíváncsi vagyok milyen fordulatot hozol a következő részben. Nagyon várom, siess vele! ;) Még egyszer gratula! <3

    ~H

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves ~H!
      Ahw, nagyon szépen köszönöm, és örülök, amiért elnyerte a tetszésedet. :) Igen, ami azt illeti, jól érzed, próbálok egyre több izgalmat vinni a történetbe, és remélem, hogy azok is tetszeni fognak. :) És tényleg iszonyatosan jól esik, amiért ezeket írod, hálás vagyok érte! <3 Legkésőbb holnap hozom a következőt.

      Törlés
  19. Pedig én mindig olvastam, és imádtam is! Pl.: a te oldaladon találtam meg, hogy hol lehet megnézni a TIU-t és ezért még mindig nagyon hálás vagyok! :D
    6x megnéztem egymás után, miután MIATTAD megtaláltam az oldalt!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon örülök, hogy tetszett a blog, és, hogy követted, és segíteni is tudtam. Csak sajnos mostanában nem lenne rá időm, azért nem folytatom. Mostanában a frisseket inkább a Facebookos oldalra posztolom. :)

      Törlés
    2. Melyik a te facebook oldalad?
      Mert olvasok párat, de nem tudom, hogy a tied melyik!

      Törlés
    3. https://www.facebook.com/pages/One-Direction-Hungary/398691380199429?ref=hl Ez. :)

      Törlés
  20. Szia nagyon jó lett,alig várom a következőt,mikorra várható?:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia, köszönöm szépen! Pár órán belül hozom. :)

      Törlés