17. fejezet - Közénk tartozol

Drága Olvasóim!
Sajnálom, hogy ennyit kellett várnotok erre a fejezetre, de mégis siettem, ahogy tudtam. Nagyon szépen köszönöm a 94(!!!) feliratkozót, és a visszajelzéseket az előző fejezethez. :) Eszméletlenül sokat jelent, hogy már ennyien vagytok, folyamatosan támogattok és mindig egyre csak növekszik az olvasók száma. Szóval iszonyat hálás vagyok mindenért, köszönöm! <3 Remélem, hogy a fejezet tetszeni fog legalább annyira, mint az eddigiek, és hagytok nyomot magatok után. Jó olvasást!

Közénk tartozol

Légy vad!
Hidd el, többen fognak tisztelni.
     Reggel mosollyal az arcomon ébredek fel. Csodás éjszakánk volt Harry-vel, azt hiszem, hogy nála jobbat keresve sem találnék. Kinyújtózkodom, és átfordulok a másik oldalamra. A mosoly eltűnik az arcomról, ugyanis Harry nem fekszik mellettem. Aggódva ülök fel, s nézek körbe a szobában, de semmi. Még csak... 9 óra?! Szuper, megint elaludtam.
- Jó reggelt, álomszuszék! - löki be a lábával az ajtót, s egy tálcával a kezében, mosolyogva jön be.
- Ez mi? - nézek az ételekre kómásan, s beletúrok a hajamba. Leül mellém, a tálcát közénk teszi, és egy csókot lehel az ajkaimra, amin elmosolyodok. Olyan édes.
- Reggeli. Nem nagyon tudok főzni, de egy kis palacsintát sikerült összedobnom - von vállat. - Remélem szereted az epret csokiba mártva, mert az is van.
- Harry, a reggeli készítés az én dolgom lenne - nevetek kicsit. - De tényleg édes vagy!
- Ja, tudom - mosolyog. Egy epret a csokiba márt, s az ajkaimhoz emeli, leharapom az édes gyümölcs felét, és a másik felét ő eszi meg.
- Figyelj csak, megtennél nekem valamit? - néz rám, s megköszörüli a torkát. Összeráncolom a szemöldököm. Az arcát elnézve nem valami jó dologról lehet szó. - Ma lesz egy megbeszélés az embereimmel, és szeretném, ha te is eljönnél.
- Ööö... Rendben. - Fogalmam sincs, hogy minek kellek én oda, de valamiért úgy érzem, ez Harry-nek fontos. Ennyit igazán megtehetek érte. - És miféle megbeszélés ez, hogy nekem is részt kell rajta vennem?
- Átlagos, amilyen szokott - ad még egy epret a számba -, csak jó lenne, ha ők is tudnák, mi a szitu. Valamint nem szívesen hagynálak itthon egyedül.
Elmosolyodok, s ahogy lenyelem az epret, egy csókot nyomok az ajkaira. Szája szélén egy apró mosoly jelenik meg, és a tarkómnál fogva magához húz egy hosszabb, szenvedélyes csókra.
- Akkor ugye ez most egy igent jelent? - simítja meg gyengéden az arcomat, s ahol ujjai a bőrömet cirógatják, bizsereg.
- Igen - mosolyodok el. - De ugye nem kell nagyon kiöltöznöm?
Felkuncog. Akármennyire is hihetetlen számára, utálok kiöltözni. Mosolyogva megrázza a fejét, s csendben elfogyasztjuk a Harry által gyártott reggelit.

Ragaszkodott hozzá, hogy ő mosogasson, így most a szekrényem előtt válogatok, hogy mit vegyek fel, bár nem mintha nagy lenne a választék. Mivel nem akarok kitűnni a többiek közül, nyilván sötét cuccban kell megjelennem. Választásom egy rövid fekete nadrágra, és egy ugyanilyen színű topra esik. Átmegyek a fürdőbe, magamra veszem a ruhákat, s a tükör elé állok. Nem tetszik. Nem akarok Harry-re szégyent hozni, így muszáj valami normális külsőt varázsolnom magamra. A hajamat kifésülöm, s hagyom, hogy lágy hullámokban omoljon a vállamra. Fogmosás után előveszem a sminkkészletemet, s most valamivel többet teszek magamra, mint általában.
Elégedetten nézek magamon végig, most már valamennyivel jobban illek ehhez a társasághoz.
Lebattyogok a lépcsőn, s Harry már az előszobában vár, kezei a zsebében pihennek. Ahogy meglát, csillogó szemekkel mér végig, a lábujjaimtól a fejem tetejéig.
- Wow, te aztán kitettél magadért - mosolyog elismerően. Felsóhajt, mikor közelebb érek hozzá, arcán még mindig látszanak a gödröcskék. - Gyönyörű vagy.
Arcomat elönti a pír, s szégyellősen, halványan mosolyogva hajtom le a fejemet. Nagyon könnyen zavarba tud hozni.
- Köszönöm - motyogom, s a fülem mögé tűröm a hajamat. Harry kicsit felnevet, a homlokomra nyom egy apró puszit, majd megfogja a kezemet, s összekulcsolja az ujjainkat. Elmosolyodok édes tettén.
- Mehetünk? - néz le rám, egy aprót bólintok. Kimegyünk, és felpattanunk a motorra. Azt hiszem, ehhez már kezdek hozzászokni, sőt, a végén még megeshet, hogy meg is szeretem. Felvesszük a sisakot, s átölelem Harry derekát. - Kapaszkodj! - indítja be a motort.
Nagy sebességgel száguldunk az utakon, a fák csak úgy suhannak el mellettünk. Furcsa érzés vesz hatalmába, amikor motorra ülök. Olyankor kicsit szabadnak érzem magam, bár meglehetősen félek is. Viszont az, hogy Harry-re bízom magam, ő irányít, megnyugtat.
Nem telik el sok idő, megállunk a már ismerős faház mellett. Leszállunk, s a sisakot levéve beletúrok a hajamba, ami mostanra kicsit lelapult. Harry megfogja a kezemet, s előre megy. Az ajtót kinyitja, és ahogy belépünk, minden szempár ránk szegeződik. Furcsa érzésem van ebben a helységben. Kicsit borzongok, ahogy visszagondolok arra az éjszakára, amikor megkötözve ültem a sarokban. És az a gonosz vigyor... Végignézek a srácokon, akik tetőtől talpig feketében ülnek. Nos, legalább most én sem lógok ki a sorból. A szememmel végigfutok minden egyes embert, amikor megpillantom Hope-ot. Kikerekedett szemekkel nézek fel Harry-re, s egy kicsit megszorítom a kezét. Megköszörüli a torkát, s kicsit előrébb lép.
- Srácok, ő itt a barátnőm, Isabel. Valamennyien már ismeritek.
- Várj, várj, várj... Barátnő? - húzza fel egyikük a szemöldökét. - Tudod, hogy nem lehet.
Harry felsóhajt, s az alsó ajkába harapva pillant rám, majd újra a srácra.
- Vigyázni fogok, és titeket is erre kérlek. Hope - néz a lányra, aki bólint, s előrébb lép. Harry el akarja engedni a kezemet, de ijedten kapok utána, s tekintetemet az övébe fúrom. Visszalép, kezét az arcomra helyezi, megcsókol. - Nincs semmi baj, csak beszélni szeretne veled - súgja. Hope-ra pillantok, aki kissé feszülten méreget minket. Felsóhajtok, és egy halvány bólintás után elengedem a kezét. Harry elmegy, és a fiúknak kezd magyarázni valamit, amíg Hope félrehív.
- Tudom, hogy nagyot csalódtál bennem - kezdi el. - De Harry utasított erre, és őt nem árulhattam el.
Összefonom magam előtt a karjaimat, s végignézek rajta.
- Ki vagy te? - vetem felé a kérdést, ami több dolgot is magába foglal. Remélem érti.
- Harry-nek dolgozom - sóhajt. - Kellett egy lány is a csapatba pont az ilyen feladatokra, így bevett. Körülbelül két hónapja vagyok itt, és ez volt az első komoly dolog, amit rám bízott. Nem akartam már most elcseszni - néz a szemembe. Még mindig hihetetlenül haragszom rá, bármennyire is nem akarok. Utálok haragudni valakire. Őszintének tűnik a megbánása, és elhiszem, hogy Harry-nek nem mert nemet mondani.
- És a Rob-os mese? A vágás a karodon? - ráncolom a szemöldökömet. Az alsó ajkába harapva lenéz, majd újra a szemembe.
- Harry mondta, hogy nagyon lelkiismeretes vagy, és ezzel a mesével könnyebben közel engedtél magadhoz. A vágásokat csak véletlenül szereztem, nem annyira vészesek - magyarázza. Ez a sztori egész hihetőnek tűnik. Talán sikerül egy nap elfelejtenem, és megbocsájtanom neki. Most még nem megy. - Harry-nek is könnyen megbocsájtottál, pedig ő találta ki.
Te jó ég, mintha olvasna a gondolataimban.
- Igen, mert... mert őt szeretem, és azért csinálta, mert ő is engem. De mindegy, felejtsük el... - legyintek. - Talán egy nap jóban leszünk - vetek felé egy óvatos pillantást, s visszasétálok Harry-hez, leülök mellé a szakadt kanapéra. Nem szólalok meg, nem akarom megzavarni, valami fontosat magyaráz egy szállítmányról. Nézelődni kezdek, engem ez a téma egyáltalán nem köt le. A szemem megakad az egyik pasason, aki kajánul vigyorogva figyel engem. Nyelek egy nagyot, s kicsit közelebb ülök Harry-hez, így már szinte teljesen rámásztam, de nem érdekel. Így biztonságosabb. Óvatosan visszapillantok a srácra, aki az alsó ajkába harapva még mindig pásztáz. Szinte éget. Nem bírom, ahogy néz, úgy érzem, mindjárt megfulladok.
- Harry - szólok halkan, s kissé megrángatom a karját. Nem vesz észre, tovább beszél, így kénytelen vagyok megismételni előző tettemet. Végre felém fordul. - Kimegyek egy kicsit levegőzni.
- Jó, de csakis a faház körül két méteres körzetben - néz a szemembe, halványan bólintok. Felállok, s ahogy megyek kifelé, látom, hogy a fiú elég alaposan végigmér. Az utolsó lépéseket az ajtóig sietve teszem meg, s ahogy kiérek, becsukom az ajtót magam mögött. Sokkal jobban érzem magam a friss levegőn. A környezet kellemes. Minden zöld, a madarak csicseregnek és a nap sugarai átszűrődnek a fák lombjai között. Felsóhajtok, és ahogy Harry mondta, a faház körül kezdek sétálgatni. Az agyam teljesen kikapcsol, így csaknem szívrohamot kapok, amikor a srác megjelenik előttem. A ház oldalának dőlve, a kezeit a zsebébe dugva mosolyog rám.
- Remélem nem hoztalak kellemetlen helyzetbe, amiért megnéztelek - futtatja rajtam végig a tekintetét, s szégyellősen lehajtom a fejemet. - De tudod, iszonyat jó csaj vagy - jön közelebb, én pedig automatikusan hátrálok. - Na, ne félj - kuncog, hirtelen a derekam után nyúl, s magához húz. Olyan hirtelen történik az egész, s bennem annyi ijedtség van, hogy indulatosan csattan a kezem az arcán. A lendülettől a feje oldalra fordul, a fájó helyet fogja, s dühöngve néz rám. A szemeim kikerekednek, ahogy eljut az agyamig, mit is tettem. Idegesen beszívja a levegőt, s öklével megindul felém, de a kezemet magam elé tartva tompítom az ütést. Megfogom az alkarját, és a háta mögé szorítom. Fájdalmasan felnyög. Mindez pillanatok műve, s még én is meglepődök saját magamon. Olyan gyorsan cselekedtem, és most szinte remegve nézem, ahogy a srác tehetetlen.
- Mi folyik itt? - jelenik meg Harry, s riadt tekintettel lohol felénk. Elengedem a fiút, felszisszen, s a földre rogy.
- Bassza meg! - szitkozódik. Félve nézek Harry-re, elvégre mégiscsak az ő embere. Harry a srácot nézi, majd felvont szemöldökkel rám, s újra rá. Hitetlenkedve felnevet. Nevet? De hát miért?
- Istenem, Dave, ennyire hogy lehetsz balfasz?! - segíti fel a földről. - Mi történt?
- Hát, tudod én csak beszélgetni akartam vele - kezd el magyarázkodni -, de félreértette, és hát... - sóhajt. - Nem mondtad, hogy kiképezted őt.
Harry furcsállva néz rám, s megrázza a fejét. Nagyokat pislogok.
- Nem képeztem ki - gondolkodik el. - Tényleg, Izzy, honnan tudsz ilyet?
Megvonom a vállam, s szégyellősen a földre nézek. Harry közel lép hozzám, az állam alá nyúl, felemeli a fejemet, ezáltal kényszerítve, hogy smaragdzöld szemeibe nézzek.
- Tudod, az életben legtöbbször egyedül kellett boldogulnom, és megtanultam pár dolgot. Eddig még alkalmazni nemigen mertem, és most sem állt szándékomban, de valamiért csak úgy jött magától.
Harry elmosolyodik, a srácra pillant, majd megfogja a kezemet, s visszahúz a raktárba.
- Srácok - jön be még mindig a vállát fogva a fiú, s levágódik a kanapéra. - Szerintem ezt a csajt be kell vennünk. Komolyan, rohadt kemény!
- Várj, mi? - néz rá Harry, s kicsit felnevet. - Nem, az ki van zárva! Nem fogom őt ilyen veszélynek kitenni! Szó sem lehet róla - ül le, s az ölébe húz. Végigtekintek a társaságon, mindenki engem néz.
- Ne csináld már, tudod, hogy szükségünk van rá! - szólal meg az egyik. - Ha tényleg elbánt Dave-vel, akkor nem lehet semmi a csaj - mosolyodik el. Harry karja, ahogy körbeölel, megfeszül.
- Tüntesd el azt a vigyort a képedről! Nem fogjuk bevenni!
- Cica, te mit szeretnél? - néz rám a Harry mellett ülő pasas. Harry-re pillantok, aki feszengve várja a válaszomat. Egy maffiának a tagja lenni? Nem lehet rossz. Akkor legalább tényleg úgy érezném, hogy van értelme az életemnek. Hope is köztük van, és egész jól bírja lány létére. És így legalább Harry-vel még közelebb kerülhetnénk egymáshoz.
- Én szeretnék köztetek lenni - nézek Harry-re. Hitetlenkedve felhúzza a szemöldökét, a szája kissé tátva marad, a többiek elmosolyodnak.
- Te jó ég, kicsim, szó se lehet róla! Belehalnék, ha valami bajod lenne - néz a szemembe, s megsimítja az arcomat. Kezemet az övére teszem.
- Nem lesz bajom. Kérlek - könyörgök. Felsóhajt, a fejét rázza. - Mmm... - bújok hozzá.
- Ah, ne csináld ezt - sóhajt. Szorosan átölel, és a hátamat kezdi simogatni.
- Csajszi, szerintem már közénk tartozol - mosolyog a fekete hajú srác. Elmosolyodok, és újra Harry-re nézek.
- Még átgondolom, jó? - suttogja, és az arcomra ad egy puszit. Kicsiket bólintok. - Srácok, a többit akkor úgy, ahogy megbeszéltük - néz rájuk. Bólintanak, szinte egyszerre felállnak, és kimennek. Harry-re emelem a tekintetemet, s az ajkaira adok egy puszit. - Most hízelegni próbálsz? - mosolyodik el.
- Meglehet - vonok vállat, de nem bírom ki nevetés nélkül. - Na, kérlek!
- Mondtam, majd még átgondolom! Bár... - egy huncut vigyor jelenik meg az arcán. - Lehet, hogy valamivel könnyebben rá tudnál venni - simítja végig a combomat, keze a fenekemnél megáll. Tekintete megakad a dekoltázsomon. - Dögös vagy ebben a cuccban, de még dögösebb lennél nélküle - dönt végig a kanapén, s fölém mászik. Elnevetem magam. - Most kinevetsz? - mosolyog. - Nem szép dolog - csókolja meg a nyakamat.
- Hm... - túrok a hajába, érzem, ahogy a testemet átjárja a bizsergő érzés, ahogy ajkai a nyakamat kényeztetik. Mindig ezt váltja ki belőlem, és ezt nagyon imádom. Ellazít.
- Na mi az, most már nem annyira vicces? - dörmögi, és kezét a topom alá vezeti. Kiráz a hideg, ahogy cirógatni kezdi a bőrömet, közben ajkai az enyémekre találnak, és szenvedélyesen csókol. Beletúrok puha göndör tincseit közé, s kicsit meghúzom. Egy halk morgással jelzi, hogy élvezi.
Azt hiszem, szenvedélyes óráknak nézünk elébe, itt, a raktárban...

34 megjegyzés:

  1. De jó lett! :))
    Siess a kövivel.

    VálaszTörlés
  2. HÚÚÚÚÚ! Ez nagyon nagyon cukiiii! *.* Gyorsan kövit lécci! :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy tetszett. Hamarosan hozom a következőt! :)

      Törlés
  3. De jóó:) Siess a kövivel, imádom.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, örülök, hogy tetszett. Nem sokára hozom a következőt. :)

      Törlés
  4. Kedves ~E!
    Mint mindig, most is sikerült meglepned! Nagyon vártam ezt a részt, és bevallom, ismét vigyorogni támadt kedvem. ( Sajnos beszélni nem tudtam a ragasztószallaggal a számon. ;) )
    A lényeg, hogy hihetetlen ügyesen írsz, és nem győzöm újra, meg újra végig olvasni ezt a fejezetet is.
    Nagyon köszönöm, és hálás vagyok, amiért írod ezt a blogot! :)

    Szerettettel, és sok-sok öleléssel:
    Angel

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Angel!
      Nagyon örülök, amiért sikerült meglepnem téged, és annak is, hogy vigyorogtál. Ez a ragasztószalagos dolog kicsit furcsa, de biztos meg volt rá az ok... :D
      Nagyon szépen köszönöm, én vagyok hálás azért, amiért mindig írsz, és támogatsz! Hidd el, hogy nagyon-nagyon sokat jelent nekem! :) <3

      Törlés
  5. Bevallom megleptél! Nem erre számítottam! Azt hittem Hazza nem szereti Izzyt de ezek után(hogy nem akarta megengedni hogy beszálszon) már elhiszem hogy szereti

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon örülök, ha sikerült meglepnem téged, és annak is, hogy most már te is elhiszed. :)

      Törlés
  6. Jesszusom ez fenomenális *--* Én személy szerint örülnék hogy ha Izzy közéjük tartozna... Meg ahogy Dave-t is elintézte :D Siess a kövivel

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon szépen köszönöm, örülök, hogy tetszett! És ami késik, nem múlik... :D Hamarosan hozom a következőt!

      Törlés
  7. Nagyon tetszik...sőt, imádom! :)
    Annyira aranyos, ahogy Harry odavan Isabel-ért, de ez fordítva is igaz! :)
    Kérlek, kérlek, nagyon siess a következővel! :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen, örülök, hogy tetszik! Szerintem is nagyon aranyos. :) Hamarosan hozom a következőt!

      Törlés
  8. Nagyon jól írsz!! Imádom ! És annyira édes h oda vannak egymásért *_* Siess a kövi résszel ! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon szépen köszönöm, örülök, hogy elnyerte a tetszésedet. :) Hamarosan hozom a következőt!

      Törlés
  9. Imádtam, nagyon jó volt!:D
    Siess a kövivel!:))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen, örülök, ha így gondolod. :) Hamarosan hozom a következőt!

      Törlés
  10. Szia ~E ! Ez is nagyon-nagyon szuper rész lett ! Imádtam mint ahogy a többit is :) Siess a kövivel !

    Puszi:
    Reby

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! Nagyon szépen köszönöm, jól esik, amiért ezt mondod. :) Hamarosan hozom a következőt! Puszi!

      Törlés
  11. Szuper jo lett kérlek gyorsan a kövit!!!!
    :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm. :) Hamarosan hozom a következőt!

      Törlés
  12. Drága ~E!


    Tyűha! Ez jutott eszembe a rész elolvasása után. Micsoda "tökös" csaj Isabel. Nem gondoltam volna, hogy ilyeneket tud, tehát nem csak Harry-t és engem is meglepett vele. Remélem beveszi Harry a bandába. Mondjuk, ha most "ilyen könnyen" rá tudná venni. :D Kíváncsi leszek mi fog itt még történni. Mi lesz, ha Tommo esetleg vissza megy? ( jó mondjuk még csak most küldte el Harold :D) Vagy esetleg át áll valami másik helyre és lázadni kezd? Gemma, haza megy-e? Isabel, hogy fogja bírni ebben a közösségben? Mi lesz Ann-el? Juj, annyi kérdés van, és legeslegszívesebben már most megtudnám/elolvasnám. Annyira izgalmas az összes rész, és téged ismerve mindig megcsavarod, ahol tudod. Imádom és imádlak, de nagyon, egyszerűen néha csodálkozok magamon, hogy eddig, hogy nem volt merszem nem írni neked. :D Pedig még nem is harapsz.! :) Szóval nagyon sajnálom, hogy eddig szavakkal nem igazán támogattalak. :( Ha, esetleg nem jutna időm az elkövetkezendő időben pár kedves szót írni, akkor megnyugtatlak, hogy olvaslak ugyan úgy és nyomon követem Hisabel (vagy nem tudom, milyen név mix jönne ki :) ) párost. :D De, mindenképpen megpróbálok pár semmit nem érő sort ide firkantani. :D Mondjuk lehet, hogy neked nagyon fel se tűnne, ha nem írnék. :) Izgatottan várom a folytatást, és élvezd még a maradék 2 (hétvégével együtt 4) napot. Sok puszit küld: <3


    Chixi <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Chixi!
      Ami azt illeti, én sem gondoltam, hogy Isabel ennyire meg fog változni, egyszerűen csak jött, nem is gondolkoztam rajta, szóval én is meglepődtem rajta. :D A kérdéseid teljesen jogosak, és a legtöbbre hamarosan választ is kapsz. Legszívesebben már most elmondanám, de szeretném, ha meglepetésként érne. Nagyon örülök, amiért olyannak ismersz, aki sok csavart tesz bele a történetbe! Én is imádlak téged, és igen, tényleg nem harapok! :D Ne sajnáld, amiért nem írtál eddig, mert most folyamatosan támogatsz, amiért nagyon hálás vagyok. Hm, Hisabel? Nem rossz, sőt, kimondottan tetszik. :) Hogy semmit nem érő sort?! Hidd el, hogy minden egyes szó nagyon jól esik tőled, és igenis feltűnne, ha nem írnál, mert a kommentjeid mindig megmosolyogtatnak, és iszonyú boldog vagyok, amikor a szavaidat olvasom. És iszonyú hálás vagyok neked, amiért mindig támogatsz, és velem vagy! :) Puszi! <33

      Törlés
  13. Eszméletlen jó lett!!!
    Siess a következővel!!:)))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen. :) Hamarosan hozom a következőt!

      Törlés
  14. Ez iszonyat jó rész lett :) :D Már várom a következőt :D Kíváncsian vagyok h mik történnek még majd :D Hogy Harry megengedi e h közéjük tartozzon Izabell vagy h végülis elfogadja e majd a H betűs nyakláncot amit eredetileg Harry-től kapott Hopon keresztül :D Nagyon jó részeket írsz és élvezet olvasni ezt a történetet :) Nem győzöm visszaolvasni a fejezeteket :) :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen, nagyon örülök, hogy tetszett. A kérdéseidre hamarosan választ kapsz, talán pár fejezet múlva. :) És tényleg jól esik, amiért ilyeneket írsz, nagyon hálás vagyok érte! :)

      Törlés
  15. Szia ~E,nagyon jó rész lett mint mindig.:) csak így tovább:) küldtem neked email-t.:)
    ezen a néven: jeneifannidaniella@gamil.com
    remélem majd megnézed:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! Köszönöm szépen, és örülök, hogy tetszett. :) Amint tudom, mindig nézem az e-maileket, és válaszolok is rájuk!

      Törlés
  16. Szia ~E, ma reggel találtam rá a blogodra, és csak faltam a sorokat, ez egészet elolvastam egy ültő helyemben. Valami fantasztikus. Egyszerűen nem bírtam abbahagyni, mikor megláttam hogy nincs következő rész kb a sírás kerülgetett. Nagyon rég nem kötött le ennyire fanfic..:') Csak gratulálni tudok.!:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! Örülök, hogy rátaláltál, és, hú, nagyon szépen köszönöm! Iszonyatosan örülök, amiért ennyire tetszik lekötött a blog. :)

      Törlés