19. fejezet - Helló Amerika!

Drága Olvasóim!
Meghoztam az újabb fejezetet. Remélem, hogy az első hét senkinek nem volt túl megterhelő. :) Sajnálom, hogy mostantól csak hetente tudok új fejezettel érkezni, de iszonyú sok tantárgyam van, és sűrű órarendem. De hétvégéken mindig hozni fogom! Szeretném megköszönni a 100(!!!!) feliratkozót! Hű, most már tényleg nehezen fogom csak fel, hogy ennyien vagytok! Nagyon hálás vagyok érte, köszönöm, köszönöm, köszönöm! Nagyon szeretlek titeket! <3 Remélem, hogy a fejezet elnyeri majd a tetszéseteket. Jó olvasást!

Helló Amerika!

Nehéz úgy leugrani a szikláról,
hogy nem tudod, mire esel.
     Reggel még mindig Harry szoros ölelésében ébredek. Ujjai össze vannak kulcsolva az enyémekkel, teste közel fekszik hozzám. Halk és nyugodt szuszogása tölti meg a szobát. Felsóhajtok, s óvatosan lehámozom magamról a karját, felülök, majd álmosan a hajamba túrok. A szemem megakad a szekrényen, aminek az alján az utazótáskám lapul. Nem akarom megváltoztatni a döntésemet.
Egy mély sóhaj után végül rászánom magam, és a szekrényhez sétálok. Halkan kinyitom, kiveszem a táskát és belepakolom minden cuccomat, a fürdőszobából is. Rossz lesz itt hagyni ezt a helyet, és bár nem örökre megyek el, hiányozni fog minden, főleg Harry. Őt hagyom itt a legnehezebben.
A fürdőszobában még elkészülök, felöltözök és megmosakszom. A szobából táskámat megfogva elindulok ki, de még visszapillantok Harry-re. Édesen öleli a takarót, halkan szuszog. A szívem szakad meg, ha arra gondolok, mit fog érezni, mikor felébred. Felsóhajtok, odamegyek, és egy óvatos puszit nyomok a puha arcára. Álmában elmosolyodik.
Erőt véve magamon kimegyek a szobából, és halkan becsukom az ajtót. Az előszobában előveszek egy papírt, és könnyezve kezdem el írni a sorokat:

Drága Harry!

Mikor ezt a levelet olvasod, én már Amerika felé repülök a nagynénimhez. Kell egy kis idő a kapcsolatunknak. Eközben el tudsz gondolkodni mindenen, ami történt. És mielőtt azt hinnéd, hogy a te hibád, nem, nem az. Ne aggódj, nagyon vigyázz magadra és anyukádra is! Kérlek, hogy ne hívj, majd én jelentkezem, ha úgy érzem, eljött az ideje. Ne feledd, hogy nagyon, sőt, még annál is jobban szeretlek! Légy jó!

Csók, Isabel.

Felsóhajtva nézek még utoljára körbe a házban. A bőröndömet magam után húzva kimegyek, s becsukom az ajtót. Ahogy távolodok a háztól, egyre inkább a sírás fojtogat. Itt hagytam Harry-t, és mindent, ami pár hónap alatt a szívemhez nőtt. Minden és mindenki hiányozni fog, de így lesz a legjobb.

A repülőn ülve van időm végiggondolni mindent. Őrület, ami történt. Furcsa módon találtam rá a szerelmemre Harry személyében, és ami a legabszurdabb, hogy mindez akaratom ellenére. Ha az utóbbi időszakot elmesélném valakinek, biztosan hülyének nézne. Egy maffia? Azt hittem, ilyen csak a filmekben van. Harry a legtaszítóbb és egyben legvonzóbb srác, akivel valaha találkoztam. Sikerült teljesen beleesnem. Olyannyira, hogy elfelejtettem mindent, amit anno tett velem.
Mire feleszmélek, már megérkezünk New Yorkba, s leszállok a gépről. A nénikémnek küldök sms-t, hogy jöjjön értem a reptérre, majd mindent elmagyarázok. Keresek egy padot, leülök és nézelődök. Az emberek más akcentussal beszélnek, mint amihez hozzá vagyok szokva. Már sokszor elképzeltem Amerikát, de nem hittem, hogy ilyen tömeg van az utcákon. Valahogy teljesen más itt minden. Az agyam akaratom ellenére is Harry-n pörög. Hiányzik. Legszívesebben megölelném, megcsókolnám, és bebizonyítanám neki, hogy mennyire szeretem. De már késő. Ott hagytam.
- Isabel, kicsim! - hallom az ismerős hangot, mire automatikusan odakapom a fejem, elmosolyodok és felállok. Becky nénikém szorosan karjaiba von, én pedig viszonozom ölelését. - Istenem, ugye nincs baj? - simítja végig a karomat, végigpillant rajtam. Halvány mosolyt erőltetve rázom a fejem. - Engem nem tudsz átverni - néz a szemembe. És igaza van, neki nem hazudhatok. Ő mindig kiállt mellettem, meghallgatott és tanácsot adott. A maffiáról viszont neki sem szólhatok, bármennyire is nehéz lesz.
A bőröndömet segít a kocsihoz cipelni, beülünk és elindulunk. Az agyam folyamatosan azon kattog, hogy Harry elolvasta-e már a levelet. Ha elolvasta, hogy reagált? És még azt sem tudom, hogy Anne-nek mit mondok majd.
Pár perc múlva megállunk egy nagy ház előtt. Felsóhajtok, kiszállok a járműből, és Becky nénit követve, bemegyek a házba. A cipőmet leveszem az előszobában, majd bemegyünk a konyhába, a nénikém tölt teát, és leülünk.
- Mesélj - néz rám. Felsóhajtok, összeszedem a gondolataimat és beszédre nyitom az ajkaimat.
- Anne fia, Harry... egyszerűen tökéletes. Teljesen beleszerettem úgy, hogy észre sem vettem. Louis-t is elhagytam miatta. - Utálok hazudni, de ezt most muszáj. - Harry-vel jól megvoltunk egy ideig, de mostanra túlzásba esett. Nem enged el sehova egyedül, túlságosan félt mindentől - sóhajtok.
- Azért, mert szeret téged - mosolyodik el. - Ez szerintem aranyos. Nem is értem, hogy engedte, hogy ide gyere - kortyol a bögréjébe. Megköszörülöm a torkom, mire gyanakvóan néz rám. - Ugye tudja, hogy itt vagy?
- Hát, én írtam neki egy levelet... - vakarom meg a tarkómat. - Így is nagyon fájt őt ott hagyni. A búcsúzkodás csak nehezítette volna - birizgálom a bögre fülét, és beleiszok a teába. Rég nem ittam már ilyet. Jól esik.
- Szívem, akkor hívd fel! - simítja meg a kézfejemet, mire ráemelem tekintetemet. Megrázom a fejem.
- Örülök, hogy képes voltam ott hagyni, nem akarom hallani a hangját - hajtom le a fejemet. Felsóhajt, a már üres bögréket átteszi a mosogatóba, és a pultnak dőlve rám néz.
- A szobád az emeleten az első ajtó.
Halványan bólintok, a bőröndömet megfogva felmegyek, és az ágyra vetem magam. A telefonom rezeg, megnézem, s a pulzusom őrületesen kezd emelkedni. Harry. Megmondtam neki, hogy ne keressen. Nem akarok vele beszélni. Kinyomom. A könnyek gyűlni kezdenek a szememben.
- Isabel, elmegyek vásárolni, van kedved jönni? - kiabál. Most jól jönne, ha valami elterelné a figyelmemet Harry-ről, és amúgy is jó lenne körülnézni New Yorkban. Elvégre ki tudja, hogy meddig maradok itt?
- Igen, egy perc!
Magamra veszek valami normális ruhát, megfésülködöm és lemegyek. A lábamat a cipőmbe bújtatom, és Becky nénire nézek.
- Neked is veszünk pár új cuccot, rád fér - ereszt felém egy halvány mosolyt.
Mivel ragaszkodtam hozzá, hogy ne kocsival menjünk, gyalog indulunk el. Addig is kitisztul a fejem.
New York teljesen más, mint London. Nem csak azért, mert az autók a másik oldalon mennek, hanem mindenben különbözik a két város. Itt még a levegő is más.
Betérünk egy cipős boltba, s Becky nénikém már válogat is a magassarkúk közt. Én inkább a kényelmesebb, kicsit sportosabb cipőket nézegetem. Az agyam megint más felé kezd kalandozni, de rögtön visszazuhanok a földre, ahogy tőlem pár méterre meglátok négy srácot. Niall, Liam, Louis, és... a kreolbőrű fiú nevét elfelejtettem. Azt hiszem, Zack. Louis tekintete találkozik az enyémmel, ő is annyira elfehéredik, mint én. Mennyi az esélye annak, hogy az első napomon New Yorkban összefutok vele? Nem hinném, hogy túl sok.
Lassú léptekkel közeledik felém, végül megáll, és szorosan magához ölel, amit viszonozok. Jól esik újra érezni az illatát, már hiányzott. Megsimítja a hátamat, és a nyakamra ad egy csókot.
- Istenem, kicsim, hogy kerülsz ide? - enged el végül, de nem távolodik el tőlem. Az arcomból kisöpör egy hajtincset, majd megsimít.
- Ez... hosszú történet - sóhajtok, s lenézek. Az állam alá nyúlva újra felemeli a fejemet, és az ajkaimra pillant. Látom, hogy meg akar csókolni, így elfordítom a fejemet. Megköszörüli a torkát.
- Gyere fel hozzám, és beszélgessünk, jó? - szól halkan.
A szemébe nézek, halványan bólintok, és odamegyek Becky nénihez, aki épp egy fekete tűsarkút próbál.
- Felmegyek egy kicsit Louis-hoz, jó?
A vállam fölött Louis-ra pillant, majd újra rám néz, és bólint.
- Azért ne maradj túl sokáig, és vigyázz magadra!
Bólintok, majd Louis-val elindulunk hozzá. Fogalmam sincs, hogy mi járhat most a fejében, de látszik, hogy valamin nagyon gondolkodik. Hatalmas háztömbökhöz érünk, Louis kinyitja az ajtót, és az első emeleten lévő egyik lakásba bemegyünk. Az előszobában ledobjuk a cipőnket, és beinvitál a nappaliba, ahol leülünk a fekete kanapéra. Kicsi a lakás, de Louis-nak egyedül szerintem pont elég.
- Kérsz valamit? - néz rám. Megrázom a fejem. Felsóhajt, hátradől és még mindig engem pásztáz, várva a magyarázatot. Megköszörülöm a torkom, s összeszedem a gondolataimat.
- Amikor eljöttél Londonból, nagyon sok minden megváltozott. Főleg Harry-vel kapcsolatban, ugyanis rájöttem, hogy... szeretem őt - nézek rá. A szemöldökét felhúzza, kicsit feljebb csúszik a kanapén. Maga elé meredve hallgat tovább. - Kiderült, hogy ő is szeret engem, szóval... összejöttünk.
Kínosan felnevet, megrázza a fejét.
- Épphogy eljövök, te máris rátalálsz valakire! Szép! Örülök, hogy ilyen könnyen túl tetted maga rajtam. Egyáltalán jelentett neked valamit? - néz a szemembe. Nyelek egy nagyot, ez a legrosszabb kérdés, amit most kaphattam.
- Tudod, én rájöttem, hogy amit érzek irántad, az... az már nem szerelem - motyogom. - Sajnálom, Louis.
Felsóhajt, lehunyja a szemeit, és látom, hogy próbál erőt venni magán.
- És erre mégis mikor jöttél rá? - szinte suttogja.
- Amikor eljöttél. Én azt hittem, hogy szeretlek. Vagyis szeretlek is, de csak úgy, mint egy barátot - magyarázkodom, közben a szememet egy pillanatra sem veszem le róla.
Nem szól semmit, pár perc csend vesz minket körül. Kínos. Remélem, hogy emiatt nem utál meg egy életre, és el tudja fogadni, ami történt. Nem akarom őt elveszíteni.
- És most miért jöttél New Yorkba? - fordul felém. Birizgálni kezdem az ujjaimat, az alsó ajkamat harapdálom. Nem tudom, hogy hogyan fogalmazzam meg, így csak hagyom, hogy a számat elhagyják a szavak.
- Harry túlzottan féltett. Nem mehettem el sehova nélküle, mindig a nyomomban volt, és ettől besokalltam. Reggel hagytam neki egy levelet, hogy szükségem van egy kis szünetre, és leléptem - halkulok el. Louis összevont szemöldökkel néz rám. - Még nem tudom, hogy mikor megyek vissza Londonba - sóhajtok, hátradőlök a kanapén, felhúzom a lábaimat és átölelem őket.
- Volt oka, hogy ezt tegye - szól halkan. Meglepetten emelem rá tekintetemet. - London veszélyes hely, és emlékezz, hogy mi történt a múltkor is! Hallgass Harry-re, és bízz benne! És ha tényleg szeret, akkor... akkor meg is fog védeni mindentől - mosolyog halványan.
- Nem haragszol? - nézek a szemébe. Megrázza a fejét, mire elmosolyodok, és megölelem. - Köszönöm - súgom.
- Ugyan, erről nem tehetsz - simogat. - Nem iszunk valamit?
Kicsiket bólintok. Eltol magától, feláll, majd egy perc múlva visszatér egy whiskys üveggel és két pohárral a kezében.
- Uh, be akarsz rúgni? - mosolygok. Leül mellém, tölt mindkettőnknek az alkoholból, majd az egyik poharat a kezembe adja.
- Miért ne? - von vállat vigyorogva. Koccintunk, és egyszerre behúzzuk. Az alkohol marja a torkomat, és a gyomromban is hamar megérzem, tekintve, hogy ma még nem ettem semmit. - Uh, ez jó - fogja meg az üveget, majd újra tölt.
Így megy ez egészen addig, amíg el nem fogy az egész üveg...

A kanapén fekszem, nem akarok felállni, félek, akkor elesnék. Túl sokat ittam. Nem kellett volna. Louis is hasonló állapotban fekszik mellettem, s a plafont nézi. Homályosan látom az üres whiskys üveget az asztalon.
- Ugye nem akarunk itt feküdni egész nap? - beszél nehezen. Nekem is erőt kell vennem magamon, hogy megértsem a szavait.
- Hmm... Nem akarok felkelni, rosszul vagyok - nyöszörgöm. Louis nehézkesen felül, majd négykézlábra érkezik a földre. - Most mit csinálsz? - nézek rá hunyorítva. Lehasal, és becsukja a szemét. - Nehogy ott aludj el, hallod? - bököm meg erőtlenül a vállát. Nem reagál. Felsóhajtok, erőt véve magamon, lassan felülök. A szoba forog velem, úgy érzem, hogy a kanapé is mindjárt kiszalad alólam. Az asztalba kapaszkodva felállok, majd lehajolok, és megfogom Louis karját. - Gyere már!
- Istenem - sóhajt. Feltápászkodik, egy kicsit meginog, de megfogom a karját. Tántorogva vezetem őt a szemben lévő szobába, szerencsémre pont ez a hálószoba.
- Feküdj le! - mutatok az ágyra.
- De én utálok ruhában aludni - néz rám, mire megforgatom a szemem. - Ugye nem zavar, ha levetkőzöm?
- Nem, de akkor igyekezz, mert már én is fáradt vagyok - billegek az ágyhoz, és szó szerint ledobom magam. Betakarózok, és már csak azt fogja fel az agyam, hogy Louis is lefekszik mellém, és már szuszog is.

26 megjegyzés:

  1. Szia :)
    nagyon tetszik a rész. :D
    úgy érzem ebből az ottalvásból még bonyodalom lesz. :P
    várom a kövit. :))
    puszi♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Köszönöm szépen, örülök, hogy tetszik.
      Ami azt illeti, jól érzed... :)
      Nem sokára hozom a kövit!
      Puszi <3

      Törlés
  2. Édes isten! Mindig meg tudsz lepni, ahogy most is! Nagyon sajnálom Harry-t, hogy elment a szerelme (akiért mindennél jobban aggódik) és csak egy levelet hagy maga után! Meg még persze,m ha felhívja, akkor Isabel ki is nyomja a telefont! Louis-nak igaza van, Isabel-t csak Harry védheti meg a bajtól, csak ő óvhatja meg minden rossztól! És tényleg nem hiába aggódik érte, hiszen ő tudja, hogy milyen veszélyek leselkednek Isabel-re! Remélem, hogy Harry nem jön rá, hogy ezek ketten együtt aludtak részegen Louis ágyában (Louis ráadásul meztelemül), mert ha rájönne biztos, hogy felforrna az agyvize (amit nem csodálnék) Reméelm, hogy Harry nem fogja meglátni őket! Nagyon köszönöm, hogy ilyen klassz blogot írsz, megtiszteltetésnek érzem, hogy olvashatom a történetedet! Ilyen hosszú hozzászólás sem írtam még, de megérdemled, hogy pár szónál többet kapj! :)
    Puszillak, Timi! :) ♥♥♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát, nagyon örülök annak, ha sikerült meglepnem téged. :) Igazából én is nagyon sajnálom őt, ezért is volt nehéz megírni, és az összes ilyen részt is, mert nem akarok neki fájdalmat okozni, még ha ez csak kitaláció is. Harry előbb-utóbb valószínűleg megtudja, és ebből is bonyodalom lesz. És jaj, most elárultam, de sebaj, úgyis hamarosan jön a következő rész. :) Én köszönöm szépen, amiért folyamatosan írsz, támogatsz, mert tényleg nagyon-nagyon jól esik minden szó, amit tőled kapok! A komment hosszúságáért is hálás vagyok, amiért így kifejtetted a gondolataidat. :)
      Puszi! <333

      Törlés
  3. Nagyon jóó !!!
    Hamar a kövit ! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen, hamarosan hozom a következőt. :)

      Törlés
  4. Szupii ez a blog hamar a köviiiit

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon szépen köszönöm, hamarosan hozom. :)

      Törlés
  5. Ez nagyon tetszett!! Kíváncsi vagyok, hogy mi lesz ebből, mert az biztos, hogy ebből kihozol valami;) Nagyon várom a kövit!!:D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy tetszett. És igen, teljesen igazad van, ebből még lesz valami... :D Hamarosan hozom a kövit!

      Törlés
  6. Na erre kíváncsi leszek! :D Gyorsan kövit lécci! :)

    VálaszTörlés
  7. Nagyon de nagyon jo lett lécci sies a kövivel!!! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon szépen köszönöm, hamarosan hozom. :)

      Törlés
  8. íííí gyorsaan a köviiit

    VálaszTörlés
  9. Drága, fantasztikus, csodás ~E!

    Nagyon sajnálom, hogy az előző fejezethez nem tudtam írni. Egyszerűen már az első hét teljesen leszívott. :( Bocsáss meg, hogy most is ilyen későn fejtem ki a véleményemet. :)
    Imádtam. Hihetetlenül aranyos volt Harry féltékenykedése/féltése, ami tény és való egy pöppet túlzásba esett, viszont hihetetlenül aranyos volt. :) Viszont ez az elutazása tényleg meglepett. Vajon mit szólt Harry? Juj és találkozott Louis-sal. Valójában azt hittem durván elbánik Isabel-el, de hál égnek nem történt semmi ilyen. :) Kíváncsi vagyok mi történik? Lehet, hogy Harry az éjszaka közepén beállít egy csoport kigyúrt alakkal és megvereti Louist? Mi van akkor ha Louis át állt egy másik bandába? Te jó ég annyira izgatott vagyok mi fog történni. Minél előbb várom a következő részt. :) <3
    Örülök, hogy ezt mondod. Nagyon jól esik, és tényleg sajnálom, hogy múltkor nem írtam. :/
    Kitartást a sulihoz, jó tanulást, és ha teheted pihenj egy keveset. Sok puszit küld xxx


    Chixi <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága, fantasztikus, csodálatos Chixi!
      Emiatt sose kérj bocsánatot, és engem is teljesen kikészített már az első hét. Teljesen mindegy, hogy mikor írsz, én válaszolni fogok. :)
      Juj, nagyon örülök, amiért elnyerte a tetszésedet a fejezet, és aranyosnak tartod. Mellesleg szerintem is az. :) Az jó, ha sikerült téged meglepnem az utazással! Hát, a kérdéseidben van némi igazság, és valamelyikre hamarosan választ is kapsz! A következő rész még ma hozom. :)
      Tényleg nem kell sajnálnod, hogy nem írtál, de köszönöm, hogy most igen! Engem azzal is támogatsz, ha csak olvasod, és tetszik. De természetesen imádom olvasni a kommentjeidet, mindig erőt gyűjtök belőlük. :)
      Neked is kitartást, és sok sikert a sulihoz! <33
      Puszi!

      Törlés
  10. Hamar, hamar az új részt.*-------*
    Kedves ~E!

    Imádom a blogodat és nagyon kíváncsi vagyok rá, hogy mi fog történni.
    Minden egyes nap ránézek, hogy nincs-e véletlenül új rész...:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Nagyon szépen köszönöm, örülök, hogy tetszik. És jól esik, amiért ennyire várod a következő részt, hamarosan hozom is! :)

      Törlés
  11. Szia nagyon de nagyon vàrom már a köszi részt mèg a sulis szünetekben is rà nézek a blogodra hogy ujra olvassam nagyon imàdom màr vagy 3szor olvadtam ujra nem lehet vele betelni olyan jò!!!!!!! :)
    Jò tanulàst kivànok neked!!!!
    Remélem hamar jön a kővi mert màr túl kivàncsi vagyok és bocsi hogy ilyen késön irtam komentet csak most tudtam össze szedni a gondolataimat.
    Sok puszi E Becca

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Jaj, nagyon aranyos vagy, örülök, hogy tetszik a blog. :) Neked is jó tanulást, és sok sikert kívánok az iskolához! Hamarosan hozom a következőt. És emiatt ne kérj bocsánatot, nagyon hálás vagyok, amiért most írtál, és akármikor kommentelsz, én válaszolni fogok rá. :)
      Puszi!

      Törlés
  12. uram isten írjál már egy új réészt!!!! olyan lassú vagy!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Azért, hogy egy ilyen elképesztő sztorit meg lehessen írni, ahhoz idő kell, szóval ne sürgesd, mert neki is van magánélete! Majd ha te is tudsz egy ilyen jó sztorit írni, úgy hogy sürgetnek, akkor majd beszélhetsz!

      Törlés
    2. Sajnálom, amiért ilyen ritkán hozom a részeket, de próbálom a legtöbbet kihozni magamból, és ehhez sajnos idő kell. Plusz, még ott van az iskola. Tudom, hogy ez nem túl jó kifogás, de én akkor is igyekszem, és ne haragudj, amiért ennyit kell rá várnotok!
      És Timi, köszönöm szépen! :) <3

      Törlés
    3. Ugyan, természetes, hogy megvédelek, ha gonoszak veled! :) ♥♥♥

      Törlés