27. fejezet - Összezavarsz

Drága Olvasóim!
Meghoztam a 27. fejezetet. Tudom, hogy azt ígértem, hogy a szünetben tudom hétköznap is hozni, de ami azt illeti, rengeteget voltam a barátaimmal, és sokat buliztam. Ennek a fejezetnek az eleje egy kissé lapos, viszont a végre felé történnek dolgok. Nagyon szépen köszönöm a 117(!!!) feliratkozót, és az összes kommentet, pipát, amit az előző fejezethez hagytatok! Iszonyú hálás vagyok érte mindegyikőtöknek! Tényleg nagyon sokat jelent, hogy ennyien vagytok, támogattok, és fogalmam sincs, hogyan köszönhetném ezt meg! <3 Remélem, hogy elnyeri a fejezet a tetszéseteket és hagytok magatok után nyomot most is. :) Jó olvasást!

Összezavarsz


Úgy érzem, mintha
minden eltűnne.
Nincs múlt, nincs jövő.
 Csak a pillanat.
     Este hét körül érek haza. Halkan lépkedek beljebb, s a nappaliba bekukkantva látom, hogy Harry mellkasán fekszik a szomszéd kislány, Zoe. Halványan elmosolyodok, s az ajtófélfának dőlve figyelem őket, de nem vesznek észre.
- Isabel hol van? - kérdezi a kislány vékony hangon. Harry felsóhajt, hátrasöpri Zoe haját és megsimítja az arcát. Összeráncolt szemöldökkel figyelem őket. Nem gondoltam, hogy emlékszik még rám.
- Nem tudom. Szeretnél valamit játszani? - tereli a szót. Felsóhajtok, s mint aki most érkezett, bemegyek. A lány felém fordítja a fejét, leugrik Harry-ről és mosolyogva szalad hozzám, a nyakamba ugrik.
- Szia - mosolyodok el. Jól esik, hogy valaki örül nekem. Szorosan ölelem magamhoz kis testét és belélegzem kellemes virágillatát.
- Hol voltál? Már Harry aggódott érted - néz rám nagy szemekkel. Nyelek egy nagyot. Nem válaszolok, csak megsimítom pirosló orcáját, majd egy kis puszit nyomok a homlokára. - Játszol velünk? - mosolyog. Kicsit megrázom a fejem. - Hé, te sírtál! - változik a tekintete aggódóvá. - Harry, Isabel-t valaki bántotta! - fogja meg a kis kezével az enyémet, behúz a szobába és leültet Harry mellé.
- Nem, Zoe, nincs semmi baj, tényleg! - próbálok egy mosolyt erőltetni, de sehogy se megy. Szívszorító érzés egy szobában lenni vele, mellette ülni meg pláne. Hallom, ahogy levegőt vesz, érzem az illatát, ami átjárja az egész testemet. Bőre egy pillanatra az enyémhez ér, s mintha szikrák keletkeznének közöttünk. Nem nézek rá, de mégis tudom, hogy most is tökéletesen néz ki.
- Képzeld, Harry-vel rajzoltunk valamit! Mindjárt megmutatom - szalad ki, s így a szobában a lehető legkínosabb csend vesz minket körül. Kicsit messzebb ülök tőle, úgy érzem, a közelében megfulladok. Rápillantok, s észreveszem, hogy engem figyel.
- Szóval... aggódtál? - kérdezem halkan. Megharapja az alsó ajkát és megrázza a fejét.
- Zoe túlzott. Csak fogalmam sincs, hol voltál - néz rajtam végig és beletúr a hajába. Erőt kell vennem magamon, hogy ne csókoljam vagy öleljem meg.
- Kiszellőztettem a fejem, miután úriember módjára közölted velem, hogy Hope az új barátnőd.
A hangom élesebben és keményebben szól, mint azt szerettem volna, Harry meglepetten néz rám. Szólásra nyitja a száját, már most látom rajta, hogy idegesen akar válaszolni.
- Itt van! - ugrándozik be Zoe boldogan, így Harry inkább befogja. Egy halvány mosolyt erőltetek Zoe felé, aki a kezembe adja a papírt. - Az te vagy, az Harry, ez pedig én és épp labdázunk - magyarázza. Egész jól sikerült, tekintve, hogy Harry rám mosolyog, én pedig boldogan szaladok felé, miközben Zoe a labdába rúg. - Te szereted Harry-t? - néz rám. A szám kissé tátva marad, a hang bent reked a torkomban. Fogalmam sincs, hogy erre mit válaszolhatnék. Ha őszinte lennék, rávágnám, hogy igen, de a mostani egy nagyon furcsa helyzet. - Hm? - siettet.
- Én... - próbálom összeszedni minden gondolatomat, hogy magyarázhatnám ezt ki, mikor megszólal a csengő.
- Zoe, azt hiszem, érted jöttek - áll fel Harry. - Köszönj el Isabel-től.
- Szia! - ölel meg és egy kis puszit ad az arcomra, majd megfogja Harry kezét és kimennek. Felsóhajtok, megfogom a fejemet és a könyökömre támaszkodok. Még mindig nem sikerült teljesen lenyugodnom a Hope-os eset óta. Akárhányszor arra gondolok, hogy Harry megcsókolta, görcsbe rándul a gyomrom és az ájulás kerülget.
- Mit válaszoltál volna neki? - ül le lassan velem szemben az asztalra. Könnyes tekintetemet rászegezem és a hajamba túrok. Komoly arccal néz rám, már szinte ijesztő.
- Úgyis tudod - motyogom és a kezemmel kezdek babrálni. Oldalra nézek, képtelen vagyok tartani vele a szemkontaktust. Kellemetlenül érzem magam, mégis jól esik, amiért ilyen közel van hozzám.
- A rohadt életbe, hogy nem tudsz rajtam túllépni! - szitkozódik, idegesen feláll és a hajába túr. Értetlenül nézek rá. A szekrényhez megy, kivesz egy üveg whiskyt, és egy jó nagyot belekortyol. A fejét a szekrényajtónak dönti s mélyen felsóhajt. Félve nézem, hogy most mi fog következni. Hogy talán felrobban a dühtől, esetleg nekem ront, vagy kisétál. - Lassan tíz óra, indulnunk kell - közli nyugodt hangon, visszacsavarja a kupakot az üvegre és a szekrénybe teszi. Egy aprót bólintok, és követem őt, de amint látom, hogy felszáll a motorra, megállok. - Gyere már, nem érünk rá!
- Harry, ittál - ráncolom a szemöldököm. - Így nem ülhetsz motorra!
- Hagyd már abba a kibaszott nyafogást, mert most már kurvára elegem van! Ülj föl és kapaszkodj, vagy itt hagylak!
Éles hangja megrémiszt, így inkább engedelmeskedem. Felülök mögé, felveszem a sisakot és átölelem a derekát. Harry beindítja a motort, és iszonyú gyorsasággal indulunk el a raktár felé. Összeszorítom a szemem, s érzem, hogy a nagy sebesség miatt a hajamba kap a szél. Harry izmai megfeszülnek, olyannyira ideges. Perceken belül megérkezünk, és ahogy leszállunk, Hope rögtön Harry nyakába ugrik. Megforgatom a szemem, s bemegyek.
- Louis! - megyek oda hozzá mosolyogva és megölelem. Visszaölel, s megsimítja a hátamat, az arcát a nyakamba fúrja.
- Szia. Jól vagy? - suttogja, majd elenged és a szemembe néz, kisimít az arcomról egy hajtincset. Halványan elmosolyodok és lehajtom a fejemet.
- Harry épp Hope-pal smacizik kint - tűröm a hajamat a fülem mögé. - Szóval... szerintem lemondhatok róla egy életre - csuklik meg a hangom. Louis megrázza a fejét, kezeit a vállamra teszi és a szemembe néz.
- Ne add fel! Harry rá fog jönni, hogy téged szeret.
Egy aprót bólintok. Nagyon jól esik a törődése, hogy támogat, hogy mindig mellettem van annak ellenére, amit anno tettem vele.
- Figyelem! - jön be Harry Hope-ot átölelve. Mindenki rájuk néz, s elkezdi a mondandóját. - Ezt még Angliában nem használták, az egyik francia maffiafőnöktől van. Azt most hagyjuk, hogy mit kaptak cserébe, nem fontos. Most is elmondom, mint a többi drognál, hogy semmiféleképpen ne próbáljátok ki! - Elővesz egy papírt. - Hatásai a következők: ellazulás, emlékezetkiesés, hallucináció, hangulatingadozás, valamint mellékhatása szédülés és hányinger, túlzott fogyasztás után halál. Ennek tudatában terjesszétek. Ha mindenki megértette, mehettek. Nekem még itt van egy kis dolgom - mosolyog kajánul Hope-ra, mire a srácok huhogni kezdenek. Én vagyok az első, aki elhagyja a kis faházat. Hangosan csapom be magam után az ajtót, bármennyire is nem akarom kimutatni, hogy fáj, nem megy.
- Isabel! - hallom Louis hangját, miközben gyorsan szedem a lábam hazafelé. Nem állok meg, nincs kedvem beszélni a problémáimról. - Isabel, várj! - szalad utánam, s ahogy mellém ér, lelassít, megfogja a karomat és maga felé fordít. - Jól vagy?
Oldalra fordítom a fejem, nem akarom, hogy lássa a könnyeket, amik mostanra a szemembe gyűltek. Az állam alá nyúlva kényszerít, hogy újra ránézzek, s fájdalommal teli tekintettel pásztázza az arcomat.
- Ne sírj érte, nem éri meg!
- De ha annyira szeretem - kezdek el sírni, mire rögtön karjaiba von és nyugtatóan simogatja a hátamat. Perceken keresztül állunk, én csak zokogok, ő pedig vigasztaló szavakat suttog a fülembe. Nem is tudom, mi lenne velem nélküle. - Hazakísérsz? - nézek a szemébe.
- Persze, utána úgyis megyek a reptérre - mosolyog halványan. Belekarolok és elindulunk haza. Egész úton csendben vagyok, csak lefelé nézek és néha belerúgok egy-egy kavicsba. A szemem előtt van a kép, ahogy Harry átkarolja Hope-ot, ahogy megcsókolja... A sírást képtelen vagyok visszafogni, úgy érzem, a szívem darabokban van.
Hazaérünk, s a ház előtt Louis ad egy puszit az arcomra, majd hosszasan megölel.
- Vigyázz magadra, amíg New Yorkban vagyok - súgja. Kicsiket bólintok és belélegzem az illatát.
- Te is vigyázz magadra - mosolygok rá halványan.
- Majd még beszélünk, szia - ad még egy puszit, majd megfordul és elmegy, én pedig nézem, ahogy a sötétben távolodik az alakja. Felsóhajtok. Halkan megyek be, mivel Des-ék már biztosan alszanak. Leveszem a cipőmet és a kabátomat, majd felmegyek a szobámba. Mivel aludni egyáltalán nincs kedvem, előveszek egy könyvet, s elkezdem olvasni, teljesen elmélyülök a sorok között...

Reggel úgy ébredek, hogy a könyv a hasamon van, a nyakam teljesen fáj és a hajam olyan kócos, mint egy szénakazal. Egy újabb kényelmetlen éjszaka, szenvedés csakis Harry miatt. Hunyorítva nézek az órára, ami hatot mutat. Feltápászkodok, s átvánszorgok a fürdőszobába, és a tükörbe nézve a szívroham akar elkapni. Sokkal rosszabb, mint amire számítottam, így gyorsan lefürdök, és emberformát öltök magamra. Felveszek egy kényelmes pólót egy rövidnadrággal, egy mosolyt erőltetek magamra és lemegyek. Anne-ék már rég elmentek, Harry pedig gondolom, még alszik, így elkezdek csinálni pirítóst. Bekapcsolom halkan a rádiót, hogy legyen valami alapzaj, és addig se Harry-re gondoljak.
Belemerülök a zenébe, halkan dúdolászok és ringatom a csípőmet a zene ütemére. Ahogy elkészül a kenyér, kiveszem a pirítóból, rádobom egy tányérra és megfordulok, hogy az asztalra tegyem, ám meglátom Harry-t, ahogyan az ajtófélfának dől, karjait összefonja maga előtt és megnyalja az alsó ajkát.
- Folytasd csak, szívesen elnéznélek még - mosolyog. Elpirulva, szégyellősen tűröm a hajamat a fülem mögé és a tányért az asztalra teszem.
- Jó étvágyat - motyogom és visszamegyek a pulthoz, hogy csináljak kávét. Érzem, ahogy a teste közel jön az enyémhez, hatalmas kezeit a derekamra teszi. A hideg kiráz az érintésétől, fogalmam sincs, mit akar. Egyik oldalamon végigsimít, így kissé felcsúszik a pólóm, majd hirtelen maga felé fordít. Be vagyok szorítva a pult és Harry közé.
- Tegnap este nagyon bejött, ahogy felkaptad a vizet - harap az alsó ajkába és a szemembe néz. Kezeimet a mellkasára teszem, hogy eltoljam magamtól, de minden erőm elszáll, ahogy a gyönyörű smaragdzöld íriszekbe nézek. - Tetszik, amikor féltékeny vagy - simít ki az arcomból egy tincset.
- Harry, mi-mit művelsz? - lehelem, ahogy az ajkaim felé közelít. - Edd meg a reggelidet - szólok halkan, remegő hangon.
- Most a desszerttel kezdeném, ha nem bánod - tapasztja ajkait az enyémekre. Lassan és gyengéden csókol, megremeg az egész testem. Lassan vezetem a kezemet a hajába, míg ő közelebb von magához. Úgy érzem, mintha minden eltűnne. Nincs múlt, nincs jövő. Csak a pillanat. Nem törődök azzal, mi történt vagy mi fog történni ezután. Harry édesen kényezteti az ajkaimat, s csak ez számít.
Hosszas csókolózás után elválnak az ajkaink, s eltávolodni készülök, de nem enged el. Még egy puszit nyom a számra. Felültet a pultra, lábaim közé fészkeli magát, és a derekamnál fogva teljesen közel húz magához. Újabb szenvedélyes csókba forrunk, s érzem, hogy ennél sokkal többet akarok. Zihálva végigsimítom a mellkasát, megharapom az alsó ajkát, mire felmordul. Végigcsókolja az állkapcsomat, és ahogy a nyakamhoz ér, ajkait óvatosan végighúzza rajta. A fejemet hátraszegezem, ajkaim szétnyílnak és szaggatottan felsóhajtok. Eltávolodik és a szemembe néz, látom, hogy nem akarja folytatni. Értetlenül pislogok rá, míg ő csak halványan mosolyog.
- Ez...
- Ne kérdezz semmit - teszi mutatóujját az ajkaim elé, majd felsóhajt, elenged és leül enni. Én pedig továbbra is lesokkolva ülök a pulton. Még mindig érzem ajkainak ízét, amitől édesebb a világon nincs. A szívem és a gyomrom szerintem lassan feladják a szolgálatot, annyira meg vannak terhelve. Ébren vagyok vagy álmodom? Miért csókolt meg? Aztán miért nem adott magyarázatot? Teljesen összezavart.
Ahogy befejezi a reggelit, megissza a kávéját, feláll és szó nélkül felmegy. Remegő kézzel mosogatok és teszem el az edényeket, majd a pultnak dőlve gondolok vissza. Elmosolyodok, ahogy eszembe jut, hogyan érintette az ajkai az enyémeket, hogyan húzott közben magához, és milyen csillogást láttam a szemében. De miért csinálja ezt? Teljesen ki akar készíteni.
Ellököm magam a pulttól, utam egyenesen Harry szobájába vezet. Az ágyán fekszik és a naplóját írja, de ahogy berontok, rögtön a párnája alá rejti és értetlenül néz rám.
- Kopogni? - vonja fel a szemöldökét. Felsóhajtok, megforgatom a szemem és rögtön a lényegre térek.
- Tudnom kell, miért csókoltál meg - fonom össze a karomat magam előtt.
- Nem muszáj mindent tudnod - mosolyog halványan, feláll és odajön elém. Felnézek rá, kezét lassan az arcomhoz emeli és gyengéden megsimít. Ismét beleremegek érintésébe, ami egy büszke mosolyt csal az arcára.
- Ezt muszáj - próbálok határozottan beszélni, de ahogy illata átjárja a testemet, ahogy a szemembe néz, ahogy tökéletes ajkaival formálja a szavakat, egyszerűen nem megy.
- Csak... tudni akartam, szeretsz-e még - von vállat. Ennél nevetségesebb magyarázatot még nem hallottam.
- Harry, teljesen összezavarsz! Mit akarsz tőlem? - tárom szét a karomat már-már a könnyeimmel küszködve. Nyelek egy nagyot, hogy ne bőgjem el magam.
- Semmit, oké? Semmit nem akarok! Csak egy ártatlan csók volt! Tudom, hogy többet akartál, és hidd el, hogy én is, de rájöttem, hogy ez neked sokat jelentene és még a végén félreértenél. Szóval bocs, többet nem fordul elő - néz rám rezzenéstelen arccal. Érzem, hogy a könnyeim egyre csak gyűlnek, így sarkon fordulok és átrohanok a szobámba. Tudom, hogy egy újabb rémes nap áll előttem, sőt, ezek után az év 365 napja szenvedés lesz.

24 megjegyzés:

  1. Wow *--* Az a csók.... Harry szerintem még mindig szereti

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hogy Harry mit érez és mit gondol, az pár rész múlva kiderül. :)

      Törlés
  2. Drága ~E!

    Nem szoktam mostanában véleményeket írni blog alá,mert nincs sok időm sajnos mostanában olvasni blogokat,de most muszáj ide írnom..:)
    Ahogy az elején írtad,hogy mennyire lapos az eleje ezt meg kell cáfolnom,mert egyáltalán nincs így,sőt szerintem igen is nagyon jó. Aki már átélt ilyet az tudja,hogy milyen ez,és hogy nap,mint nap látni a volt pasidat egy másik csajjal,igazán lehangoló,szóval szerintem ebben a helyzetben mindenki pont ugyanezt tette volna mint amit Isobel..:)
    Míg olvastam a részt mellé hallgattam az Ariana Grande-One Last Time című számát és ez kicsit evvel együtt,megtette a hatását,mert nem igen szoktam bekönnyezni,meg át érezni a főszereplő fájdalmát,de ez most hatásos volt,mert nagyon is meghatott,ahogy Isobel szenved,nem tudom,hogy ez neked vagy a zenének köszönhető,bár szerintem mind2 ludas benne,de meghatót..:) Köszönöm a részt,a falat kaparva vártam már a folytatást,de így most még inkább várom..:)
    Igazából Harryt nem értem,miért akar ő is szenvedni? Mert ő is szenved azzal,hogy ott van látja Isobelt,persze értem én,hogy biztonságba akarja tudni,de ez szenvedést mindkettőjüknek,mert szeretik egymást,igaz Harry ezt pár óráig míg lányokkal elvan eltudja felejtetni,de utána úgyis visszatért minden.. Azon se csodálkoznék,ha Isobel drogozni kezdene Harry miatt,hogy eltudja felejteni legalább kis időre is a fájdalmat,amit Harry okoz..:)
    Szóval köszönöm a részt,és nagyon várom már a folytatást,remélem mielőtt olvashatom már :)) És KItartást Isobelnek,mert egyszer rendbe fog jönni,csak sok idő még az,főleg így,hogy minden nap látja.. Én már csak tudom..:)

    Remélem nem gond,hogy ilyen hosszú lett,de ezt most muszáj volt kiírnom magamból


    Millió csók:
    Bri

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Bri!
      Örülök, amiért úgy gondoltad, írsz kommentet, és hálás vagyok, amiért meg is tetted. :)
      Én valamiért úgy gondolom, hogy az eleje tényleg lapos, viszont ha szerinted nem, akkor boldog vagyok! Ami azt illeti, én még nem éltem át ilyet (hasonlót igen, de pontosan így még nem), de próbáltam teljesen beleélni magam, és ezek szerint sikerült.
      Nagyon örülök, ha sikerült meghatódnod, mert ezek szerint érzelmileg hatott rád a történet. Mindig ez a célom, és boldog vagyok, amikor tudatjátok velem, hogy ez sikerült, főleg úgy, hogy általában nem érzed át a főszereplő fájdalmát. Amúgy azt a számot én is hallgattam a napokban. :)
      Harry tényleg szenved, és hogy ő ezeket pontosan hogy éli át, az pár fejezet múlva kiderül. Isabel tényleg durva dolgot fog tenni azért, hogy el tudja felejteni Harry-t, viszont annyit elárulok, hogy az nem drog lesz, de a következő fejezetből már kiderül.
      Én köszönöm, amiért írtál, tényleg hálás vagyok, és sokat jelent minden, amit most itt összefoglaltál!
      Egyáltalán nem gond, hogy ilyen hosszú, sőt, nagyon örülök, amiért így kifejtetted a gondolataidat. :)
      Puszi!

      Törlés
  3. .....
    Nem lehet mit mondani.. Ez valami elképesztő volt;D Siess a kövivel...pls!!:))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen! Ma este hozom a következőt. :)

      Törlés
  4. Harry, ha továbbra is így viselkedsz, esküszöm nagyon megjárod!!
    Am nagyon tetszett ez a rész is és már nagyon várom a következőt!:D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen, örülök, hogy tetszett. Ma este hozom a következőt! :)

      Törlés
  5. nagyon jo lett várom a folytatását!!!
    Izzyt nagyon sajnálom
    Hopet megölném
    Harryt pedig addig ütném amig él najo nem de akkor is nagyon szemét Izzyvel!!!
    Puszil és ölel:Heni

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen, örülök, hogy tetszett! Ma este hozom a következőt.
      Harry tényleg szemét, Hope-pal együtt, viszont a következőkben Izzy se lesz egy angyal. :)
      Puszi!

      Törlés
  6. Egyáltalán nem lett lapos az eleje az egész sztori úgy jó ahogy van :)
    De jobb lenne ha Harry nem csinálná ezt vele és végre elmondaná neki hogy mit érez még mindig Izabell iránt hogy még mindig szereti :) Komolyan én csapom le Harry-t ha ezt tovább folytatja :D
    Még a végén azt éri el vele hogy Izzy újra Louis-sal lesz ;)
    Nagyon imádom a blogodat és iszonyatosan várom a kövi részt :3 :D
    Puszi <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen, hálás vagyok, amiért úgy gondolod, hogy nem lett lapos, bár szerintem az.
      Még messze van, hogy Harry és Isabel őszintén beszéljék ezt meg, de, hogy Harry hogyan éli ezeket át, az pár fejezet múlva kiderül.
      Izzy nem biztos, hogy Louis-val lesz, de majdnem úgy van, ahogy gondolod... :)
      Én pedig téged imádlak, amiért írtál, nagyon jól esik! Ma este hozom a következőt.
      Puszi! <3

      Törlés
  7. Sztem egyaltalan nem lett lapos..sot. imadom..de harry miert csinalja ezt??nagyon fel tud huzni :) amugy nagyon ugyes vagy..csak igy tovabb :) mikor jon a kovi?? :D♥♥♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen, hálás vagyok, amiért így gondolod. Hogy Harry miért csinálja azt, amit, és hogyan éli meg, az pár fejezet múlva kiderül. :) Ma este hozom a következőt! <333

      Törlés
  8. Kedves ~E!
    . .
    O

    Ez a jel az arckifejezésem. Teljesen lesokkoltál, komolyan IMÁDOM EZT A RÉSZT IS! :*
    Hatalmas taps, nagy ölelés, gigantikus gratula, hogy ismét a párnáim járták meg, annyira izgultam.
    Ez annyira ahsbfhrmsksndje. Fantasztikus!!!

    Millió puszi és hatalmas ölelés:
    Angel . xx ♥♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Angel!
      Wow, te is teljesen lesokkoltál, nagyon boldog vagyok, amiért így gondolod! Jaj, nagyon aranyos vagy, köszönöm szépen! :)
      Puszi! <33

      Törlés
  9. Szia ! Imádtam ezt a részt is eeegyszerűen fantasztikus és szuper meg miinden :D Harry, háát egy kicsit talán bunkó. Isabel-t még mindíg sajnálom :( De nagyon-nagyon várom a következő részt :)



    Puszii : Reby ♥♥♥ :*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! Nagyon szépen köszönöm, örülök, hogy tetszett! Ma este hozom a következő részt. :)
      Puszi! <333

      Törlés
  10. Nagyon imádom! Csak nagyon furcsa nekem ez az egész! Tudom, hogy Zoe igazat mondott, és Harry tényleg aggódott Izzy-ért, amiért nem tudta, hogy hol van és, hogy mikor jön!
    Szerintem egyértelmű, hogy Harry még mindig szereti őt, csak azt akarja, hogy Izzy tovább lépjen, hiszen, amikor mondta, hogy "- Mit válaszoltál volna neki? - Úgy is tudod!", akkor azért húzta fel a vizet, mert tudta jól, hogy Izzy még nem lépett rajta tovább, és így neki is nehezebb, mert ha nem szeretné, akkor ő magasról tenne rá, hogy most továbblépett-e vagy sem! De azt nem értem Harry-ben, hogy este még Hope-al volt, és ki tudja mit csináltak, reggel meg már Izzy-vel csókolózott! De az is igaz, hogy Harry csak játszik Isabell érzéseivel, megértem, hogy nem tudja türtőztetni magát, de ez azért már túl megy minden határon! És be is vallotta, hogy többet akart volna tőle, csak azért állította le magát, hogy Izzy ne sérüljön! Arra is gondoltam, hogy Hope csak a terv része, és erről persze ő is be van avatva, hogy játssza el, hogy újra együtt vannak Harry-velés így Isabel talán könnyebben tovább tud lépni! De lehet, hogy rosszul gondolom! De annyi biztos, hogyha Isabel meg akarja tudni az igazságot, akkor mindenképpen bele kell olvasnia Harry naplójába!

    Zseniális író vagy, nem csodálom, hogy 117 feliratkozód van! Nagyon hálás vagyok, hogy anno elkezdtem olvasni ezt a blogot, mert azóta teljesen a szívemhez nőtt! Csak így tovább, és hidd el, hogy nem sokára eléred a 200 feliratkozót is! :)
    Nagyon várom már a következő részt! :)

    1000 Puszi és 1000 Ölelés: Timi ♥♥♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy tetszett! Igazából nagyon boldog vagyok, hogy mindig van véleményed, és ezt meg is osztod velem. :)
      Nos, teljesen úgy van, ahogy mondod, szóval sikerült megértened a történetnek ezt a részét, ami miatt boldog vagyok! Az a gondolatod, hogy Hope csak a terv része, több, mint valószínű, de pár fejezet múlva részletesen kiderül, hogy Harry mit gondol erről az egészről, és, hogy hogyan éli meg. Izzy meg fogja tudni az igazságot, de az még nem teljesen biztos, hogy a naplóból. Talán el fogja olvasni, talán nem, ez még titok. :)
      Jaj, nagyon aranyos vagy! Én vagyok hálás neked azért, amiért mindig írsz, és támogatsz, nem is tudod, mennyit jelent nekem! Hogy minden rész írása előtt elolvasom az összes kommentet, és mennyi erőt tudok meríteni, amiért ilyen csodálatos olvasóim vannak. Te pedig mindig részletesen kifejted a gondolataidat, és tudom, hogy ez nem egy perc, szóval azért is hálás vagyok, amiért időt fordítasz rá! 200 feliratkozó? Hát, nem tudom, de köszönöm, amiért így gondolod. :3
      Ma este hozom a következőt!
      Sok puszi! <333

      Törlés
  11. Szia! Nagyon tetszik a blogod. Ma el olvastam az összes fent lévő részt, é nagyon tetszik. Ez az egyik legjobb fanfiction, amit eddig olvastam! De komolyan. Remélem hamar fent lesz a FoLyTi!!
    Ui.: Ha géphez jutok, google-fiókkal írok.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! Köszönöm, örülök, hogy tetszett. Wow, ha egy nap alatt elolvastad, és ha szerinted ez a legjobb, akkor nagyon-nagyon hálás vagyok, köszönöm! Ma este hozom a következőt. :)

      Törlés
  12. Egyszerűen imádooom!!!! Légyszi siess a kövivel��

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy tetszett! :) Ma este hozom a következőt!

      Törlés