28. fejezet - Egy percen múlott

Drága Olvasóim!
Meghoztam a 28. fejezetet, amiben most egy kis akció is lesz az érzelmek mellett. Remélem, nem bánjátok. :) Nagyon szépen köszönöm a kommenteket és a pipákat, amiket az előző fejezethez hagytatok! Minden szavatok eszméletlenül jól esik, és ezt komolyan mondom, el sem tudom képzelni, mivel érdemeltelek ki titeket! Mindig támogattok és ezért sose tudok elég hálás lenni, köszönöm! <3 Valamint a 118 feliratkozóért is iszonyú hálás vagyok! :) Remélem, hogy most is hagytok nyomot magatok után. Jó olvasást!


Egy percen múlott

Amanda Tutschek — ARSENIC magazine
Az ember hihetetlen dolgokra
képes azért, akit szeret.
     Egészen estig a szobámban fekszem, és csak lesek magam elé. Az ajkaimon még mindig érzem Harry ízét, testemen az érintését, az illatát. Ha azt szeretné, hogy túllépjek rajta, miért csókolt meg? Azt mondják, hogy a nőkön nehéz eligazodni. Nos, szerintem ez most pontosan fordítva van. Képtelen vagyok őt megérteni, bárhogy is próbálkozom.
- A rohadt életbe! - hallom szitkozódását, s hangos lépteit, ahogy rohan le a lépcsőn. Kimegyek a szobából, összeráncolt szemöldökkel, értetlenül nézek utána és én is lemegyek. Gyorsan kapja magára a kabátját és a cipőjét.
- Hova mész? - dőlök a falnak, a karjaimat összefonom magam előtt. Előveszi a telefonját, gyorsan ír valakinek üzenetet és rám pillant.
- Gond van a raktárban - nyitja ki az ajtót, így rögtön megérzem a kintről jövő hideget. Kicsit összerezzenek, kellemetlenül ér, tekintve, hogy egész nap a meleg szobában voltam.
- Én is megyek - veszem le a fogasról a kabátomat, mire nagy lendülettel fordul vissza.
- Nem, itt maradsz! Ez most nem játék - néz rám, majd kimegy és úgy becsapja maga után az ajtót, hogy az majdnem kiszakad a helyéről. Tudom, hogy valami nagyon nagy baj van, különben nem akadt volna ki ennyire. És mivel én is a szervezet tagja vagyok, tudnom kell róla, és ha baj van, segítenem kell.
Gyorsan magamra kapom a kabátomat, a cipőmbe csúsztatom a lábam, elteszek egy tartalékfegyvert, ami Harry-é és kinyitom az ajtót. Ahogy kijjebb lépek, hideg cseppeket érzek az arcomon, de ez most nem eső. Hunyorítva felnézek, s mosolyogva állapítom meg, hogy havazik. Gyönyörködnék és ugrándoznék még benne, de most fontos feladatom van. Mivel Harry elvitte a motort, gyalog kell elindulnom. Gyorsan szedem a lábaimat, az emberek között cikázok jobbra-balra, a szememet kissé összeszorítom. November közepén még igazán nem kellene esnie a hónak, de ez ellen sajnos semmit nem tehetek.
- Izzy? Gyere, pattanj fel! - áll meg mellettem David motorral. Hálásan rápillantok, a vállába kapaszkodok és átlendítve az egyik lábamat a motor felett, ráülök. Szorosan fogom David derekát, és perceken belül megérkezünk. Idegen motorok állnak a faház körül. Harry kirohan, felpattan a sajátjára és hatalmas sebességgel indul el, egy férfi pedig utána. - Bassza meg! - szitkozódik David, miközben lepattan.
- Ki volt ez? És mi folyik itt? - nézek rá értetlenül, kétségbeesetten.
- Megtudták, hogy különleges cucc van nálunk és így akarják megszerezni! - rohan be a faházba. Valószínűleg Harry-nél van a drog, és bántani fogja őt az az ember. A szívem ezerrel kezd verni, ahogy arra gondolok, baja eshet, s habozás nélkül indítom el a motort és megyek utánuk. Bukósisak nincs rajtam, de ez most a legkevésbé sem érdekel, hunyorítva nézem az utat, mivel a hó belemegy a szemembe. Görcsös ujjakkal szorítom a kormányt, míg végül meglátom az embert, aki az utca végén balra fordul. Gyorsítok és követem őt egészen egy elhagyatott házig. Kicsit messzebbről látom, hogy Harry rohan be az épületbe, az ember pedig utána, fegyverrel a kezében. A szemeim kikerekednek, a motort rögtön leállítom és olyan gyorsan futok, mint még soha. Hallom, hogy az emeleten vannak, így a lépcső felé indulok, s kettesével szedve a fokokat rohanok föl. A falak koszosak, a bútorok régiek és porosak, látszik, hogy már évek óta nem lakik itt senki.
- Utolsó kívánság? - hallom az egyik szobából, mire automatikusan odamegyek. A testem megremeg, az ájulás kerülget, ahogy meglátom, Harry a földön fekszik, az agyontetovált ember pedig rászegezi a pisztolyt.
- Engedd el! - veszem elő a fegyvert és remegő kézzel felé tartom. Mindketten rám néznek, a férfi elvigyorodik, Harry gyorsan veszi a levegőt.
- Cseszd meg, mondtam, hogy ne merészelj idejönni! - ordít rám Harry.
- Most szépen végignézheted, ahogy a barátocskád életét veszti - vicsorog és újra Harry-re néz. Az egész testem remeg, sírni tudnék, de muszáj erősnek mutatnom magam. Nyelek egy nagyot, a lehetőségek átfutnak az agyamon.
- Kár, hogy egy ilyen pasi, mint te, gyilkosságra vesztegeti az életét - próbálok nem remegő hangon beszélni. Ha elcseszem, Harry-nek és nekem is annyi. A férfi lassan rám emeli tekintetét és végigmér, Harry értetlenül néz rám. - Biztos sok lányt fel tudnál szedni, ha nem ilyennel foglalkoznál.
Egy ideig hallgat, majd az alsó ajkába harap és megszólal.
- Még téged is?
Egy magabiztos mosolyt vetek felé és bólintok.
- Akár most is megkaphatsz - dőlök a falnak és felhúzom az egyik lábamat, közben az alsó ajkamba harapok. Gyorsan kezdi venni a levegőt, tekintete cikázik Harry közt és köztem.
- Tedd a fegyvert a földre - utasít határozottan. Nyelek egy nagyot, lassan leteszem és vissza felállok, ránézek. - Most pedig vedd le a felsődet!
Próbálom nem kimutatni meglepettségemet és félelmemet, egy mosollyal az arcomon teljesítem a kérését, leveszem magamról és a földre ejtem, majd beletúrok hosszú hajamba és rákacsintok.
- Te jó ég - vezeti rajtam végig égető tekintetét, eldobja a fegyvert, hirtelen a falhoz nyom engem és vadul tapasztja ajkait az enyémekre, miközben a kezeimet a fejem mellé szorítja. Egy gyors mozdulattal felemelem a lábam, így megrúgom ott, ahol a fiúknak a legjobban fáj. Felnyög, összerogy, így gyorsan felkapom a fegyvert, s a lábamat a mellkasára téve szegezem rá. Hangosan zihál, kikerekedett szemekkel néz rám. - Túl jó vagy, a rohadt életbe - szitkozódik. Hangokat hallok kintről, majd megjelenik David és Tom, így inkább rájuk bízom a fickót és hagyom, hogy ők intézzék el. Felveszem a pólómat, s követem Harry-t aki sántítva megy ki a folyosóra és leül egy szakadt kanapéra. Felszisszen és összeszorítja a szemeit.
- Jól vagy? - ülök mellé és próbálok a szemébe nézni, de ő nem fordul felém. Várok egy kicsit, hátha megszólal, de semmi. Úgy tesz, mintha ott se lennék mellette.
- Harry! - hallom, hogy kiabál Hope, s mindketten odanézünk. Harry elmosolyodik, Hope szorosan megöleli őt. - Istenem, jól vagy? - kezdenek el potyogni a könnyei, majd elengedi és megsimítja az arcát.
- Persze, David-ék elintézték az embert - mosolyog halványan, én pedig alig tudok hinni a fülemnek. David-ék? Én voltam az, aki megmentette! Nem kell, hogy megköszönje, nincs rá szükségem. De legalább megtisztelhetne azzal, hogy nem néz levegőnek, főleg azok után, hogy megmentettem az életét, ami mellesleg egy percen múlott. - Te pedig - néz rám - az utasításaimat tartsd be, különben nem lesz hosszú jövőd a szervezetben!
Értetlenül pislogok rá. Hope felsegíti őt és elindulnak kifelé. Érzem, hogy a szemem megtelik könnyekkel, amiket képtelen vagyok visszatartani, s lefolynak az arcomon. Nem tudom, hogy lehet valaki ennyire hálátlan! Az oké, hogy nem szeret, de akkor is miatta jöttem ide, miatta kockáztattam az én életemet is, ez neki semmit nem számít?
- Hé, mi a baj? - néz rám David, ahogy kijön a szobából, majd leül mellém, s megsimítja a hátamat. - Bántott?
Megrázom a fejem és szipogva letörlöm a könnyeimet. Remegő, rekedtes hangon kezdek el lassan beszélni.
- Idejöttem azért, hogy megmentsem Harryt - nyelek -, erre az a hála, hogy leordít, amiért nem engedelmeskedtem neki és nem maradtam otthon. Idejött Hope, és azt mondta neki, hogy ti mentettétek őt meg - csuklik meg a hangom, David magához ölel és nyugtatóan simogatni kezd.
- Ne is törődj vele, majd átmegy rajta - ad egy puszit a fejemre. Arcomat a mellkasába fúrom, s szorosan ölelem őt. Azzal sem foglalkozom, hogy Tom és még néhány srác viszik el előttünk a hullát, valahogy nem tud érdekelni.
- Bocsi, hogy elvittem a motorodat - nézek fel a szemébe. Halványan elmosolyodik, megrázza a fejét és kisimít egy hajtincset az arcomból.
- Bátor voltál és szerintem ez tök király - mosolyog elismerően. - Viszont teljesen remegsz, úgyhogy elmegyünk hozzám és egy kicsit lenyugszol, rendben?
Kicsiket bólintok, majd felállunk és kimegyünk. Felülünk a motorra, átölelem őt, a fejemet a hátára hajtom és lassan elindulunk. Nem megy gyorsan, ez a sebesség pont megfelelő. A hó már nem esik de a tájat fehér takaró borítja. Nem túl vastag, de látszik.
Ahogy megérkezünk David-hez, bemegyünk a meleg szobába és leülünk. A lábaimat felhúzom és átölelem, még mindig könnyes szemekkel meredek magam elé. Felfoghatatlan, hogy Harry ilyen.
- Kérsz valamit? - söpri hátra a hajamat. Megrázom a fejemet, s egy pokrócot körém teker. - Csak, hogy ne fázz - ad egy puszit az arcomra.
- Köszönöm, aranyos vagy - mosolygok halványan.
- Mosolyogj, az jobban áll! Azzal a tökfejjel meg ne törődj, nem érdemli meg a könnyeidet.
Felsóhajtok. Az a helyzet, hogy David-nek igaza van, de nem tudok nem rá gondolni.
Megremegek, ahogy megérzem David ajkait a vállamon, majd a nyakam felé halad a puha puszikkal. Jólesően felsóhajtok, a szemeim lecsukódnak és a fejemet hátrahajtom.
- Lenne egy ajánlatom - súgja néhány puszi között, majd végigcsókolja az állkapcsomat, és ahogy a számhoz ér, megáll. Közelről néz a szemembe. - Megpróbálhatnánk a barátság extrákkal kapcsolatot, az mindkettőnknek jó lenne.
Összeráncolt szemöldökkel nézek rá.
- Te talán könnyebben el tudod őt felejteni, én pedig már azóta akarlak, hogy megláttalak - simítja végig a lábamat a pokróc alatt. Halványan elmosolyodok. Lassan végigsimítom a mellkasát, majd hirtelen elölről beleülök az ölébe és a homlokomat az övének döntöm.
- Sose csináltam még ilyet - suttogom. Kezét a derekamra teszi, majd lejjebb csúsztatja a fenekemre.
- Hidd el, jó lesz. És Harry is fogja látni, hogy túlléptél rajta - mondja halkan az ajkaimra. - Jól fogunk szórakozni - markolja meg a fenekemet, majd lassan megcsókol, én pedig vissza. Talán hibát követek el, de így el fogom tudni felejteni Harry-t és jól érezhetem magam valaki társaságában.

Reggel David mellett ébredek. Háttal van nekem, a takaró csak az alsó testrészét takarja. Elmosolyodok és az arcára nyomok egy puszit.
- Jó reggelt - súgom.
- Mm... - mordul fel, kinyitja a szemét és egy fáradt mosolyt vet felém. Vesz egy mély levegőt, majd hirtelen maga alá fordít és az ajkaimra nyom egy csókot. - Nagyon rég nem ébredtem így - ad egy puszit a nyakamra, mire felszisszenek. - Uh, ezt sajnálom - simít végig óvatosan a seben.
- Semmi baj. Jó volt - mosolygok. És bár tudom, hogy egy nőnek ilyet nem illik bevallani, de tényleg élveztem.
- Szerintem is. Most pedig megkeresem a bokszeremet, amit valahova messzire eldobtál - nevet kicsit, lemászik rólam és elkezdi keresni.
- Jézus! - nevetek fel, ahogy a hátára nézek. Értetlenül pillant rám, én pedig elpirulva kapok a szám elé. - Egy kissé, mintha összekapartam volna a hátadat - ülök fel, a takarót magam elé fogom. Visszagondolva az éjszakára elmosolyodok. Vad volt, mégis szenvedélyes.
- Akkor kvittek vagyunk! - mosolyog. - Áh, itt van! - nyúl be a szekrény alá. Nem igazán rémlik, hogy dobtam oda, akkor teljesen mással voltam elfoglalva. Magára veszi, rám néz és elvigyorodik.
- Most mi az? - pislogok rá értetlenül. Kuncogva megrázza a fejét.
- Semmi, csak eszembe jutott, hogy milyen volt, ahogy alattam élveztél - harap az alsó ajkába. Megforgatom a szemem és kicsit nevetek.
- Kérhetek tőled egy szívességet? - nézek le, a mosoly elhalványul az arcomon.
- Persze, bármit - mászik vissza mellém. Rápillantok, s felsóhajtok.
- Lehetne, hogy Harry előtt úgy tegyünk, mintha együtt lennénk? Mármint, mintha szeretnénk egymást.
Halványan mosolyog és bólint, majd egy puszit ad az ajkaimra. David tényleg jó barát. Jó, talán ezek után a barát egy kicsit furcsa kifejezés, de én akkor is annak tartom őt. Igazából most kisegítjük egymást, és ezzel nekem nincs semmi problémám.
- Hazakísérsz?
- Persze - mosolyog. Ledobom magamról a takarót, és a földön kezdem keresni az eldobált ruháimat. - Hm, elnéznélek még így egy darabig - vigyorog.
- Inkább te is öltözz - forgatom a szemem egy kicsit nevetve. Nehezen megtaláljuk a ruháinkat, felöltözünk, és kézen fogva megyünk.
Ahogy megérkezünk, a kapuból látom, amint Harry les kifelé a konyhaablakon összeráncolt szemöldökkel.
- Akkor majd még találkozunk - mosolygok David-re, átölelem a nyakát és hosszasan megcsókolom.
- Már várom - súgja az ajkaimra. - Légy jó, szia - engedi el lassan a kezemet és elindul. Felsóhajtok, bemegyek és az előszobában, ahogy veszem le magamról a kabátot és a cipőt, Harry kérdő tekintettel jelenik meg előttem.
- Miért nem voltál itthon az éjszaka? - húzza fel a szemöldökét, a falnak dől és összefonja a karjait. Ránézek, s ahogyan ő is csinálta, nem veszem figyelembe a kérdését, kikerülöm és a szobám felé indulok. Ám ő megragadja a karomat, mire felszisszenek és visszahúz. - Kérdeztem valamit! - néz a szemembe. Nyelek egy nagyot. Megijeszt.
- Csak David-nél voltam, baj?
Kínosan felnevet, megrázza a fejét és közelebb húz magához.
- Szánalmas vagy, tudod? - mosolyog keserűen. - Sorra járod végig az összes pasit! Tegnap is az emberrel szemben úgy viselkedtél, mint egy rohadt kurva - préseli ki a fogai közt a szavakat.
- Ezt most ugye nem gondolod komolyan? - ráncolom a szemöldököm. - Miattad csináltam, hogy ne öljön meg!
- Világosan megmondtam, hogy ne gyere! - emeli fel a hangját, ezzel együtt erősebben szorítja a karomat.
- Ha nem megyek, te most valahol holtan feküdnél! Szerinted nekem hogy esett, hogy egy rohadt köszönömöt nem tudtál kinyögni? Hogy Hope odajött és úgy borultatok egymásra, mintha már legalább tíz éve ő lenne életed nagy szerelme? - kiabálok, s a könnyeimet már képtelen vagyok visszatartani. Gyorsan veszi a levegőt, látom, hogy nyel egy nagyot. - Sose gondoltam, hogy ilyen vagy valójában. Nem is értem, hogy tudtam beléd szeretni - rázom a fejem, a kezemet kirántom az övéből és felmegyek a szobámba. Becsukom az ajtót, a fal mellett lecsúszok, miközben folynak a könnyeim.
Mikor leszek már túl ezen az egészen?
Hányszor kell még szenvednem az életben?
Miért nem tudom elfelejteni Őt?

29 megjegyzés:

  1. Hát ez.... huhh.Harry egy paraszt.Egy bunkó, gyerekes, de cuki paraszt :D Siess <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Pontosan az összes jelző illik rá, amit mondasz, a cukival az élen. :D <3

      Törlés
  2. Hát, ez... megint Fantasztikus lett! Ebben a kommentben nem fejteném ki bővebben, mert még sokkolódva vagyok, ez és az előző részt is ma olvastam és el, huhh, hát.. nos igen, ilyen az, amikor valaki le van nyűgözve! Gratulációm a részhez!
    Ui.: Díj nálam! ;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen! Nagyon örülök, hogy tetszett, el sem hiszed, mennyire boldog vagyok, amiért ezt olvashatom és le vagy nyűgözve. :)
      UI: Nagyon szépen köszönöm, ezt is! :)

      Törlés
  3. Komolyan mondom, Harry viselkedése az agyamra megy, de nagyon!! Szegény Izzy meg itt szenved!!
    Amúgy nagyon tetszett és már nagyon várom a következőt!! :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy tetszett annak ellenére, hogy Harry viselkedése már az agyadra megy. :)

      Törlés
  4. Erre nincsenek szavak!*~* gyorsan jövőt!:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen, aranyos vagy! :)

      Törlés
  5. Szia ! Nagyon-nagyon jó rész volt :) Harry tényleg nagyon bunkó, és nem értem miért csinálja ezt ha még szereti Isabel-t. Sajnálom Izzy-t de örülök hogy "összejött" Daviddel. Jó hogy ő is boldog (kivéve amikor nem) végre. :) Szóval nagyon imádtam a rész és jó hogy ilyen hamar kiraktad :) Mindig annyira megörülök mikor látom hogy van új rész és másnap suliba barátnőmmel mindig az úh rész az első beszélgetésünk tárgya. Mindketten imádjuk a blogodat :D Éés nagyon-nagyon-nagyon-nagyon várom a következő részt :) Imádlak ♥♥♥

    Puszi : Reby ♡♡♡ :*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! :)
      Nagyon szépen köszönöm, örülök, hogy elnyerte a tetszésedet! Igen, Izzy-nek kijárt már egy kicsi a boldogságból, viszont nem valószínű, hogy ez túl sokáig fog tartani, bár gondolom, gondolod, hogy nem lesz minden happy. :) Ahw, komolyan ez a témátok? Te jó ég, most ez nagyon jól esett, tényleg! Én pedig titeket imádlak, és köszönöm, amiért megajándékoztál ilyen csodálatos kommenttel. :)
      Puszi! <333

      Törlés
  6. Drága ~E!

    Húúú. megint fenomenális részt hoztál és nem bírtam ki, hogy ne írjak pár sort, hogy megint mennyire élveztem! :$
    Szó szerint mikor elolvastam a címet azt hittem, hogy baja lesz Isabelnek és akkor végre Harry rendbe jön, de nagyon örülök, hogy semmi ilyen nem történt, mert az túl könnyű lenne, és mint tudjuk a szerelem egyáltalán nem könnyű dolog és rávesz sok olyan dologra, amire igazából nem is vetemednél. 
    Az akció jelenet fenomenális volt, úgy izgultam mintha az én életem forogna kockán. Sokszor kaptam a szám elé és suttogtam, hogy ne, neee… Nem lesz semmi gond.) Szóval nagyon jól megírtad.. Ahogy Isabel próbálta elcsábítani a gazfickót. Hm.. istenkirály volt.:DD Bírtam,hogy ezt az oldalát is megmutatta. De hogy még Harry egy köszönömöt sem tudott kinyögni?! FELHÁBÓRÍTÓ! :D Csak a kis Hopeocskájával volt elfoglalva.. Szó szerint KIAKADTAM.. MI EZ MÁR KÉREM SZÉPEN?!!!! :D
    Dave istenem bírom ezt a pasit. :D Pontosan, azért mert kihozza Isabelből az állatott és ez szerintem nagyon jó, mert kölcsönösen elégítik ki egymást MINDEN szempontból :D na ezt kapd ki Harry! :D Kíváncsi vagyok, hogy Harry mikor fogja Davet kényszeríteni, hogy álljon le. De Harry mondta, hogy lépjen túl, szóval igazából semmi beleszólása nem lehet, hogy kivel és mit csinál. Nagyon nagyoooon kíváncsi vagyok a folytatásra. Most ettől a fejezettől Dave pári lettem egy kicsit. :$ Jó lesz látni Harryt szenvedni.

    ♥♥♥
    Milli csók:
    Bri

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Bri!
      Nagyon boldog vagyok, amiért megint írtál, ugyanis az előző kommented is hihetetlenül jól esett, megmosolyogtatott.
      Próbáltam egy kicsit kétértelmű címet adni, hogy ne teljesen árulja el, mi lesz a fejezetben, és örülök, amiért ezt nálad sikerült elérnem. És igen, úgy tényleg túl egyszerű lenne az egész, és a szerelemben olyan, hogy egyszerű, nemigen van. :)
      Huh, most nagyon nagy kő esett le a szívemről! Próbáltam tényleg olyanra írni azt a részt, hogy izguljatok, miközben olvassátok, és most hihetetlenül örülök, amiért ez volt a reakciód. Mert én is izgultam, miközben írtam, de csak reménykedtem benne, hogy ti is ugyanolyan érzéssel fogjátok elolvasni. :)
      Ami azt illeti, amikor David megjelent, egyáltalán nem szántam neki további szerepet, viszont én is megkedveltem. Fogalmam sincs, hogy miért, de egyhamar nem akarom őt kiírni a történetből. :D
      Nos, az elkövetkezendő időben Harry elég sokat fog szenvedni, szóval abból nem lesz hiány.
      Puszi! :) <333

      Törlés
  7. Ismét nagyon jó részt írtál :D És amúgy meg legalább megköszönhette volna Izzy-nek h nem halt meg!! Meg minek érdekli hogy hol volt tegnap este ha elvileg nem szereti :D És Izzy jól döntött h Dave-vel eljátszák a szerelmes párt :D Legalább Harry visszakapja amit ő is csinál megtudja h milyen Izzy-nek ;) Jó lesz látni h nem csak Izzy szenved hanem ő is :D
    Már várom a folytatást nagyon :3
    Puszi <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen, aranyos vagy! :) Igen, Harry tényleg szenvedni fog az elkövetkezendő időben elég sokat, de nem csak Izzy miatt. Előre nem akarom lelőni a poént, szóval csak ennyit mondok. :D
      Puszi! <3

      Törlés
  8. ~E muszáj volt pont itt abba hagynod a rész????Olvastam volna tovább!!!!
    Harry nagyon szemét még mindig!!!
    Hopeot még mindig megölném jàtsza az ártatlan barit de egy r*banc
    Izzyn pedig meglepödtem nem gondoltam volna rola ilyen mondjuk azért tette hogy elfelejtse Harryt
    David pegid csak erre kell Izzy???
    NAGYON várom a folytatást!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sajnálom, szeretem húzni mások idegeit, ez már szokásommá vált, haha.
      Örülök, amiért Izzy-n meglepődtél, ezek szerint nem számítottál rá és meglepetést tudtam ezzel okozni. :) A David-Izzy dologról még a későbbiekben lesz szó! :D

      Törlés
  9. Nagyon jo *-* ezen teljesen ledöbbentem.. izzy ilyet csinalt?? :) harry viszont abba hagyhatna mar ezt a szerepjatekot es visszamehetne izzyhez.. :) PER-FECT resz ♥ mikor lesz kovi? :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen, örülök, hogy tetszett és, hogy megleptelek Izzy viselkedésével. :) PER-FECT? Jaj, ari vagy, köszönöm! :) <3

      Törlés
  10. Tökéletesen leírtad amit most érzek... Nagyon ügyes vagy! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, ha ebben most sikerült magadra ismerned. Köszönöm! :)

      Törlés
  11. ÚÚÚRRRIIISSSTTTEEENNN!!!!!! Nem hiszem el! Ez nekem sok! Isabel kockáztatja az életét is Harry-ért, és ő még csak egy köszönöm-öt sem tud kinyögni! Megértem, hogy azért gonoszkodik és bunkóskodik Izzy-vel, mert azt akarja, hogy Izzy túl lépjen rajta, de ez azért túl megy minden határon, hogy meg sem köszöni, de a kis Hope nyakába is örömmel bele borul! Hát, nem tudom mit mondjak! És még le is k*rvázza! Hát mondhatom nagyon szép! Együtt sírtam Isabel-el, mert teljesen igaza volt abban, amit Harry-nek mondott! Vajon Harry-nek hogy esett, hogy Izzy így lehordta mindennek, és azt mondta, hogy: " Sose gondoltam, hogy ilyen vagy valójában. Nem is értem, hogy tudtam beléd szeretni" Nem hiszem, hogy kellemes volt neki ez a mondat! De megérdemelte, hiszen borzalmasan gonosz volt vele! Egyébként megértem Harry-t, hogy az akció után nem szólt hozzá, hiszen világosan megmondta neki, hogy maradjon otthon! Hiszen aggódott érte! Merek fogadni, hogy Hope, akart volna utána menni, akkor nem szólt volna semmit sem! Sőt, még hagyta is volna, hogy megmentse, ha kell az élete árán is! Hiszen ő egyáltalán nem szereti Hope-ot, csak egy kellék neki, hogy el tudja felejteni Isabel-t, mi valljuk be nem lesz egy könnyű dolog!
    Nagyon, nagyon, de nagyon várom a következő fejezetet! :)

    Sok puszi, és sok ölelés az én kedvenc írómnak!!! ♥♥♥
    Timi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Harry tényleg nagyon messzire ment, és ami azt illeti, nem is teljesen így terveztem ezt az egészet, csak valahogy ez jött magától. Wow, ha tényleg együtt sírtál vele, annak nagyon örülök, ezek szerint sikerült érzelmileg hatnod rám. Amikor ilyet olvasok, mindig boldog vagyok. :) Hogy Harry-nek hogy esett, az a következő fejezet elején derül ki (de gondolom, már láttad, sajnálom, amiért ilyen későn válaszolok csak)
      Nagyon köszönöm, amiért most is és mindig írsz nekem, mert hidd el, nagyon jó olvasni, mit gondolsz a fejezetekről. :)
      Puszi az egyik legaranyosabb olvasómnak! <333

      Törlés
    2. Hát, egy ilyen remekművet nem lehet nem olvasni, és nem véleményt írni rá! :)
      Nagyon szeretlek: Timi! :)

      Törlés
  12. huha, ez a blog naprol napra jobb de komolyan, nagyon nagy kedvencem. Annyira jo benne hogy nem dul benne mindig a szerelem hanem van egy kis csalodas es fajdalom es ez igy tokeletes:) csak igy tovabb, varom a kovi fejezetet:) xxx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jaj, nagyon köszönöm, boldog vagyok, amiért így gondolod! :) Próbálom minél valósághűbbre írni a történetet, elvégre csak a filmekben van tökéletes és hibátlan szerelem. :)

      Törlés
  13. Annyira PERFECT rész lett hogy azt el nem tudom mondani :) egyik kedvenc fejezetem többször is elolvastam !!!:) várom a kövit!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen, aranyos vagy! Hú, örülök, amiért ez a kedvenced, mert kicsit tartottam attól, hogy az akció miatt nem fog tetszeni, de most megnyugtattál. :)

      Törlés
  14. Kedves ~E
    Tudom ez nagy kérés, és nem akarok beleszólni a történetírásodba (AMI PER-FECT) hogy lehetne majd egy szemszögváltás, hogy Harry hogyan éli meg ezt az időszakot? :))
    Tényleg nem akarok beleszólni! Csináld azt amit előre elterverzél, ez csak egy ötlet :D
    A történetről, hogy Harry-t meg kell érteni, olyan kiszámíthatatlan, ahogyan Izzy is mondta, hogy nem így ismerte meg őt. Harry tiszta olyan mint egy terhes nő, hogy annyira kiszámíthatatlan az érzései szempontjából :DD
    Ez a rész ugyanolyan szupi lett mind az eddigiek :3
    Sok puszi:Bogixx <3
    u.i.:amint elkapom a gépet fel fogok iratkozni, lehet hogy telón is lehet, de nem akarom ezzel terhelni az agyamat, gépen egyszerűbb lesz, ne haragudj:DD <33

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Bogi!
      Pontosan erre gondoltam én is, már a következő részben Harry szemszögéből van. És egyáltalán nem baj, hogy beleszólsz, mert örülök, ha vannak ötleteitek, amiket megosztotok velem! :)
      Egy terhes nő, igen, ez a legjobb hasonlat, haha! :D Köszönöm szépen, örülök, amiért így gondolod. :) <333
      UI: Köszönöm, ezt is! :D

      Törlés