29. fejezet - Visszavágás

Drága Olvasóim!
Meghoztam a 29. fejezetet, amit félig Harry szemszögéből írtam, így megtudjátok, hogy ő pontosan hogy éli ezt meg. Nem lett valami hosszú, de eseménydúsra sikeredett, azt hiszem. Nagyon szépen köszönöm az összes kommentet és pipát, amit az előző fejezethez hagytatok! Egyre többen írtok, és ezért iszonyú hálás is vagyok, nálatok jobb olvasókat el sem tudok képzelni, imádlak titeket! <3 Remélem, hogy most is hagytok magatok után nyomot. :) Jó olvasást!
UI: Az előző kommentekre még nem volt időm válaszolni, de a következő fejezet közzététele előtt még fogok!

Visszavágás


~ Harry Styles ~

Egy gyöngéd ölelés, mely elfeledtet mindent.
Csak a pillanatnak élsz, megér minden kincset.
Egy forró csók, mely tüzes a vágytól,
érzem: örökre hozzád láncol.
     Nem is értem, hogy tudtam beléd szeretni - visszhangzik a fejemben a mondat, amitől fájdalmasabbat még életemben nem vágtak hozzám. Az pedig, hogy ezt Isabel mondta, csak még rosszabbá teszi ezt az egészet. A kicseszett életemben végre sikerült olyan lányt találnom, mint ő, erre muszáj elveszítenem. Amikor bántó dolgokat mondtam neki, úgy éreztem, a szívem majd' kiszakad a helyéről. Amikor eljött, hogy megmentsen engem, legszívesebben szorosan magamhoz öleltem volna, hogy megcsókoljam. Minden könnyebb lenne, ha nem szeretne engem, akkor csak én szenvednék, az nem számítana. De látom rajta, hogy mennyire bántja ez az egész, és ezért is fáj nekem annyira. Plusz az, hogy most megjelent David, teljesen kikészít. Tudom, hogy Izzy csak menekül David-hez, ez a barom meg ki fogja őt használni. Olyan gyenge és törékeny szegény, bár ahogy elbánt a pasassal, ott még nekem is leesett az állam.
Fogalmam sincs, hogyan érjem el, hogy megutáljon, hogy kiszeressen belőlem. Nem tudom, hogy esik neki, amikor Hope-pal lát, mindenesetre én valószínűleg ugyanúgy érzem, amikor ő egy más hímneművel van, legyen az David vagy akár Louis. Tudom, hogy ő csak menekül hozzájuk, én viszont Hope-pal csak egy-két menetre találkozom, és ezzel ő is tisztában van. Nincs közöttünk semmi komoly, jól érezzük magunkat együtt és segít nekem. Egyedül ő tudja, hogy pontosan mi történik.
Nem bírom tovább, átmegyek Isabel szobájába. Az ajtófélfának dőlök, a karomat összefonom magam előtt és nézem, ahogy az ablakpárkányon ül és bámul kifelé. Hallom, hogy kissé szipog, összeszorul a szívem.
- Senki nem kérte, hogy szeress belém - szólalok meg határozottan. Szerencsére vagyok olyan erős, hogy el tudjam rejteni az érzelmeimet, erre a maffiaélet tökéletesen megtanított.
Könnyes szemekkel rám néz, egy hajtincset félresöpör az arcából.
- Sajnálom, nem akartam - motyogja és megdörzsöli a szemét. Összeráncolom a szemöldökömet. Most komolyan bocsánatot kért azért, mert szerelmes?
- Nem is vágsz vissza? - lököm el magam az ajtófélfától, odamegyek és leülök vele szemben. Annyira jó lenne magamhoz ölelni és simogatni, szeretgetni őt.
- Minek? Hogy újra vitatkozzunk? Úgyis neked van igazad. Sosem érvényesültem az életben és nem is fogok. Nem tudok mit kezdeni a kudarcokkal. Talán erősnek mutatom magam, de te pontosan tudod, hogy nem vagyok az, és ezt szépen ki is használod, szóval... köszönöm.
A gombóc a torkomban van, alig akarom felfogni a szavait. Saját magát hibáztatja miattam. Ügyes vagy, Harry, ezt is szépen elcseszted.
- Most mégis mit köszönsz? - nézek a szemébe. A szívem eszeveszettül kalimpálni kezd, ahogy megérzem kellemes illatát, ahogy puha bőre kissé az enyémhez ér.
- Hogy megmutattad, mennyit is érek valójában. Semmit. Hogy veled lehettem... egy ideig. Hogy megmutattad, milyen a szerelem. Ne aggódj, nem foglak többet zaklatni, nem kell magyarázkodnod, megértem. Nem is szeretnék neked kellemetlenséget okozni, szóval a hónap végén elköltözöm valahova.
Értetlenül pislogok rá. Azt hiszem, sikerült azt elérnem, amit eleinte akartam, de így mégsem jó. Nem, ez így határozottan szörnyű! Nem költözhet el, nem hagyhat itt, és legfőképp nem kell, hogy azt higgye, a terhemre van!
- Most menj ki - áll fel, és elkezd kifelé tolni. Mielőtt bárhogy is reagálhatnék, mire megfordulok, az ajtaja becsapódik előttem. Én nem ezt akartam. Vagyis de, de nem így. Miért kell mindennek ilyen nehéznek és bonyolultnak lennie?
Délután felpattanok a motoromra, s elmegyek a raktárba. Nem tudok otthon ülni és nézni, ahogy szenved.
A megszokott úton megyek, leparkolok a motorral, leszállok és bemegyek a kis faházba. Nincs ott senki, egyedül én az erdőben. Lassan a kanapéhoz sétálok, leülök. Ahogy körbenézek, eszembe jutnak az emlékek még nagyon régről. Amikor jó szórakozás volt ez a maffia-dolog, amikor még mi voltuk a jófiúk és minden úgy ment, ahogyan azt akartuk. Az volt az életem. De most... Most már inkább egy rémálomnak érzem ezt az egészet. Normális életet szeretnék, amiben ott van anya, apa és Izzy. Nem érdekelne semmi, ha velük szeretetben és boldogságban élnék.
A tekintetem megakad egy félig üres whiskys üvegen, ami a kanapé mellett van. Gondolkodás nélkül ragadom meg, a számhoz emelem és jó nagyot belekortyolok. Érzem, hogy az alkohol végigmarja a nyelőcsövemet. Általában ez megnyugtat, de most nem. Most csak még idegesebb vagyok tőle.
Hallom, hogy nyílik az ajtó, de nem nézek oda, még egyszer iszok a Jack Daniel'sből.
- Harry? - hallom Hope hangját, másodpercekkel később leül mellém. - Mi a baj?
Kínosan felnevetek, még egy nagyot kortyolok az üveg tartamából. Kicsit várok, csak később szólalok meg, Hope türelmesen néz rám.
- Isabel el fog hagyni. El fog költözni a hónap végén, és most azt hiszi, hogy nem elég jó. Pedig ha tudná... - hajtom hátra a fejem és felsóhajtok. - Miért kell mindennek így történnie ebben a kicseszett életben?! - mondom már szinte síró hangon.
- Mondd el neki az igazat! - Lassan ránézek összevont szemöldökkel.
- Ezt te se gondolhatod komolyan, azzal csak még nagyobb bajba sodornám!
- Akkor legalább mellette lehetnél, nem menne el és meg tudnád őt védeni! - emeli fel egy kicsit a hangját. Mélyen felsóhajtok, megforgatom a szemem. Talán van benne valami. Csak félek, mit gondol majd, ha megtudja az igazat. Gyávának fog tartani, hozzáteszem, teljesen jogosan. - Na, menj már! - kezd el az ajtó felé lökdösni. Gyorsan felpattanok a motorra, s szinte száguldok hazafelé. Az arcomra mosoly húzódik, ahogy belegondolok: nem kell őt elhagynom örökre. Nem szakíthatnak szét minket, összetartozunk. Alig várom, hogy megöleljem, megcsókoljam és legalább ezerszer elmondjam neki, mennyire szeretem.
Megállok a ház előtt, boldogan szaladok be, felrohanok az emeletre.
- Izzy! - rontok be a szobájába. Rögtön szorosan magamhoz ölelem és az arcára adok egy cuppanós puszit. - Nagyon-nagyon-nagyon szeretlek!
- Harry - nyöszörög a szoros ölelésemtől.
- Jaj, bocsi - engedem el kicsit és a szemébe nézek. Gyengéden megsimítom az arcát és egy csókot nyomok az ajkaira, majd lehajtja a fejét. - Mindent megmagyarázok!
- Nem érted, én...
- Szia, Harry - jön ki a fürdőből David, testét csak egy szál törölköző takarja. Izzy mögé áll, hátulról átöleli és a nyakára ad egy puszit. - Köszönöm, hogy használhattam a fürdőt, szerelmem - súgja neki. Értetlenül nézek Isabel-re, aki lassan megcsókolja a srácot.
- Ti... ti most... - megköszörülöm a torkom, hogy még véletlenül se sírjam el magam. Mindketten mosolyogva néznek rám. Szemem megakad a kezükön, amik össze vannak kulcsolva Isabel hasa előtt. Tekintetemet Izzy-ébe fúrom, felsóhajtok és lassan kimegyek.
Azt hiszem, most lett elcseszve teljesen az életem.

~ Isabel Turner ~

Ahogy Harry kimegy, a mosoly azonnal eltűnik az arcomról, David elenged.
- Fogalma sincs, hogy elolvastad a naplóját - kezd el öltözni. - Mellesleg kiváló színész vagy!
- Láttad, hogy nézett? - ülök le az ágyra és felsóhajtok. - Annyira lelkiismeret furdalásom van.
- Ő is ugyanezt tette veled, nem? Akkor meg ne legyen - ül le mellém. - Ha azt hiszi, nem képes megvédeni, nem is vagy neki olyan fontos.
- Te nem olvastad, amiket írt - nézek rá, már-már a sírés kerülget. - Szerintem elmondom neki az igazat... Nem bírom nélküle.
- Hát jól van, ahogy érzed. De bármi is lesz, rám számíthatsz a jövőben - mosolyog halványan, egy gyengéd puszit ad az arcomra és kimegy. Erőt véve magamon felállok, s átmegyek Harry szobájába. Az ablakon néz kifelé az ablakpárkányra támaszkodva. Halkan mögé osonok, átölelem és a fejemet a hátába fúrom. Érzem, hogy kicsit összerezzen, ami egy halvány mosolyt csal az arcomra.
Ahogy elengedem, lassan felém fordul. A szívem összeszorul, ahogy látom, könnyes a szeme.
- Én is szeretlek - ölelem át a nyakát. A szemei felcsillannak, kezét a derekamra helyezi. - David-del nincs köztünk semmi. Csak azt akartam, hogy te is azt érezd, amit én. Tudom, hogy miért viselkedtél úgy. Elmondhattad volna.
- Nagyon féltem, hogy bántani fognak téged - húz közelebb magához. - De várj, honnan tudod?
Az alsó ajkamba harapok és lenézek a földre, majd lassan újra rá. Felsóhajt.
- Megint elolvastad a naplómat, igaz?
Halványan bólintok.
- Muszáj volt tudnom, hogy miért viselkedsz velem így. És amiket mondtál... nagyon rosszul esett.
- Tudom, sajnálom! Hidd el, hogy nekem is - von szorosan magához. Érzem, hogy a szíve gyorsan ver, hallom, ahogy egy mély levegőt vesz. - De együtt megoldjuk, ígérem. Csak ne menj el, jó?
- Eszem ágában sem volt elmenni - mosolygok és a szemébe nézek.
- Szóval csak ijesztgetsz! Jól van - mosolyog. - Tudod, hogy ezért büntetés jár, igaz? - hajol közelebb. Szemében megjelenik a játékos csillogás, ajkain egy pajkos vigyor. Így imádom őt, ő az a Harry, akit teljes szívemből szeretek.
- Szóval most a nagyfőnök megbüntet. Állok elébe - simítom végig a mellkasát. Ajkait lassan az enyémekre tapasztja, és gyengéden kezd el csókolni. Végigsimítja a hátamat, keze megáll a fenekemen és markolászni kezdi. Belemosolygok a csókba, ami egyre vadabb és vadabb, szinte már érezhető, hogy a levegő hőmérséklete egyre magasabb a szobában.
A combom alá nyúlva felemel, a lábaimmal körbeölelem a derekát és a homlokomat az övének döntöm.
- Hiányoztál minden értelemben - suttogja az ajkaimra mély, rekedtes hangon, amitől kiráz a hideg.
- Sziasztok! - hallom Anne hangját lentről. Kicsit nevetek, pont a legjobbkor érkeztek.
- Akkor erre még várnod kell - mosolygok. Felsóhajt, lerak és kézen fogva lemegyünk.
- Hát ti? - néz a szüleire Harry felvont szemöldökkel.
- Mi is örülünk, hogy látunk, fiam - mosolyog Des. - Mára végeztünk a munkával, úgyhogy hazajöttünk néhány órával előbb. Együtt tölthetünk egy kis időt, mint egy család. Olyan rég volt már ilyen.
Harry elmosolyodik és Anne-re pillant, majd odamegy hozzá és szorosan megöleli.
- Na, mi történt? - nevet kicsit és visszaöleli. Úgy tűnik, Harry-ből most kitörik az összes szeretet. A vele egykorú srácok általában már cikinek tartják, ha szeretik az anyjukat, mert azt hiszik, az nyálas dolog. De Harry ebben az értelemben is más.
- Sosem szoktam mondani, de boldog vagyok, amiért te vagy az anyám. Nagyon szeretlek! - súgja és az arcára ad egy puszit.
- Oh, kisfiam - könnyezik be és becsukja a szemét, az ajkai mosolyra húzódnak. - Én is nagyon szeretlek!
Des büszkén néz Harry-re és elégedetten bólogat, mintha azt gondolná: igen, ez az én fiam! Azt hiszem, egy kicsit én is bekönnyezek.
- Na, és mit csinálunk? - mosolyog Harry, mikor elengedi Anne-t, visszalép hozzám és átkarol.
- Arra gondoltunk, hogy elmehetnénk az erdőbe egy kicsit kirándulni - néz ki Des az ablakon. - Bár kissé havazik, de így még szebb lesz! Na, benne vagytok?
- Még szép - mosolygok. Imádom a telet, a természetet meg főleg, Harry-t pedig még annál is jobban, szóval ez a program tökéletes.
Miután mindannyian meleg ruhába öltözünk, kimegyünk a kocsiba. Harry-vel hátulra ülünk, megfogja a kezemet, összekulcsolja az ujjainkat és mosolyogva, csillogó szemekkel néz rám. Közelebb ülök hozzá, a fejemet a vállára hajtom és csukott szemmel beszívom az illatát.
Azt hiszem, most már minden rendben lesz köztünk. Legalábbis nagyon remélem.

21 megjegyzés:

  1. Kedves ~E!

    Annyira, de annyira köszönöm, hogy újra összehoztad őket. Komolyan bekönnyeztem. :) A világ legjobb története, epekedve várom, mi lesz a következő részben.

    Nagyon hálás vagyok, hogy az iskola mellett ránk is időt szánsz!

    Hatalmas ölelés és puszi:
    Angel . xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Angel!
      Már épp ideje volt, hogy újra együtt legyenek, nem akartam túl sokáig húzni ezt az egészet. Nagyon örülök, amiért bekönnyeztél, ezek szerint érzelmileg hatott rád, amiért nagyon boldog vagyok! :)
      Én vagyok hálás, amiért mindig támogattok, nálatok jobb olvasókat nem is kívánhatnék!
      Puszi!

      Törlés
  2. Ez valami fantasztikus lett nagyon várom a folytatást
    millio puszi:Heni

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen, örülök, hogy tetszett! :)
      Puszi!

      Törlés
  3. Aaaa de jó hogy összehoztad őket *-* A vége felé bekönnyeztem és majdnem sírtam :3 Nagyon nagyon jó rész lett megint :3 Ez a leges legjobb történet amit valaha olvastam :) Nagyon várom az újabb részt :) És ezer köszönet hogy elindítottad ezt a blogot :)
    Puszi Zsófi <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy örülsz. :D És boldog vagyok, amiért te is bekönnyeztél, ezek szerint sokatokra hatott érzelmileg a történet! A legjobb? Wow, ez most nagyon jól esik, köszönöm szépen! Én köszönöm, amiért ti itt vagytok nekem és folyamatosan támogattok. :)
      Puszi! <3

      Törlés
  4. Wiiiiiiiiii..... végreeeeee... újra együtt... nagyon jó rész, csak így tovább :") ♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen! Örülök, hogy tetszett. :) <3

      Törlés
  5. Véééééégreeeeeeeeeee mááááááááááááááááár!!! Na, most már megnyugodtam és remélem, hogy egy darabig tényleg minden rendben lesz köztük;) Bár gondolom, raksz még bele pár csavart:D Na, de mindegy is, imádom ezt a blogot és már nagyon várom a következő!!<3 :DD

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy megnyugodtál. És igen, lesz még benne csavar bőven, viszont még én sem tudom, hogy köztük pontosan mi lesz. :D Én pedig téged imádlak, köszönöm, hogy írtál! :) <3

      Törlés
  6. Szia!
    Már nagyon vártam ezt a részt! Végre Harry is rájött, hogy ők együtt a legboldogabbak. Annyira imádtam ezt a részt(mintha a többi nm lett volna jó) egy igazi tehetség vagy bárcsak én feleennyire tudnék írni...

    U.i.:bocsi hogy rég nem írtam kommentet.Várom a kövit!

    XxPanni

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! :)
      Köszönöm szépen, és örülök, hogy tetszett! Tehetségnek nem mondanám magam, de nagyon jól esik, amiért így gondolod. :)
      UI: Emiatt sose kérj bocsánatot, én már annak is örülök, ha csak elolvastad és tetszett! :)

      Törlés
  7. Drága ~E:
    Nagyon, de nagyon tetszik ez a rész!
    Amikor Isabel azt mondta, hogy elmegy, akkor nálam kiborult a pohár, és sírni kezdtem! El sem hittem, amit olvastam! Nem viccelek, ötször olvastam végig azt a mondatot! Most Hope-ban nagyon kellemesen csalódtam, amiért kényszerítette Harry-t, hogy mindent mondjon el Izzy-nek! Nagyon rendes volt tőle! És ahogy Harry odarohant Hozzá, és megcsókolta, és szorosan átölelte, az valami eszméletlen cuki volt! Azt is megkönnyeztem! Nagyon megható volt ez a rész! És nagyon örülök, hogy Isabel elmondta az igazat, hiszen ez az Isabel - David csók teljesen kikészítette szegény Harry-t! De mostmár boldogok...nagyon is, aminek nagyon örülök! :) Nagyon csodálatos író vagy!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Timi!
      Örülök, hogy tetszett. :)
      Hú, sírni? Az utóbbi nem tudom, hány részben sok olyan kommentet kaptam, hogy elsírtátok magatokat, és ami azt illeti, ennek nagyon örülök, ugyanis ezek szerint érzelmileg hat rátok a történet! Igazából ezt a részt sem pont így terveztem az elején, mégis valamiért így alakult. :) Amúgy azt a részt én is megkönnyeztem írás közben, amikor Harry odaszaladt hozzá, hogy megölelje és megcsókolja. :)
      Te pedig nagyon csodálatos olvasó vagy, hálás vagyok neked mindenért, köszönöm!

      Törlés
  8. Szia !
    Wiiiiii végre megint együtt vannak :) Nagyon vártam már ezt a részt :) Annyira imádom :) Szerintem a következő részig még nagyon sokszor el fogom olvasni ezt ! Annyira cukiiik megint együtt :D Hát nincsenek szavak erre a fejezetre :) Nagyon-nagyon-nagyon várom a következő részt és kíváncsi már kíváncsi vagyok hogy mi fog tötrénni DE remélem Izzy és Harry boldogok maradnak most már :)

    Puszii : Reby ♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Ami azt illeti, én is vártam már, hogy megírhassam azt, amikor újra összejönnek. :) Nagyon örülök, hogy ennyire tetszett neked, tényleg sokat jelent, hogy pozitív véleményed van róla! Mint már - gondolom - megszoktad, ha boldogság jön a történetben, nálam az sem sokáig tart. Nem tudom, miért, ez talán csak egy rossz szokás, vagy fogalmam sincs. :D
      Puszi! <3333333333333

      Törlés
  9. Szia :D. Váóóóó ez valami fenomenális fuu olyan boldog vagyok hogy megint eggyüt van Izzy meg Harry fuu ez nagyon nagyon király nem tom meg dicsérni annyiszor mert annyyira COOL fu :) :D
    Már nagyon nagyon nagyon várom a kövi részt.......tükön ülve várom :D ♥♥

    PUSZI ♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Köszönöm szépen, nagyon örülök, hogy tetszett, és annak is, hogy boldog vagy! Nem rég tettem ki az új fejezetet. :)
      Puszi! <33333333333

      Törlés
  10. Szia!! Szuper jó rész lett!!! Már alig vártam, hogy újra összejöjjenek!! ♥ :) Nagyon szeretem ahogyan írsz!! ;)
    Siess a kövivel!! :D
    Puszi: Lara Csen...♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Köszönöm szépen, örülök, hogy tetszett. Igazából én is vártam már, hogy megírhassam azt, hogy újra összejönnek. :D
      Nem rég tettem ki!
      Puszi! <33

      Törlés