4. fejezet - Régi ismerős

Drága Olvasóim!
Meghoztam a negyedik fejezetet, ahol az általatok kiválasztott személy, azaz Louis felbukkan. Köszönöm az 53(!!!) feliratkozót, és az előző fejezethez érkezett komikat, pipákat! :) Remélem, hogy ez a fejezet is tetszeni fog, és hagytok pár komit. Jó olvasást!

Régi ismerös

Minden megszakított kapcsolat
egyben veszteség is.

     - Szeretnéd, ha újra úgy érnék hozzád? - súgja rekedtes hangon. Nyelek egy nagyot, a szemem csukva van, a pulzusom már az egekben. Lassan hátrasöpri a hajamat, s nyakamhoz hajol. - Újra érezni akarod, hogy milyen, amikor felizgatlak? - morogja, s átkarolja a derekamat. Megfogom a bicepszét, s próbálom magamtól eltolni, de minél jobban erőlködöm, ő annál szorosabban fog. A falhoz tol, ajkait a nyakamra tapasztja, s gyengéd csókokat lehel a bőrömre. A levegőt szaporán kezdem venni, kezem kissé remeg, ahogy végigsimítok a karjában megfeszült izmokon. - Hamarosan könyörögni fogsz az érintésemért - csókolja végig az állkapcsomat, s közel az ajkaimhoz megáll, elmosolyodik. Elfordítom a fejemet, de mutatóujját az arcomra téve kényszerít, hogy újra ránézzek. - Holnap szoknyát vegyél - mosolyog.

- Nincs... nincs szoknyám - szólalok meg halkan, de még így is érződik, hogy a hangom remeg.

- Olyan vagy, mint egy ártatlan kislány - hajol újra közelebb. - Gyere velem - súgja, megragadja a karomat és felhúz a szobámba. Lefektet az ágyra, s fölém mászik. Félek. Nem merek ellenkezni, attól tartok, akkor bántana.

Felsóhajtok, ahogy hosszú ujjait végigsimítja az oldalamon, ezáltal felcsúszik a pólóm. Azt mondta, hogy nem fog lefektetni. De akkor mire jó ez az egész? Élvezi, hogy kínozhat?

- Tudod, én már most nagyon kívánlak - nyúl feljebb, egészen a melltartómig. - Viszont megígértem, hogy kapsz pár nap haladékot. Elvégre ez az első heted. De ne feledd, azután nem leszek kíméletes! - markolja meg egy kicsit a bal mellemet. Felsóhajtok, homlokát az enyémnek dönti és elmosolyodik. - Most elmehetsz fürödni - ad egy puszit az orromra, s lemászik rólam. Megkönnyebbülten felsóhajtok, s felülök. Előveszem a pizsamámat és a fehérneműmet, Harry közben mosolyogva figyel. - Megvárlak itt, drága - fekszik kényelmesen hanyatt az ágyon. Felsóhajtok, bemegyek a fürdőbe, s a tükörbe nézek. Ugyanazt a félénk lányt látom, akit már évek óta el akarok tüntetni. Olyanná szeretnék válni, akit senki nem használna ki az ártatlansága miatt. De mégis hogy csináljam, ha egyszerűen Harry tekintetétől is rettegek?

Lassan levetkőzök és beállok a zuhany alá. Magamra engedem a meleg vizet, közben hagyom, hogy a gondolataim szárnyaljanak. Akármerre is próbálom terelni őket, a szemem előtt mindig Harry kaján vigyora játszódik le. Érintését érzem a bőrömön, illatára még mindig emlékszem.

Ahogy végzek a zuhanyzással, kinyúlok a törölközőért, szárazra törlöm a testemet, s a ruháimért nyúlok. Pontosabban csak nyúlnék, mert már nincsenek ott. Pedig tisztán emlékszem, hogy letettem a szennyeskosár tetejére!

Magam köré tekerve a törölközőt kimegyek, s Harry a falnak dőlve féloldalasan mosolyog rám.

- Ezeket keresed? - tartja középső ujján a pizsamámat és a fehérneműt.

- Öm... igen, odaadnád? - beszélek már megint remegő hangom.

- Hadd gondolkozzak csak - húzódik egy huncut vigyor az arcára. Odalépek hozzá, hogy elvegyem, de magasra emeli. - Észveszejtő vagy egy szál törcsiben - néz rajtam végig, s alsó ajkába harap. - Elnéznélek még egy darabig, ha nem bánod.

Most ha nem félnék tőle, rávágnám, hogy de, nagyon is bánom. De mivel rettegek, lesütöm a szemem, s kezeimet a mellemnél tartom, nehogy az egyetlen takaró darab lecsússzon rólam.

Lassan emelem fel rá tekintetem, még mindig figyel, s a szemével szinte levetkőztet. Elég kellemetlenül érzem magam...

- Kellene, igaz? - mosolyog és halkan felnevet. - Könyörögj érte!

- Add ide, kérlek.

Hangom ismét olyan, mint egy kislányé, akinek a játékát vették el. Remek...

- Na jó, megkapod - ereszti lejjebb a kezét, de mikor utána nyúlok, újra felemeli. - Egy feltétellel. Itt öltözöl át előttem - mosolyodik el kajánul. Nyelek egy nagyot, a pulzusom ismét emelkedik. - Na, megteszed, vagy felőlem így is aludhatsz!

Felsóhajtok és a ruhákért nyúlok.

- Okos kislány - mosolyodik el, odaadja és kezeit lazán a zsebébe teszi. - Ne fogd vissza magad - kacsint.

Ez annyira kellemetlen, eddig még csak az ex barátom látott meztelenül, amikor majdnem lefeküdtünk.

Lassan hátrébb megyek és elfordulok, hogy minél kevesebbet lásson belőlem.

- A-a. Itt, ahol az előbb álltál!

Felsóhajtok, s visszaállok az előző helyemre. Először felveszem a bugyimat, amíg a törölköző rajtam van. Kicsit ügyetlenkedek, de ez Harry-t nagyon is szórakoztatja. Megfogom a melltartómat, amit egyébként alváshoz nem szoktam felvenni, de ha Harry van a közelemben, jobbnak látom. Nyelek egy nagyot, s lassan elkezdem lecsavarni magamról. Harry ajkait harapdálva figyeli a tetteimet, amit már szinte remegő kézzel hajtok végre. A törölköző leesik a földre, s én automatikusan a melleim elé kapok. Harry mély hangon felnevet, de szemét továbbra sem veszi le testemről.

Melltartómat igyekszem gyorsan magamra venni, de így is túl hosszú ideig bámulhat. Lehajolok a pizsamámért, ami eközben a földre esett, de Harry gyorsabb, s újra kezébe veszi.

- Istennő vagy - tekint rajtam végig és felsóhajt. - Kár lenne rád várnom, amikor most is simán megtehetném - lép közelebb, s én hátrálok. - Megint, vagy még mindig félsz? - fogja meg hirtelen a derekamat és magához húz. Keze rögtön lejjebb csúszik a fenekemre, aminek köszönhetően egyre kínosabban érzem magam. Tekintete megakad a melleimen, s feltűnően méregeti.

- Engedj el - szinte suttogom, s a fejemet lehajtom szégyenemben.

- Nem szép dolog így beszélni - csúsztatja egyik kezét újra a derekamra, a másikat az arcomhoz emeli, s megsimít. Harry ajkai közel járnak az enyémekhez, ami már egy jó párszor megtörtént, ám a csókig nem jutottunk el.

Orrunk összeér, s már nem sok kell, de ajtócsapódást hallunk.

- Francba, öltözz! - vágja hozzám a pizsamámat, s kimegy. Felsóhajtok. Lassan felöltözök, és lemegyek a konyhába, ahol Anne és Harry beszélgetnek.

- Szia - mosolyog kedvesen, mikor meglát és magához ölel. - Na, milyen napotok volt? - néz le rám. Harry-re pillantok, aki mosolyog. Erőt véve magamon próbálom elrejteni rémültségemet.

- Jó - ennyit tudok kinyögni, s megköszörülöm a torkomat.

- Akkor jó - nyom egy puszit a homlokomra. - Ne haragudjatok, de nagyon fáradt vagyok.

- Menj csak aludni, anya - mosolyog kedvesen Harry, s Anne ad neki egy puszit. - Pihenj csak, velünk most ne foglalkozz, jól megvagyunk.

- Köszönöm, kicsim - súgja mosolyogva, megsimítja az arcát és felmegy. Én is elindulok a lépcső felé, de megfogja a karomat és visszahúz.

- Mi még nem végeztünk, édes - ültet fel a pultra, s a lábaim közé áll. - Hol is tartottunk? - hajol az ajkaimhoz. Kicsit hátrébb húzom a fejemet. Megfogja a kezeimet, nyaka köré kulcsolja, s a derekamnál fogva közelebb húz magához, ajkaink között már nincs sok hely.. A szememet lassan lecsukom, veszek egy mély levegőt, s azt a pár milliméter távolságot is megszünteti. Szenvedélyesen csókol, s én is őt. Nem tudom, hogy miért, de még mindig félek, kezdem úgy érezni, hogy már túl közel van hozzám. Kezeit végighúzza combjaimon, a hajlatomba nyúl, s még közelebb húz magához, így ágyéka már hozzám ér. Remegő kézzel nyúlok puha tincsei közé, ujjaimmal kicsit összeszorítom, s meghúzom, mire felmordul.

Mikor ajkaink levegőhiány miatt szétválnak, halkan zihálni kezd.

- Visszacsókoltál - mosolyodik el. Most erre mondjam, hogy azért, mert féltem, hogy akkor bántani fogsz? Mert ez az igazság. - Mondd csak, többet is engednél nekem?

Kicsit megrázom a fejemet. Egy puszit ad az ajkaimra, majd eltávolodik és végignéz rajtam. - Nem tudok es nem is akarok sokáig várni, szóval szedd össze magad, édes - kacsint, s felmegy.

Mellesleg ennyit arról, hogy kerüljem az ilyen, és ehhez hasonló szituációkat...

Leugrok a konyhapultról, felmegyek a szobámba, s befekszek a puha ágyba. Nehezen, frusztráló gondolataim között merülök álomba.

Reggel, ahogy kinyitom a szememet, majdnem a szívroham jön rám. Harry velem szemben áll és mereven néz. Megdörzsölöm a szemem, s az órára pillantva látom, hogy már fél 9 is elmúlt.

- Basszus - morgom, lerúgom a takarót és felkelek. A fürdőbe rohanok, de Harry követ, és az ajtófélfának dőlve néz.

- Elaludtál - közli nyugodt hangon, ami most halálosan megrémiszt

- Tudom, sajnálom! - igyekszem a mosakodással, gyorsan választok ruhát, és ránézek. - Izé... szeretnék felöltözni.

- Csak nyugodtan - von vállat, és tovább figyel. Felsóhajtok. Mivel már gondolom így is ideges, nem akarok ezzel is vitatkozni. Elfordulok és gyorsan átöltözök. Lerohanok a konyhába, s meglátok ott három pasast. - Öm... elnézést - nézek rájuk zavartan, s Harry is bejön.

- Főnök, ez ki? - néz az egyik Harry-re. Na jó, nyilván nem tanult illemet. És egyáltalán miért szólítja főnöknek?

- Már ezerszer elmondtam, te idióta! - mordul rá. - Isabel, főznél kávét a srácoknak?

- Persze - motyogom, és kicsit feszülten elkezdem csinálni. Idegesítő csend van, egyikük sem szólal meg. Ugyanolyan ijesztőek, mint a múltkori három csávó.

- Megfektetted már? - kérdezi az egyik. Komolyan, mintha itt se lennék...

- Kussolsz, Ágyú! Majd elmondom, ha lesz hozzá közöd!

Ágyú? Ez meg milyen név?

- Isabel, még egyet készíts, mert várunk még valakit.

Bólintok, majd azt is megcsinálom, és eléjük teszem. Csengetnek. Mennék ajtót nyitni, de Harry megelőz, így ott maradok a félelmetes kinézetű fiúkkal. Vagy férfiakkal. Fogalmam sincs, hogy hány évesek lehetnek.

- Mondd csak, cicus, mennyit fizet neked a góré? - néz rajtam végig az egyik, aki motoros szerkóban van.

- Fogd már be a pofádat, a főnök világosan megmondta, hogy ki ez a csaj és miért van itt!

- Nézzétek, megérkezett Tommo is. Végre, neked mindenhonnan el kell késned?

Ezt a nevet hallva a szívem egy nagyot dobban. Tommo. Nem, az nem lehet. Ő nem.

Lassan megfordulok, úgy érzem, mindjárt elájulok, a szívemet, mintha ezernyi tű szurkálná. Ahogy meglát, ő is lesápad.

- Te jó ég - súgom elhaló hangon, ahogy végignézek exemen.