Prológus

Drága Olvasóim!

Meg is hoztam a prológust. Ez csak egy "ízelítő" a történetből, ezért is írtam ilyen rövidre. Remélem elnyeri majd a tetszéseteket, de mindenképp komizzatok, hogy hogy tetszik! Köszönöm a már 4 feliratkozót, jól esik, hogy már most, még a prológus felkerülése előtt ennyien vagytok. Imádlak Titeket! Remélem, hogy hamarosan többen is lesztek. Az, hogy mikor jön az első fejezet, csak tőletek függ, hogy mennyi és milyen visszajelzést kapok. Jó olvasást! :)

Prológus

Isabel Turner

     17 évesen egy szobalányként dolgozni? Nem túl jó. De szükségem van a pénzre, és a szüleimet sajnos már rég elveszítettem. Mostanáig a nagynénimnél éltem, de ő kiköltözik Amerikába, így a család egyik barátja, Anne fogadott be. Munkát is ajánlott, hogy pénzhez jussak, így náluk fogok élni és egyben dolgozni. Van egy fia, Harry. Vele még nem találkoztam, de nagyon remélem, hogy ki fogunk jönni egymással. Anne-t jól ismerem, kedves nő, akkor biztosan a fia is az. Legalábbis nagyon bízom benne...
A taxi megáll a nagy ház előtt. Kifizetem az utat és kiveszem a bőröndömet. Egy nagyot sóhajtok, hallom, hogy az autó elhajt. Már nincs visszaút. Elindulok az ajtó felé, a bőröndömet húzom magam után az aszfalton. Félve bekopogok, s az ajtó szinte azonnal kinyílik. Egy kedves mosoly fogad.
- Szia, Isabel! - von karjaiba Anne és megsimítja a hátamat.
- Szia - mosolyodok el.
- Gyere csak, megmutatom a szobádat - enged el és kedvesen pillant rám. Halványan bólintok, megfogom a bőröndömet és megyek Anne után az emeletre. Balra az első ajtón benyit. A falak halvány rózsaszínek, a bútorok barnák és van egy hatalmas franciaágy a szoba közepén. Ez nekem már luxus, ehhez nem vagyok hozzászokva. - Pakolj ki nyugodtan, addig szólok Harry-nek - megy ki. A bőröndöt leteszem az ágyra, kicipzározom és a ruháimat szép sorba pakolom be a szekrénybe. Nincs túl sok, talán két polcot foglal el. A szobából nyílik egy fürdőszoba, ahova kipakolom a tisztálkodási kellékeimet, s a már üres bőröndöt beteszem a szekrény aljára.
- Hali - dől az ajtófélfának a srác, gondolom ő Harry.
- Szia - teszem a fülem mögé a hajam és végignézek rajta. Fekete csőnadrágot visel egy szintén fekete pólóval. Sugárzik belőle a lazaság.
- Harry Styles vagyok.
- Isabel Turner - mutatkozok be én is, s smaragdzöld szemeibe nézek.
- Szóval te leszel a takarító - jelenik meg egy huncut mosoly az arcán, s lassú léptekkel közeledik felém. Félve bólintok, s hátrálni kezdek, míg a hátam a falnak ütközik. - Ne félj, nem bántalak.
Akarok hinni neki, de van benne valami veszélyes. A fejem fölött a falnak támasztja kezét és magabiztosan mosolyog rám. Feszengve emelem rá tekintetem, s a levegőt szaggatottan fújom ki. Félek, csak nem tudom mitől.
- Van néhány dolog, amit meg kell tanulnod, ha itt akarsz élni - néz rajtam végig, tekintete szinte éget. - Az első, hogy soha nem mehetsz be a szobámba az engedélyem nélkül, ne merészelj a cuccaim között kutakodni. A második számú szabály, hogy minden reggel 7-re az asztalon várjon a reggeli és a kávé, amit egy cukorral és tejjel iszok. Mivel anyám szinte csak éjszaka van itthon, ezért neked kell mosni, takarítani, és főzni. Ha valamit elrontasz, az első héten elnézem, de utána ne legyen probléma, világos?
Hevesen bólogatok, megszeppent tekintetemet látva büszkén elmosolyodik.
- Helyes. Nem kizárt, hogy más szolgáltatásra is igénybe veszlek - kacsint és a fülemhez hajol. - Kezdhetnénk ma este - súgja. A levegő belém szorul, a szemeim kikerekednek és nyelek egy nagyot. Halkan felnevet és egy lépést hátrál. - Ne aggódj, ezen a héten lesz időd, hogy mindent megszokj.
Egy széles mosollyal az arcán megy ki. Kezdem úgy érezni, hogy hatalmas hiba volt idejönni. Harry-n tisztán látszik, hogy veszélyes. És vele leszek összezárva egy nagy házban?
- Isabel - néz be Anne a szobába -, elmegyek aludni, az ott csak a te fürdőd, nyugodtan fürödj le. Reggel már ötkor elmegyek és este 10 körül jövök, szóval sok sikert Harry-hez. Makacs gyerek - mosolyodik el.
- Minden rendben lesz - nyugtatom inkább magam, mintsem őt.
- Rendben. Jó éjt - súgja, majd becsukja az ajtót és elmegy. Veszek ki tiszta fehérneműt és a pizsamámat, bemegyek a fürdőbe és becsukom az ajtót. A meleg zuhany alatt van időm gondolkodni. Mennyi idő alatt tudok szerezni annyi pénzt, hogy külön lakásba költözhessek? 17 évesen ez még nem fog menni, és akárhogy osztok-szorzok, még évekig itt kell maradnom. Már most félek. Van Harry-ben valami veszélyes, és ez nem a tipikus rosszfiú. A gondolatba is beleremegek, hogy holnap egész nap kettesben leszünk...