21. fejezet - Találkozás

Drága Olvasóim!
Meghoztam a 21. fejezetet. 18+ - os rész is van benne, szóval mindenki saját felelősségére olvassa! :) Köszönöm szépen a 102 feliratkozót, és az előző fejezethez érkezett visszajelzéseket! Mind nagyon jól estek, hálás vagyok érte! <3 Remélem, hogy tetszeni fog a fejezet - bár nem lett nagyon hosszú - és hagytok magatok után nyomot. Jó olvasást!


Találkozás

Hazza ♥
Egy ismerőssel való találkozástól
jobban tartok, mintha egy
ismeretlennel futnék össze.
     - Nem lehet, hogy apa még él! - pattan fel Gemma a fejét fogva. Idegesen jobbra-balra kezd el járkálni. Teljesen megértem a zaklatottságát, azt viszont nem, hogy Harry miért ül még mindig úgy, mintha nem történt volna semmi.
- Harry - bököm oldalba. Felsóhajt, elkezdi masszírozni a halántékát.
- Talán csak hasonlít apára - néz Harry a nővérére. Feláll, és magához ölelve próbálja nyugtatni a lányt, aki a sokk miatt könnyeivel küszködik. - Nyugi, Gem, semmi baj nincs - súgja és a hátát simogatja.
- De Harry, az ott ő! - szorítja az öccse fekete pólóját és szaggatottan kifújja a levegőt, miközben az asztalon heverő fényképet nézi.
- Nem ő az - néz a szemébe, s az arcára ad egy puszit. - Apa... meghalt - nyel. - Emlékszel? Motorbalesetben.
- Nem találták meg a holttestet, basszus! Csak elment! Itt hagyott minket! - kezd el sírni Gemma.
- Na, ne sírj már! Tudod, hogy utálom - simítja végig a karját. - Apa szeretett minket, nem szökött el. Meghalt - néz a szemébe. - Nem is teljesen tiszta a kép! Az ott egy francia férfi.
Gemma felsóhajt, s becsukja a szemét.
- Igazad van. Lehetetlen, hogy ő legyen... Az agyamra ment a munka. Azt hiszem, lepihenek kicsit - kerüli ki Harry-t, s kimegy a szobából.
- Kurva életbe - morogja Harry, s idegesen a hajába túr, majd előveszi a telefonját, felhív valakit. Valószínűleg az egyik emberét. - Azonnal szerezz minimum négy embert, és keressétek fel apámat! Igen, Des Styles!
Kinyomja, s a készüléket visszacsúsztatja a zsebébe. Nem szólok hozzá, mozdulatlanul figyelem nyugtalan tetteit, ahogy tehetetlenül mászkál jobbra-balra.
- Biztosan beletelik egy kis időbe, addig ne idegeskedj ezen - szólalok meg halkan. Rám emeli tekintetét, szinte a szeme szikrákat szór.
- És akkor mégis mi a faszomat csináljak?! - tárja szét a karjait. Próbálom nem felvenni ezt a hangnemet, elvégre a düh beszél belőle.
- Csináljunk valamit, amit szeretnél - állok elé, lassan végigsimítom mellkasát, ami a szapora légzése miatt gyorsan mozog fel-le.
- Nem akarok semmit - löki el a kezem. - Bocs, de az apám, akit évek óta nem láttam, most előkerült, és rohadtul nem tudok megnyugodni!
Felsóhajtok, lassan eltávolodok tőle.
- Aludjunk, jó? - nézek rá. Halványan bólint, s egy gyors zuhanyzás után bebújunk az ágyba. Harry a plafont pásztázza, egy pillanatra se hunyja le a szemét, látszik, hogy az agya folyamatosan pörög. Felsóhajtok, közelebb mászok hozzá, egyik kezemen könyökölök, míg a másikat mellkasán pihentetem. - Ne legyél már ennyire feszült, hallod? - adok egy puszit tetoválásokkal borított vállára.
- Nem vagyok feszült, csak utálok várakozni! De addig is, elüthetnénk valamivel az időt - mosolyodik el kajánul, pillanatok múlva már a kezeimet a fejem felett lefogva mászik fölém. Ad egy puszit az ajkaimra, majd lefelé halad a nyakamhoz, végül a mellkasomhoz. A levegőt szaporábban kezdem venni, a szemeim lecsukódnak. - Azt akarom, hogy te irányíts - súgja, hanyatt fekszik és magára ránt. Rajta csak egy bokszer van, az én testemet pedig hálóing és egy bugyi takarja. Végigsimítok izmos mellkasán, lehajolok hozzá és megcsókolom. - Mmm... Legyél vad - simítja végig a lábamat. Érzem magam alatt keményedő férfiasságát, amitől akaratom ellenére szégyellősen az alsó ajkamba harapok. Egy hirtelen mozdulattal lekapja rólam a hálóingemet, s végigsimítja a testemet. A hajánál fogva félrehúzom a fejét, hogy nyakát szabaddá tegyem, és ajkaimat gyenge pontjára tapasztva elkezdem szívni. Egy mély sóhajjal jutalmazza tetteimet, hatalmas kezeit a fenekemre vezeti. Szinte érezhető, hogy a szobában egyre melegebb van.
Egyik kezét elölről a bugyimba csúsztatja, s elkezd simogatni, ami belőlem egy szaggatott sóhajt vált ki. A csípőmet akaratom ellenére is mozgatni kezdem, körmeimet a mellkasába vájom. Végigsimítom felsőtestét, s a bokszerét leügyeskedem róla. Harry pénztárcájából előkutatok egy óvszert, kibontom, és felgörgetem neki. A bugyim sem takar már sokáig, Harry egy pillanat alatt megszabadít tőle, s kezeit a csípőmre teszi. Fölé helyezkedek, és lassan ereszkedek férfiasságára.
- Ah, bassza meg! - zihálja, és megmarkolja a fenekemet. Kéjesen felnyögök, s eszeveszett tempóban kezdek rajta ugrálni. Ha akarnánk, se tudnánk visszafogni magunkat, és most az sem nagyon izgat, ha Gemma meghallja. Végigsimítja az oldalamat, majd kezeit a melleimre teszi, és megmarkolja őket. A fejemet hátrahajtom, s érzem, hogy már egyre közelebb kerülök a gyönyörhöz.
A csípőmnél fogva hirtelen maga mellé lök, keményen belém hatol, és gyors tempóban kezd el mozogni. Arcát a nyakamba fúrja, izzadt mellkasaink összetapadnak. Lábaimmal körbeölelem a derekát, így mélyebbre tud hatolni mindkettőnk örömére.
- Har-Harry! - nyögöm, s a fürtjei közé túrva meghúzom a haját. Egy erőteljes lökés után egyszerre érünk a csúcsra, s zihálva nyom egy csókot az ajkaimra.
Kicsúszik belőlem, az óvszert eldobja, s bebújik mellém az ágyba. A takarót magunkra húzza, és szorosan magához ölel. Még mindig nem lélegzünk egyenletesen. Gyengéden simogatja a karomat, amíg lassan álomba merülök.

Reggel, ahogy kinyújtózkodom, nem érzem magam mellett Harry-t. Kinyitom a szemeimet, lassan felülök és fáradtan a hajamba túrok. Hunyorítva nézek az órára. Fél hét van. Egy mély sóhaj után ledobom magamról a takarót, felöltözök, és átmegyek a fürdőszobába, hogy rendbe szedjem magam.
Nagyjából negyed óra készülődés után lecammogok a konyhába, ahol Harry és Gemma kávéznak.
- Jó reggelt - ülök le, és Harry arcára nyomok egy puszit. Látszik rajtuk, hogy teljesen kikészültek a történtek miatt. Gemma szemei karikásak, gondolom nem sokat aludt az éjjel. Harry-t pedig már ismerem annyira, hogy lássam, teljesen kivan.
- Fél óra múlva megyünk a reptérre - közli Harry, miközben a bögréjét átteszi a mosogatóba. A pultnak támaszkodik, összefonja maga előtt a karját. Gemma értetlenül néz rá.
- Most komolyan vissza akarsz menni Londonba ezek után? - teszi le a bögrét az asztalra, összeráncolja a szemöldökét. Harry felsóhajt, s egy aprót bólint. - Hát, ez szuper! Itt hagysz?!
- Gem, figyelj - löki el magát a pulttól, leül nővére mellé. - Apával nincs semmi. Az nem ő volt. Tudom, hogy sokként ért, de ő már rég... nincs köztünk - köszörüli meg a torkát. - Próbálj ezen túllépni - fogja meg a kezét és simogatja. - Erős lány vagy, tudom, hogy menni fog.
- Jó, talán igazad van - hajtja le a fejét. - Amúgy... ti mindig ilyen hangosak vagytok? - mosolyog halványan. Harry huncutul mosolyogva rám pillant. Felkuncogok.
- Általában igen - von vállat Harry, feláll és Gemma fejére ad egy puszit. - Megyek összeszedni a cuccaimat, aztán indulhatunk - néz rám, majd felmegy az emeletre. Gemma felsóhajt, hátradől a széken és halványan mosolyogva figyel engem.
- Tudod, sosem így képzeltem el Harry barátnőjét. Te olyan... ártatlannak tűnsz Harry mellé. Szóval biztosan nagyon szeret téged.
Elmosolyodok, lesütöm a szemem és az ujjaimmal babrálok. Igaza van, Harry mellett tényleg egy nyuszinak tűnök, és ezen szeretnék változtatni. Ezért lenne jó, ha bevenne a maffiába.
- Örülök, hogy megismertelek - mosolyog.
- Én is. Harry már sokat mesélt rólad - pillantok rá. Halkan felnevet. Hihetetlen, hogy a nevetésük is mennyire hasonlít.
- Mehetünk! - jön le Harry a bőröndökkel. Gemma kikísér minket az ajtóig, mindkettőnktől két puszival és öleléssel búcsúzik. Megígértette az öccsével, hogy még visszajövünk hozzá Amerikába, hogy eltöltsünk együtt pár napot.

Ahogy leszállunk a repülőről, egy mély levegőt veszek. Jó újra érezni a londoni levegőt. Harry-re mosolygok, láthatólag neki is hiányzott. Nem voltunk sokáig távol, de mégis ez az igazi otthonunk.
Ahogy hazaérünk, az előszobába ledobjuk a bőröndöket.
- Tényleg, anyukádnak mit mondtál? - nézek rá. Lerúgjuk magunkról a cipőt, bemegyünk a nappaliba, és kényelmesen a kanapéra dőlünk.
- Hogy elmentél a nagynénidhez, és, hogy én pedig elmegyek meglátogatni Gemma-t. Végül is nem hazudtam - mosolyog. - De látom, hogy téged még mindig nyomaszt valami - húz magához, és simogatni kezd. Felsóhajtok, és a fekete pólójával kezdek babrálni.
- Még mindig szeretném, ha bevennél a szervezetbe - nézek a szemébe. A halvány mosoly is lefagy az arcáról, becsukja a szemét és megrázza a fejét. - Kérlek!
- Nem akarom, hogy bajod essen!
És megint ugyanott tartunk, mint eddig. Nem bízik bennem eléggé. Megforgatom a szememet, eltávolodok tőle és magam elé nézek.
- Ne kezdd megint, Izzy! - szól rám kicsit ingerülten. - Nem igaz, hogy nem tudod megérteni, hogy mennyire... - beszédét a telefonja csörgése szakítja félbe, amit azonnal felvesz. - Igen? Megvan? Jó, máris megyek! - nyomja ki, és feláll. - Elmegyek a raktárba, Tom-ék találtak valamit - indul el.
- Várj, én is megyek! - loholok utána, s felkapom a bukósisakot. Már nem szól semmit, csak idegesen a fejét rázza. Felül a motorra, én pedig mögé, átölelem a derekát, és elindulunk. Hogy őszinte legyek, hiányzott már a száguldozás. Megnyugtat és ellazít, amire most mindkettőnknek szüksége van.
Ahogy megérkezünk a megszokott helyre, lepattanunk a motorról, és bemegyünk a faházba. Ott van pár srác a szervezetből.
- Na? - megy Harry Tom-hoz. Valamit sutyorognak, majd nem sokkal később Harry arrébb vonul, a telefonjába üt egy telefonszámot, és a füléhez emeli. Pár másodpercig idegesen járkál jobbra-balra. - Apa? Te vagy az? - áll meg. Lesápad, arca olyan fehérré válik, mintha egy szellemet látott volna. - Te jó ég - ül le lassan a kanapéra, kezét a szája elé teszi. Látszólag le van sokkolva. - Igen, találkoznunk kell! Estére Londonba tudsz jönni? - Elmosolyodik. Úgy csillog a szeme, mint egy kisfiúnak, aki ajándékot kap. - Oké, akkor... addig is szia! - teszi le. - Istenem, el sem hiszem, hogy újra láthatom apát! - temeti az arcát a tenyerébe, s a fejét hátrahajtja. Elmosolyodok rajta. Beletúr a hajába és feláll. - Tom, nagyon köszönöm! - pacsizik vele, és meg is öleli. Látom, hogy Harry szeme egy kicsit könnyes az örömtől. - Ez annyira hihetetlen! Na, szóval... estére szeretném, ha mindannyian idejönnétek, és a legjobb formátokat hoznátok - néz rájuk. - Azt akarom, hogy büszke legyen arra, amit maga után hagyott.
- Úgy lesz, főnök - ígérik meg neki, és elmennek. Harry a fejét lehajtva mosolyog, a gödröcskék megjelennek az arcán.
- Úgy örülök, hogy boldog vagy - megyek oda hozzá, és megölelem. Megsimítja a hátamat, az arcát a vállamba fúrja.
- Az vagyok. És te leszel az első, akit bemutatok neki - ad egy puszit az arcomra. Elmosolyodok, megsimítom orcáját és egy puszit adok az ajkaira.
- Anyukád mit fog szólni hozzá?
A mosoly eltűnik az arcáról, mélyen felsóhajt. A kezét lustán a teste mellett lógatja.
- Fogalmam sincs, hogyan fogom neki elmondani. De majd apa elmagyarázza. Istenem, el sem hiszem, hogy komolyan találkozok apámmal! Ez annyira... hihetetlen. És ez a hely - néz körül - valami szörnyű! Izzy, megtennéd, hogy kitakarítod? - néz rám.
- Persze, menj addig haza, és szedd össze magad - mosolygok. Megkönnyebbülten felsóhajt, szorosan magához ölel.
- Köszönöm - súgja, egy cuppanós puszit nyom az arcomra, és elmegy. Végignézek azon a káoszon, ami ott van. Összeszedem minden erőmet, s elkezdek takarítani.
Estefelé megérkeznek a srácok, Harry láthatólag majd' felrobban. Nem is csodálom.
- Pár perc és itt lesz - járkál össze-vissza. Gondolom, neki ez a kis idő is hosszú órákba telik. Hihetetlenül izgul, ami szerintem aranyos.
Motorzúgásra figyelünk fel, Harry gyorsan kezdi venni a levegőt.
- Itt van - leheli. Nyílik az ajtó, és belép rajta egy férfi. Nem ilyennek képzeltem el. Olyan, mint egy átlagos ember. Mármint nem néz úgy ki, mint aki egykor maffiafőnök volt. Harry-re néz, elmosolyodik, odamegy és megöleli.
- Istenem, fiam! - súgja. Látom, hogy Harry nehezen tartja magát, hogy ne sírjon. Megható a látvány, az tény.
- Apa, annyira hiányoztál! Hol voltál? Mi történt veled? - engedi el.
- Majd elmesélem, hosszú. De te - néz rajta végig. - Te már kész férfi vagy! És ez a hely... Harry, nagyon büszke vagyok rád! - ütögeti meg a vállát. - Tudtam, hogy nem bánom meg, ha rád hagyok mindent - mosolyog, és a szeme megakad rajtam. - Ő az, akire gondolok?
- Ja, igen - jön mellém, átkarol. - Apa, ő a barátnőm, Isabel. Izzy, ő az apám, Des.
- Nagyon örvendek - fogok vele kezet.
- Bátor csaj vagy, ha az én fiammal jöttél össze - mosolyog. - Na, Harry, mesélj! - huppan le a kanapéra. - Mindent tudni akarok az elejétől a végéig.

18 megjegyzés:

  1. Wow *--* Most eléggé meglepődtem :D Siess a kövivel<3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, ha sikerült meglepnem. :) Ma hozom a következőt! <3

      Törlés
  2. Aaaa nagyon jó lett *-*-* :D erre nem számítottam :D nagyon várom a kövi részt :3 <33

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen, és örülök, ha sikerült meglepnem téged. :) <33

      Törlés
  3. Wow... Nagyon nagyon nagyon jó rész lett erre aztán nem számítottam! Imádom a blogod és siess a kövivel ;D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen! Örülök, hogy nem számítottál rá, és sikerült meglepnem. :) Ma hozom a következőt!

      Törlés
  4. Nagyon jo lett siess a kövivel!
    :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen, ma hozom a következőt. :)

      Törlés
  5. Hiperszuper lett!! Siess a kövivel!!:D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen! :) Ma hozom a következőt.

      Törlés
  6. Nagyon imádom! :)
    Elsőnek nem értettem, hogy Harry miért mondta azt Gemma-nak, hogy az nem az ő apjuk, amikor Harry is tudta, hogy ki ő! De aztán rájöttem, hogy Gemma ugyanazt tudja, mint Anne, hogy meghalt motorbalesetben!
    Nagyon siess a következő résszel!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon szépen köszönöm, örülök, hogy tetszik. :) És igen, Gemma és Anne is úgy tudják, hogy meghalt, és még ezzel kapcsolatban lesz pár dolog a következő fejezetekben. :)
      Ma hozom a következőt!

      Törlés
  7. Kedves ~E!
    Wow! A szavam elakad! Hihetetlen, meg fantasztikus, csodálatos, tökéletes, és izgalmas!
    Komolyan éjfélig ragoznám, ha lenne annyi szó!

    Annyira szeretem, ahogy írsz ~E!♥♥♥♥


    Üdv: Angel♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Angel!
      Jaj, hihetetlenül aranyos vagy, iszonyatosan jól esik, amiért ezeket írod! És nagyon örülök, amiért így gondolod, és tetszik! :)
      <33333

      Törlés