30. fejezet - Az erdő sötét rejtekében

Drága Olvasóim!
Meghoztam a 30. fejezetet. Nagyon köszönöm mindenkinek, aki az előző fejezethez kommentelt, és azoknak is, akik pipáltak! Hálás vagyok és a 118 feliratkozóért is. :) Nagyok sokat jelent, hogy ti vagytok nekem, és talán már unjátok, hogy ezt mindig elmondom, de nagyon komolyan is gondolom. Remélem, hogy tetszeni fog ez a fejezet, és hagytok magatok után nyomot most is. Bár nem lett a leghosszabb, de szerintem elég eseménydús. :) Jó olvasást!
UI: Az előző fejezet kommentjeire még ma este válaszolok!

Az erdö sötét rejtekében

A természet néha természetfeletti dolgokat rejt.
     A kocsival leparkolunk az erdő mellett. Ahogy kiszállok, mosolyogva nézek körbe a fehér takaróval borított természeten. Des megfogja Anne kezét és elindulnak be a fák közé. Harry összekulcsolja az ujjainkat, s utánuk megyünk. A hó ropog a talpam alatt, érzem, hogy az orrom majd' lefagy az alacsony hőmérséklet miatt.
Néhány perc sétálás után megérkezünk egy helyre, ahol farönkök vannak körbe lerakva. Anne és Des egymásra mosolyognak, mintha eszükbe jutna róla egy emlék. Leülnek, Des átöleli Anne-t és a karját simogatja, hogy ne fázzon. Annyira jó őket boldognak látni.
Harry mögém áll, átöleli a derekamat és a fejlét a vállamra teszi.
- Régen sokat randiztak itt - súgja. Ahogy meleg lehelete a nyakamat éri, végigfut rajtam a hideg.
- Aranyosak - mosolygok. Lenézek a hóra, majd lehajolok, a tenyerembe veszek egy adagot és egy egyszerű mozdulattal Harry arcába nyomom.
- Hé! - játssza a felháborodottat, látom a szemében, hogy vissza akarja adni, így nevetve elkezdek szaladni. - Úgyis elkaplak! - rohan utánam. Elbújok az egyik fa mögé és mosolyogva kilesek mögüle, s szembe találom magam vele. Ijedtembe felsikítok, már nincs időm elszaladni. Magához ölel. - Most visszakapod! - fektet bele a hóba és az arcomat betemeti vele. Nevetve kapálózok, s próbálom magamról letolni, de hozzám képest sokkal erősebb. - Na, abbahagyod? - mosolyog. Nevetve fogok még egy adag havat és dobom a mellkasának. A kezeimet lefogja a fejem mellett, lehajol és lágyan megcsókol. A testemet átjárja a melegség, rögtön kevésbé fázom. - Imádom, hogy a csókomtól mindig elgyengülsz - motyogja az ajkaimra mosolyogva. Megfogom két oldalt az arcát és megcsókolom, de most szenvedélyesen. Hirtelen felkapja a fejét, a mosoly eltűnik az arcáról és idegesen néz az egyik irányba.
- Valami baj van? - ráncolom a szemöldököm. Lemászik rólam, s szó nélkül megy el. Feltápászkodok a hideg földről, majd odamegyek mögé. Egy fa mögül kukucskál, én pedig a hátához simulva állok. - Ki van itt? - súgom halkan.
- Ssh! - veszi elő a fegyverét. - Maradj itt!
Lassan elindul, én pedig ahogy parancsolta, ott megvárom. A fának támaszkodom, és próbálok utána leselkedni, de már eléggé sötét van. Már nem hallom a hóban ropogó lépteit, csend vesz körül engem. Csend és hideg, sötétség, mint a legrosszabb horrorfilmekben. Lassan megfordulok, de semmi. Hirtelen egy hatalmas sikolyra figyelek fel, a szemeim kikerekednek és rohanni kezdek vissza a farönkökhöz, ahol Anne-ék ültek. A szívem hevesen ver, s mikor odaérek, a pulzusom csak még jobban emelkedik. Des-nek és Anne-nek nyoma sincs. Idegesen a hajamba túrva nézek körbe, de nem látok semmit. A hó is egyre jobban esik, aminek most perpill nemigen örülök. Előveszem a telefonomat, hogy felhívjam Harry-t, viszont nincs térerő. Szuper, ilyen az én szerencsém. Plusz, még fegyver sincs nálam, a rablóknál pedig nagy valószínűséggel van.
Elindulok abba az irányba, amerre Harry ment. A lábnyomait keresem, viszont a hó már teljesen ellepte. Egy nagy puffanást hallok és a hang irányába sietek. Gyorsan szaladok, a hó miatt a szemeimet csak résnyire tudom kinyitni. Fogalmam sincs, hova megyek vagy, hogy egyáltalán most hol vagyok. Csak annyit tudok, hogy félek.
Hirtelen megjelenik előttem valami vagy valaki, nekimegyek és mindketten hanyatt esünk.
- Ah, bazdmeg! - szitkozódik. Felismerem a hangját, megkönnyebbülten felsóhajtok és szorosan megölelem.
- David, hogy kerülsz ide? - szorítom össze a szemeimet. Végre itt van valaki, aki talán tud segíteni.
- Isabel? - simítja végig a hátamat. - Ezt én is kérdezhetném!
Felsóhajtok, elengedem, majd felállok és őt is felsegítem.
- Harry-ékkel kijöttünk egy kicsit az erdőbe, viszont fogalmam sincs, hogy most hol vannak! David, segítened kell! - mondom már-már hisztis hangon, s újra megölelem.
- Jó, segítek, csak ne félj! - viszonozza az ölelésemet és a fejemre ad egy puszit. - Merre ment Harry?
- Nem tudom - törlöm le a könnyeimet, amik kicsordultak. - A szüleit szerintem elrabolták, ő pedig errefelé jött, de pontosan nem tudom. Fel akartam hívni, de nincs térerőm!
Egy nagy durranás, összerezzenek. David elkezd sietni a hang irányába, én pedig utána. Nem sokkal később már beszélgetést hallunk és megállunk.
- Ott vannak - súgja. Kicsit hunyorítok, s látom, hogy Anne és Des megkötözve ülnek egy fánál, viszont Harry-nek nyoma sincs.
Anne arcán könnyek folynak le, Des szeme vérben forog, már amennyit látok. A tűz, amit a két férfi rakott, megvilágítja őket, de nem teljesen tisztán látszódnak.
- Most majd megtanulja az a kölyök, hogy ne szóljon bele a nagyok dolgába - morgolódik az egyik, majd leguggol Des elé. - Na, mi van? A kicsi fiú nem jön megmenteni apucit? - nevet gúnyosan. - Emlékszem, mikor még te voltál a góré. Ahhoz képest a fiacskád jól elcseszett mindent.
- Des, miről beszél? - kérdezi remegő hangon Anne. Szegény, most biztosan teljesen meg lehet rémülve, viszont én annál inkább. Egyáltalán hogy fogjuk ezt neki elmagyarázni?
- Ó, ő a pici feleség, akinek beadtad a motorbalesetet? - vigyorog. - Hm... Nem rossz!
- Ha egy ujjal is hozzáérsz, esküszöm, hogy megöllek! - préseli ki a fogai közt Des. Egy valamivel fiatalabb srác megy oda lihegve.
- Styles elintézve. Ő már nem fog nekünk többet ártani.
A szemeim kikerekednek, az egész testem remegni kezd. Eljutott a fülemig a mondat, de az agyam semmiképpen nem akarja felfogni. Nem, az nem történhetett meg.
- Mit műveltek a fiammal?! - ordítja el magát Anne, s a könnyei újra patakokban folynak le az arcán.
- Nyugalom - mosolyog gonoszul a fickó. A torkomban gombóc van, érzem, hogy nem sokára elsírom magam. Nem akarok hinni a fülemnek, ez biztosan csak egy rossz álom, és amikor felébredek Harry ott fog feküdni mellettem édesen szuszogva.
David kezéből hirtelen kirántom a fegyvert és odarohanok a férfiakhoz. Remegő kézzel feléjük tartom a pisztolyt, az arcomat végigszántják a könnyek.
- Mit műveltetek Harry-vel?! Hol van?!
Látszólag nem hatom meg őket, csak vigyorogva figyelnek, és ez még jobban felidegesít.
- Nocsak, Styles nem említette, hogy ilyen kemény csaja van - mér végig az egyik. - Ugye tudod, hogy ha egyikünknek valami baja esik, akkor ezek se fogják túlélni? - mutat Des-ékre.
- Isabel, te... - néz rám Anne és hitetlenkedve rázza a fejét. - Mi a franc történik?
- Édesem, mindent elmagyarázok, ha otthon leszünk, jó? - sóhajt Des és becsukja a szemét, fejét hátradönti a fának.
- Otthon? Kis naiv - nevet mély hangon a férfi. A fogaimat csikorgatva nézek rá, legszívesebben megölném, de nem akarom, hogy Anne-nek és Des-nek baja essen.
David lassan előjön, mire a fiúk arcáról lefagy a mosoly. Mintha minimum az ördöggel találkoztak volna.
- Rég nem találkoztunk, igaz? Hány éve is pontosan? Öt? Hat? - járkál lassan körülöttük. - Még amikor a ti főnökötök voltam...
Összeráncolt szemöldökkel hallgatom, amit David mond. Nehéz felfogni, még nehezebb elfogadni a tényt.
- Nálunk most is te lennél a főnök - próbál határozottan megszólalni a kopasz, de nem nagyon megy neki. Megremeg a hangja.
- Nekem nem kell ilyen béna szervezet. Halljam, hol van Harry? - fonja össze a karjait maga előtt. Egymásra néznek, s a legfiatalabbikat előre lökik. David felvont szemöldökkel néz rá.
- Úgysem mondom meg, nem találtok rá élve.
Ahogy ez a mondat elhagyja a száját, hirtelen nekirohanok, lelököm a földre, ráülök és teljes erőmből ütni kezdem, ahol csak érem. A srác ordít a fájdalomtól, de én nem hagyom abba, amíg David le nem fog.
- Izzy, hagyd, nem éri meg! - emel le róla, de én össze-vissza kapálózok. - Isabel! - emeli fel a hangját. Gyorsan veszem a levegőt, bosszúsan nézek a srácra, aki összegörnyedve fekszik. - Ti pedig húzzátok el a beleteket, különben nem állok jót magamért! - kiabál a fiúkra. Felsegítik földön fetrengő társukat, s elmennek, közben még párszor hátranéznek. Sírva rogyok a földre, úgy érzem, a szívem szétrobban a fájdalomtól.
David a kötelet leveszi Des-ékről, akik nehézkesen felállnak. Des rögtön a karjaiba vonja Anne-t, aki még mindig zokog.
- Hé, jól vagy? - guggol le mellém David és megsimítja a hátamat.
- Nem, nem vagyok jól! Harry-t megölte az a szemét! - temetem az arcomat a tenyerembe és keservesen sírok tovább.
- Ssh, ez még egyáltalán nem biztos! - ölel magához.
- David, én hazaviszem Anne-t, hogy kicsit megnyugtassam, de beszélj Isabel-lel, jó? - néz rá Des. David bólint, majd Anne-ék elmennek. A hideg hóban ülök tovább perceken keresztül, David pedig csendben mellettem. Az egész erdőt a szipogásom és hangos sírásom tölti be.
- Mi lesz velem nélküle? - szólalok meg remegő, rekedtes hangon. - Tuti, hogy belehalok.
- Ne beszélj már butaságokat! Meg fogsz fagyni, menjünk fel hozzám - áll fel, majd a kezemet megfogva felhúz, átkarol és elindulunk hozzá. Az arcomra fagynak a könnycseppek, a szemeim és az orcám teljesen piros.
Egész úton csendben vagyok, csak a hóban nézem a lábnyomokat, hátha valahol látom Harry-ét. Lassan felérünk David-hez, behúz a szobájába és befektet az ágyába.
- Aludj, jó? - súgja, miközben betakar.
- Nem akarok aludni. Harry-t akarom! - szipogok. Felsóhajt, mellém fekszik és elkezdi simogatni a karomat. - Megkeresem őt! - kelek fel, de megfogja a kezemet és visszahúz.
- Ne keresd meg! Pihenned kell, teljesen kivagy! Holnap segítek, jó? Sötétben úgyse mennél semmire!
A kezemet kirántom az övéből, az ablakpárkányra ülök és könnyes szemmel nézek ki, ahogy esik a hó.
Éjszaka semmit nem alszom, egyszerűen képtelen vagyok rá. Hiányzik Harry, hiányzik az illata, a hangja és minden más. Még az is jobb volt, amikor Hope-pal jött össze, akkor legalább tudtam, hogy jól van.

Már kora reggel felébresztem David-et.
- Mm... még öt perc - morogja. Elkezdem őt rángatni.
- Nincs öt perc! Szóltam a többieknek, hogy azonnal jöjjenek a raktárhoz, fontos dolgot kell megbeszélnünk!
Felsóhajt. Nehézkesen kimászik az ágyból, s kómás fejjel kezd el öltözködni. Csinálok neki kávét, hogy még azzal se húzza az időt, s mikor megissza, elmegyünk a raktárhoz. Szerencsére már mindenki ott van, így ahogy belépek, kezdhetem is a mondókámat.
- Gondolom, tudjátok, hogy mi történt az éjszaka.
A srácok egymásra néznek, majd egy aprót bólintanak. Nyelek egy nagyot, erőt veszek magamon, hogy ne sírjam el magam megint arra gondolva, hogy Harry-nek baja esett.
- Szóval... arra gondoltam, hogy ha összefogunk, sikerül őt megtalálnunk.
- Harry meghalt - szólal meg Edward rezzenéstelen arccal. Idegesen kifújom a levegőt és becsukom a szemem.
- Nem halt meg. Én érzem, hogy még életben van, viszont sürgősen meg kell találnunk, és nem akarok tiltakozást hallani, világos?!
- Világos - motyogják halkan. Elmosolyodok halványan. Biztos vagyok benne, hogy sikerül őt megtalálnunk, méghozzá élve.
- Akkor oszoljatok szét, de főként az erdő körül keressétek! Mehettek!
Csak David-del ketten maradunk bent, előveszek egy fegyvert egy régi szekrényből és elteszem.
- Nem gondolod komolyan, hogy meg fogjuk őt találni, igaz? - néz rám.
- De, nagyon is komolyan gondolom! Szóval szedd össze magad, gyerünk! - indulok ki, ő pedig jön utánam. A hatalmas hóban lépkedve megyek vissza a farönkökhöz, ahol tegnap este voltunk. Felsóhajtok és körbenézek, de nem látok semmi különöset. - Arra ment - mutatom az irányt, és elindulok. Csak a megérzéseimre hallgatok, ami nem túl profi, viszont nagyon remélem, hogy ebben az esetben be fog válni. Meg kell őt találnom, és igen, meg fogom őt találni! Most kaptam csak vissza, az élet nem veheti el őt tőlem újra.
- Tudod egyáltalán, hogy merre megyünk? - szólal meg, mikor már vagy negyed órája csak gyalogolunk.
- Fogalmam sincs, de szerintem jó irányba haladunk.
Ahogy ez a mondat elhagyja a számat, meglátok egy valamivel kisebb faházat, mint a mi raktárunk. A szívem még hevesebben kezd el verni, ahogy közeledek felé, bármit megtennék, hogy itt találjam.
Lenyomom a kilincset, s az ajtó nyikorogva nyílik. Félve lépek beljebb, körbenézek, és ahogy a tekintetem megakad a sarokban összekuporodott srácon, összeszorul a szívem.
- Harry! - rohanok oda és leguggolok mellé. A ragasztószalagot leveszem a szájáról, becsukja a szemét, hátrahajtja a fejét és gyorsan veszi a levegőt. - Istenem, ugye jól vagy? Nem bántottak? - fogom meg két oldalt az arcát, ami teljesen hideg. - Mondj valamit - könnyezik be a szemem.
- Kö-köszönöm, hogy itt vagy - lihegi erőtlenül.

32 megjegyzés:

  1. Nagyon jol irsz en meg csak most talaltam ra a blogra de mar most borzasztoan rajongok az oldalert en nem vagyok egy sirod fajta de amit te irsz es olyan resz van benne mindig el sirom magam nagyon imadom ahogyan irsz igy tovabb <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen, aranyos vagy! :) Örülök, hogy ide találtál, de annak még jobban, hogy tetszik a történet, és boldog vagyok, hogy sikerül meghatnom téged! <3

      Törlés
  2. Whááá istenem *________________________________* Mihamarabbi folytatást<3

    VálaszTörlés
  3. Szia :) Ez a rész hiperszupi lett :D Szegény Harry :'( Remélem jól lesz ... örülök hogy megtalálták és hogy él :D Most úúgy nem tudok mit írni mert még sokk alatt vagyok :) De annyira perfect lett ez a rész *-* Pedig az elején azt hittem hogy vidám,cuki rész lesz, dee rosszul gondoltam :D De nem baj ez így sokkal jobb illetve izgalmasabb. Imádom a blogodat még mindíg ! Na és perszee téged is ;)

    Puszii : Reby ♥♥♥♥♥♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Köszönöm szépen, örülök, hogy tetszett. Ami azt illeti, én is úgy gondoltam, hogy ez majd egy boldogabb rész lesz, de akkor beugrott ez az ötlet, és muszáj voltam ilyenre írni. :D Örülök, ha szerinted így jobb, én is imádlak téged, amiért mellettem vagy és csodás kommenteket írsz! :) <333333
      Puszi!

      Törlés
  4. gyorsan a folytatááást!!!! Imásom a blogod!!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igyekszem a folytatással! Örülök, hogy tetszik. :)

      Törlés
  5. Úristen, szegény Harry!!!:oo
    Annyira jó rész lett, sőt inkább fantasztikus volt!!<3 Nagyon várom a következőt!!:D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen, aranyos vagy és örülök, hogy tetszik! :) <3 Igyekszem a folytatással!

      Törlés
  6. Szia :) Istenke de jó resz......annyira de annyira örülök hogy Harryt megtaláltak és nem halot annyira meg könnyebültem a mikor Harry nem halt meg :) :(
    A végén én is bekönyeztem mikor meg lett Hazza. :'(
    De már nagyon nagyon nagyon varom a kövi részt.....és remelem Hazz felépül. :)♥♥♥

    PUSZI ♥♥♥♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Örülök, hogy tetszett, és remélem, hogy azért nem ijesztettelek teljesen halálra. :D Igyekszem a következő résszel, amiben Harry állapotáról bőven lesz szó.
      Puszi! <3333333

      Törlés
  7. Szia!Nagyon jo a blog es bocsi hogy eddig nem komiztam csak mindig a story vegen szoktam.A lenyeg hogy NAGYON NAGYON tetszik a blog,eszmeletlenul irsz csak igy tovabb :))))))Kerlek hamar hozd a kovit mert nagyon szeretnem tudni hogy mi lesz tovabb :)))))))))))))))))))))))))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Köszönöm szépen, örülök, hogy tetszett. :) Nem kell azért bocsánatot kérned, hogy nem írtál, nekem már az is elég, hogy tetszik a történet! Igyekszem a folytatással! :)

      Törlés
  8. nagyon jò lett alig várom a folytatást!
    puszi: Heni

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen, igyekszem a folytatással! :)
      Puszi!

      Törlés
  9. Uristen! Ez valami fantasztikus lett! Lecci siess a koviveeel! :) ♥♥♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen, igyekszem! :) <333

      Törlés
  10. Jézusom szegény Harry :O :( Nagyon jó rész lett megint nem gondoltam volna hogy ez lesz a vége :D Egyszerűen nem is tudok mit írni annyira a hatása alatt vagyok még mindig :D De nagyon tetszett :D már várom a folytatást :D Tehetséges író vagy <3
    Puszi: Zsófi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen, aranyos vagy! :) Örülök, hogy nem gondoltad, hogy ez lesz a vége, pont az volt a célom, hogy meglepjelek vele titeket. Igyekszem a folytatással!
      Jaj, köszönöm el sem hiszed, mennyire jól esik, hogy így gondolod! :)
      Puszi!

      Törlés
  11. Jézus Istenem! *o* Ez a legjobb blog, amit valaha olvastam, őszinte elismerésem :) És Harry.. Remélem nem lesz semmi baja! Izzy pedig édes, ahogyan aggódik iránta :3 Hamar folytasd!! :D <3 xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jaj, köszönöm szépen! A legjobb? Ez nem is tudod elképzelni, mennyire jól esik, komolyan, most nagyon vigyorgok. :) Igyekszem a folytatással! <3

      Törlés
  12. Drága ~E:
    Nagyon, de nagyon beleszerettem ebbe a részbe! Tényleg mindent beletettél, romantika, szerelem, boldogság, akció, szomorúság és persze a nem várt csavar! De mind ezt úgy, hogy nem túloztad el, és azt azért tényleg nehéz megcsinálni, hogy ennyi mindennel ne legyen eltúlozva! De neked sikerült! :) Tényleg mindenért képesek vagyunk a szerelmünkért, hiszen Izzy csak úgy előugrott a semmiből egy fegyverrel a kezében, hogy megmentse a szerelmét, és annak családját! Elképesztő erős közöttük a szerelmi kapocs! Az eleje nagyon aranyos volt, ahogyan kergetőztek Harry-vel, de persze utána jött a kiszámíthatatlan történés! El sem merem képzelni, hogy mit csinálhattak Harry-vel, de persze jó lenne ezt látni az ő szemszögéből is! Amióta elolvastam a fejezetet, és össze nem szedtem a gondolataimat, hogy leírjam neked, azon gondolkodom, hogy vajon David hogy került az erdőbe! De sajnos nem tudtam rájönni! Remélem, hogy még majd kiderül! El tudom képzelni, hogy Anne hogy össze lehet zavarodva a történtek miatt! Szegény! Igaza volt Isabel megérzésének, érezte, hogy hol van a szerelme, és meg is találta! Aminek mellesleg nagyon örültem! :) Gondolom, hogy Harry nagyon boldog lehetett, amikor Izzy megtalálta! :)
    Nagyon sok puszi, és ölelés Timitől! :)

    U.I.: Nagyon szeretlek téged, és a blogodat is! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Timi!
      Nagyon szépen köszönöm, nagyon jól esik, hogy ismét így gondolod! Próbáltam tényleg beletenni ezeket, és ha szerinted ez sikerült, annak nagyon örülök. :) Hogy David mit csinált akkor az erdőben, azt direkt hagytam megválaszolatlanul ebben a fejezetben, mert a következőben fog kiderülni, ahogy az is, hogy Harry-vel mit műveltek pontosan. Anne érzéseiről is bőven lesz szó. A szerelemmel kapcsolatban teljesen igazad van, sok mindent megteszünk érte, néha túl sokat... :)
      Én is nagyon szeretlek téged, amiért mindig írsz és támogatsz, hidd el, hogy eszméletlenül jól esik! :)
      Puszi!

      Törlés
  13. Szia!
    És egy újabb remek írás. Már megijedtem hogy Harry meghalt de szerencsére nem! Most is késtem de remél azért elfogadod és elolvasod

    U.i.:Nagyooooooooon várom a kövit!
    XxPanni

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Jaj, köszönöm szépen! :) Egyáltalán nem késtél, akármikor írsz én elolvasom és válaszolni is fogok rá.
      Igyekszem a folytatással! :)

      Törlés
  14. Sziaaa��������
    Mikor lesz fent a kovetkezo resz?��������
    Imadom a blogodat!!��������❤️����������

    ��Hanna

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! :)
      Most tettem ki az újat.
      Örülök, hogy tetszik! :)

      Törlés
  15. Ohhh myyyy f****** gooooodd*.* ��

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, ha ilyen kifejező reakciót váltott ki belőled. :D

      Törlés
  16. Jo a blogod tetszik de nem gondolod h ez igy nem normalis? Marmint eltunik Harry es se az anyja se az apja nem keresi? Hanem egyszeruen haza mennek???

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Még jó, hogy nem normális, de a következő részekben még erről lesz szó.

      Törlés